Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-01-23

PÁPÁI LAPOK 3. Az évi 12000 frt szükséglet 7

'

13 részét fizetné ! progresszív adóval mint akármi más pót adóval; mia házbéradó, ','

lä-ed részét uz ipari vállalkozás, ven- u

tán azonban másrészről a városnak a vizpart mendéglő, kávéház, iskola, a fürdőszobák ós klozettck, t,'.

n 1<>

V

<; lakosait ezen módszer azt hiszem lobban melyek akár minimális tételekkel, akár egyezségileg terhelné, mint az általam ajánlott másik módszer, megállapítandó összegekkel lennének megterhelve és e2

t csakis a számítások és statisztikai adatok össze/

ls részét fizetnék a szobaszám utáni progresszív adóval a háztulajdonosok, kik azonban lakóiktól a szobaszám utáni adót viszont beszedni fel jogosíttatnának. Számokban kifejezve a város összes háztulajdonosai fizetnének éveukiut együtt 7001) frtot, a mi a 38000 frt házbéradó'- véve alapul évi 20°'

ü-ot tenne ; 2000 frt esnék az egyes több vizet használó iparvállalatokra, iskolák, szerzetek, vendéglők, borkereskedők, kávéházakra stb. stb. és 8000 frt a lakrészek után lenne beszedendő. A mennyiben az iparvállalatok stb. adója a 2000 frtot túlhaladná, vagy a lakszobák utáni adó szintén többet hozna be mint ,'5000 frt, ezen kétrendbeli többlet a házbéradóra eső 7000 frt javára szolgálhatna, vagyis annyival kevesebbel lenne megterhelhető a házbéradó. Ahhoz is hozzájárulnék, hogy az iparvállalatok, vendéglők, kávéházak, iskolák, r. általában a külön adóval terhelendő nagyobb vizfogyasztó készülékek mint fürdő és klozett stb. adóinak összeállítása után, ha már tudjuk, hogy e eimeken mennyi vi/.díj folyik be, a többi szükségletet tisztán a város összes lakásaira és illetve lakásaiban levő szobákra vessük ki, a mellékhelyiségeket mint konyha, éléskamra, figyelembe nem véve. Ez által ugyanis elérhetnők azt, hogy a város minden lakosa, akár iizet egyenes vagy pótadót, akár nem, a vizhaszuálásért fizetne s fizetnék azok, kik a vizet fogyasztják és használják és pedig vagyoni viszonyaik arányában, mert az kétségtelen hogy rendszerint a nagyobb vagyonnal bírók vesznek több szobából álló lakást bérbe s igy vagyoni viszonyaikhoz mérten vennének részt a vizvezeték költségeiben is. Ez esetben a progresszív adó is azonban nagyobb kell bogy legyen, mert ez helyettesítené a házbér adóra eső összeget is, és lehetne a már fennebb javaslatba liozott tételek nagyobbika alapul vehető, vagyis az 1 szobás lakás 2 frt, a két szobás lakás 5 frt, a 8 szobás lakás 10 frt, a 4 szobás lakás 15 frt, az 5 szobás lakás 20 fri s az ennél nagyobb lakás minden szobája után még f)—f) frt; vagy ennél is nagyobb összeg. Kétségtelen ugyanis, hogy a városban most létező házak és szobák a legkevesebb változás alá esnek, kevesebb szoba, mint ma van, alig lessz és igy megbízhatóbb alapra fektethető a vizdij ezen állítása után lehetne eszmecsere tárgyává tenni. Mindenesetre első a statisztikai adatok összeállítása a tekintetben, hogy számszerűleg is kimutatható képet nyeljünk arról, bogy mennyit kell fizetnünk; addig, míg ezen adatok beszerezve lesznek, csakis általános elveket hozhatunk javaslatba, melyek azonban a jobbnak nem állják útját; csak azon célt érjük el, hogy a kivetés igazságos, a vízfogyasztásnak megfelelő legyen a lehetőség szerint s ne arra alapítsuk a kivetést, hogy az a városnak még jövedelmet is hozzon, hanem csak arra, hogy az évi költségeket minden irányban fedezze. Városi képviselő. Korcsolya-bál. Karneval herceg folyó hú 19-én >szerdán) tartotta bevonulását városunkba, a mikor isPápa és vidéxe fiatalsága a helyi „Korcsolyázó tógylei" jüvara a ,,Gnil'

