Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-01-23

Az eho és második négyest 22 pár táncolta; a bálon jelenvolt hölgyek névsorát jtt .".djuk: J.w> nyolc: Baranyay Zsigruondné, Bodnár Zoltánné, Galamb Józsefné, Hanauer Béláné, Kis Gáborné, Kis Tivadarné, Kovács Antalné (Kapuvár), Kuthy Lukáasné, Légrády Béláné (Szalmavár), Nagy Elekné (Sopron'i, Németh Imréné, Penfz Józsefné (Dáka), Ktéger Pálné, Szegfy Istvánné, Török Jaxiosné, Vikár Kálmánná, Weöres Sáudornó (Osönge), Báró WimpÜen Ivánué (Bécs). Leányuk: Baranyay Böske, Barthalos Olga, Berger Anna, Drayhauseu Mici (Bécs), Galainb Ilona, Hanauer Ilona, Jakubovicli Marian, Kis Vilma, Kovács Rózsika iKapuvar), Krainarics Aranka, (Bódéi, Nagy L'iwa (Sopron'/, Németh Emma, Németh Irma, Pentz Mariska é.s Anna ÍDaka), Török Emma. Vikár Böske, Weöres Tili (Csonge). Színház. Kicsiny, de lelkes és törekvő' szinészcsapat utötti' ful tanyáját a héten Tháliának a tél folyamán rendesen elhagyott csarnokában, mely éveken át dívott szokás szerint telente legföljebb a műkedvelői előadásoktól vnlt hangos. Most megnépesült a csarnok, helyesebben annak csak egy része: a színpad. A nézőtér megnépesedéséről gúny számba menne, ha [ szólnánk. A legteljesebb közöny uralkodik városunk- j ban e/. ideig a társulat iránt, mely pedig eddig be- ; mutatott három előadása alapján valóban méltó volna a közuii-éii' pártfogására, dó bohózat s még jobb ' népszínmű előadást láttunk a héten, a melyek alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy a társulat megérdemli a közönség hathatós támogatását, mely. hiszszuk, hoírv ezután jobbau log megnyilatkozni, mint eddig, mint tokép amaz emlékezetes szerdai (f. hó , li'-ikii estén, mikor a jó öreg Szigeti Hang és módja volt előadásra kitűzve s mikor fél nyolc után i pár percééi -ziuházba siető referensünkéi a bú-an ^ hazaballagó tűzoltó avval térítette vissza, ho^y : .Ma nincs koz'iiiséir. ma nem játszunk." Mongodin úr falesége. A llluni és Tuche előnyösen ismert bohó/.atiró cégnek egyik kacagtató jelenetekben és torzabbnál tor/abb alakokban bővelkedő vígjátéka került szinre n bemulató előadáson. A darab hősét, Mongodint Jpszrnszky Dezső játszotta és pedig szinte nem remélt mérséklettel. A szerep ugyanis elég alkalmat nyújtott volna a durvább és karzati közönséget mulattató komikum érvényesítésére, mit azonban gondosan került s még abban a jelenetben is mikor „A kés történetét" «azét a bizonyos eseinegekését, melylyel a zsarnok Mongodinné becsületét megvédelmezte s mely azóta a család bámuló bódolata tárgya, pedig mint később kiderül, biz' uem a magasztos erkölcsi célt szoliráltni elhadarja, diszkrét s azért igen értelmes színésznek mutatkozott. Evvel aztán szép sikert is aratott, a gyér >zámú közönség is lelkesen tapsolta őt, tovább Szabimét, a Mongodinné személyesítöjét, Jps;en."zkyiu't, ki az orfeumi díva szerepében memesak szépségével, hanem fiuomau színező előadásával is kitűnt. Jól megálltak helyüket még : J)'. Csányi Juszti és Szabadhegyi Aladár is. A napraforgó. Csütörtökön Deréky Antalnak derék népsziuművét láttuk s ugyanekkor a társulat egy nag)' hiányát is konstatáltuk. S ez az, hogy nincsen zenekara, a mi annál is inkább sajnálatos, mert a társulat egy erős és kellemes hangú énekesnővel, B. Csányi Jusztival rendelkezik s a ki még hozzá ügyes színésznő is; kívüle Pintá' István és Képes Laura is igen jól megállnák