Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-09-25

Lili. Az operett-irodalom egyik legszebb gyöngye nálunk — sajnos — nem tud még csak egy fél­házra való közönséget se hódítani; pedig a csütörtöki előadás valóban megérdemelte volna a telt házat is. Felhő Bözsi nagy meglepetést szerzett nekünk ez 6sti szereplésével. Eddigelé minden szerepénél a já­téka volt az, mivel a közönséget meghódította, s ma este Lilinek rendkívül nehéz énekpartijával keltett óriási hatást. Még soha sem hallottuk hangját ily erősen csengeni, mint ezúttal s a második felvonás­beli befétkeringő első eléneklésével valóságos szen­zációt csinált a nézőtéren. Játéka is szellemes, pikáns és kedves volt. Árkosi a tüzértrombitás szerepében méltó partnere volt Felhőnek. Pesti Kálmán dicsé­retes ambícióval játszotta a folyton fiatalodó Sainte­liipothese vikomtot, még pedig sokkal jobban, mint a hogy azt a mult szezonban adta. Balázsi ezúttal nem tudott bennünket kielégíteni. Jó volt Szilágyi a tanár szerepében. Az oroszlánvadász. Verő György új operettje úgy Bécsben, mint Pesten is csak nagyon mérsékelt sikert tudott elérni, annál meglepőbb volt az a lelkes fogadtatás, mellyel a péntek esti előadás a sziuházat majdnem egészen megtöltő közönség részéről találkozott. Szilágyi, a címszerep pompás ábrázolásával viharos derültséget keltett, a miben nagy segítségére volt Árkost, ki ezúttal játékával szolgált rá ugyanoly elismerésre, a minőt más alkalommal értekével szokott kivívui. Monti Elina játéka is napról-napra nagy előhaladást mutat; ő adta a darab legnagyobb szerepét oly el­ragadó szeretetreméltósággal és eleganciával, a minőt még nála nem tapasztalhattunk; pompásan festett a túzérkadet fess egyenruhájában, s szemet és fület egyaránt gyönyörködtetett. Felhő Rózsi és Nagy (Syula méltóan egészítették ki a pompás ensemblet. Virányi karmester ezúttal is magának vindikálhatta a siker oroszlánrészét. TOLLHEGGYEL. Kínos nap. A szerkesztőm még a hét elején kiadta a ren­deletet, hogy nekem kell karcolgatnom valamit ebben a rovatban. Nos, nekem meg van az a jó szokásom, hogy addig nem fogok semmi dologhoz, amig a kör­mömre nem ég. Igy történt most is, hogy a karco­lattal még szombaton délelőtt sem voltam kész, sőt egyszerűen elfelejtettem, hogy egyáltalán nekem kell ezt a rovatot e héten kitöltenem. S ekkor beállít hozzám a fő-fő minden egyéb, a Mikádó s szól zordonan hozzám: — Nos Bárd űr! hol a karcolat? — Itt vau az ujjamon. S ezzel mutatom a kis ujjamat s elkezdem elú'ttc bősz haraggal szavalni, hogy: Rózsát tűztem kis leány keblére Megkurcolám a kezemet véle . < . — Ne szavaljon itt uekem rossz verseket, ezzel nem lehet elütni a dolgot. Nem erről a karcolatról van szó. Irt-e a Tollheggyel" rovatba karcolatot, vagy nem? Ha nem irt, akkor azt a rovatot egészen üresen hagyjak s oda írjuk alul, hogy ily szellemes soudolatai vaunak „Bárd' : úrnak. — Jah! arról a karcolatról vau szó. Fölséges Tsten ! arról elfelejtkeztem. Adjon valami témát leg­alább, kedves Mikádó úr! — Nincs, nincs, csak egy, egyetlen egy — szavalta ő Gyulaitól, — azt is ellopták tőlem s azzal oly „arcokat vágott" mint Árkosi a „Mozgó fény­képekében, a Kaján szerepében. De hát akkor miről írjak ? S olyan sokáig gondolkoztam a témáról, hogy végtére megfájdult bele a fejem. Hanem a karcolat azért még sem született meg. A fejem zúgott, mint egy vicinális vasút moz­donya s szintúgy nem tudott előre haladni, mint ez a kávédaráló, mikor nagyon meg van terhelve. Elfutottam az orvoshoz, hogy adjon valam szert a fejfájás ellen. Adott is valami bevenni valót s azt mondta, hogy ártatlan. Mondtam neki, hogy vegyen előbb belőle ő, mire azt felelte, hogy neki nem fáj a feje, erre én megjegyeztem, hogy 'iszen ez a szer ártatlan, de még sem akart bevenni belőle. Tehát én sem vettem be, mert féltem, hogy ha lenyelem, akkor a fejfájásból még „fejfa" lehet. Ott hagytam az orvost s mentem