Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-09-04

1898. szeptember 4. PÁPAI LAPOK. 3. rosok a rájuk nehezedő terhek nagysága miatt most már további intézmények létesítésére önmaguktól képtelenekké lettek s tovább fejlődésük kérdéses. "' így állanak a dolgok nálunk is Pápa városában, mert a közintézmények érdekében és városunk fejlődése tekintetében meghozott áldozataink ma már azon határhoz értek, melyen túl városunk fejlesztése érdekében osak úgy mehetünk, ha egyrészről a magas kormány jóindulatú anyagi támogatására számíthatunk, másrészről pedig, ha városunk polgárait megkímélhetjük oly kiadásoktól, a melyekkel ők az osztó igazság elvénél fogva nem sújthatok. A közteherviselésről szóló 184S. évi VIII. törvénycikk kimondotta, hogy minden közteher különbség nélkül egyenlően s aránylagosat! viselendő. Azonban a törvény ezen rendelkezése nem mindenütt nyer kellő alkalmazást, a mi legszembe tünőbben a házbéradó és a házosztályadó között felmerülő különbözetben jut kifejezésre. Lehet, hogy ezen megkülönböztetést talán az időkori viszonyok indokolták, de ma, a midőn az általunk l'enntebb vázolt indokoknál fogva a vidéki kisebb és ház béradóval megrovótt városok a kor követelményeinek meghozott anyagi erejüket jóval meghaladó áldozatok miatt úgyszólván nyögnek a teher alatt, addig a többi városok, kis és nagyközségek, tehát a kiknek érdekében hozta meg az ezek központ jait képező város súlyos áldozatát, a házbéradónál jóval alacsonyai)!) házosztályadó alá vannak sorozva. .Mert a míg Magyarország ll.bVl városa és községe közül csupán 11 törvényhatósági és 17 rendezett tanácsú város lett házbéradó alá véve, addiemásrészről llík)íj város és község kezdettől fogva élvezte, de élvezi jelenleg is a házosztálvadóba sorozás jótékony előnyeit. Es ha még e mellett tekintetbe vesszük azt, hogy a gazdag alföldi és a lobbi vagyonosabb városok, mint Debrecen, .Szabadka, Hódmező-Vásárhely Szentes, Csaba, Szarvas, Nagy-Beeskerek, Nagy-Kikindu, Kecskemét, Cegléd, Nagy-Kőrös, Kalocsa, Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Szolnok, Nyíregyháza-, NagyKároly, Békés, Makó, Gyula, Zomhor, Újvidék, Zenta, Beregszász, Mohács, Siklós, Gyöngyös, Karánsebes, Lúgos, Gyula-Fehérvár, Szászváros, Erzsébetváros, Mcdgyesi Dicső-Szt.-Márton, Szászrégen, Torda, Kőhalom, Segesvár, Deés, Csíkszereda, Székely-Udvarhely, Fogaras stb. mind az alacsonyabb fokú házosztályadót űzetik, be kell látnunk, hogy ezen házbér és házosztályadó közötti II I I ir i i U (MWWWttMMMMMlMM áll, hogy ne hagyja itt, ebben a nagy egyedüllétben, mert fél. Szólni azonban nem tudott már semmit. A medikus megtörölte a leány verejtékes homlokát és végigsimogatta a nagy, szőke haját. A leány kezdett hörögni. Tagolatlan hangok jöttek ki a torkán, majd egyes szavak, összefüggéstelenül és ártikulálatlauul. Egyszer pedig, mintha a csókolódzást utánozta volna az ajkaival. A szomszédnői, egy asszony, a kit a kocsi gázolt el, s egy másik, a kire a részeges ura ráejtette az égő lámpát, nevetni kezdtek. A fiú kipirult arccal fordult feléjük : — Mit, nevetnek? Buták ! . . . A leány mindebből nem tudott már semmit. Később hirtelen fölült az ágyában, körülnézett tiszta tekintettel, azután megtörött a szeme. Merev testtel, kékülő arccal ült egy ideig, aztán lassan, vontatottau és nehezen kezdett lefelé "lyedui. Erőszakosan lélekzett és szorította a kezében levő kezet. Ez volt az élőkhöz való ragaszkodásának utolsó nyilvánulása. A fiu sápadt arccal nézte a leányt, azután odaszólt az apácának, hogy lássa