Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-10-23

Ä népkonyha. Értekezlet a né]iki'iiylia ügyében. — 1SUS. ukt. 17. Evek óta küzdöltünk a toll fegyverével a népkonyha létesítésének eszméjéért, küzdtünk akkor, mikor az eszme kivitelének a közöny szolgált akadályául és küzd tünk, mikor városunk ujabb korszakában csuk formai nehézségek gátolták kivitelét, ürömünkre szolgál most arról inii, hogy az ige rövid időn belül testet fog ölteni, hogy az utolsó akadályokat is cl fogja hárítani városunk nemesen érző, erélyesen működő polgármestere. Polgármesterünk a népkonyha ügyében már régóta tett tanulmányokat s az ő buzgó fáradozásának köszönhetjük, hogy a !'. hó 17-iki értekezlet egyhangú határozata folytán a népkonyha iit/ye a legközelebbi vám*! közgyűlés napirendjére ker iii. A kedden délután tartott szűkkörü értekezleten Métzáro* Károly polgármester meghívására megjelentek: Sült Józsefné, a jótékony nőegylet elnöke, dr. JJiiy Lászlóné, a/, izr. nőegylet elnöke, Kriszt Jenő plébános, dr. Koritschoner Lipót, Szokoly Ignác rendőrkapitány, Kemény lléla v, .jegyző, dr. Ibyiner Sándor és a helyi lapok s/erkesztői. Elnöklő polgármester a cél fontosságát vázoló, éke- szavakkal nyitotta meg d. u. 4 órakor az értekezletet és felhívta Kemény Bélát, mint az érteke/let jegyzőjét, a hivatalos előterjesztés megtételére. A lendülettel megii't előterjesztésből itt adjuk a befeji/ő ,-orokat: ..Városunk nemesen érző hölgyei és emberbaráti -zeretettől áthatott urai, hallják meg a 1 • »11 n-»-sz< -gén vség égi lekiáltó jajszavát és tömörüljenek a lilantrópia emez ujabb nyilváuulási módjánali eszméje köré. Hisz a midőn Jézus Krisztus, a megváltéi e szavakat nioiidá: "íigedjétek hozzám jiiuiii a kisdedeket, tán ő nem a csecsemőkéi érté a kisdedek almi, hanem azokat, a kik segélyére s/.irtda'hak, a szűkölködőket. A felebaráti szerelet ve/érelle egyesületek, mint erk'i'esi személyek lógjanak kezet és vállvetve ,i várossal, a im-lyin-k tanácsa és képviselőtestülete k'

;

i'irkivitl m ni fíig elzárkózni az elől, hogv a j.ifét «'in'- csarnokának alapkövét letegye, hassanak ••da. lcyv a népkonyha eszméje megvalósuljon, i/ mti'viiiéiiy létesüljön, hasson és virágozzék. Kizoin a t. értekezlet keresztyéni szeretettől il hatot i nemes szivében, ezéi'l hiszem és reményiem, hogy .szívesen fogadja a népkonyha városunkban való létesítésének magasztos eszméjét és kimondja a teremtés nagy szavát: legyen!' Az előterjesztés felolvasása után Mészáros polgármester előadta, hogy maga részéről a népkonyha felállítását tisztán a városi szcgényalapból óhajtja létesíttetni. A város évente liOOÜ forintot oszt ki szegényei között, legnagyobb részt készpénzben. Kz összeg 2

