Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-10-09

katonai parancsnokságok részéről az hozatnék tel ellenérvül, hogy más alkalmas terület nincs a ' lövő-tér számára mint a Bánhida mellett bérelt, tüzőrségi lövő-térül javasoljuk a Pápa városa alatt a Járiföld Jákó községnél levő kopár és, bércekkel záródó területet, melyre vonatkozólag a folyó év őszön Pápa és Kisbér között tartott katonai nagy gyakorlatok alkalmával éppen a katonai parancsnokságok úgy nyilatkoztak, hogy tüzérség számára a legalkalmasabb lőgyakorlóteret képeznek és erről Frigyes főherceg ő fenségének jelentést is tettek. A közgyűlés ez indítványt egyhangúlag elfogadta. A harmadik napon kisebb jelentőségű ügyeket tárgyalt és fogadott el vita nélkül a közgyűlés. A háziasszony. (Ö. V.) Nagy tévedés az, mikor a uó' eddigi hivatását kicsinyelve, mindenképen azzal óhajtunk neki hízelegni, hogy munkakörét minél inkább szélesbbíteui igyekszünk. Van a nó'nek olydnvatásköre, oly munkatere, a melynek ha lelkiismerettel, a tőle elvárható, mert csakis tó'le telhető gondossággal és figyelemmel megfelel, megnyugtató önérzettel elmondhatja, hogy teljesíti kötelességét. A nő kötelessége a háztartás a szó legnemesebb és legtágabb értelmében. A nő feladata a családtagok kényelmét megteremteni, azok egészségét ápolni. Mily magasztos hivatás rejlik e rövidke mondatban, tán bizonyítgatni sem szükséges. Hány uehéz, mondhatnók, gyászt okozó eset volua elkerülhető, ha a háziasszony — igazán háziasszony volna és úgy férje lelki baját, mint a család tagjainak testi bántalmait idejekorán felismerné, azokat csirájukban eloszlatni igyekeznék. Vannak betegségek, melyek lopva osonnak a legnemesebb testrészekbe és az évezredek óta fejlesztett gyógyíudomány is ritkán birkózik meg velük; de hány csekélyebb baj is vészthozóvá fajul, mert elmuksztottuk annak útját állani. Azt olvastam valahol, hogy nem az a jó házi orvos, ki a beteget tudja meggyógyítani, hanem az, a ki megbírja óvni védencét az ellen, hogy egyáltalán beteg legyen. Elfogadom e merész állítást, de csak oly módozattal, hogy e házi orvos elnevezés alatt nem a diplomát szerzett — A kutyáján nem volt bilét, aztán mikor az utcán vezette, a pecér elkapta kezéből. A kisasszony meg elájult. Meg volt a rejtély fejtve. Es csakugyan hozták is a jó emberek a szendergő sárkányt. Szederjes ajkai még ájultában is rángatództak. Nyilván a sintért szidták. — Mit csináljunk vele? — kérdezték a rögtönzött mentők. — Mi t csináljunk ? mit tudom én. Az első kérdés az, hogy megütötte-e a szél vagy sem? Vigyék be a szobájába — parancsolám. Brigitta szobája a konyhából nyílott. Naca épen kávét pörkölt, mikor a földi maradványokat meghozták. A cikóriamentes illatra ocsúdni kezdett. — A kutyám! Rolli! — susogta bágyadtan s aztán újból visszaesettt mesteri ájulasába. — Hallja-e, Brigitta, a kutyájának kutya baja sincs, ébredjen fel — biztatám. Hirtelen kinyíltak szemei. — Mit? Rolli ól? Irgalmas egek! — Hát persze, hogy él. — Nagyságos ur — íblytatá gyenge hangon — tegye még kérésemet. — Hogyan, Brigitta, ön kér? — Esedezem! Most már bizonyos, hogy megbolondult — gondoltam. — Mi lelte? Mit akar? — Nagyságos ur, meujen el ... a sintérhez. gyógykezelő férfiút érteném, hanem az anyát, ki mindenkor és mindenütt őrző angyala legyen háza népének és így mindent elkövessen szereiig, diktálta i észszerű óvatossággal övéinek testi és lelki