Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-09-25

vonónk és repülő szárnyunk. Irodalom, tudós társulatok, zene, színház, palotaszerü iskolák és fényűzéstől csillogó vendéglők, a könnyű és gyors közlekedés arany korukat élik. Csak az a szomorú, hogy e nagy felvilágosodásnak árnyéka is van, még pedig iszonyú sötét árnyéka! Az egyháznak feladata, kötelessége és joga van az ifjúság uevelése fölött őrködni. Hiszen a gyermeket Ő szenteli meg a keresztségben, ő szüli az ifjúságot Isten gyermekeivé, Ő oktatja a mennyei igazságokra, ő táplálja szentségeivel, ő neveli keresztényekké, a men/ország örököseivé. A keresztény szellemben oktatott ifjúság képezi alapját a kereszténység jövőjének, a családok üdvének, a népek és államok jólétének. A kath. egyház nem szűnt meg és nem is fog megszűnni soha a nevelésügyet a népiskolától kezdve a legmagasabb fokig szolgálni s e szolgálat édes terhét a haza és egyház javára magának vindikálni. Ezért áldozni, ezért híveit áldozatra buzdítani soha meg nem szűnik. Az egyház kezdettől fogva ezen célt tartotta szem előtt, iskolákat emelt, hogy azokban a hazának és egyháznak hű fiakat neveljen. Igy jött létre gimnáziumunknak régi épülete a pálosok alatt gróf Eszterházy Ferenc támogatásával 1761-ben. Beszéde vége intelem volt az ifjúsághoz: Kedves ifjak! Gimnáziumunk palotája az ifjúság számára készült. Az ifjúság nevelését, az ifjúság tanítását, az ifjúság jövő boldogságának megalapítását akarja szolgálni. Ki mint vet, úgy arat, tartja a régi közmondás. A mily szorgalommal, a mily igyekezettel gyüjtitek a szükséges ismereteket, az az végzitek a vetést ifjú korotokban: oly megelégedéssel és boldogsággal fogjátok aratni annak gyümölcseit férfi korotokban. Kedves ifjak! A történelem lapjai arról győznek meg benünket, hogy őseinknek két igen szép erénye volt: vallásoság és a hazaszeretet. Őrizzétek meg őseinknek ezen két szép erényét, ezeu két szép hagyományát örökség gyanánt, mert hazáját önzetlenül szerető magyar csak vallásos ember lehet. Ugy fog reátok szálúi Istennek áldása, a mint hívek maradtok Őseink ezen két szép hagyományához. Legyen Isten áldása az intézeten és a benne fáradozókou ! Szavai elhangzása után dr. Németh Antal, tanker. kir. főigazgató, mint a kormányhatalom képviselője állott föl, hogy elmondja egyikét azoknak a mély igazságokban, nevelésre vonatkozó eszmékben bővelkedő beszédeknek, melyek nevét nemcsak tanügyi körökben, de az egész országban is ismertté és becsültté tették. Az a kis beszéd is, amelyet itt elmondott, amily rövid, oly frappáns és hatásos volt. Igy szólt! Méltóságos Főispáu Úr! Mélyen tisztelt Ünneplő Gyülekezet! Főtisztelendő Tanárkar és Szeretett Ifjak! Nem szorul bizonyításra, mert mindnyájan érezzük, hogy örök és szent vágyak honolnak minden emberi kebelben. E vágyak egyike a tökéletesbülésnek, a haladásnak vágya. Csirái e vágynak ott honolnak a gyermeki szivnek mélyén és fakadozni kezdenek, mihelyest az „én"-nek tudata ébredez. Az ébredés ezeu korszakábau a gondos szülői kéz az előirányító; a szülői ház, a megszentelt családi kör a gyermek legelső iskolája. A jámbor és istenfélő anya szeretettől remegő kézzel itt rakja le a legnagyobb bölcseségnek alapját: az Ur félelmét. Ezen iskolának hatása és benyomásai kitörölhetetlenek. Ámde a szülői vezetés és irányítás nem tarthat sokáig; csakhamar az iskolák veszik át a gyermeket. Az iskoláknak feladata folytatni a szülői nevelést és a gyermekben szunnyadó tehetségeknek tudatos erővé való fejlesztése. Igy támad a családok és iskolák