Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-08-14

XXV. év. 1898. augiisztiis 14. szara. PAPAI LAPOK. 1 AI>II VAROS HATÓSÁGÁNAK ES TÖBB VÁPÁI, S PÁPA-VIÜÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos: d r. Fenyvessy Ferenc felelős szerkesztő : dr. Körös Endre. Előfizetések és hirdetési dijak a 1 a u k i a (1 ó h i v a t a 1 á hoz k ü 1 d e n d ő k. A lap ára: £E»Í-7. évre i) f

rt. félévre H frt. no^ycriévre 1 frt ö'J. Eayf-s szám ára ló kr. Kellemetlen ébredés/-) Alig tudnék alkalmasabb kifejezést találni a föntinél azon érzés megjelölésére, mely elfogott, midőn a helyi lapokból az 1897. évi zárszámadás eredményéről értesültem, mert mint a boldog álmodó sokszor sivár valóra ébred s ez az ébredés kellemetlen : úgy az én ébredésem is, ki az 1897. évi zárszáraadások eredményeképen jelentékeny fölösleget vártam, kellemetlen. Vártam pedig e fölösleget, mert városunk fejétől a sétatér bekerítésének közgyűlési tárgyalása előtt azt a biztatást kaptam, — s úgy tudom, hogy azt rajtam kívül sokan hallották, hogy a 97. zárszámadás 10—12 ezer frt eddig nem létezett új bevételt fog feltüntetni, s ezeu reményben szűkmarkúnak találtam a képviselőtestületet, midőn a sétatér bekerítése ellen foglalt állást, bár utólag kénytelen vagyok beismerni, hogy helyesen járt el. Fokozta az ébredés kellemetlenségét az a körülmény, hogy a polgári leányiskola és tanítóképezde céljaira fölvett kölcsön egészen eltűnt s egyszerre nem is volt megállapítható, hogy mily czélra mily összeg használtatott fel. Ha más nem, ez az egy körülmény is indokolttá teszi dr. Antal Géza úrnak egy általános pénztárkezelési sza*> Városi képviselőtestületünk i-pyík előkelő tair;íimk tollából. S/. crk. hályzat készítésére vonatkozó indítványát, mert úgy látszik, könyvelésünk nagyon ósdi, s benne a más célra rendelt pénz mikénti fölhasználásáról egyszerre áttekinthető adatok nincsenek. Már pedig azt az összeget, melyet akár a közpénztár, akár a kövezetvám-pénztár felhasznált a nélkül, hogy valódi bevétele lett volna: valahogy külön kellene a könyvekben kitüntetni, úgy hogy a számvevőnek az augusztus l-i gyűlésen már krajcárig menő pontossággal jelentenie kellett volna helyes könyvelés mellett, hogy az egyes pénztárak mennyit használtak fel. így a figyelmes olvasó, a ki t. i. szereti az egyes tényeket kombinálni, van utalva arra, hogy hozzávetőleg számítsa ki a közölt adatok alapján, hogy melyik pénztár mennyit fordított a maga céljaira. S betetőzi az ébredés kellemetlenségét az eredmény, a melyhez ilyen kombinációk után jutottam, mert úgy látom, h"gy az összeg legnagyobb része a közpúiztár által használtatott fel, tehát folyó szükségletek fedezése végett kellett kölcsön pénzhez nyúlnunk s nem is egy pár ezer, de 10—láOOO forint erejéig. Legyen szabad a számításomnál követett eljárást fölmutatni, hogy így annak helyessége felöl a szíves olvasó tájékoztassak. Az engedély nélkül fölhasznált «'»-zcg, a mint azt dr. Antal Géza úr jelentette, 26000 frt (mellesleg megjegyezve másfél esztendő alatt elég csinos kis összeg egy ily kis háztartásnál.). Ebből a polgármester úrkijelentése szerint 3000 frt, mint vízvezetéki célokra fölhasznált, már vissza is utaltatott. Marad tehát 23000 frt. Ezen összegből a kövezetvám-pénztár mult évi hiányának fedezésére szolgál líUOO frt s így 16400 frtra rúg az az összeg, melyet a közpénztár és kövezetvám-pénztár használtak fel. Hogy ebből mennyi eshetik a kövezetvám-pénztárra s mennyi a közpénztárra, azt ujabb adat hiányában határozottan megállapítani nem tudom, de ha tekintetbe veszem dr. Antal Géza úr azon állítását, hogy az aszfalt társaságnak az összes aszfalt munkálatokért ! január és július 1-én öOOO frtot kell űzetni, 'mely összegben benn van kétségkívül a '< vasúti út s a gyalogjárda fejében járó {részlet is: azt hiszem 4—5 ezer forint az | az összeg, melyet a kövezetvám előlegül fölvett i p mintegy 11 —12 ezer forint