épségben i tartása érdekében. A férfi szerez, gyarapít és gondoskodik az összeségről, de ha feleségében a biztosítékra nem lel, hogy a háztartásra szánt, illetve szánható öszszeggel a szükségeseket rendesen fedezi, soha nem rendelkezhetik a munkaköréhez megkívánt lelki nyugalommal. A túlköltekezés követelményei elvonják figyelmét tevékenysége gócpontjától, mert segédeszközökről, hitelforrásokról kell gondoskodnia, melyek vajmi nehezen lelhetők, sőt a komolyan gondolkodó férfiú iszonnyal fogadja még az ajánlkozókat is, mert az első adóslevél vagy váltó aláírásával, melylyel túlfogyasztásunk leplezését célozzuk, magunk elé hengerítették a Danaidák hordóját. És mégis honnan a sok adósság ? Honnan a hagyományos undor a végrehajtó ellen? Talán a különböző társadalmi és hazafiúi kötelmek? Teljességgel nem! A kötelesség teljesítése soha nem tett még tönkre sem egyeseket, sem családokat, sem államokat, hanem mindig a kötelmek elhanyagolása — a fölösleges élvezetek, a fényűzés, a dáridók hajhászásának rovására. Mikor egymást akarjuk túllicitálni, magunk alatt ássuk a földet és akkor vonjuk magunkra — a licitációt. A házi zavarok üzleti bonyolultságot szülnek; kis adósságok után következnek a nagyok; a látszólag csekély hibák anyagi töukrejutást vonnak maguk után. Mi tehát a nő kötelesságe? Nagyon kevés szóba foglaljuk össze: Egyszerűség, rendszereiét, pontosság. Ennyiből áll az igazán nyugodt, boldog háztartás létalapjának szentháromsága. Az igényeiben egyszerű háziasszony mindenkor és minden körülmények között be fogja érni a háztartásra neki kimért összeggel. Példájával férjét is képes lesz elveinek megnyerni és — a mi a fő — nem készíti majd őt a hitelkeresés ballépésére, uem kergeti sem szellemi, sem anyagi tehetségét megfeszítő merész nyerészkedési kísérletekbe, melyek oly ritkán vezetnek sikeres eredményekre, de annál gyakrabban nyakszegő örvénybe. A megelégedett egyszerű nő férje hatáskörének fog élni, eléje vetett munkatervének kivitelén fog I — A sintérhez? Talán a házi orvost gondolja? | — Nem, ismétlem, hogy a sintérhez. Hozza j haza Rollit. De vigyázzon rá, ölbe hozza, mert a nagy rázkódás nagyon megviselhette szegéuyt. Oh Rolli, Rolli . . . Rolli — zokogott a vén hölgy. Már a pecérhez magam nem megyek el, de kiváltatom a kutyáját mással, gondoltam magamban, mert ha nem teszem meg a kedvét, még megbetegszik, aztán nekem kell gyógyítanom. Az utcán fogtam valami ismerős suhancot, adtam neki egy ezüst forintost s elküldtem a kutyáért. Később tudtam azonban meg, hogy a kutyát a suhanc helyett egy öreg úr hozta meg Brigittának. Rolli jól meg volt tépve, de a gondos ápoló kezek csakhamar simára fésülték s egy lábas tejjel erejét is visszaadták. E naptól kezdve ugy vettem észre, hogy a kisasszony alább hagyott a bolondjával. Ha német lett volna, azt kellett volna hinuem, hogy az esze kezd jönni. Dehogy kezdett. Először is, mint már elébb is említem, a negyvenen jóval túl volt, tehát átlépte azt a határt, a mely a szellemi fejlődés nemzetiségi maximumát képezheti, másrészt meg megfordítva állott a dolog, Menni kezdett az esze, nem jönni. Egyik napon, mikor hazamentem, a kisasszonynak vizitje volt. Megismertem a szivarom szagáról. Furcsa ismertető jel, de tényleg a „vizit" az én szivaromat szítta. Brigitta nem késett őt nekem bemutatni. A bemutatásnál megtudtam, hogy a venfáradozni, nyugodtan, higgadtau és minden