közt bizonyos benső kapocs. E két tényezőnek harmóniájától függ igen sokszor az iskola működésének sikere! Vajha ezeu viszonyt és harmóniát maga a társadalom, az élet iskolája is mindenkor támogatná és erősítené! Pedig nem szabadna felejteni, hogy a jövő generációnak erénye, érzelme, tudása, hazafiassága és jellemének milyensége a családoknak, az iskoláknak, és a társadalomnak egy szent célra való egyesülésétől függ! Ott. ahol a három tényező egyesül, méltán alkalmazhatók lesznek Vilma hollandi királynő ezen szavai: népem számra kicsiuy ugyan, de erőben és jellemben nagy. Pedig csak erős és jellemes nemzet oldhatja meg feladatát és teljesítbetheti a magyar 5s a Gondviseléstől a második évezredben rábízott missziót azon a földön, amelynek neve: Magyarország ! Nekem hitem és meggyőződésem, hogy az ezeu díszes hajlékban kifejtendett munka — a hozzá fűzött reményeket megvalósítva csak fokozni fogja a köztiszteletet és közbizalmat azon nemes Rend iránt, melynek tagjai századokon át lelkiismeretes buzgalommal és igaz hazafiúi szeretettel iparkodnak azt megvalósítani, a mire önkényt vállalkoztak s mindazt teljesíteni, a mit tőlük a haza, az egyház és a társadalom jogosan vártak. Ha igaz, pedig igaz, hogy a példa vonz, akkor a szülék nyugodtan léphetik át ezen diszes hajlék küszöbét gyermekeikkel, hogy azokat jeles elődöknek, a Vaszaryaknak, egy Füssynek, Vagácsuak, Jutay, Ocsovszky és több jelesnek nyomdokaibau járó, ifjuságszerető tanárokra bízzák. Hitem és meggyőződésem, hogy a mennyire az itt, működő tanároktól függhet, egy szülőnek reménye sem fog hajótörést szenvedni, ha ti, kedves ifjak, szem elől nem tévesztitek, hogy az ember munkára van teremtve. Hallottátok ma a munka fontosságát, hasznát ékes szavakbau, ecsetelui; hallottátok, hogy az egész természet munkálkodik ; dolgozik a viz, a levegő, a hangya, a méh, dolgozik minden. A munka, tehát nemesít s ott a hol munka, rend és hííség uralkodik, ott az örömnek állandó forrása vau. Dolgoznak drága szüléitek is, hogy uektek élelmet, ruházatot s egyéb szükséges dolgokat adhassanak ! És csak ti ne tudnátok dolgozni! Azt is tudjátok, hogy egyik legszebb erény a hála. Hálátokat szüléitek, elüljáróitok iránt s azon nagy áldozatért, mellyel a díszes hajlék felépült, csakis szorgalmatokkal és jóviseletetekkel mutathatják meg! S én hiszem, hogy ha majd eljövök hozzátok, itt hauyag tanulót nem fogok találni. Ebben a hitben azon óhajtással zárom szavaimat, hogy Isten szent áldása legyen e hajlékon, a benne munkálkodó tamírokou s az idejáró ifjúságon. S most Isten veletek ! Lelkes éljenzés hangzott fel szavai nyomán. Az ifjúság énekelte még el a Szózatot igen szépen s ezzel az ünnepély véget ért. Színház. Az országos gyász még ezen a héten is erősen éreztette hatását a színházon, melyet többnyire esak nagyon gyér közönség látogatott. A lefolyt színházi hétnek érdekességét Csongory Mariskáinak, az országszerte ismert, nagyhírű művésznőnek vendégszereplése adta meg. Közönségünk nagy része mág abból az időből ismeri Csongoryt, mikor a népszínháznak volt drámai művésznője, s most hogy az az utóbbi két évben 1 mint operettszubrett aratott nemcsak a hazai legnagyobb színpadokon, de Bécs egyik előkelő ! színházában is általános figyelmet keltő nagy . sikereket, kíváncsi várakozással néztünk eléje' vendégszereplésének. Három szerepben lépett fel j Csongory színházunkban, s bárom estének fényes művészi sikere igazolta nálunk is azt a jó hir- ' nevet, mely idejövetelét megelőzte. Télen. Zsúfolt ház előtt kezdette nieg