az, a melyet i a közpénztár a maga céljaira használt föl. Ha titánná gondolok ez összeg nagyságának, c<;\k két eshetőséget képzelek, vagv nagvtnérvíí túlköltekezést, vagv az első félévi jövedelmek nagyon is lanyha befolyását. Meglehet azonban az is, hogy mind a két körülmény összejátszik s a hiány ezért rug ily nagyra. A képviselőtestület mindkét eshetőség ellen provideált a jövőre A szomorú asszony. A «Papii L:ipok» számára irta: Stumpf Katinka Ketten ültek egymáshoz simulva. Egy gyönyörű i't'kete asszony, és egy szőke rózsás arcú lány. Éppen beleillettek a halvány kékselyem hutorkeretbe. Körülöltük a sok virág, ennek illatával összevegyült a a ruháikból kiömlő' ibolyapor, a lelkük éues-hús hangulata. Milyen boldogság ilyenkor az ábrándozás! Egyszer csak megszólal a fekete asszony: — Miért vagy úgy elmerül ve, Ella? Ä leány felrezzen merengéséből. — llólad gondolkodtam Adél. Arról, hogy te >oha se mosolyogsz. — Nem is fogok én többé mosolyogni, soha . . . — Ugyan miért ? Azok a fekete szemek megteltek könnyekkel. — Miért vagy te olyan kíváncsi? —- Gyerek vagy te még ahhoz . . . — Nem, nem, mondd meg édes! — makacskodik a leány. A szomorú, szép, fekete asszony végig húzza homlokán a kezét — gondolkodik, Haboz . . . Végre beszélt: I Két hónapos asszony voltam, a legboldo-! gabb asszony. A férjem i-gyik nap nagy •".r-ímnul jött hozzám, kezében egy sürgönyt tartva, mii átnyújtott nekem. Legjobb buraija, egy tt-iiL'-iv-Äti^zt tudatta vele, hogy meglátogatja és néhány óra múlva megérkezik. Férjem elmondta, hogy már évek óta nem látták egymást, Imgy milyen igaz barát. >k és hozzátette, hogy k*gv«»k }'>. legyek kedv* a barátjához. Eu természetiben megígértem. A vendég megérke/.i-tt. Férjem beb« >/,ta h-jzzám és bemutatta. Amint -/••an'ink találkoztak, én összerezzentem. Előttem ;íllt egy férii, egy olyan férii, amilyenről minden leány, minden asszony legalább is egyszer álmodik. Ihdiás alak. fekete korszakai, napbarnított are, nagy tüzes szemek. Mellette teljesen eltörpüli férjeinuek ki>, vézna alakja. — Adél — monda nevetve férjein — szeresd a barátomat, — jobban mint én szeretem. Zavartan néztem a barátjára. Az mosolygott és megcsókolta a ke/.emet. De egy szót nem szólt egyikünk sem. Mire vacsorához ültünk, összeszedtem magamat. Igen gyerekesnek találtam a félénkségcmut. Milyen élvezetes este volt ez. Lefestette előttünk a teugert, annak édes borzalmasságát ... A millió vészt ... A vihart . , . A menekülést . . . En csak bámultam ezt az embert, gyönyörködtem ebben az emberben. Hetekig tartott ez így. Férjem marasztalta, örült, hogy kellemes nekem a barátja társasába. Órákig voltunk k>-'t n. éu iiime/.tein, "> t'< 1olva^ott. Rendesen -uját gondolatait az asszonyokról, ezekről a ..talánv>/eru lénvekrö] . . J Olvasott ő megkapó, e>odá- dolgokat. A tengerész-szív fájdalmain.ik »•> megpróbáltatásainak »••-"teit s mélyen megrendült'm, a mikor hallottam az •'í ajkairól: „Tengerész vagyok, tornyos hullámok i dohálnak, de ím, ÍM'-n •'írizósoinív l-küldie egyik gvönyörü angyalát . . . | Az utóbbi szavuknál mélyen a/ areoitiha t>-kin\ tett én belepirultam egészen. j Nagyon összeszoktunk. Kivált ő jól ismerte ': az asszoiiyszívet. Ilizelgé-eivel áltatott, erényeit fitogtatta. En gyanútlanul hallgattam szavait, szívesen vettem, ha p"reekig kezében tartotta a kezemet, mélyen a szemembe nézve szorongatta azt. Mit tagadjam, leikein nagy változé-ou ment keresztül. Álmatlan éjjeim közepette sokszor vádoltam önmagamat. Szorettem volna futni, — megfogni férjem kezét és menekülni ! ..ien. Ereztem, hogy minél tovább a közelemben k-ssz, annál veszélye-. • )>!> nekem. Vádoltam a férjemet, miért is hívta ide ? Vigasztaltam magamat, áltattam magamat az/.al, hogy ez csak szalmaláng —• mely elmúlik hamar — ha itt hagy bennünket. Már húrom hónapig volt iti. Kért, hogy rendezzünk kirándulást csónakon. Hívjam meg az ismerőseimet. En kaptam az ajáulat-m.