Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-07-31

•sok, szeszes italok mértéktelen élvezete által mintegy könnyelmű kézzel rést ütnek szervezetükön, melyen mindennemű betegség csirái könnyen behatolhatnak. A nők ily veszélynek nincsenek kitéve, kivált kis városokban, hol gyárak hiányában alig végeznek jelentékenyebb megerőltetést igénylő munkát, s kiknek testi egyensúlyát azonkívül szolid életmódjuk is megvédelmezi. A kis városok ez utóbbi kategóriájába tartozik Pápa is, hol, a bár széles körben elterjedt kis iparnál alig veszik igénj'be a nők munkáját, mig például a molnárok, kőmivesek, cipészek, asztalosok, pipagyárosok stb. ezerre menő segédekkel dolgoznak. A helybeli dohánygyárban alkalmazott (i—700 főnyi női munkás pedig egyáltalán nem végez egészségbontó munkát, kik kényelmes, szellős termekben dalolva dolgozhatnak, s tisztes keresményök után tisztességesen megélhetnek, kikről megbetegedés esetén maga az állam gondoskodik, de kik többnyire a szülői háznál, tehát családi körben élnek s így csak a legritkább esetben szorulnak kórházi ápolásra. Tehát ezek sem szaporítják a női kórház népességét, s tényleg a dohánygyár fennállása óta mindössze csak két beilege ápoltatott kórházunkban s ezek — árvalányok voltak. A nők az összheleg forgalmának ;•• miszerint rgy harmadát vagg legfeljebb kél ötödrészét képezik, nem számítva természetesen azon nagyarányú kórházakat, melyek szülészeti vagy különleges nőgyógyászali intézettel bírnak. Ennek ki'zelebbi bizonyítására engedtessék meg nekem, hogy itt összehasonlító áttekintést nyújtsak egynehány különböző népességű vidéki város kórházainak működéséről, mely áttekintés adatait a m. kir. belügyminiszternek a múltévben a parlament elé terjesztett egészségügyi évi jelentéséből merítettem, melyek tehát teljes hitelességüok. E hivatalos jelentés az előző 1890. évi tételeukint feltüntetett országos összbeteg forgalmat mutatja be. A város, a kórház s közigazgatási jellegének megnevezése 0 7 8 «) 10 Szeged, vár. közkórház Sz.-Fehérvár, várm. k. k. Győr, vár. közkórház „ Chewra Kadischa „ Irgalm. szüzek N.-ßecskerek, vár. közk. Pápa, Irgalmasok kórh. „ Izr. kórház „ városi nó'kórház Nyitra, várm. közkórh. Veszprém, vár. közk. Zsombolva, vár. közk. Sz.-Udvärhely, vár. k. k. Módos, városi közkórh. 872221901 2K942 2279511251 3 25 21934U127 394 35 14201 13538 12(555 9580 5438 4258 cl . bc 757 .341 735 35 577 13 888258 183 494 2 12 341 0 41 481 1.90 10 171, v! •3 « 51 80 0 6 102 44| 12 10 71 60 44| 60 3S| A városunkban levő három kórház e szerint — beleértve a főiskolai ifjúság betegei számára ugyancsak az Irgalmasoknál berendezett külön kórterem négy ágyát — 00 ággyal rendelkezik. Az 1X90. betegforgalom összege 479, ezek közül a nőbetegek száma .")(), az összes létszámnak tehát mintegy tizedrésze volt. Ha az izraelita kórház ágyainak csak felét is férfibetegeknek szánjuk, akkor városunk kórházaiban ötven féríiáoy felett rendelkezünk s mert — mint láttuk — a nőbetegek az összes betegállománynak csak egy tizedét képezték, természetszerű, hogy ötnél több ágyra nem is | volt szükség, hogy ÍI jelentkező nőbetege- j kot elhelyezhessük s ha a nó'kórház ágyainak számához hozzá vetjük — mint azt fenn is tettük — az izr. kórház ágyainak felét, úgy tényleg 10 női ágy felett rendel-' keztünk, melyeknek két harmada tehát kóranyag hiányában használatba sem vétetett. Ezek megcáfolhatatlan tények. Am ne csak a helyi viszonyokat vegyük számításunk alapjaid, hanem nézzük az előző táblázatiján foglalt, az ország különböző vidékein fekvő s lakosságuk tekintetében egymástól számbelileg is eltérő városok betegforgalmát s kórházaik térviszonyait. Tudjuk, hogy az embertömegek összehalmozása, tehát a lakások zsúfoltsága a közegészségre káros hatással van, mihez hozzájárul a gyárak levegőt rontó befolyása, a nagyvárosokban élő szegény munkásnép küzdelmesebb élete s kedvezőtlenebb lakás viszonyai. Hasonló tellurikus viszonyok között a nagy városok közegészségi helyzete sokkal rosszabb, mint akár csak a legközelebbi szomszédos falvaké, ehhez járul még a nagy városok idegen forgalma is, midőn az ország, sőt a világ minden tájáról összesereglett vándornép nem ritkán magával hurcolja a legkülönbözőbb betegségek csiráit, melyek itt termékeny talajra