Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-08-14

1. Legkésőbb augusztus bú két utolsó hetében minden iskolai helyiségbea a tatarozások, tisztítások, ajtók és ablakok javítása, az iskolai kút kikotortatása, helyre állítása, az iskolai udvar bekerítése, a padok reudbe hozatala s a nagy tábla feketére mázolása és megvonaíozása stb. úgy eszközlendő, hogy szeptember 1-éig, de lehetőleg a beiratások miatt még előbb is, miuden készen álljon. 2. Az iskola megnyitása napjának s a lehetőleg még augusztus utolsó napjaiban foganatosítandó beiratások meghatározása végett érintkezzenek a polgári hatóságok az iskolai hatóságokkal, (iskolai elnökökkel, igazgatókkal, plébáuos és lelkész urakkal és egyébb iskolai elöljárókkal, esetleg magániskolai fenntartókkal) és 3. kérjék fel, hogy úgy a tanév megkezdését mint a beiratások napjait augusztus hónak legalább vasárnapjain és üunepein nyilvánosan a szószékről hirdetnék ki, hangsúlyozván a 6 — 12 éves tanköteleseknek a mindennapi, a 13 — 15 éveseknek pedig az ismétlő vasárnapi és iparostanuló iskolába való járásnak mulbatlan kötelességét, hogy ekkép seuki, se szülő, se gazda, se gyám, se mester a törvényes kötelesség nem tudásával ne mentegetőzhessek akkor, a midőn reájuk a tanuló igazolatlanul elkövetett mulasztásai miatt az esetenkint és fokonkint emelkedő büutetések vagy munkák fognak rovatni. 4. Hirdettessék ki egyúttal, hogy a szülő, gazda és mester, a ki tankötelesét legkésőbb szeptember hó 15-ig az illető mindennapi vagy ismétlő iskolába való fölvételre önként be nem iratja, mint az egész első félhavi iskolamulasztással terheltnek fog tekintetni és szeptember 16-án megdorgálandó ; ha pedig e dorgálásra sem jelentkezik, 8 nap leforgása után a beiratásra, az előirt pénzbirsággal vagy természetben leszolgálandó egyenértékű munkával büntetendő és pedig hetenkiut fokozatosan addig, míg a beiratásra jelentkezvén, tankötelesét iskolába nem hozza. 5. Az előbbi pontban jelzett hirdetéseket minden polgári elöljáróság is, akár van helyben iskola, akár nincs, de még a pusztákon és tanyákon is augusztus hóbau tegye közzé minél gyakrabban és hetenkint legalább egyszer kidoboltatással is. 6. Szeptember 1-ével okvetlenül megkezdetik a tanulás, még pedig úgy a mindennapi, mint az ismétlő iskolában is egyszerre, utóbbiban szeptember, október április, május és június hónapokban hetenkint legalább két órán; november, december, január, február és március hónapokban pedig hetenkint legalább 5 órán át, a mint ezt nemcsak a törvényes, hanem az egyházi iskolai rendszabályok is határozottan megkövetelik. 7. Azon 10—12 éveseknek, a kik szüleik kívánatára otthon használhatók, meg lehet ugyanis engedni, de csakis a helyi iskolai hatóság beleegyezésével, hogy október hó 1-éíg még távol maradhassanak a mindennapi iskolától, de azután kötelezni kell őket arra, hogy addig az istnétlősökkel járjanak iskolába; jól megjegyzendő, hogy csak olyan szülő, va

