Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-10-09

referádáinkban, sürgettük óin szóval is egyegy komolyabb irányú dráuni, előbbkelő vígjáték színre hozalatát, míg egyébb tekintetben készséggel követte az igazgatóság a sajtó utasításait, a műsor összeállításán mit sem változtatott. Meg volt reá a jó oka. Nem volt olyan állandó intelligens közönsége, amelyre komolyabb darabok előadásánál — olyanoknál pld., melyek a nemzeti szinháznak műsordarabjai — biztosan számíthatott volna. Állandó és elegendő számú bérlőközönsége nem volt — amint már évek óta nincs — egy-egy estnek publikumát nagyrészt a véletlenül összeverődőitek alkották. Ezek persze a legheterogénebb elemekből állván, legcélszerűbb az oly darabok eló'adatása, melyek túlságos képzettséget, művészet iránti igaz lelkesedést, kifejlett szép érzéket nem kivannak. Pedig — szó sincs róla — Pápa városának van olyan közönsége is, mely irodalmilag képzett, a művészet iránt lelkesedik és kifejlett szép érzéke vau. Csakhogy e közönség részben a műsor gyöngesége, részben a színtársulat iránti bizalmatlanság miatt, csak elvétve jelenik meg Tháliának elrongyollott templomában. Az Ujfundlandikból, Háromlábú kapitányokból, ISőszabókból összeállított repertoár állandóan nem képes ezt a publikumot egybegyűjteni: intelligens publikumnak intelligensen összeállított repertoár kell, a mely természetesen megtartja a nem triviális bohózatot és jobbfajta operettet is. de e mellett az említeti esztétikai szempontból magas fokon álló színdaraboknak is helyet ad. Ily íepertoárt összeállítani s a színházi igazgatóságra rákényszeríteni csak ellenérték ellenében lehet : ha biztosítják, hogy a repertoárhoz nieglessz a megfelelő állandó hérlökiiznnsége. Kétséget sem szenved, hogy ily állandó bérlőközönséget Pápán meg lehet teremteni még pedig legmegfelelőbben egy — szinügyi bizottság felállításával. A szinügyi bizottság feladata, hatásköre ismeretes: bérlőközönség gyűjtésével az idekerülő elsőrendű társulatok exisztenciáját biztosítani, ennek ellenében aztán befolyni a színtársulat repertoárjának egybeállítására, esetleg személyi ügyeire is, díszletekről, sziidiáz-renoválásról gondoskodni stb. stb. Állandó bérlőközönség megteremtésével nagy jogokat biztosíthatna, nagy igényekkel léphetne fel a szinügyi bizottság a színtársulatokkal szemben és működésével igen-igen nagy szolgálatot tehetne a nemzeti művelődés ügyének. Itt van a hosszú ősz és tél, mikor színház nélkül vagyunk. Legalkalmasabb idő arra, hogy az itt elmondottakat fontolóra véve a szinügyi bizottságot tényleg megalakítsuk, hogy az a jövő tavaszi színi szezon előtt tényleg munkához is láthasson. Felhívjuk ez ügyre a város fejének és a Jókai-kör vezetőségének figyelmét. Az ő kezdeményezésük biztosan sikerre vezet; az első lépést kell csak megtenniük, a többi magától jön. Vármegyei közgyűlés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága október 4. és .">. napjain tartotta meg őszi közgyűlését dr. Fenyres-aj Ferenc főispán elnöklete alatt. A közgyűlésen első sorban () Felségének népeihez intézett manifesztumát olvasták fel. Ezután a főispán jelentést tett a küldöttségről, mely a megboldogult királyné temetésén a vármegyét képviselte. Bejelentette tovább, hogy Frigyes főherceg az idei nagy hadgyakorlatok alatt a megye területén tartózkodott és a hatóság, valamint a megye figyelmes és derék népe iránt magas megelégedésének adott kifejezést. Dr. Bélák Sándor és dr. Kűri József járásorvosokat a főispán tiszteletbeli megyei főorvosokká nevezte ki. Élénk ovációban volt része Ihász Lajos biz. tagnak, midőn a főispán őt a Ferenc József-rend lovagkeresztjével történt kitüntetése alkalmából üdvözölte. Következett az alispáni jelentés, mely a megye háztartásáról, közlekedési, közegészségi, közgazdasági, katonai, népnevelési, rendőri és községi háztartásáról kimerítő képet nyújt. Az alispáni jelentés kapcsán élénk vitát keltett a tűzkárokról szóló rész. Bezerédj Viktor min. tanácsos, Barthalos István és Biász Lajos hozzászólása után Ooánj Ferenc, indítványára határozatba ment, hogy a kötelező állami tiizkávhiztosUás ügyében a megye illetékes helyen megteszi a kellő lépéseket. Névszeriuti szavazással fogadta el a közgyűlés az 1891b évre a 2%-os székházépítési 2o, 7o -os pótadót, az 1%-os tiszti nyugdíjat és a eló'fogati pótadót. Ugyanekkor ejtették meg a szavazást a Fenyvessy Ferenc főispánná történt kineveztetésével megüresedett egy közigazgatási biz. tagsági helyre. Közigazgatási biz. tagnak a közgyűlés 8li szavazattal gróf Esterházy Móric, volt főispánt választotta meg gróf Zichy Vladimírral szemben, ki összesen 10 szavazatot kapott. Enyhig község kérelmét, hogy nevét Enyénghre változtathassa, pártolólag terjesztik fel a belügyminisztériumhoz. A második nap tárgysorának egyetlen kiemelkedő pontja a