énekes szerepekben a helyüket — kellő ze.nekisérettel. így, mikor az énekesnek vagy énekesnőnek a szemével kell dirigálnia ÍI cigányt, nagyon bajos az éneklés. Az előadás maga magasabb igényeket is kielégíthetett; a már említetteken kívül Jeszenszlcyné (ki úgy látszik, erősebb drámai szerepeket is méltóan tudna betöltet Jeszenszky (sok kacajt idézve elő egy tudákos szaljó figurájával), továbbá Sznbóné, Bárdi/ és Pelsőezy, Práyay arattak tapsokat. II. Rákóczy Ferenc fogsága. Pénteken, jan. 21-én, az ismert történeti színdarab került színre fél helyárakkal s nem valami szerencsés szereposztással. Az egészben csak Szabadhegyi Aladár (Zrínyi Boldizsár) és Jeszenszlcyné (Amália) váltak ki a közönségesen jóval felülemelkedő játékukkal. Az ő igyekezetük azonban kevés ünnepére. Az idő múlik, az utolsó percben nem születhetnek oly ötletek, melyek méltók a nagy nap emlékéhez. A KREMONAI HEGEDŰS. Apára, ha mégis ahhoz ad, Mi vár reám : bú s kárhozat! A helyes kis énekesnő e méla akkorddal végezte énekét. A társaság, melynek tagjai sorában szép számmal voltak jelen a fővárosból lerándult volt ahhoz, hogy az a kis publikum fölmelegedjék, irók és újságírók, mind szinte elhalmozzák tetszéspedig a szinház — ,.fűtve volt." —or— TOLLHEGGYEL. innen-onnan. KORCSOLYA-BÁL. Fehérselyem habos ruhák Suhognak a teremben, Az első bál varázsa ül Az arcokou s szemekben. Remegnek a kicsiny kacsok A táncosnak kezében. S a lányka meg se hallja őt, Beszéljen bánni szépen. t 'sak egyre gondol mindegyik : Bálban vau, végre bálban ! A zene szól és ő repül Fehér ha'uos ruhában ! . . . A TURISTA-EG'YLET pápai osztálya megalakult. Az egylet célja a Kossuth Lajos-utca hegycinek és mélységeinek kikutatása. Belső tagjai a Kossuthutca, külső tagjai a Deák Ferenc-, Eötvös Józscfl j- és Főiskola-utcák lakói. Az egylet első összes ülésén a Kumpel é.» Waldek céget az egylet létesítése és felvirágoztatása terén szerzett érdemei fejében líisztagjárá választotta. Ugyanekkor mentek határo zatba a társas kirándulásede, melynek elsejét I nyilatkozataikkal a nyilvánosan ezúttal először fellépett ki scsalogányt. Csak egy. „az édesszavú költő" ! nem mozdítja tapsra kezét, hanem elgondolkozva | hallgat egy ideig az ének elhangzása után. Aztán j odamegy a leánykához, kinek ] sugárzik arca a bol| dogságtól és kéri: énekelje el még egyszer a Gianina •dalát. Es újra felhangzik a dal, s a költő arca mind j komorabb és komorabb lesz. S hallatszanak a végI sorok : I Apám, ha mégis ahhoz ad, t Mi vár reám: bú s kárhozat! . . . Es újra zúg a tnps s szól a költő : „Nagysád ezt nem a Kremonai hegedűs szövegére énekli" „De bizony arra", válaszolják. „S honnan szerezték a szövegkönyvet?" „A szöveget kérem csak németül kaptuk meg és franciául, aztán egy • helybeli műfordítónk lefordította magyarra. De egészen az eredeti után." „Na, az eredeti után éppen, nem mert ennek az operának az eredeti szövege magyar s az egy kiesi* máskép hangzik — azt t. i. én irtom." E kis történetben az a legérdekesebb, hogy valóban megesett. Egy szereplő nevét meg is súghatjuk : a költő — Ábrányi Emil volt. Ä város hivatalos közzététele. 14. 1808." Ujabbi (elhívás az adózó közönséghez. I Ismételve felhívatnak mindazok, kik a III. v Kossuth-uíeai Kende-hegv megmászását a tagok , ps IV- "«*• ker- tovabM tökeknraat adóra vonatnagyszámú részvételével f. hó 1 ü-éu meg is tartották. | k<,z