haza. Ott­hon a feleségem tormát reszelt, ráborított egy poharat s hirtelen az orrom alá tartotta. Termé­szetesen ettől elkezdtem prüszkölni, miut egy harcias macska. Ez sem használt. Akkor sós vizzel kenték meg a fejemet, a mivel azt értem el, hogy a só pirosra kiette az egész homlokomat s most már nemcsak "belülről, hanem kividről is fájt. De a karcolat nem volt sehol. Elhatároztam, hogy lefekszem. Mit nekem szerkesztőség, ha nyársba húznak, sem tudok írni. Lefeküdtem s inár előre mosolyogtam magamban, milyen szépen kijátszom én most a fejfájást, ha elalszom. Alig hunytam le a szemeimet, elkezdtek a gyermekek mind egyszerre ordítani. No3za! fölugrottam, fölkaptam az egyiket az ölembe, a másikat a feleségem vette föl, a har­madikat a szobaleány, a negyediket a szakácsné, az I ötödiket ... de már több nem volt s aztán úgy! futkostunk fel- és alá velük a szobábau, mint valami Őrültek. Szép látvány lehetett! De a fejfájásom uem 1 múlt el tőle és a karcolat sem volt sehol. | Rohantam a szerkesztőségbe, kifordítottam a papírkosarat s kezdtem turkálni a sok irka-firka között. Be akartam egyet csempészni a nyomdába. Elolvastam végig az egészet, de egyik sem ért sem-J mit. Sőt a fejem még jobban fájt tőlük. Ekkor be­lépett a szerkesztőség szolgája s elkezdett mormogni • holmi rendetlen emberekről, mire én a fejébe nyom­tam a papirkosarat, a mire ő elkezdett ordítani. En is ordítottam, de ettől sem gyógyult meg a fejem. Aztán ismét hazarohantam s leültem az író­asztalomhoz. Elhatároztam, hogy valami tudományos értekezést írok. De már a címmel nagyon sok bajom volt, mert tudnivaló, hogy egy tudományos értekezés címének meglehetős hosszúnak s haugzatosnak kell lenni. Példái; „A cserebogarak halhatatlanságáról, tekintettel a fűzfapoétákká' való rokonságukra." De ezzel a „tekintettel ide-odával" semmire sem tudtam menni s így a tudományos értekezést sem irtam meg. Önök, tisztelt olvasók, kegyesek voltak mind­ezt a sok ostobaságot elolvasni s közben nem vették észre, hogy a karcolat mégis megvan. A fejem már nem fáj, de elnézést kérek. Bárd. VEGYES HÍREK. — Lipót Szalvátor kir. herceg Pápán. Lipót Szalvátor kir. herceg- csütörtök délután teljes inkognitóban Bécsből Pápára érke­zett. Miután a kir. herceg nem akart hivatalos fogadtatást, a pályabáznál csak Fenyvessy Ferenc főispán fogadta a kir. herceget, a ki kíséretével együtt a főispán villájába hajtatott és ott meg­ozsonnázott. Este a kir. herceg a főispánunk által rendelkezésére bocsátott kocsin tovább utazott. — A vöröskereszt-egylet részvéte. Lajos kir. herceg a következő magas leiratot intézte a magyar vöröskereszthez: Klotild főherceg­asszony ü császári és királyi Fenségével egyet­értőleg legbensőbb fájdalmunknak adunk kifejezést legkegyelmesebb Asszonyunknak — bíí népeit mély gyászba borító — elhalálozása felett, a ki mint a vöröskereszt legfőbb Védasszonya annak áldásos működését mindenkor előmozdítani méltóztatott. A Fenséges Asszony velem együtt a vöröskereszt­nek mélyen átérzett legalázatosabb részvétét ter­jesztette elő nehezen sújtott legfőbb Védnökünk­nek, Ő császári és Apostoli királyi Felségének. Isten tartsa, Isten áldja, Isten óvja Felséges Urunkat! Kelt Bécsben, 1898. szeptember 'hó 15-én. A vöröskereszt védnökhelyettcsc: Lajos főherceg. — Tisza és Darányi Pápán. Tisza. Kálmán és Darányi Ignác, a két nagy államférfiú, kik egyszersmind a dunántúli ev. ref egyházkerület­nek vezető alakjai is, a kerületi közgyűlés alkal­mából f. hó 21-én a délutáni gyorsvonattal érkeztek városunkba. Fogadtatásukra megjelent Fenyvessy Ferenc főispán, Antal Gábor püspök és az egyház­kerület több notabilitása. Az nap este főispánunk vacsorát adott tiszteletükre. Darányi miniszter a közgyűlésen csak az első nap a főisk. ügyek letár­gyalásáig vehetett részt, országos gondjai ugyanis a fővárosba szólították, Tisza Kálmán azonbau végig vezette a közgyűlés tárgyalásait