el a halottat. * Felkelt az ágytól és odalépett az ablakhoz. Alant sokan sétáltak és nevetgéltek, szemben pedig éppen akkor gyúltak ki a szinház lángjai. Az emberek tömegesen tódultak az előadásra. megkülönböztetést tárgyazó 1868. évi XXII. t. c, a mai fejlettebb viszonyoknak már nem felel meg s elérkezett az ideje annak, hogy ezen adónem, a árosi polgárok jogos érdekeinek megfelelőleg szabályoztassék, ha csak azt nem akarjuk, hogy vidéki városaink anyagi tehetetlenség miatt feladatuknak meg nem felelhetve letargikus álomba merüljenek. Mindezen körülmények fényesen dokumentálják az eddigi állapot tarthatatlanságát és a közteherviselésnek e cimen is egyenlővé tételét. Mélyen tisztelt országos képviselőház 1 Nem akarunk mi az adóztatás alól kibújni vagy részünkre valamely előnyt kieszközölni, de azt méltán elvárhatjuk, hogy édes hazánk összes városai és községei a megadóztatás tekintetében a most zsebre vágja a két kezét, bebámul az üres leve gőbe, még a körtefát som tudja megmászni, de bizonyítványai révén bedugják oly hivatalokba, közintézetekbe, a hol ezer meg ezer ember vagyonát van hivatva őrizni. Ez termi meg a cilindert, a gőgöt, a nagy uri hajlamot, mely nem egy esetben a börtönnél végződik. Hogy ez nem puszta, frázis, bizonyítja társadalmunk legújabbi bün-krónikája. A sok gomba módra felszaporodott „piperkőc", kik ma rendes foglalkozásként a párbajokat űzik, a semmittevést gyakorolják, mind egykor jobb sorsot ismert apák ferdén nevelt gyermekei. Mily szorgalmas munkásaivá válhattak volna talán a hazának? Ezért nem áll tetőpontján nálunk a íoldmár változott viszonyoknak megfelelőleg egyenlő 1 mivelés, az ipar és kereskedelem. A divat, az élvelbánásban részesüljenek. hajhászás a tetőpontját érte. Mindezeknél fogva azon alázatos kérelemmel A családapák ne kényszerítsék gyermekeiket járulunk a mélyen tisztelt országos képviselőház-1 semminemű tudományos pályára, a melyhez nem hoz, hogy az 1868. évi XXII. törvénycikket, melyben a házbér és házosztályadó közötti aránytalan megkülönböztetés jutott kifejezésre, eltörölni illetve hatályon kívül helyezni, s helyébe egy a magyarországi összes városok és községek érdekeinek megfelelő, a mai viszonyok tekintetbe vétele mellett a megadóztatást az egyenlő és aránylagos közteherviselés elvének érvényre juttatásával újabban szabályozni méltóztassék. Azon reményben, hogy a mélyen tisztelt országos képviselőház a házadó szabályozását a különben társadalmi téren is sok oldalról igénybe vett vidéki városok és ezek polgárainak korlátolt helyzete tekintetbe vétele mellett közmegnyugvásra fogja már a közel jövőben megoldani. Hódolatteljes tisztelettel marad a mélyen tisztelt országos képviselőháznak alázatos szolgája Pápa vávos közi'ms>'>fH' s ennek nevi'-ben Mészáros Károly, polgármester. Vakáció után. (K. H.) Hazánk nagyreményű aranyifjusága két hónapos kellemes vakáció után teljes fölszereléssel tódul be az iskolák kapuin. Ne érje gáncs őket, hisz igazi lelkesedéssel állnak ki a küzdtérre, hogy kivívják maguknak azt az utat, mely őket egykor az életbe vezeti. A hazai sajtó évről-évre hivatásszerűen megemlékezik róluk, a midőn a szülőknek a pályaválasztás nehéz kérdésében segédkezet nyújt és egyben rámutat gyermeknevelési rendszerünk ferdeségcire. Mert ne tagadjuk, elhibázott az nagyon s éppen ily idő tájban legalkalmasabb azt kissé latolgatni. El kell ismernünk, hogy ama hiba nem a mi hibánk, hanem a gyors fejlődés következtében csak felületcsen tanulmányozott korszaké. Azé a mai korszaké, a melynek