v

' szálló nagytermében megtartotta a múlt éviekhez teljesen méltó, fényes „Korcsolya-bál" -j á t. Miut minden évben, úgy ez idén is már jó előre nagy izgatottsággal készültek erre különösen hölgyeink, kiknek sorából — úgy szólt a hír — többen először óhajtották e/. alkalommal tiszteletiket tenni Karnevál herceg őfensége előtt. A gavallérok tényleg nagy érdeklő éssel várták is az új, ismeretlen t.uidéreket. miért is a szokottnál feltűnően nagyobb számmal jelentek meg ezidén a korcsolya-bálon: de fajdalom, csak azért, hogy — egynéhány szerencsést kivéve — már az első tour után tört reményekkel visszavonuljanak. A bálon ugyanis háromszor nagyobb volt a gavallérok miut a hülg;, i>k száma s így sokan alig vehettek részt a 'án • örömeiben. A többiek a/onban a/, elképzelhető legvidámabb hangulatban lejtették az egyes táncokat, járták a négyeseket s rengették a villanyzó csárdásokat; csapongó jókedvükben meg-megujrázva miudegyiket. Nem csoda aztán, hogy az éjszaka szinte észrevétlenül röpült el a vigadó párok feje fölött és a nagyterem ablakán beszélőkés t téli hajual sugara oszlatta szét úgy ii óra tájban a díszes társaságot, mely azouban majd az utolsó percig hűen együtt tartott. 1898. január 23. Nem akarom a többi adónemet sem számításba venni, mert azt gondolom, hogy más alapot is találhatunk a mivel a célt elérhetjük. Én ugyanis három forrásból óhajtanám a viz- ] vezeték készítése és íentartásával járó évi 12000 frtot fedezni és pedig főképpen a házbéradóból, azután az iparvállalatok, korcsmák, kávéházak, iskolák, stb. stb. által fizoteudő nagyobb vízhasználati járulékokból és végre azon egyes, a háztulajdonosok által házaikban levő szobák után fizetendő progresszív pótadókból, a kik házaikba a vizet bevezettették. Az ugyanis kényelmi szempont, ha valaki házában magán-vízvezetéket létesít s mint. ilyen külön adóztatás alapját is képezheti és azt gondolom, hogy ez alapon mindenki megadóztatva lesz, a ki a városban lakik, azon kényelemért, hogy a vizvezeték vizé1 ért nem kell a házból sem kimennie, hanem az közvetlen rendelkezésére áll, de ki kellene a városnak szabályrendeletében mondani azt, hogy a háztulajdonos fizeti ugyan ezen pótadót, de lakosától azt beszedheti, mi által elesnék auuak lehetősége, hogy ez adó is csupán a háztulajdonosokra nehezedjék. A progresszív adótpedig akkéntállapitanámmeg, hogy az 1 szobás lakásért évenkint 1 vagy 2 frt. •2 n „ „ Sj/r) .. 3 „ „ ') „ 10 „ 4 „ 8 „ ir> „ 5 „ „ 12 „ 20 „ í) szobán túli lakásnál minden szobáért 3 illetve ."> frt leune fizetendő. Nagyobb lakással biró egyének ugyanis rendszerint jobb auyagi helyzetben vannak s könnyebben fizethetik az egy-egy szobára eső pótadót, mint a rosszabb anyagi viszonyok között élők és rendszerint több vizet is fogyasztanak el, mint a kisebb lakásban élők. Alternative azért állítottam össze ezen adót, mivel megbízható adataink nincsenek még arról, bogy hány lakás van a városban és arról meg éppen nincs adat, bogy melyik lakás ismét hány szobából áll. A kitebb díjtételeket alkalmaznám akkor, ha több lakás van s a nagyobb díjtételeket az esetben, ha kevesebb lakás van olyan, a melybe a viz bevezetve van, hogy az ezekre eső összeg biztosítva legyen. Ezzel el lenne érve azon cél is — a leguagyobb részben, — hogy azok is fizetnék a vízdíjakat, a kik egyébként városi pótadó fizetése alul mentesítve vannak és kik egyáltalában a városhoz adót sem fizetnek s így pótadóval sem lennének terheltetők, nem a napszámosokat értve ezalatt, hanem azon hivataluokokat