Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-09-25

XXV. év. 1898. szeptember 25. . szam, PÁPAI LAPOK PÁPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPA

I, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNY MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP || Laptulajdotios: Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. clr. Fenyvessy Ferenc Kiadóhivatal: ! Felelős szerkesztő: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. j; Kőrös Endre. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre t frt 50. Egyes szám ára 15 kr. A király köszönete. Népeimhez! A legsúlyosabb, legkegyetlenebb megpróbáltatás ért Engem és Házamat. Hitvesem, trónom ékessége, hű társam, a ki életem legnehezebb óráiban vigaszom és támaszom volt, kiben többet vesztettem, mint azt kimondhatnám — nincs többé! Egy rettenetes végzet elragadta ó't Tőlem és népeimtől. Egy gyilkos kéz, azon őrjöngő szenvedély eszköze, mely a fennálló társadalmi rend megsemmisítését célozza, a nők legneraesbike ellen emelte tőrét és vak, céltalan gyűlölettel átdöfte azon szívet, mely gyűlöletet nem ismert és csak a jóért dobogott. Azon határtalan fájdalom közepette, mely Engem és Házamat ért szemben ama hallatlan tettel, mely borzalomba ejti az egész művelt világot, mindenek előtt szeretett népeim hangja az, mely enyhítőén hat szivemig. Midőn az isteni végzés előtt, mely oly súlyos és felfoghatatlan csapást mért reám, alázattal meghajlok, hálát kell adnom a gondviselésnek azon nagy kincsért, melyet számomra feutartott: a milliók azon szeretetéért, és hűségeért, mely a szenvedés órájában Engem és Családomat környez. Közel és távol, fent és alant ezernyi alakban nyilvánult a gyász és fájdalom az Istenben boldogult Császárné- és Királynéért. Megható összhangban cseng minden ajakról a. panasz a pótolhatatlan veszteség felett, mint lu'í visszhangja annak, a mit lelkemben érzek. A mint En forrón szeretett hitvesem emlékezetét szentül őrzöm holtiglan, ugy népeim hálája és tisztelete maradaudó emléket emel Neki minden időkre. Sajgó szivem mélyéből köszönetet mondok mindenkinek az odaadó részvét ezen ujabb zálogáért. Midőn az ünnepi hangoknak, melyeknek ezen évet kisérni kellett volna, el kellett némulniok, a. ragaszkodás és hű együttérzés e számtalan tanúságaira való visszaemlékezés, azon legbecsesebb adomány marad számomra, melyet Nekem népeim nyújthattak. Fájdalmunk közössége ujabb, benső köteléket füz a trón és a haza közt. Népeim változhatlan szeretete megerősít kötelességem nemcsak azon fokozott érzetében, hogy a Reám bizott küldetésben kitartsak, hanem megerősít egyszersmind a siker reményében. Esedezem a Mindenhatóhoz, a ki oly nehezen sújtott, adjon még erőt, hogy véghez vihessem azt, amire hivatva vagyok. Imádkozom, áldja meg népeimet és világosítsa fel őket, hogy megtalálják a szeretet és egyetértés útját, a melyen viruljanak és boldogokká legyenek. Kelt Schönbrunnban. 1SÍ)8. évi szeptember hó l(j-án. Ferencz József, s. k. A főispán gyászbeszéde Erzsébet királyné felett. Szeptember hó lö-ikán délelőtt 10 órakor Veszprém vármegye rendkívüli közgyűlést tartott, mely Erzsébet királyné emlékének volt szentelve. A nagy díszterem falait fekete posztóval vonták be. Fekete posztóval volt leborítva a/, elnöki emelvény is. Es fekete lepel borította a megboldogul királyasszony arcképét. A kandeláberek gyertyái halváuysárga láuggal égtek, éles ellentétéül a napfénynek, a mely a terein nagy ablakain beszürö'dölt. Némán, csöndben érkeztek meg a közgyük'* tagjai, a megbivott vendégek, a kik mindannyian teljes gyászba voltak öltözve. Az elnöki emelvénytől jobbra eső' széksorok a hölgyek számára voltak iontartva, a kik mind mély gyászban voltak. Az emberek csak suttogva köszöntötték egymást és csöudben foglalták el a helyüket. Pontban tiz órakor megjelent a főispáu, aki gyász magyar-ruhába volt öltözve. Máskor lelkes éljenzés hangzik föl, mikor a közgyűlési terembe lép. De