és esak szom­baton d. e. utazott el városunkból. — Megyei közgyűlés lessz folyó hó 3-kán és 4~kén. Pápa városát közelebbről érdeklő tárgyai: alispáni jelentós, közigazgatási bizottságba egy tíig választása, Pápa városának sütőipar­szabályrendelete,vágóhid-szabályrendelete, a kórház­ügyében tett felterjesztése, Halász Mihálynak a pápai rendőrbiztos-választás ellen beadott kér­vénye, a vármegyei tisztviselők lakbér-felemelése. — Hegedűs Lóránt dr., városunk orsz. képviselőjének esküvője Navratil Margit kisasszonnyal, a mult hétről — tekintettel a nem­zeti gyászra — elhalasztatott és e hó 26-dikán, hétfőn lessz d. e. fél tizenegy órakor a Kálvin­téri református templomban. Pápa városa, melynek a kiváló képviselő igaz és osztatlan szeretetét birja, lélekben ott lessz ezen a szép ünnepen azzal az óhajtással: kisérje áldás és boldogság a holnap kötendő frigyet! — A vármegyei állandó választ­mány az október 55-án tartandó törvényhatósági rendes közgyűlés elé kerülő ügyek tárgyalása cél­jából Veszprémben a vármegyei székház első eme­leti kistermében szeptember hó 21-én délelőtt 9 és délután 3 órakor és folytatólag szept. 22-én délelőtt 9 és délután 3 órakor ülést tartott. — ügyházkerületi közgyűlés. A dunántúli ev. ref. egyházkerület őszi közgyűlése f. hó 22- és 255-áu folyc le városunkban Tisza Kálmán főgondnok, Antal Gábor püspök, Darányi Ignáe dr. és Gzike Lajos főiskolai gondnokok, Molnár Béla v. és Körmendy Sándor eh. főjegyzők, br. Nyáry Béla, Gelléri Szabó János s több előkelőség jelenlétében. A gyűlést Autal Gábor püspök imája nyitotta meg, mely után a napirend előtt Tisza Kálmán emlékezett meg arról a nagy veszteségről, mely a magyar nem­zetet a királyné gyászos elhunytával érte s indít­ványozta, hogy az egyházkerület a király előtt leg­mélyebb részvétét feliratban tolmácsolja, és hogy a pápai leánynöveldében egy szegénysorsú árvaleány évdíjának fedezésére Eizs bet királyné-alap cimen egy alapítvány létesíttessék s ez alapítvány adomá­nyozásakor minden évben a növendékek előtt az elhunyt királynéról emlékbeszéd tartassék. A gyűlés mindkét indítványt elfogadta és Tisza Kálmán nyom­ban kibocsátotta az aláírási ivet s az aláírást 20U írttal megkezdette ; csakhamar több mint ezer forint jegyzéssel tért vissza az ív, melyhez Darányi Ignác dr. 150 frttal, Nyáry Béla báró 1UÜ írttal, Antal Gábor, Csorba Ede, Gelléri Szabó János és Kenes­sey Miklós 50—50 frttal járultak. A szokásos ala­kuláskor Gelléri Szabó János tanácsbiró tette le a hivatalos esküt. A püspöki jelentés kapcsán több intézkedés történt, majd a főiskolai ügyeket tárgyalták ; a főiskola igazgatójává dr. Horváth József választatott meg, s ß választatott meg aleánynövelde igazgatójává is. Délben az egyházkerület vezetősége dr. Antal Géza konviktusi felügyelő kalauzolása mellett a konvik­tus és dr. Horváth Józtef kalauzolásával a leány­internátus helyiségeit tekintette meg a berendezés felett teljes megelégedését fejezvén ki. Délután 2 órakor közebéd volt, melyen egyetlen felköszöntő hangzott el: a püspöké a királyra. Délután bírósági, csütörtökön és pénteken közigazgatási, misszió stb. ügyek tárgyaltattak. A közgyűlés tagjai részben pén­tek este, részben szombat d. e. utaztak el városunkból. — Képviselői beszámoló. Bauer Antal az ugodi választókerület országgyűlési képviselője f. hó 18-án, múlt vasárnap délután tartotta meg képviselői beszámoló beszédet Ugodon' a nagy szám­ban összesereglett választók előtt. A képviselő már a jelzett nap délelőttjén Ugodba érkezett Végh István, a pápai járás főszolgabírójának kíséretében, hol azonban — az országos gyászra való tekintettel — miudeu üunepies fogadtatás elmaradt. A beszámoló beszéd délután 4 órakor történt meg a községháza előtt, melyet megelőzőleg Jákói Géza uradalmi erdŐ­mester, mint a kerület szabadelvű pártjának elnöke szólott, megemlékezvén a magyar nemzetet ért

Next

/
Thumbnails
Contents