Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-08-07

város végéig egy három kilométeres vonalon vezet át s melyet méltán megcsodál minden városunkba érkező idegen s van tiszta, egészséges forrásvizünk, mely az idővel valóságos élvezeti cikke leasz városunknak; mig a régi, nagyon is vegyes tartalmú s gyakran nagyon is vegyes érzelmeket keltő Tapolcaviz az idegeneket napjában többször is gyors távozásra késztette. Tehát ne experimentálgassunk újból is. Hova építsük hát új kórházunkat? Többen ép oiy könnyen, mint gyorsan elkészültek már válaszukkal s fantasztikus terveiket — bár nem is mesterségök — épen az egészségtanból merített érvekkel vélik támogathatni. Ne vegyék szerénytelenségnek, lia bevallom, hogy oly egészségtant, mely az általuk felhozott érveket hirdetné, épen nem ismerek. Szerintök — ugyanis — mindeu kórház megrontja a közegészséget, s ezért csak a város határán kívül tűrhető meg s ez érvelés folytán az új kórház, melynek térbeli viszonyait most már közelebbről is ismerjük, az úgynevezett «Laki út»-on volna felépítendő. Pápaiak gratuláljunk a lakiaknak, mert ők mindenesetre közelebb lesznek a mi kórházuukhoz, mint mi magunk. Erveléseikben csábító példákra hivatkoznak Budapestre, Bécsre, Berlinre s egyéb holmi milliós városkákra, hol mindenfelé azt tapasztaljuk, hogy az új kórházakat mindig a város örökké csilingelő, zakatoló, dübörgő zajától távol, millió ember és állat kipárolgásaitól szinte ködössé vált légkörön kívül építik föl. Itt részben egészségi szempontok is döntenek, de csak kis részben. Kétséget sem szenved, hogy a nagy városok belterülete egészségtelenebb, mint a gyérebben lakott külváros vagy épen a városon kívüli területek. De nem ez képezi okát, hogy a kórházakat lehetőleg a sürü népességű városrészeken kívül helyezik el, hanem egészen más tekintetek indokolják az építkezési liygiena ezen szabályait. Á betegeknek, ha már egyebet nem, legalább nyugalmat, tehát zajtalan környezetet kell biztosítani, hiszen a fennálló szabályzat azt is tiltja, hogy a kórházakat egyáltalán zajos iparvállalatok közelében helyezzék el, sőt fölhatalmazza a helyhatóságot, hogy a kórház közelében zajt okozó bármi üzlet nyitását megtilthassa. A helyszerzés nehézsége teszi rendesen lehetetlenné, hogy a kórházak a nagy városok területén belül helyeztessenek el. Ott hol egy négyszögméter földet 100—200 forinton s még drágábban kell megfizetni, ott a kórház czéljaira megszerzendő térség mintegy 40—50 holdnyi terület milliókba kerülm s mindenesetre többe mint a kórház berendezéseivel együtt. Egész utcákat kellene lerombolni, hogy a kórházakat elhelyezhessék, erre pedig még a leggazdagabb városiak sincs pénze. Mi azonban azzal a problematikus szerencsével dicsekedhetünk, hogy városunk csendjét sem zakatoló gépek lármája, sem nagyobb arányú gőzművek szünetlen bugása nem zavarja meg, de a helyszerzés sem ütközik leküzdhetlen financiális akadályokba. De nekünk egyéb okunk is van arra, hogy szerény méretű kórházunkat ne építsük föl távol a várostól, hogy mást ne említsek, a könnyű hozzáférhetőség és a mi még fontosabb az állandó orvosi szolgálat szükségessége. Mert a jövőben meg kell szűnni annak a lehetetlen állapotnak, hogy a kórházban mindenkinek volt helye, csak az orvosnak nem. Az igazgató orvosnak, vagy egy osztályorvosnak benn kell laknia a kórházban s ennek oly helyen kell lenni, hogy a gyógyszerek beszerzése is lehetőleg gyorsan történhessék. A csak most fölhagyott e század elején épült kis kórház bölcs alapítói e körülményeket nem hagyták figyelmen kívül. Ott volt az orvos lakása s tőszomszédságában ott volt a gyógyszertár. Alig van az országban kórház, melynek nem volna állandcaa bennlakó orvosa, hogyan véljük hát e kérdéseket megoldhatni, ha a város határán kivül állítjuk föl kórházunkat ? arra. pedig csak nem gondol senkisem, hogy szerény betegforgalmunk mellett egy, akár csak néhány száz forinttal és teljes ellátással díjjazott másodorvosi állást szervezzünk ? Eltekintve attól, hogy ezt a mi viszonyaink el sem bírják, elképzelhető-e, hogy akad orvos, ki erre vállalkozzék ? Mondjunk hát le ezen fantasztikus tervekről s maradjunk meg a megvalósítható eszmék természetes alapján, üj kórházunkat városunk egy erre alkalmas helyén kell berendeznünk. Ne féltse senki ettől a város közegészségét, a kórház ugyan meg nem rontja. Hisz