közéletében minden nem arra hivatott embertől is megkívánják a sokoldalú tudományt. Jelen korunk c túlfeszített következménye lehet s elismerjük igen szép, ábrándos magasra törekvő követelmény, hogy a nagy XlX-ik századnak szüksége van a tudományra, de viszont az életből merített napirenden álló tények bizonyítják, hogy eme követelt tudománynak sok nyomoróka, több érdemtelen szájhőse és sajnos igen sok pénzen vásárolt tökfilkó] a vr 1. a.díjon itt először is az apai büszkeség néhány vonása, melynek nyomán, hány és hány pályatévesztett ekszisztencia termett. Vannak családapák, a kik, ha gyermekük ügyesen mássza meg a nagy körtefát, következtetve az elevenségből, kimondják: „ez a gyerek fiskális lesz." Taníttatják, bukik, büntetik, elvergődik; könyörgéssel, sógorsággal, és befolyással keresztül gurul valahogy a vizsgákon, altkor aztán volna kedvük. A jő felfogású (innak meg nem kell éppen ügyvédnek lennie, mert hisz, ha valahol ész kell, úgy a kereskedelem, ipar, gazdászat terén kell, a hol szükséges a imv ható tervezgetés, éles ész, feltétlen előrelátás, kitűnő számítás. Meg máskülönben is, egy országot nagygyá, hatalmassá, műveltté esak az ipar és kereskedelem tehet. Az tette hatalmassá Angliát, Franciaországot: ez fog hatalmassá tenni minket is. Azért ajánljuk a szülőknek: neveljék gyermekeiket akként, amint azoknak kedve, vágya a nevelést megköveteli. A szívesen, kedvvel tanuló fiuk legyenek a tudomány emberei; az éles eszű, de ily polcra nem törekvő ifjak legyenek a nagybani íöldinűvelés, nagy ipar és nagy kereskedelem lelkes, alkotó tagjai; a korlátolt tehetségű fiuk valljanak derék, hazafias földművelőkké, kis iparosokká és kereskedőkké; azok pedig, kiket uagyratörő hajlamuk a dicsőséges katonai pályára késztet, engedjük szabadon, mert hazánknak szüksége lehet még egykor a magyar vitézségre, a magyar hadsi-egre, Igy osztályozzuk a gyermeknevelést, ne ismerjünk ebben részrehajlást, legyünk önzetlenek, ue igyekezzünk a természet ellen harcolni, mert arra a legmerészebben haladott korszak sem képes. Végül pedig természetesen első kötelessége legyen az apának, gyermekét imádott hazája szeretetére megtanítani s intse, ne hagyja el ezt a földet, melyet ezeréve bír a magyar nemzet. Ha ezt a megajánlott rendszert a családapák magukévá teszik, egy század múlva teljesen egyetértő, boldog nép lakja majd az országot, ki ésszel, mint tettel, karddal, mint tollal leend hasznára hazájának. Nem leend elégedetlen nyomorék, a tudomány tökfilkója, hanem egy szellemi és anyagi munkákat végző szorgalmas nemzedék. Igy vész cl a rangkórság és megoszlik a a tudomány, de akkor minden egyén a maga módja szerinti tudományos ember leend, ha nem kényszerítik a kalapos inast arra, hogy miniszterségre vágyódjék. Ez a jelen korszak igazán tudományos rendszere. Vízvezeték és haltenyésztés. — Levél a szerkesztőhöz. — A kinek az uristeu mindent megadott, a mit halandó ember megkíván, UTÓI azt tartja a közmondás, hogy úgy él, mint a hal a vizben. Én eddig hittem e közmondásban, de hát „dúsgazdag bánya a tapasztalás" mondja Petőfi, s nekem is szomorúan kellett meggyőződnöm, hogy azoknak az apró kis halacskáknak, melyekről itt szó lessz, bizony, bizony nagyon rossz dolguk van. Ugyanis: Egyik kartársam a napokban Tapolcafőn volt, s útjában megtekintette a vízvezetéki reservoirt. És tudja-e kérem mit látott a tartály vizében ? netto egy millió halacskát! Az igaz, hogy aprók szegénykék, mert a forrásvízben nem kapnak hulladékot, mely őket táplálja, s várniok kell, mig egyik-másik