'' vallomásukat a már közzétett határidőben bo A közel félóráig tartó fáradságos hegviuászás után 11(1,11 adluk

« ho

P>* ezt a vallomásukat X nap alatt I a tagok a közel sörödében diadalmi lakomára gvűl- ' annyival inkább adják be, mivel ellenkező esetben 1 lek egybe, hol lelkes iWktV/ímtökbeu éltették* az | a<1

«'»Í«

k 11 törvényben meghatározott súlyos kÖvet' egylet alapító dísztagját. j kezmények terhe alattt hivalalból fog megállapíttatni, í | Kelt Pápán, 1X98. jan. 21 én. í LAJSTROMRENDSZER lessz a bíróságok kezelő hi-J Városi adóhivatal. vatalainál bevezetve május l-lől kezdve. Rendszer,! - - - •-—- ------- — a mely szerint rubrikába kerül minden föl- és alperes. Kendszer, a mely szerint rubrikába kerül; VFPVF^ minden vádlott, mielőtt a dutyiba jutna. Rendszer.! llJUlllU lllilLlll. a mely nem is szer a rendhez, hanem esemény, ( mert a helyesen kitöltött rubrika elvont, eszményi ; fogalom. Az új rendszer törekvés a tökéletes felé, ; mert nincs tökéletesebb, mint — Személyi hirek. Antal Gábor, ev. ref. püspök, főiskolánk meglátogatása céljából pár ' nap óta városunkban időzik. — Czilce Lajos, kir. taná,»„ ... . , e

p lie!v

<'^ kitől- ( f

0-i

s

kolai gpndnak, Molnár Béla és KecBkemélhif lott rubrika, mert a.mi abba helyesen be vau vezetve, az máshova be nem vezethető és sehol tölti úgy ki az űrt, mint ott. A rubrikatöltelék Jenő igazgató tanácsosok az igazgató tanácsi ülés em 1 alkalmával f. hó ÜU-án városunkban tartóz1 kodtak. — Forster Jenő, államépítészeti mérnök a ó, abba nem szolgaWl

.

ói i,i

va

tal ujjáalakítási terveinek elkészítésére olyan, mint egyéb töltelék, a mi ebbe jo. Ettől a toltelekvalogatástól aligha meg nem fog i , , , 01 , , , , , , .. . ........ ° b fe | í. hó 21-én városunkba érkezett. iajdulm az igazságugy.ek feje. _ A Jokai kör házie

sté]

y

ei, hova lágügyiek feje * EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL. Szavahihető emberek állítása szerint ez idén március ló-én ötvenedik évfordulója lessz a nagy március tizenötödikének. Szavahihetőknek mondjuk újólag ezeket az embereket, mert úgy látszik, nálunk nem igen akarnak hinni szavuknak. Különben bizonnyal hallanánk arról, mi módon fogjuk ezt a nagy napot megülni, mi módon aduuk kifejezést a hálának az iránt a múlt iránt, mely egész jelenünknek szilárd alapja. Nemcsak intézeteknek, egyleteknek ünneplését várjuk. Sok ember nem tagja sem intézetnek, sem egyletnek és mégis szükségét érzi az ünneplésnek, mert hisz a nagy március 15-ike mindenkié volt, mindenkinek adott oly kincsekét, melyeket ináig féltve őriz az jutód. Készülődjünk az ünneplésre, az egész város tovább valóban megfelelnek a célúak, melyet szolgálni hivatvák. Ezt egyrészt a felolvasások tárgyának helyes megválasztásából — mely ellen ezidén egyszer sem volt okunk panaszkodni — másrészt a zenei részében a komolyabb művészet irányához való közeledésből következtethetjük. Ez utóbbira a f. hó K3-ki estélynek minden zeneszáma bizonyítékul szolgálhat, így mindjárt az Ilka opera nyitánya, mely mint klasszikus mű és mint a magyar zenei irodalom föllendülésének egyik tényezője megérdemelte Vikár Erzsi és Galamb Ilona kifogástalan interpretációját, így Küvi Dolóra éneke (Hubay: Kremonai hegedűs c. operájából: Gianina dala és Schubert: A gonosz szív című dala) mely biztos zenei tudásának és tisztán, üdén csengő hanganyagának ékes bizonyítéka volt. Hasonlóképen a főiskolai zene konzervatórium