/.. része kétségen kívül fedezné a népkonyha költségeit; a jótékony egyleteket új teherrel nem terhelné a népkonyha, a város csak azt kérné tőlük, hogy a heti élelemre kiosztott utalványokat népkonyha-jegyekkel helyettesítsék. A nőügyietekre vár azonban a nemes feladat, hogy a népkonyhában a felügyeletet gyakorolják. A polgármester végül véleménynyilvánításra hivla fel az értekezlet tagjait, kik közül első sorban Sült Józsefné helyezte kilátásba, hogy a jótékony nőegylet bizonnyal hozzájárul a polgármester indítványához. Dr. Löiry Lászlóné arra a már lapunkban is említett körülményre hívta fel a ügyeimet, hogy a népkonyha kedvezményét izraeliták rituális okokból nem élvezhetik, mire elnök a megnyugtató választ adta, hogy az izr. szegények _ továbbra is készpénzbon kapják segélyeiket. Minden részében figyelemreméltó szép vita indult meg ezután, melyben az értekezlet összes tagjai részt vettek s melynek során több, a szegényügyet illető nézet kerüli felszínre. Igy ált alános tetszéssel találkozott az a nézet, hogy a , készpénzbeli segélyezést egyáltalán megkcllene szüntetni és élelem, ruházat, tűzifa és lakbéradományokkal helyettesíteni, a népkonyha egy lépés ahhoz az ideális állapothoz, mikor a pénzbeli adományt jól használni nem tudó szegényt valóban segélyezzük. A népkonyhában való felügyeletre nézve hangoztatták, hogy itt első sorban a város nemes hölgyei kell, hogy közreműködjenek, de szükséges lessz egy tapintatos, derék felügyelőin'!, hogy a szemérmesebb szegény ne érezze, hogy alamizsna-ételt eszik. Felemlítették, hogy a népkonyhára, mint olcsó étkező helyre is jövő vár', sőt a lizelö vendégek idővel az ingyenesen élolínezeltek költségei egy részét fedezhetik. Elnöklő polgármester konstatálja ezután, hogy az értekezlet minden tagja a néjikonyha felállítását óhajtja, s bejelenti, hogy a tárgval ennek alapján a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzi ki, a meg nem jelent nöcgvleti elnökségeket pedig átiratban keresi fel, hogy a népkonyha felállítását elősegítsék és fennállását a felügyeletben való részvétükkel biztosítsák. Meleg szavakban megköszönvén a megjelenteknek érdeklődésüket, az ülést d. u. J