kukliprédikációk okozta izgalmaktól menten. Ez úton azután sokkal előbb fog jutni oda, mikor esetleg többet is megengedhet magának, többet is nyújthat nejének és családjának, mint egyébként. Az egyszerű nő tehát ópeu teljes megelégedésre valló erényének míívelésével elérheti azt, mit a nagyzás hóbortjában szenvedő, társnői irigy tekintete után vágyakodó — még családi boldogsága árán sem érhet el soha. A rendszeretet és pontosság nem csekélyebb tényezői a házi gazdálkodásnak és egyáltalán nem tulajdonítunk ezeknek az előbbinél kevesebb fontosságot. Csak azért említjük ezeket együttesen, mert egyik a másika nélkül nem is képzelhető. Folytonos egymásmellettiség, folytonos egymásutániság, íme a legnagyobb hatalom, mely a világalkotmányt képezi. A tárgyak értékét mi sem emeli annyira, mint ama körülmény, hogy ott állanak és akkor, a hol és a mikor azokra szükségünk van. A házi rend kelleme összhangja a régibb, viseltebb holmikat is kedvesebb színben fogja elénk ttlítani és nem álmodozunk majd azok kiirtásán, hanem hova-tovább jobban megkedveljük azokat. A rendben tartott háztájék ajtaja előtt a szűkölködés és hiány érzete csak ólálkodik, de belépni nem mer. A csínnal gondozott lak nemcsak kevesebb költséggel kezelhető, de jobban is otthonához bilincseli az embert és nem kívánkozunk házon kívüli, ismét csak kiadásokat igénylő élvek után. Csak könnyelműség, ha a nő ennek keresztülvitelében nehézséget talál. De nemcsak a pénznek, nem csupán a tárgyaknak kezelése, hanem az idő használata is szigorú számítást, pontos beosztást, gondos megfigyelést igényel. Valamint az éveknek, úgy minden évszaknak meg vaunak a maguk igényei, nemcsak a gazdával, de a házi-asszonnyal szemben is. Majd minden hónap más és más munkálatokkal, sajátlagos költségekkel jár. Maga a hónap is több részre osztható e tekintetben; sőt a nap is a dolgok beosztását követeli, mert kell, hogy a házi rend a férfiú tevékenységéhez, esetleg a gyermekek időheor-/.tusához alkalmazkodjék. Az időben rend az akaratot rendszeresíti; a tárgyak rendje a muuka rendjét teremti és az órák, percek, asztalok, székek és egyéb kicsiségek szigorú dég Spnschk Vencel s talán nem is kell mondáimul hogy zongoramester volt. Régi ismerősképeu lett bemutatva s gyengéden az is értésemre lett adva, hogy ez az úr hozta me^ fogságából Rollit. Másnap ugyanott találtam, szájában szivarjaim egy ujabb példányával. Nem rossz, gondoltam magamban, még 9* vizit s oda van regalitászom. Harmadnap, negyednap, Spnschk űr nem hiányzott, csak a rcgalitasz, — az hiányzott. A zongoramester lassankint mindennapos látogatóvá nőtte ki magát s Brigitta lelkesedéssel beszélt az öreg cseh muzsikus nemes tulajdonairól. Spuschk ur körülbelül a huszonötödik regalitászt szíhatta, mikor nekem hirtelen el kellett pár napra utaznom. Hazajöttömkor Naca szomorúan fogadott, s némáu mutatott Brigitta üres szobájára. — A kisasszony tegnapelőtt eltávozott, s azóta haza sem jött, — tette hozzá Naca. — Elutazott? Aztán hová ment? — kérdem. Felelet helyett egy levelet adott át a leány, melyen azonnal megismertem Brigitta karraolását. Nagyságos úr! Ami a virágnak a harmat, s a természetnek a felkelő nap sugara, az a szívnek . . . a szerelem stb. Tovább nem is kellett olvasnom. Nyilvánvaló lett előttem, hogy Brigitta és Vencel megszöktek. — Oh Vencel, oh te derék Jagelló! — szavaltam lelkesülten, — te . . . te . . . szegény tatári