hol védekeznek erélyesebben mindennemű fertőzés ellen, mint épen a kórházakban? a fertőző betegek sehol sincsenek szigorúbban elkülöuítve, mint a kórházban. Vagy hallotta tán már valaki közülünk itt helyben, hogy az Irgalmasok kórházának környéke egészségi tekintetben kedvezőtlenebb volna, mint városunk bármely része? Nem akarok merész antithézisekkel tündökölni, de még sem hallgathatom el, hogy tudtommal — épen az Irgalmasokkal határos városrész legegészségesebb tája városunknak. Alaptalan tehát egyeseknek egész önkénytesen odavetett azon állítása, mintha a kórház megrontója volna a közegészségnek, vagy hogy egészségi tekintetben veszélyeztetné a szomszéd vidéket. Mert ha ezt elfogadjuk, akkor csak gondoskodjunk arról, hogy minden fertőző beteg azonnal kitolonczoltassék a városból. A kórházak a legsikeresebben, mert legerélyesebben küzdenek a fertőző betegségek tovaterjedése ellen. Mindezen, a fentiekben legjobb tudomásom szerint részletesen előadott okoknál fogva ajánlom, hogy az uj « Városi magán nőkórház» egy lehetőleg könnyen hozzáférhető helyen, de mindenesetre a város határain belül építtessék fel. Ajánlom pedig, mint legalkalmasabb, mert mindeu tekintetben legcélszerűbb helyet az Irgalmasok tőszomszédságában levő, most már a város tulajdonát képező Voyta-féle telkeket, melyek a már meglevő építményeik és árnyas, tágas kertjeikkel a legkedvezőbb területet képezik céljaink megvalósítására, ajánlom, mert ezen terv megvalósítása nem súlyosítja túlságosan anyagi terheinket, s mert a kórháznak ezen helyen leendő felállításával városunkhoz is méltóan felelünk meg elvállalt kötelességünknek s mert ilyképpen előreláthatólag hosszú, nagyon hosszú időre gondoskodunk városunk és vidéke kórházi szükségleteiről. E telkeken már készen megtaláljuk a kórház vezetéséhez szükséges, a törvény által is előirt összes melléképületeket. Bármely orvos bátran elfogadhatja az ott rendelkezésére bocsátható kész lakosztályt, van ott élelmező-, házmester-lakás, ápoló s fürdőhelyiség; halotti szobának, boucteremnek való kisebb épület. Az előbbiekben részletesen megjelölt kórtermek a középső udvar térségein volnának csak újonnan felépitendök. Ezen terv, mely — szerintem — felöleli egy kisebb méretű kórház minden megkívántató kellékét, egy kis jóakarattal, melyben bizonyára senkinek sincs sem joga, sem oka kételkedni s a mi. természet szerint elkerülhetlen, egy kis, de nem is nagy pénzáldozattal már a jövő nyáron kényelmesen volna megvalósítható. Megmutattuk több alkalommal, hogy nem riadunk vissza a pénzáldozatoktól, ha városunk reménylett java úgy parancsolja, ki kételkedhetnék abban, hogy jót cselekszünk, midőn emberéletről gondoskodunk s ha jót tehetünk ma, miért késsünk holnapig ? — holnap tán már késő lessz. A kötelesség teljesítésével soha sem lehet eléggé sietni, nekünk pedig a kórház, felállítása kötelességünket képezi. Elmondottam e nagyfontosságú ügyre vonatkozólag legjobb tudomásom szerint mindent, mellyel a város e nemes vállalkozását tőlem telhetőleg szolgálni véltem. Vannak bizonyára sokan, kiket a gondviselés sokkal nagyobb tehetséggel áldott meg, mint szerény magamat. Álljanak elő, kik hasznosabbat s ezélszerűbbet tudnak s elsőnek ígérkezem, ki készséggel meghajolok előttük. Városi közgyűlés. Érdekes ós következményeiben remélhetőleg üdvös* hatásó közgyűlése volt városunknak e hó elsején, a nőkor is a pénzügyi bizottság jelentése kapcsán a város pénzügyi helyzete alapos megbeszélés tárgyává tétetett s a pénzügyi bizottság javaslatainak egyhangú elfogadásával a képviselőtestület megjelölte az utat, melyen haladva a jelenlegi nehéz helyzetből a város kibontakozhatik. Á gyűlés a szokásos jegyzőkönyv hitelesítés s Bognár Gábor és Koezka László interpellációi után Mészárai Károly polgármesternek egy lovagias nyilatkozatával kezdődött, a ki kijelentette, hogy az előző gyűlésen a bizottságokra tett nyilatkozata csak a vita hevében hangzott el, s a bizottságok nem szolgáltak rá azon vádra, mely a kérdéses — lapunkban is említett nyilatkozatban — foglaltatik. Ezzel a korrekt nyilatkozattal azt hisszük, teljesen eltűnik az a kellemesnek nem mondható hatás, melyet a polgármester múltkori szavai a város érdekében odaadólag működő bizottsági tagokban keltettek. A pénzügyi bizottság jelentése, melyet dr. Antal Géza szerkesztett kiváló szakértelemmel,