stb., a kik fizetésük után havonkénti levonással egyenlítik ki kir. adóikat. el az embert, hiszen az én fiam nem gyalázta meg a Marjay nevet, sőt éppen annak a becsületét mentette meg." Grárpár úr bámult. Nem értett az egészből egy kukkot sem. „Ugy bizony, kedves bátyám — vannak magasabb családi tekintetek, melyekért mindent kockáztatnunk kell." Marjay Gáspár előtt e jelentőségteljes mondás éppenséggel nem volt új, hiszen az ő sokszor hangoztatott elvét tartalmazta. Növekvő figyelemmel várta öccse magyarázatát. „A te feleséged semmi sziu alatt nem akart veled élni, mert nem szeretett. Hiszen régen a 'ányod lehetne. Kégóta készülődött a szökésre. Sejtette ezt az én Pali fiam és előre rettegett a gondolattól, bogy az az asszony valami jött-menttel Összeszűrvén a levet, csúffá tesz téged és veled a Marjayfamiliát ..." Marjay Gáspár uram tágra nyitott szemekkel hallgatta a dolgok ilyetén fordulatát. András úr folytatta: „A mult héten az asszony tudtára adta Palinak, hogy nem tűri tovább ezt az állapotot, ő megszökik. Hosszas faggatásra meg is mondta, hogy kivel. Fiam összerázkódott e hitvány név hallatára és feltette magában, hogy bármilyen áron, de megmenti a Marjay név tisztaságát, a család becsületét. Bevatott tervébe, melyet magam is helyeseltem. Színből udvarolni kezdete a feleségednek, hogy elvonja szivét az nljas csábitótól. Nagy nehezen sikerült is. Tudod a fiu tetszetős legény. Minthogy azonban az asszony tőled okvetlen szökni akart, hogy ezt mással ne tehesse, inkább 6' maga szöktette meg. Jól tudta, hogy drága szabadságát, legéuyéletét áldozza fel, de a gondolat, hogy egy Marjaynét holmi jött-ment csábíthatná el, erőt adott neki mindenhez. A Marjay-becsület meg van mentve. Nőd csak téged hagyott el, de nem vetette le a nemes Marjay-nevet, újra egy Marjay karjaiba vetvén magát. Boldogságot te úgy sem veszítettél, mert hűtlen asszony oldalán soha se is voltál boldog és a Marjay-nevet nem gyalázta meg senki ..." Szentmarjai Marjay Gáspár uram azt hitte, álmodik. Szomorú valóság után boldog álom. Lassankint felocsúdott; érezte, hogy meggyógyult. Hiszen eszerint ő még hálával tartozik annak a jó fiúnak, a ki megakadályozta, hogy egy himpellér megszégyenítse a mocsoktalan, ősi nevet. A derék fiú magát keverte hínárba, mert hiszen nőül kell vennie ezt az asszonyt. Igen, nőül kell vennie. Egy Marjay tudja a kötelességét. Egy Marjay I nem lehet lovagiatlan. Persze ő maga fogja siettetni az elválást. Öccse keblére borult és sírt. Örömkönnyeket hullatott. „Hiszen magam is csak azért házasodtam meg. hogy Marjay-családfa terjeszkedjék. Igy még jobb lesz. Fiatal ág hamarabb rügyezik, hamarabb kihajt. Nem hiába fecséreltem jóságomat erre a fiúra. Megérdemelte . . . Neki köszönhetjük, hogy a Marjay-nevet nem gyalázta meg senki. Bármit tervezett is az az asszony, a kit egyszer egy Marjaynak rendelt az Isten, Marjayué lesz abból mindenkép . . . Ha magam találtam volna ki ezt a történetet, itt talán már befejeztem volna. De a krónika még többet mond. Szentmarjai Marjay Gáspár uram maga siettette az elválást, maga fedezte a lakodalmi költségeket. Átengedte az ifjú párnak a tágas udvarház egy részét és felette jól esett tapasztalnia, hogy öccse boldogan él azzal a nővel, kit — hite szerint — csak az ősi név tisztaságának megóvása végett kellett elvennie. Hálát adott a Gondviselésnek, hogy az évek folyamán felszaporodó Marjaysarjakat térdein himbálhatta. Végrendeletében nagy vagyonát Marjay Palira testálta, a miért megmentette a família becsületét.