/

a

(i-kor bezárta. •J . — _L !g i'-'-n. E- .Matildkának a kelengyéje ís drága kölcsönpénzből került ki. Mikor azután megtörtént a házasság, a két <"ncg. mintha o*ak éppen erre várt volna, e nélkül uem l- tudott volna meghalni — szépen elköltözött n-eíhez. A luLzútjnkról térlek haza az öreg Sánta temeté er.-. Kgy pár hónap múlva pedig utána ment a a fiatal aw.onyka atyja is. Elemérnek mm volt kedve a gazdálkodáshoz, meg aztán azt is látta, hogy az adósságokból sose fog kiszabadulni a két megterhelt birtok mellett, kapta magát, eladta mindkét birtokol, a magáéi is, meg azt is, amit a felesége jussán kapott. Valami német vállalkozó vette meg az egészet, a ki cukorgyárat akart építeni a két határos birtokon, melynek földjei kiválóan alkalmasak voltak a cukorrépa termesztésére. A „bolond német" a mint Elemér űr elnevezte annyit adott érte, hogj* az összes adósságok kiűzetése után még maradt kerek ötvenezer forintja. Ezzel azután felköltözködtek Pestre és éltek itt olyan vidám flott életet, hogy mindenki csak irigyelte őket. — Ezek az igazi boldog emberek — mondogatták, mikor egymáshoz simulva a számozatlan bérkocsiban látták őket végighajtatni az Audrássy-úton vagy a Stefánia-úton. — Ezek azután űri emberek, — mondogatlak a pazar buifel-jü zsurjaikra járók. Irigyébe és dicsérte őket mindenki. Házuknál a legelöbbkelő társaságok fordullak meg é.s ők is olt voltak mindenütt. Elemér úrfinak egy csomó miniszteri tanácsos meg államtitkár pajtása volt már s az asszonykának is csupa méltóságos meg kegyelmes asszony barátnője volt. Persze ez a barátkozás került egy kis pénzbe és az asszonyka aki mégis egy kissé komolyabban gondolkozott, mint a férje, egyszer mondta is neki: — Kedves Elemérem, kérdezuék tőled valamit, ba nem vennéd rossz néven. — Dehogy veszem drágám! Osak ki vele ! — Nagyon sokat költöttünk ugy-e? Talán már nincs is pénzünk ? — Kis bohó! Hogyne volna! alig költöttünk el tiz-tízenötezer forintot. — De lásd, mégis elfogy így az egész lassanként, s azután mit csinálunk? — Kedvesem, a fődolog összeköttetéseket szerezni. — S maholnap, úgyszólván mindeu számol levő ember barátom lessz! Ezek aztán majd utat csinálnak nekem ; jövőre választás lessz, kapok egy biztos kerületet s mint képviselő aztán az lehetek, ami akarok. Légy nyugodt meg vau nekem az én biztos tervem. Csak éljünk mi vigan és jól, ne gyötörjük Batrochomiomachia. Istentelen egy szó ; de miként a fők a magvát, ez is magában foglalja azt az egypár furcsaságot, a mire ezúttal ismét reflektálni akarok. E lapok mult számában B. F. inkább önmaga, mint más meggyőzése végett a képezde elhelyezésére vonatkozó özönvizelőtti érveit ilyen rendben tálalja föl: „. . . ha sokat vitatkozunk, utóbb azt vesszük észre, hogy valamelyik város elkaparítja az orrunk elől s akkor aztán nem lessz sem kívül, sem belül a városon." Hát, kedves B. F. úr, ennek a városnak a lakosai nem báromesztendős gyermekek, a kiket Mikidájjal, kéményseprővel, énekes koldussal, vén zsidóval a nyavalyatörésig meg lehelne ijeszteni. Nem, Mert a képezde ittlétét kölcsönös szerződések (dapján iörvényhe iktatott jog biztosítja. S mivel arra, hogy innen elvigyék, nemcsak, hogy semmi ok nincs, de sőt, a mi Mathuzsálem idejében is megvolt: ha a népesség valamely intézet jóravalóságának a kritériuma, a mi kettős alakban fejlődő, ifjú intézetünk annyira ebbe a talajba, annyira ezek közé a politikai, társadalmi, felekezeti, szóval közéleti viszonyok közé talál, hogy — módomban van megmondani — egyetlenegy tanítóképezde sincs Magyarországon, mely minden tekintetben oly alkalmas helyen -- a mit legjobban csak a tanítóképzéssel foglalkozók tudhatnak és tudnak is — állíttatott volna fel, mint a mienk. S meg lévén erről kézzelfoghatólag győződve miniszter, társadalom, ország s az iyuzi é.s egyedüli szakemberek : a tanítóképzéssel foglalkozók tekintélyes serege, vajon miféle Jzetlenség" az a mumussal való ijesztgetés, mi csak arra jó, hogy valami elmaradt ohne naiv erupeióit. fitogtassa ? csak arra jó, hogy a hiszékenyeket lépre csalja, megtévessze s vélcményhozzájárnlásukat és tudatlan agitációjukat — ki tudja, miféle é/dekeknek ? — biztosítsa. Igenis: érdekeknek! Mert a mi ellen minden ép-kéz-láb ember, minden ítélni és különböztetui tudó elme, minden lakhelyéért, városáért őszintén dobogó sziv, minden tudás, érzés és akarat ellenekiált, azt ijesztgetésekkel, fenyegetésekkel, majd magunkat semmivel, mert én jól látom a jövőmet, Biztos s derűs az. Csakugyan olyannak is látszott! — Biztosan képviselő leszesz! mondta neki ez a befolyásos ember, meg a másik is. — Oly kerületet kapsz, amelyben nem lehet megbukni! S aztán még is megbukott. — Elköltött vagy húszezer forintot, — belerekedt teljesen a korteske déssel járó ivásokba és azután hazakerült halálra fáradva, kifosztva, mandátum nélkül. A jó barátokat még csak nem is bántotta helyzete. — Pajtás, úgyis minek a képviselőség? Független, gazdag úriember vagy, az a pálya még inkább a szegény -strébereknek való, kik annak révén akarnak megélni! Maradj te csak gazdag űri embernek. Hidd el ez a legjobb pálya. — Mondta az államtitkár úr, egyet kivéve az Elemér által kínált Upman szivarokból. Mert mindig telt az elfélékre. Alig volt pár ezer forintja, de azért húsz meg harminc krajcáros szivarokat szítt és a feleségének a Maison Mariskánál dolgoztatott. — Meg az Andrássy-úti nyolc szobás lakást is tartotta. Mikor a múltkori utolsó negyedben kifizette az ötszáz forintot a lakásért, hát még éppen egy darab ezrese maradt. — A lakást, ha nem kapok valami állást, fel