találnak. így leljük magyarázatát azon tapasztalati ténynek, hogy a nagy városok, betegeinek száma a lakosság tömegéhez képest nem éppen számarányihuj, hanem szinte mértani ])rt>gresziúban növekszik. IIa ezekkel szemben elfogulatlanul vizsgáljuk városunk helyzetét, bár a legbuzgóbb igyekezettel s ereinknek túlfeszítésével toljuk egy idő óta a haladás szekerét, még sem akadhat körünkben oly rajongó különc, ki elhihetné, hogy nagy város vagyunk. Nekünk tehát épenséggel nem kell tartanunk attól, hogy közegészségünk a közel jövőben romlásnak induland, de fájdalom, még attól sem kell félnünk, hogy az idegen forgalom rohamos növekvése közegészségi állapotainkat veszélyeztethetné, ellenben öncsalódás nélkül reménylhetjük, hogy a nagy áldozatok árán létesített vizvezeték felállításával biztos alapját tettük le városunk közegészségi helyzete folytonos javulásának. Ezen javításoknak egyik hathatós segédeszköze kétségkívül a megfelelő kórházak felállítása. (Befejező' közlemény következik.) lámáival megegyezőieg előleget kért mindenféle enni és innivalóból. A társaság többi tagjai részint énekeltek, részint táiienltak. A esöpp kis szalon fenekestül felfordult. A szőnyegek borzalmas összevisszaságban a sarokban hevertek : — a karosszékek nemkülönben. 'fiz óra tájban aztán feltünedeztek a látóhatáron a szigorúan józan elemek : a kísérők. A hölgyeknek hosszú viaskodás után sikerült végre felöltőikel, sáljaikat és kalapjaikat kikönyörögni az ifjúság karmai közül és ezzel megindult a hazafelé zúuázás. O is haza készült. Igen, O is. Hogy szőke volt-e vagy barna, alacsony-e, magas-e — minek ezt részletezni V Aranyos volt cipője orrától egészen a frufrujáig. Az irodalmár meg a Pupák szivük mélyéből meg voltak erről győződve. Azért is maradtak vissza. S mikor az Ot érdeklő kiséret csak egyre késett, kereken kijelentették mindketten, hogyha a világegyetem tótágast áll is, hazakísérik Ot teljes t isztelettel. — Nagysád, monda az egyik komolyan, meg lehet róla győződve, hogy semmi kifogása nem lehet ellenünk. — Micsoda I — kiáltá Pupák — az volna még csak a szép. Kiirtom a föld színéről még azt is, a ki akadályt merészel gördíteni hazafelé való utunkba. Az aranyos habozott egy kicsit. Bizalmatlanul nézte ez önként ajánlkozó két bohémet. — Ks miért ne lehetnénk ez egyszer gardedámok is '> éppenséggel nem látom be, hogy miért ne '>. — Egy ugrás az egész — monda a pupák. — De fogadják meg, hogy tisztességesen viselik magukat, szabta meg a feltételt az aranyos. — Esküszünk ! mondták egyhangúlag a fogadalomra felhívottak. — Am jól van, menjünk hát, szólt nehéz szóval az aranyos. Megindultak. Fölséges holdas éj volt. A kihalt utcákon rejtelmes csend honolt mindenütt. Az aranyos szapora léptekkel sietett, mellette jobbról-balról a két gardedám. Mennyire kár volt aggódnia ? — Igaza van, monda az aranyos, meglepőleg jól viselik magukat. — Tudtam én azt, hogy így lessz. — Mondok valamit! kiáltott a Pupák hirtelen és megállt. — Kos ? — Fussunk versenyt! — Nini, szólt az irodalmár, nem is rossz ötlet. — Szent Isten ! — csak nem akarnak itt versenyt futni ? — Hát nagysád nem fut? — kérdé mély fájdalommal az irodalmár. — Én ': megőrültek '/ — borzadt meg az aranyos. •- Azt nem, szólt keserűen a Pupák, hanem ide becsöngetek. Es hatalmasan megrángatta az éppen keze ügyébe eső csengőgombot. —- Most mar futhatunk ! •— suttogá szemrehányó hangon az irodalmár. Futottak is vagy 50 lépést. A Pupák előljárt; valósággal nyargalt. Vad rohantában azonban nem mulasztotta el, hogy még tiz helyen be ne csöngessen. — Ne csöngess már marha! harsogott utána az irodalmár, a ki sokallta már a futást. — Ez szörnyűség ! — tört ki az aranyosból a neheztelés. — Nagysád, tudja mit ? — menjünk lassan. Tegyünk úgy, mintha nem is ismernők azt a vad szamarat. Ez volt tényleg a legokosabb. De gondolhatják, hogy ezért éppen nem volt kellemes az utazás. Lépten-nyomon kinyílott egy-egy kapa és vad-álmos házmesterek és házmesternó'k hajoltak ki az utcára. Kórusban morgott, szitkozódott valamennyi. — Ez már mégis gyalázat! — szólt az egyik. — Ha volna bennük egy csöpp becsületérzés, hát a föld alá bújnának szégyeuletükben ! — monda a másik. — Van is ezekben ! — szólt a harmadik. — Rendőröket kellene híui 1 — sürgőié a negyedik.