Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-09-04

közúlok veleszületett gyengeségben vagy éhhalál következtében be nem vonja vitorláit, hogy aztán éhes testvérkéinek öntésiével szolgáljon táplálékul. Tisztelt Szerkesztő' ur! Ez én szerintem sehogy se jól van igy. De én magara — Isten mentsen! — hogy tanácsot osztogassak. Nem én! Hanem csak megírom a mucsai közegészségi hivatalnak és a mucsai városi képviselőtestületnek — hová kérdést intéztem — válaszukat. Nro I. Tisztelt Uram! Trillió bacillus, az az millió halacska 1 Kérdésére az a feleletem, hogy mindaddig, mig a közegészségügy államosítva nem lessz és nem lessz külön közegészségügyi miniszterünk, egészséges vizet másképp, mint spritzer alakjában, nem ihatunk. Mivel a vizsgálat megejtése céljából szükséges halacskákat (egy néhány kilót a szebb példányokból) nem mellékelte, nem tudom, vájjon pisztrángok vagy harcsák tenyésznek-e a vízmedencében ? de annyit mondhatok, hogy ha csak nem csukák, melyek egymást elevenen megeszik, az egészségre mindenképp ártalmasok. Tanácsolnám azért, hogy önöknek két közegészségügyi kapacitása, kiknek zsenialitása már Mucsán is ismeretes, találnának fel egy mondola gillotinhoz hasonló szerkezetű gépezetet, mely a medencébe tolakodó halacskákat lefejezi, s mentem felnyársorja. Megjegyzem azonban, hogy e készüléknek — hogy jövője legyen — villamos erővel kell működnie. En hiszem, hogy két nagy emberük, kik közül az egyik a ragályos betegnél eljáró „automobil fertőzőt," a másik pedig a „legideálisabb kórházat" (függő ágyakkal) találta fok (a minőket Mucsán is meghonosítunk) megoldja e kérdést. Mucsán, dr. Álfa, felügyelő. Nro II. Tisztelt Uram! A cívis úgy látom Pápán se külömb, mint Mucsán. Mindkettő hálátlan. A helyett, hogy minket hagyna gondolkozni, ő töri a kobakját, pedig az egytől-egyig üres. Levele azt a gyanút kelti bennem, hogy az Önök elöljárósága csak minket utáuoz, kik igenis ugy intéztük a dolgot, hogy vízvezetékünk ne csak önmaga törlessze le a rá fordított költséget, hanem még hasznot is hajtson. Epp ez okból rendeztük be a vízgyűjtő medencét hal tenyésztésre. Hja! de mi etetjük is ám a halat! Okulásul megírom, a rendszert, mely az én találmányom. Az egész egy erős szerkezetű, meglehetős sűrű rostából áll, mely a tartály kivezető nyilasára alkalmaztatik. Ez meggátolja, hogy a vízáram akár apró halakat, akár pedig az ezek táplálkozására szánt hulladékokat a csőrendszerbe ragadja. Az etetés pedig ugyszólva semmibe sem kerül. A városi orvossal, ki az előtt sohasem vizsgálta a piacot, most minden héten piarcvizsgálatot tartatok, s az ott elkobzott tápszereket használják fel haletetésre. Ugy-e, hogy Kolumbus tojás az egész? Es most vau kitűnő vízvezetékünk és halteuyészdéuk, honnan reménylem nemsokára 5 kilós példányok is szállíthatók lesznek. Tanuljanak és kövessenek. Mucsa, Omega polgármester. Kérdem, hogy mit szólunk mi ehhez ? Omikron, pápai cívis. Színház. Csütörtökön, este ismét megnyíltak a színház kapui és Dobó Sándor színtársulata újra bevonult a mi szerény múzsabajiékunkba. Zártszékekről, támlásszékekről, páholyok párkányáról ismét lekerült a por, de sajnos, ott maradtak a falakon azok az óriási repedések, a melyeken záros határidőn belül az utcai publikum fogja élvezni az előadás szépségeit. Az a jóságos tündér, a ki eddig titokban őrködött a pápai színház épsége fölött, bizonyára szintén eltűnt már azon a hosszú nyíláson, a melyen át a nézőtér egyik fülkéje a külvilággal közlekedik. A nézőtérnek ezt a fülkéjét a köztudat némi túlzással a földszint baloldali nagypáholyának tartja; a köztudat azonban ebben az esetben alaposan csalódik, mert hiszen mióta szokás agyonszakadt tapétájú, poros fülkéket