Csongory Mariska vendégszereplését Bokor József jeles népszínművének főszerepében, mely különösen alkalmas volt arra, hogy benne a kiváló művésznő képességeivel megismerkedjünk. Á mi első sorban megragadja a néző figyelmét, az a szerep minden részletének a legnagyobb tökéletességgel való megjátszása, szinte izekre szedi szét a szerepét, s éles szemeit, gondos figyelmét nem kerüli el annak egyetlen legjelentéktelenebb momentuma sem. A míg a színpadon vau mindig játszik, játszik akkor is, mikor nem ő, hanem mások beszélnek, s játszik úgy, a hogyau mások nem játszanak. Megkapó természetesség, keresetlen egyszerű modor e játék legfőbb erényei, melyet e mellett az ő elbájoló kedvessége és humora tesz ellenállhatatlanná. Igaz művészettel, mély érzéssel énekelt nótái csak fokozták azt a nagy hatást, melyet színpadra léptétől utolsó jelenéséig mindvégig ébren tudott tartam. Minden jelenését zúgó tapsvihar kisérte. A többi szereplők is iparkodtak a vendégművésznö játékához méltó összjátékot produkálni, a miben első sorban Felhő Rózsi tüut ki eleven humorú, pajzán Annuskájával. Olúhné ellenállhatatlan komikummal, a közöuség szünui nem akaró derültségétől kisérve adta Murcos Böskét. Klenooits, Nagy Gyula és Arkosi voltak még az előadás erősségei. Gésák. Hétfőn mutatkozott be Csongory művészi hajlamainak leginkább megfelelő szerepbeu, mely az igazi szubrett minden tulajdonságának érvényesítésére bőséges alkalmat nyújt. Művészi játék, páratlan sikk és elegancia, graciózus tánc és kedves ének, ezek Csongory sikerének tényezői. Hangjával mely nem nagy terjedelmű, de üdén s kellemesen csengő, kitűnően tud bánni: s énekszámait élénk színezéssel adja elő. A közönség sűrűen felhangzó tapsaira különösen a táucrészeket kellelt többször megismételnie. Jionti Elma gyönyörű hangjával a vendég művésznő mellett is állandó érdeklődést tudott kelteui maga iránt s szintén többször tapsra indította a közönséget. Szilágyi, Arkosy és Pesti ép oly jól játszottak, mint e darabban mindig. Az előadás mindazáltal, lassú menetű, az összjáték gyenge volt. ('dvöske. Az Üdvöskében búcsúzott el Csongory közönségünktől, mely ez alkalomra is szép számban jelent meg a színházban és sokat tapsolt a művészuőuek, ki rövid vendégszereplésével teljesen meghódította a pápaiakat. Csupa üde frisseség, csupa finom poézis volt a szép kis liba pásztorleány szerepében s alakításán lebilincselő egyéniségének minden bája és kelleme visszatükröződött. Ragyogó jó kedvvel játszott és énekelt, s énekszámainak legnagyobb részét ismételnie kellett. Arkosi ezúttal is kitett magáért, s minden tekintetben kivívta a közönség teljes megelégedését. Monti Elma Fiametta hálátlan szerepével is nagy hatást tudott elérni. Szilágyi a fejedelmet, Nagy Gyula pedig a herceget kifogástalanul adták. Hipnotizált anyós. Már a mult héten is megemlítettük, hogy az egyébként érdekes műsorból hiányoznak a fraucia szalondarabok, a mit azért is sajuáluuk, mert így alig vau alkalmunk Kendi Boriska művészetében gyönyörködni, a ki pedig a társulatnak legjobban játszó tagja. Nemcsak nálunk, hanem a vidék összes színtársulatainál is kevés színésznő vau, ki nagyobb művészettel tudna beszélni és társalogni, mint Keudi. Persze erről sokkal szivesebben győződnénk meg a finomabb szalondarabokban, mint Bissonnak eme vaskos humorú bohózatában. Klenovils a Forcinal Lucien szerepében kitűnő bonvivánnak mutatkozott. Oláhné, Pesti és Szilágyi, valamint Zoltán Olga is sikerrel fáradoztak ama nagy derültség felkeltésén, mely a bohózatot mindvégig kisérte. >