gy gazda foghatja ki még tanév elején (szeptember és azután tanév végén május és június hóban) 10—12 éves okvetlenül beiratkozott tankötelesét az iskolából, a ki azt előre tisztességesen bejelentette, vagyis erre nézve felkérte a helyi iskolai hatóságot, s utóbbi azt meg is engedte; a ki pedig önként, a mint s a mikor neki tetszik, veszi ki a gyermekét, azon a 4. pont alatti büntetés úgy őszkor, mint tavaszkor végrehajtandó. 8. Megjegyzendő, hogy szeptember, október, április, május és június hónapokban se távolság, se kellő ruházat hiánya nem fogadható el mentségül az iskolamulasztásra, sőt az ily okok miatt télen kimaradozó gyermekeket előbb jelzett hónapokban kétszeres szigorral kell iskolába járásra szorítani s inkább a zord téli idő beálltával lehet irányukban kissé elnézőbb lenni ; ez természetesen mindig csak a helyi iskolai hatóság jóváhagyásával történhetik ; az ismétlő vasárnapi iparos tanulói s inas iskoláktól való fölmentésre pedig betegségen kívül egyáltalában soha nincsen semmi elfogadható ok; mulasztások esetében tehát az ismétlő iskolát október 1-éig s azután még esak május és június hóban ideiglen látogató 10- 12 évesek ellenében is a törvényes büntetések épp oly következetesen hajtandók végre, miüt a rendes mindennapi és ismétlő mulasztók ellenében. Ipartanulónak vagy inasnak pedig, ki az ismétlő- vagy ipartanulói iskolát az iskolai hatóság bizonyítása szerint rendetlenül látogatja, azonfelül a felszabadulásra való engedélyt nem szabad kiadni, mivel az az ipartörvény rendelete szerint fegyelmi felelősség terhe alatt szigorúan tilos. 9. Fölkérendök az iskolai hatóságok, hogy a felekezeti iskolák számára laz 186-!. évi XXXVIII. népoktatási törv. 11. szakasza alapján) az egyházmegyei főhatóságok által megszabott, illetőleg jóváhagyott, nemkülönben az állami, községi, magán, felsőpolgári, izrael és iparostanonciskolák részére az államkormány által (lásd 1876. VI. t. c. 10. szakaszát) engedélyezett s eddig tiz jegyzékben közlött tankönyveket, melyek a tanév alatt használtatni fognak, határozzák meg, minthogy ezentúl már csak főhatóságilag megengedett tankönyvek foroghatnak közhasználatban; az iskolai hatóságok igénybe vegyék a polgári községi elöljáróságot is a tankönyvek meghozatalában s azok árának a fizetéssel késedelmező szülőktől való behajtásában. 10. A községi faiskolák őszi munkálatai foganatba veendők: a bekerítésről, annak javításáról, csemetékről, a faiskolai munkaterv eszközök és erőkről intézkedések teendők. 11. A fűtőnek tanulók által való iskolába hozatala a tanuló és iskola iránti tisztesség, közrendi s egészségi szempontból tilos levén, miudeuütt, a hol ezen elavult szégyenletes szokás eddig fennállott, a fűtőről olykép gondoskodandó, hogy azt az iskola fenntartó községi vagy hitközségi hatóság pénzben vagy természetben, esetleg mérsékelt fütőpénz vagy néhány krajcárnyi tandíj felemelése utján bocsáttassa legkésőbb november 1-éig az iskola rendelkezésére. 12. Fentebbiek szerint kötelesek a polgári hatóságok, illetve elöljáróságok szeptember 15-ig, de legkésőbb 20-ig bejelenteni rövid intézkedéseik eredményét jelesül: a) mikor, hol, hányszor és kik által hirdettetett ki a beiratás az iskola kezdete ? b) mikor kezdődött meg tényleg a tanulás'? c) hány tanulóval kezdődött az oktatás a mindennapi iskolában és bánnyal az ismétlő iskolában ? d) be van-e töltve minden tanitói állomás és helyén állott-e szeptember 1-én minden tanitó'! e) biztosítva vau-e a tanév kezdetével legkevesebb 5 évig működött minden tanítónak az 1893. évi XXVI. t.-c. szerint járó 50 frtos ötödévi korpótlék s nevezetesen az iskolahatóság mely számú és keltű határozatával ? f) kielégítvék-e a tanitók a lefolyt tanévre az iskolai és egyházi szolgálat után járó illetményeikkel s esetleg kik nem, s miben áll a hátralék ? végre g) át van-e már a'dva a kész faiskola a gondnok és kezelő tanítóknak a tanulók gyakorlatára? Az utóbbi hat pontra való válasz s a batáridők betartása szigorú pontossággal és külön sürgetés bevárása nélkül kívántatik a polgári hatóságoktól, illetve elöljáróságoktól, nehogy büntető sürgetés menesztessék ki. Dr. Fenyvessy Ferenc, s. k. főispán, köz. biz. elnök. TOLLtltiGGYKL. Kiokiwíc. Kiokiwíc barátommal még önkéntes koromban ismerkedtem meg. Hogy mi volt a becsületes neve már nem is emlékszem rá, a címül irt név ragadt rajta az egész katonaév alatt. Kiokiwíc ! Ez kérem, nem galíciai város, sem nem kínai mandarin, hanem olyan jó magyar szó, akár csak például: katona. A. története pedig a következő. Kiokiwíc barátom, akit különben Thorschlossnak is hívhattak, sült német volt, de véletlenül közénk, magyar önkéntesek közé kerülvén, mint ambiciózus" fiatal megakart tanulni magjáról. Azon a kis magyar szigeten, amelyet az önkéntesek képeztek az ezredbeli tótság tengerében, szerette volna egész jól érezni magát, szeretett volna velünk a mi nyelvünkön érintkezni. A tanulást azon kezdte, hogy a mi magyar nyomtatványt vagy felírást látott, rögtön elolvasta és az értelmét kérdezte, így akart aztán szókincset gyűjteni. De hát mi magyarok rém rossz természetű nép vagyunk: csak hangosan tudunk nevetni és hej! hány idegeut ijesztünk így el a magyar tanulásától. Szegény Kiokiwíc is így járt. Egy orvosságos üveg került a kezébe, rögtön elkezdte silabizálni a felírását s ezzel fordul aztán a szomszédjához: Du, was ist das: Kiokiwíc 1 A kérdezett megnézi az orvosságos üveget s oly harsogó kacajba tör ki, hogy percekig nem tud szóhoz jutni. Végre aztán oda mutatja nekünk az orvosságos üveget és olvassa hangosan: „gyógyvíz.

