Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-07-31

1898. július 31. PÁPAI LAPOK. 3. Szobrot Pápán Petőfinek és Jókainak! Vármegyénk főispánja Fenyvessy Ferenc, városunk képviselősége idejében azon eszmével foglalkozott, hogy a színház előtti téren, a szabadságharc-szobor mellett, a szinházkert jobb- és balszegletében Petőfi és Jókai szobor állíttassék fel. Sehol szebb, alkalmasabb hely nem lenne a nemzet e két halhatatlan költője szobrának, mint éppen Pápán, a hol mindkét költő tanult, s így kiknek nevéhez Pápa neve is fűződik. Ez eszme érdekében most Harmos Zoltán a Jókai-kör alelnöke a következő felterjesztést tette az eszme megpendítőjhez Fenyvessy Ferenc főispánhoz. Méltóságos Főispán Űri Hónapokkal ezelőtt Méltóságod azt az eszme pendítette meg, hogy hazánk két nagy fiának, Petőfi Sándornak és Jókai Mórnak — kik mindketten pápai tanulók voltak — Pápán, a szabadságharc emlékére felállított oszlop mellett, szobor emeltessék. Ezen eszme megvalósításáról elmélkedve, azon remény támadt bennem, hogy az testet ölthet, ha nem is egypár év alatt, de öt-hat évi tevékenység után, a következő utakon és eszközökkel : Minden előtt a Jókai-kör kebelében szoborbizottság volna alakítandó Méltóságod elnöklete vagy védnöksége, alatt, ez a bizottság 1. rendezne évenként egy tárgysorsjátékkal összekötött bált, a moly sorsjátéknak nyereményeit a pápai lakosságtól kellene adakozás útján összegyűjteni, a sorsjegyek ára 2U—30 kr lenne s nagy részben Pápán volnának elárusítandók. 2. Rendezzen évenként egy műkedvelői előadást. 3. Kérje fel a helybeli két pénzintézetet, hogy az általuk évenként hazafias célokra szánt adományokból a szobor-alap javára juttassanak bizonyus összeget. 4. Kérje fel Pápa város képviselőtestületét, hogy a költségvetésbe vegyen fel évenként bizonyos összeget —• 2—-309 frtot — a szobor-alap javára. 5. Kérje fel Veszprém vármegye bizottságát, hogy a költségvetésbe vegyen fel évenként bizonyos összeget — 2—BOG frtot — a szobor javára. 6. Indítson széles körű gyűjtést a dunántúli országrészben. 7. Kérje fel a Petőfi társaságot, rendezzen a fővárosban ünnepélyt vagy előadást a szobor javára. 8. Kérje fel a bécsi és ó-budai Jókai-kört támogatásra. Az ily tevékenység pénzbeli eredményét következő számokban vélem feltüntethetni : 1. ponthoz elárusítható volna évenként 1000—löOü drb. sorsjegv, értéke évenként 300X()= 1800 frt bál jövedelme évenként 10UX15= »00 „ 2400 frt 2. ]ionthoz műkedvelői előadás évi jövedelme 100X6=-- ' 000 „ '.>. ponthoz évi adomány lö0Xfi-= 900 „ -1. ponthoz évenként 2:Í0XlL- lóOO „ 5. ponthoz évenként 2f>0Xl)— 1500 ti. ponthoz gyűjtésből várható 1500 ., 7, ponthoz egv vagv több üunepélvből várható"" " lf>00 x. ponthoz várható támogatás 300 ,. Összesen: lu200frt. Lehetséges, hogv az 1—8. pont alatt előirányzott összegek nem fognak befolyni, de viszont nem lehetetlen, hogy egyik-másik pont alatt kitüntetett összegnél a tényleges eredmény nagyobb s így nem valószínűtlen, hogy 7-—SO00 frt kellő tevékenység és buzgalommal hat év alatt egybegyűjthető, a mely összegből a (5—7000 írtba kerülő szobrok felállíthatok lesznek. A midőn az elmondottakat Méltóságod elé terjesztem szerencsém van, bátorkodom Méltóságodat felkérni, kegyeskedjék azokat nagybecsű ügyeimére méltatni s az egész tervet bölcs belátásától vezetett elbánásban részesíteni. Kelt Pápán, 1898. július 29-én. Méltóságod alázatos szolgája Harmos Zoltán. Iskolai értesítők. ni. Polgári leányiskola. Ismét a panaszhangnak szomorú akkordjával kezdődik polgári leányiskolánk értesítője. A jogosult panasz, mely már évek óta újra és újra ismétlődik ebben az értesítőben, arról az általános ismert, sajnálatos tényeől szól, hogy az iskolának régi roskatag, szűk helyiségben kell szoronkodnia. Ily körülmények között persze, szinte aggállyal tölt el bennünket, az az egyébbként nagyon örvendetes jelenség, hogy az intézet növendékeinek létszáma évről-évre jelentékeny gyarapodást mutat. Az utolsó években mutatkozó, fokozatos fejlődését ez intézetnek teljesen megakasztja az a sajnálatos anomália, a mely innen-onnan valóságos szégyenévé lessz városunknak. Még jóformán magánlakásnak sem volna szabad meghagyni azt a policeiwidrig épületet, annál kevésbbé iskolának, amellyel szemben nemcsak a közegészségügy, de a. pedagógia is támaszt oly követelményeket, melyeket polgári iskola eddigi helyisége egyáltalába nem elégíthet ki. S mindennek dacára az új polgári iskola építésének ügye nem ad magáról semmiféle életjelt, hacsak életjeluek nem vesszük a horkolást, mert a leányzó nem halt meg