nagypáholynak tartani? Renoválás boh.og korszaka, eljösz-e vájjon? cljösz-e? Téged várunk, téged óhajtunk, akár műkedvelői előadások árán is. És téged vár az a néhány szegény, immár alig pislogó lámpa is, a melyek ott húzódnak meg színpad széltében. Rajtunk kívül, a kik itt, e lámpák szomszédságában tesszük kemény prór bakra orrunkat, ők maguk is áldozatai a saját lángjuknak, elpattanván, ha a nagy lobogásban felemésztődik gyenge életerejük. Drótból való háló nem használ semmit, azon keresztül is hallatszik a szivrepesztő pattanás, megijesztve a táncoló primadonnát és kétségbeejtve a különben rendíthetetlen súgót, a kinek szeme elhomályosodik a házacskájába becsapó nagy füsttől. A Gésák . . . Ám ezek a zordon hangulatok, fejnehezítő gondok egyszerre eltűntek, a mint a karmester intése nyomán a Gésák bájos melódái ismét megcsendültek. Felgördült a függöny és újra ott volt előttünk a szerelmes szivü Mimóza, a ki mindenkinek énekel, de azért csak egyet szeret; a pajzán Rolli-Polli, a ki gésa lesz a hadnagyáért; a fess Reginald, az öreg és erényes lady Constance, VunCsi, a huncut kinai és Imári marquis, a legkedvesebb rendőrfőnök. Jól tette Dobó, hogy ezt a szép vngol operettet adatta elő bemutató előadásnak és mi örömmel konstatáljuk, hogy az előadás jó volt és összevágó. Nem volt benne semmi nyárias, sőt nem volt nyárias a publikum sem, a mely meglehetős számban jött el, hogy élvezze a Sidney csudás operette-áriáit. Az előadó színészek közül első sorban Hon ti Elmáról (Mimóza) kell megemlékeznünk. Ó a társulat új primadonnája, s a mikor most eláruljuk azt is, hogy a kisasszony csak az idén fejezte be tanulmányait, akkor a Gésák közönségéből bizonyára sokan fognak csudálkozni. Mert a játéka biztos volt és ment minden elfogultságtól, az éneke pedig anynyira tiszta, mintha hosszú évek gyakorlata tanította volna meg az énekművészet titkaira. De azért a kiejtésén, a mozdulatain itt-ott kiüt még belőle az iskolás leány, a nélkül azonban, hogy ezt rögtön jóvá ne tenné. Ha majd a játékába egy kis érzés, egy csepp szenvedély is vegyül, akkor Iiouti Elma bizonyára korán fog feltűnést kelteni. Fel kell jegyeznünk azt is, hogy a második felvonásbeli nehéz áriájával nagy és osztatlan hatást keltett. Rolli-Pollit I'elhö Rózsi játszotta. Ezt az alakítását ismeri már a pápai közönség; a pajzáuságából, jókedvéből ma sem hiányzott semmi s a táncával, énekével egyaránt nagy tetszést aratott. Kendi Boriska (Juliette) diszkréten és ízléssel játszott. A gésák kívül külön kell megemlékeznünk Dobó Sárikáról, a kis igazgató-leányról, a ki sok igyekezettel és kedves graciózitással vett részt az énekekben és táncokban. Szilágyi Dezső (Vun-Csi) némiképpen rossz hangulatban játszott eleinte, de később annál jobban belemelegedett a játékba és kupiéival, mókáival falreugető tapsokra birta a vidám hangulatú publikumot. De annál vidámabb volt Pesti Kálmán (Imári marquis), a kinek még a rögtönzései is jók voltak. Nagy Gyula (Katana), a meleghangú tenorista, még mindig kopasz. A. Zoltán Olga, Árkossy Vilmos, Uláliné Henriette, sokb? hozzájárultak az előadás sikeréhez. Mozgó fényképek. Második előadásul Blumenthal és Kadelburg kedves vígjátékát, a Mozgó fényképeket adták, a melyben a társulat drámai színészeinek egy része mutatkozott be. A közönség igen sokat mulatott a darab vidám ötletein s azok közül, a kik a maguk tehetségéből is hozzájárultak a darab sikerének növeléséhez, első helyen kell megemlékeznünk Balázsi Sándorról (Göncs Bálint após)! jól átgondolt és jól megjátszott alakítást nyújtott s szerepének humoros részleteit nagy intelligenciával pointirozta. Pesti Kálmán (Meuszky Boris) nem aknázza ki egészen a maga tehetségét; bár nagyon