pápa-bánhidai vasút-ügyben beállott jelentős akadály: a tervbe vett katonai lövőtér volt, melyről lapunk mult számának vezércikke szólt. Ez ügyben Biász Lajos és Barthalos István a következő indítványt tették : írjon föl vármegyénk a magas kormányhoz ezen akadály elhárítása és a katonai letörnek a vasút megállapított irányától eltávolítása és akár 1\ omárominegyében, akár Voszprémniegyébcn annak elég bőven kínálkozó kopár és hegyekkel záródott területekre irányzása végett és kérje fel vármegyénk főispánját és mellé alispánját, valamint Pápa város polgármesterét, Pápa városa, az ugodi és ziici választókerület képviselőjét, hogy mint küldöttség, még a folyó hó közepéig a m. kir. magas kormánynál és szükséghez képest a honvédelmi és kereskedelmi miniszter uraknál járjanak el a pápa-bánhidai vasútat akadályozó katonai tervezett lövő-térnek más területre, illetve vidékre kihelyezése végett, s ha hogy a Ennek dueára, mikor bemutatta magát, s évei -zátnát tudakoltam, szemérmes pukedli kiséret ében azt állította, hogy negyvenkét éves. — De hisz most nem írunk 1*71 -et -— felelH-iu ni.-ki felvilágosításul. Azért sitin engedett. Végre ."H)-ben kiegyeztünk. Volt neki öUOW forintja i^ a gyöngyösi gazdák bankjában, amit még akkor takarított meg, mikor iiiiiit kuhsárm'i a Szirmav grófokat szolgálta. I íja, a kulcs pénz, mondja egy „másik" angol, mert tudvalevőleg olyan angol is van, aki az időt nevezte ki pénznek. Rajta kivid szolgált a háznál egy dolgos tót cseléd is, aki egymaga is ellátta rendes körülmények kö/ütf a háztartással járó egyszerűbb teendőket. Ez a körülmény csakhamar az uborkafára tolta Brigitta auyót s nem telt bele kél hét, a legkitűnőbb miuú'ségú' ropetir-anyós váll volna belőle. Naca elvégzett mindent, — parancsszóra. Brigitta egész nap csak kötött. A ,.glatton" ke/.die, „verkehrltel" végezte, s mikor ideges ujjai belefáradtak a harisnyaalkotó rángotódzásokba, akkor elke/deit veszekedni. IIa ebbe is beleunt, akkor meg előszedte Rollit, a kutyácskát s azt dédelgette, fésülgette. Igenis Rollit. Igy hittak azt a megrepedésig kövér egérszim'í piucset, amely ökölnyi volta ellenére is arrogált magának annyit, mint valami „zseb-Tyras". Egész nap a tulajdon ágyamon feküdt s reggelinél kikapkodta kezemből az áztatott kifli darabokat. E jóságomat pedig azzal hálálta meg, hogy ha a szobámba akartam lépni, hál majd lehúzott. Ezernyi kellemetlen oldalaik dacára meg kellett tűrnöm házamnál Brigittái s Rollit. Az előbbit azért, mert nem volt más, meg a szerződés egy évre szólt, az utóbbit pedig azért, mert a kettő együtt járt. Mint a fék* agglegény, a város összes jótékonysági egyesületeibe be leltem vonva, s így persze bekerültem a „fillér-egyesületbe" is. Ezt a tisztes egyesületet azelőtt „krajcáregyesületnek" hívták, a valuta rendezése uláu azonban, mivel a krajcárból két fillér lelt, cimét meg nem tarthatván, két részre szakadt, s egyik lett a pápisták íilléregyesülete, a másik pedig a reibrmátusoká. Az előbbi megválasztott titkárjának. Elnöke volt az egyesületnek egy méltóságos asszony, ki állandóan a vidéken levő birtokán szokott időzni, így aztáu a fillérekre igényt tartó „neveletlen hat gyermek" özvegy édes auyjai valamennyien hozzám jártak protekciót keresni. Egyik napon szobámban olvasgatva üldögéltem, midőn belépett Brigitta és megütközve jelentette, hogy : — Egy dáma keresi a nagyságos urat! Gondoltam, hogy olyas valaki lessz, aki segélyt akar, mert másnapra az egyesület választmányi ülése volt kitűzve, s ép azért rögtön bebocsátattam a kéregetőt. Szegény hivatalnok özvegye volt. Megígértem közbenjárásomat, aztán távozott. Kis vártatra újra megjelent Brigitta s most már megvető hanglejtéssel szólt, hogy : — Két dáma! Ugyanazért jöttek, mint az előbbi. Mikor ezek is eltávoztak, becsengettem Brigittát s értésére adtam, hogy a „dáma" kifejezés nagyon sértő valami, s többé nem akarom hallani. Több sem kellett neki, Hadi létszámra emelkedett s erénytől gőzölgő klasszikus hangon vágta vissza, hogy: — Aki urakhoz jár, az én előttem miud dáma. Az volt és lessz is. Mikor aztán rendreutasítottam, még ő kerekedett felül, s olyan pompás jelenetet rögtönzött, akár valami talmi Duse. Nem bhetett a kerepelésétől szóhoz jutni. Végre, mikor kimerült, sarkon fordult, s kirohant. Az ámulatból felocsúdva, utána mentem azzal a szándékkal, hogy rögtöm felmondok neki. Már csak hűlt helyét találtam. Kaca, a tótleány mondta, hogy a kisasszony kiment a városba Robiival együtt. Vájjon hová mehetett? Megrázkódott idegrendszerét akarja-e a friss levegőn lecsillapítani, vagy talán gyufát vesz s megissza. Kern tűnődtem egy félórát e kérdéseken, midőn az utcán járókelők közül valaki beszólt az ablakon hogy : — Hozzák a kisasszonyt! — Hozzák? Hát mi történt? — kérdem, szinte beleijedve abba a tudatba, hogy csakugyan gyufát ivott.