csak alszik, de sajnos, nagyon mélyen. Mindennek dacára az iskolai életről szóló beszámoló, szinte váratlanul kedvező. A növeudékek oly nagy számban voltak, mint talán még egy évben sem, a meunyibeu az év végéu 192 növendéke volt az intézetnek, tavaly csak 170-en vizsgáztak s így mintegy \ő% emelkedés mutatkozik. Mint az igazgató jelentésében olvassuk: „egészség tekintetében az idei év legki el égi többnek mondható". A tanításban való előmenetel szintén elég kedvező volt, összesen 13-an kaptak általános kitűnő, t)9-en pedig általános je'les osztályzatot. A. rendes tantárgyakat 7 tanerő tanította s ezeken kívül rendkívüli tárgyanként az önként jelentkezők a zongorában és francia nyelvben nyertek oktatást. Míg az intézet ebben a helyiségben marad, addig természetesen hiába utaluuk arra, hogy az első osztály növendékeinek liO-at felülhaladó száma törvénybe ütközik, mert hiszen arról, hogy az intézet e törvénytelenségen párhuzamos osztály felállításával segíthetett volna, szó sem lehetett. Az értesítőre csak az a megjegyzésünk van, hogy helyénvalónak tartanok, ha a növendékek osztályzatát is közölnék, mint az ma már az or-j/.ág összes értesítőiben megtalálható. A jövő tanévre a. beiratkozások szept. 1, 2 és 3-án történnek. IV. A r. k. polgári leányiskola. A paul. szt. Vince nővérek ve/Kése alatt álló polg. leányiskola, értesítőjének élén azon örvendetes hírt regisztrálja, hogy az intézet volt szellemi gnndAz aranyos sáppadt volt a haragtól. I A jámbor lakosság nem tudta elképzelni, hogy Az egyik utcasarkon előkerült a Pupák. Egy miféle szerencsétlenség történt, gesztenyesütő katlanja előtt állt és stentori hangon j Az irodalmár nekidőlt a kapunak, rázta és rendelkezett. i mélv fulladással kiáltozta: kérdé dühösen az t — Nyissák már ki! Nyissák ki, mig nem késő! Az aranyos majdnem elájult ijedtében. A kapu hirtelen kinyílott és megjelent a — Mit csinálsz, őrült ? irodalmár. — Gesztenyét süttetek. — Most ? | mama. — Két forint árát — szólt hideg nyugalom-', — Mi történik ittV — kérdé és az idilli mai a Pupák — 0 nagyságának. f csoportozatra meredt. Az aranyos elnevette magát. J — Nagyságos asszonyom! — szólt ünnepé— 8 maga megvárja, míg az mind megsül ?} lyeseu az irodalmár, —- haza kisértük kedves — Meg. Ha reggelig tart is. 1 leányát. — No én nem — szólt az irodalmár — menjünk. — Nagyságos mama! —' szólt érzéssel a — Menjünk, — szólt a Pupák. Pupák, — engedje meg, hogy kezet csókolhassak. — De hát, instálom, mi lessz a gesztenyével ? — már sül ! — szólt rémülten a gesztenyés. — Süsse meg ! — intett elutasítólag Pupák. — De ne tessék hát bolonddá tartani az embert. — Ácsi 1 — monda hidegen Pupák. — Hé, rendőr! - üvöltött a gesztenyés.\ — Re-e-endó'r! — üvöltött a Pupák is! — fussunk! — fordult társaihoz. Futottak vagy három utcán keresztül. Legelői mindenütt a Pupák, aki hűségesen becsöngetett a közbeeső kapuknál. Elfulladva érkeztek haza. Pupák már addig felverte az egész ház népet. Végig döngette az öszszes ablakokat és a rémülten előtűnt bennlakóknak udvariasan „jó estét" kivánt. — Távozzanak! — szólt szigorúan a mama és magasra emelte mindkét kezét — te periig — fordult leányához és befelé mutatott egy, kettő .' — Távozzunk? szólt megrendülve az irodalmár. — Mehetünk a pokol fenekére, — monda Pupák. — Ég önuel, nagyságos asszonyom — s ezzel az irodalmár borzalmas ivben meghajolt. — Szervusz mama! — kiáltá a Pupák és csókot hintett, számtalant. Ezzel azután a két gardedára távozott. De nem végleg. Egy kávéházban hadi tanácsot tartottak és megállapították, hogy ki kell reperálni a becsületet. — Bocsánatot kell kérni az aranyostól. Az ötleten aztán annyira fellelkesültek, hogy felkerekedtek — lehetett úgy három óra körül éjjel — és elszánt léptekkel egyenesen az arauyosék lakása felé tartottak. A csipkefüggönyös, virágos kis ablakot hamarosan megzörgették. Mély csend. — Nem nyitja ki, monda a Pupák. — Nem ám, szólt az irodalmár. — Mást ajánlok. — Mit? — Énekeljük el neki a „Hirtam eleget utáuad"-ot duettben. — Ez az. llá is gyújtottak. Kezdetben még csak a pianisszimó tisztességes határai közt mozogtak, de a dallam hamarosan erősbbülni kezdett. Éppen tizenötödször kezdtek a szép dalba, mikor feltűnt az utca másik végében egy rendőr. — Te ez ide tart! monda 12 kantus-szünctet tartva az irodalmár. — Fussunk! vélte a Pupák. Ugy is lett. Elvágtattak a holdvilágos éjben, szivükben azon meggyőződéssel, hogy tökéletes munkát végeztek, és megfeleltek mindazon társadalmi és esztétikai, követelményeknek, amelyeket a gardedámok személyiségéhez füz a közfelfogás.