most. hogy is hangozhatott volna az éljen? Az emberek némán fölálllak, mikor a fö'ispán elfoglalta helyét, az elnöki emelvényen, amely mellett megyei hajdúk foglaltak állást, kiknek a csákója feketévl volt bevonva. TÁ R C A. Erőskarú "Walter. Ekkehard: Walterdal. Fordította: Körös Undre dr. Budapest, Singer és Wolfner bizománya 1898. Ára egy korona. — A «Papai Lapok* eredeti tárcája. — . . . Szittya bó'sök, német leventék, ismét itt vagytok körülöttem! Hősi idők becsületes bajvívói, a kik nem ismertek álnokságot, a kiknek vére csak dicsó'ségért buzog, a kik nyiltau öltök és nyíltan raboltok, milyen jó veletek egy levegőt szívni! Milyen édes a naivságtok és milyen érthetetlen nekünk, modern idők gyermekeinek! A naivság azóta jóformán kihalt belőlünk s csak elvétve húzódik meg ott, a hol egyedül értenek meg immár titeket, hó'sköl- j temények derék vitézei: az iskolapadok között. Itt szövik tovább a Ii álmaitokat dicsőségről, nagyságról, itt szövik tovább fiatal lelkek, a kik eltelnek nevetek nagy hírétől. S a hogy most kiléptek ebből a megszokott környezetből, a hol olyan szívesen méltányoltak titeket, vájjon megtaláljátok e az utat az emberek szivéhez? Meg tudjátok-e keresni rejtőző .ajtaját annak a kamrácskának, a melyben még meghúzódik a szívjóság és gyöngédség? Lessz-e majd bátorságtok tovább menüi, ha útközben megkopogtatják vitézi páncélotokat s a kongó hang nyomán ilyen beszéd üti meg fületeket: — Mit nekünk azok azok az üres alakok, régi idők elavult fantomjai! Nincs bennük a mi izgasson, igen jámbor, istenfélő és erkölcsös szerzetes vala a derék Ekkehard. Ezt állítják róla a krónikák is, a melyek nemcsak akkor, de azóta is az ó' költeményével nincs, ami az idegeinkre hasson, mit akarnak közöt- ! igen sokat foglalkoztak. Dalának hősét, Walter tünk ? aquitán királyfit, azóta több, nagy részt töredékben Ne féljetek, ne. riadjatok vissza, a vezetőtök fennmaradt költemény énekelte meg, de egvik «'m majd beszél helyettetek és tud ő úgy beszélni hogy tudta megközelíteni az eredeti szépségeit. A X. s/.ázadaz olvasónak szivéhez szálljon a szó: új a szava és j ban, mikor a magyar vitézség először borította vérbe közben észre sem veszed, milyen ősrégi, milyen a német földet, újra életre keltek az Attiláról >zóió nemes beszédének az egyszerűsége. I hősi mondák, a hunok vitézségét, harci éleiét tár* gyazó énekek s a vitézi harcok idején ki lehetett Röviden szólva az történt, hogy Körön Endre volna a multak dicsőségének alkalmasabb inegéuekdr. lefordította a legszebb német hőskölteményt, az lője, mint a költő-lelkű szerzetes, a ki tudományok Eröskarú f Valterról szóló éneket. Ekkehard barát, művelése közben, a kolostor áhítatos csöndjében a ki a X. században, az akkori idők szokásához I álmodozott az eró'skarú Walter dicső tetteiről és a képest, ékes latin nyelven irta meg a Walter királyfi bájos Tlíldogunda odaadó szerelméről ... sok hős kalandjának, dicsőséges szerelmének történe- j Így született meg az Ekkehard barát dala. tél, a szcut-galleni kolostor noviciusa volt, mikor ezt ; Lássuk, mi van benne, a munkát szerzetté. Ifjú lelkét megihlette az aquitán : királyfi nemes bátorsága, kitartó vitézsége, és szűzies i l'gy kezdi a meséjét jó Ekkehard barát, ho^y szívével megrajzolta hozzá a bájos, szende némot j Attila bún király becsapott pusztító seregével a leányzót, Ilildeguudát, a kinek bizonyára kék volt a | frankok országába s hadat izont Burguudiának meg szeme és leuszőke a haja. Csöndes magányában, a kolostor szelíd légkörében, ezer apró bájos vonással ruházta fel Hildegundát az ifjú szerzetes, s mert Aquitáuiának is. A rettegett hírű fejedelemmel azonban egyik or.'zág sem mert harcra szállani s mind a három egyetlen kardcsapás nélkül lefizette a kívánt ilyen jónak, egyszerűnek, pusztán a maga férfiáért hadisarcot s elküldötte túszul a király gyermekét, levőnek képzelte a nőt, hát biztosra vehetjük, hogy | Igy került össze Attila udvarában Hágen, a frank