11 Hát ez a Kiokiwíc! De Kiokiwíc szörnyű haragra gyúladt; lovagias ügy is keletkezett, amely alkalommal a felvett jegyzőkönyv feliratát ekkép olvasta: .,Jekicekenífö." Jó hogy a segédek kacajából nem csinált már lovagias ügyet, mert különben egész életében párbajozhatott volna a jó fiú. Az önkéntes iskola szerencsésen véget ért s Kiokiwíc kikerült a századához a tótok közé. Iíej ezek a nemzetiségi ezredek! Milyen szolgálatokat tehetnének ezek a magyarosodás ügyének! Persze, ha a szolgálati nyelv magyar volna. Akkor az a tót, meg rutén, meg román baka, aki ueháuy évig az elemiben hallott valami magyart, amit azonban kamasz korában megint elfeledett, a három esztendeje alatt, olyan magyarrá válnék, hogy otthon az egész faluját megmagyarosíthatná. De ítry ! Igy az a 10—12 magyar fiú, aki az ezredhez kerül, tanul meg — tótul. (Az igaz, hogy azért lenézi a {tótot, de hát Magyarországon taláu mégis máskép j kellene ennek megtörténnie'!) ' Kiokiwíc barátom kikerülvén az iskolából, | abbahagyta magyar tanulmányait. Végre is, ha a tisztességesebb buzgalmat nevetség tárgyává teszik, minek erőlködjék ? Jobb lessz, inkább tótul tanult. A tótocskák hálás és buta nép, azok biztosan nem nevetik ki. Nam is tették. Tudott is tótul Kiokiwíc az év végén, mint egy született tót; hát biz ő — mint igen sokan így — elveszett a magyar nyelvre nézve. Xégy esztendő után újra találkoztam Kiokiwíccel és konstatáltam, hogy a régi ambíció még mindig nem halt ki ebbó'l az emberből. Épp oly szent áhítattal figyel feljebbvalói szavára, mint annak idején, mikor önkénteskorában a legkisebb hadnagyocskát delfii jósda böleseségével felruházottnak képzelte, a gyakorlatok alatt oly lelkiismeretesen dolgozik, mintha állandó kenyere volna, ha egyik baka elveszíti a lépést, felveszi és oda adja neki, ha a másik a fegyverét V

10 másodperccel később kapja le, mint a többi, holott az ő fenomális kommandója hangzott el, kétségbeesik és arca bánatos lessz, mint Marssé lehetett Karthágó romjain, kisgyerekes izgalommal várja, hogy az ismétlő iskolában felszób'ttassék, szóval jól kiérdemli a „töreknök" (stréber) elnevezést. Kiokiwíc, a törekrök, tót tudományával még mindig kitűnik. Káromkodni pláne pompásan tud tótul, itt ugyan nincs nagy szóbőségre szüksége: a tótnak kevés káromló szava van, nem is olyan cifrák, mint a magyarban, de — • csúnyábbak. Kiokiwícre azon

v ..n rákerült a kaszárnya inspekció sora. Rém izgatottan vonult az őrség felosztáshoz és aztán a vártaszohába. 0 viseli egy álló napon át az egész nagy kaszárnya és 760 bakának gondját. Nagy dolog ez, nagy felelősség! A délután és az éjjel azonban elmultak baj nélkül. Másnap délfelé azonban kitekint Kiokiwíc az ablakon és látja, hogy egy ezredes tart a kapu felé. Az ezredesnek nincs szolgálati öve. Kiokiwíc zavarban van: kell-e nála jelentkezni. Bekiáltja a kaszárnya-