kevés kifogásolni valót találtunk a játékában, bizonyosra vesszük, hogy sokkal többre volna képes egy kis igyekezettel. Kendi Boriska kedves volt és a boldogtalan asszonyban panaszait sok humorral tudta elsírni. Különös elismeréssel kell szólanunk Oláhné Henrietterői is, a kiben a vidék egyik legjobb komikáját láttuk. Vajda Ilona jó volt a fiatal leány szerepében, nem kevésbbé Kócsy Ilona, a ki a szobacicus hálás szerepét játszotta. Árkossy és Madas sok ügyességgel aknázták ki a szerepükben rejlő vastag komikumot. Kardos Edéről (Kapor Kálmán) kevesebb jót mondhatunk; gyakran volt szögletes és a hanghordozása valósággal bántó. Ha jó színész akar lenni, akkor mindenekelőtt a hangját kell természetesebb fordulatokra szoktatni. Hárotnláb kapitány. Szombaton a Harómláb kapitányt adták, Kövessy és Faragó nagyhírű bohózatát. Az előadásról jövő számunkban emlékezünk meg. — 4 VEGYES HÍREK. — Személyi hir. Hegedűs Lóránt dr. városunk országgyűlési képviselője a héten fejezte be öt hétig tartott felvidéki tanulmányútját, melynek végeztével városunkat látogatta meg, s egy napot töltött nálunk, csütörtökön éjjel Budapestre utazott. — Közgyűlés. Holnap reggel 9 órakor — mint már korábban jeleztük — a városi képviselőtestület rendes közgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1. Sörház-utcai lakosok kérelme járdakészítés iránt. 2. Kis Ernő és társainak kérelme járdakészítés iránt. o. Városi tanács előterjeszti a házbéradó eltörlése tárgyában szerkesztett feliratot. 5. Váradi Géza kérvénye a dohánygyárral szemben építendő árucsarnok érdemében. 5. Váradi Géza kérvénye a vásártéri italmérési jognak (i évre leendő bérbeadása iránt. G. A városi virilisták névjegyzékének kiigazítása céljából küldöttség választása. 7. Kezelő és segédszemélyzet kérvénye korpótlék megadása iránt. 8. Török János városi mérnök kérvénye fizetésjavítás és a vízvezetéki munkálatokért külön díjaztatása iránt. 9. A városi rendőrök kérvénye drágasági pótlók megadása érdemében. 10. A negyeclrncsterek kérvénye fizetés emelés tárgyában. 11. Számvevőség jelentése a a polgári leányiskola és a tanítóképezde céljaira letett alapokról. 12. 1899. évi költségvetés. K>. A m. kir. 7-ik honvéd-huszárezred átirata a laktanyára kivetett vízdíjak tárgyában. 14. Vallásos közoktatásügyi miniszter leirata a pápai polgári leányiskola államosítása tárgyában. — Jelen közgyűlési tárgysorozat még egy tárggyal szaporodott, t. i. a veszprémi megyés püspök 0 nagyméltóságának azon átiratával, hogy a Rusek plébánia-alap kezelése engedtessék át a székes káptalannak. Tekintve azonban, hogy a városnak az alap kezelése tetemesebb jövedelmet hoz, a mi a város pénzügyi helyzeténél fogva el nem ejthető, ennélfogva a városi tanács a képviselő testületuek indokoltan, csak a kérelem megtagadását hozhatta javaslatba. — Áthelyezés. A vallás és közokt. miniszter Répay Dániel helybeli áll. tauitóképzó'-intézeti tanárt a kolozsvári áll. tanitóképezdéhez helyezte át. Répay rövid itt időzése alatt társaságainkban oly sok rokonszeuvet vívott ki, hogy távozásának hirét egész közönségünk őszinte sajnálattal fogadja. — Koszorú a honvédszobron. Három éve immár, hogy adakozók filléreiből, ezrek szivének óhajtásából szobrot emelt Pápa városa a névtelen félisteneknek, a kik itt, a város határában, hullatták el szívok vérét a haza javáért, a magyar név dicsőségéért. Azóta nem mult el hét, hogy a vértanuk szobrát friss koszorú ne ékesítette volna, friss koszorú, a melyet odahelyeztek titkos kezek. Három év alatt egyetlen egyszer sem sikerült megtudni, kinek jóságos kezei gondoskodnak friss virágról, új koszorúról és három év óta minden héten a neve ismerete nélkül lelkesülhettünk azért, a kinek szivét