Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-01-23

XXV. év. ÜSS 1898. január 28. IP 4. szám. PÁPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 8ii6. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedésp, Kötér. Laptulajdonos: dr. Konyveswy Ferenc. Felelős szerkesztő: tlr. Kőrös Endre. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiad ó h i v a t a 1 á Ii o z k ü 1 <1 e n d ő k. A lap ára: Egész évre G frt, félévre i? frt, negyedévre 1 frt 50. Epryes szám ára 15 kr Bánhida vagy Tata. Nepgyüléssel kezdődött, 100 tagú deputációval és állandó bizottságok létesítésével folytatódik az a mozgalom, mely a tervezett Pápa-Bánhidai vasút végállomását Bánhida helyett Tatára óhajtja áttétetni. Mindezekről a dolgokról lapunk más helyén már többször megemlékeztünk, de az ügynek városunkra való kiváló fontosságit elmulaszthatatlan kötelességünkké teszi, hogy e helyütt szóljunk róla. Mert mindehhez végre is Pápának, a Pápa-Bánhidai vasút tulajdonképpeni megteremtőjének, van a legtöbb köze. Nem csak azért, mert a vasútterv innen származik, hanem azért is, mert létesítésével mi nyernénk, elejtésével mi vesztenénk legtöbbet. A vasútterv főcélja világosan szól mellettünk: megrövidíteni a magyar államvasutaknak Bánhidától Tatán, Ujszőnyön, Győrön át Pápáig csaknem félkört kanyarodó vonalát azáltal, hogy az Bánhidától Pápáig egyenes irányban átmetszetnék. Megrövidítésről, lehető megrövidítésről van szó s ezért megemlíthetjük, hogy még egy állomás: Felső-Galla kínálkoznék, mely e szempontból alkalmasabb volna, mint Bánhida, de a hely állomásának hegyek közé beszorított volta, lejtős fekvése a végpont ide helyezését kizárja. Marad tehát Bánhida, moly o célnak még egészen megfelel, míg a tatai végállomás már a rövidítést célzó vonalat jelentékenyen meghosszabbítaná, a természetes iránynak meg nem felelne. A vasút céljának megfelelőleg az engedélyokmány is Bánhida-Kisbér-Pápa irányt szab meg, ettől eltérni nem lehet. Ez volt, irányadó mindazon hozzájárulások megadásánál, melyek eddig a vasút létesíthetése érdekében történtok. Ig-v első sorban a Komárom megyéénél, így a Kisbér és Bánhida között fekvő számos községénél, így az érdekelt nagyuradalmak birtokosai közül gróf Plsterházy Móric 120,000 forintjánál. Mindezek a megajánlott, megszavazott illetve aláirt összegeket kizárólag a PápaKisbér-Bánhidai irányhoz kötötték és ehhez köti hozzájárulását Voszprémvármegye és Pápa városa is. Már podig ezek a hozzájárulások fogják létesíteni a vasutat, míg azok, kik mint Tata városa, a tatai és a csákvári uradalom, egy krajcárral som járultak hozzá a vasút létesíthetéséhez, amink irányításába és pedig céljának ellentmondó irányításába nem igen avatkozhatnak bele. A vasút ugyan így is — Tata hozzájárulása nélkül is (ami magában korántsem dicséretreméltó — előnyére lessz Tatának, mert hisz a gesztesi járásba és annak székhelyére Xagy-Iginándra ezentúl Báuhidán át sokkal könnyebb lesz a közlekedés. Már pedig ez a járás jóformán egészen Tatát uralja eztán persze még inkább, mint eddig. Ha pedig Tata a szomszéd gesztesi járást közvetlenül magához akarja csatolni, mi nem állunk útjába, hogy az igtnánd-tatai vasutat kiépítse. De midőn oly úton akar o kisebb, helyi érdekű célhoz eljutni, mely a tervezett vasút főcéljával a legélesebb ellentétben áll, akkor a leghatározottabban állást kell foglalnunk nem Tata, de a tervezett mozgalom ellen. Az no bántsa Tatát, hogy a vasút nem a városból, de a szomszédos községből indul ki. ilyenre van nem egy ! példa, ott van mindjárt Tata mellett AluiásI Füzitő, KisCell mellett Boba, Szombathely i mellett Porpác Bár lehel, hogy ez és a • jelzett aggodalmak Tata részéről, mind. I egyre vezethetők vissza, arra az ellenszenvre, mellyel ott némelyek, főkép a tatai uradalom ! a Pápa-Bánhidai vasút ellen viseltetnek. IIa ez így van, akkor Pápa város és | Veszprém vármegyében kell, hogy impozáns I módon nyilatkozzék meg ez ellen a visszaj hatás. Megnyilatkozzék kettőben: a hozzáj járulás nagyságában és az ehhez kötendő , feltételben. Az utóbbit ugyan az előbb Bella könyvéből.*) i. Előhang. Neved hordozza e könyv homlokán, Melyet szivembe véstem; Midőn először nyujtád kis kezed Es szép szemedbe néztem . . . Azóta ez az észbontó sugár Végig ragyogta éjem . . . De, leragyog ínég a síromba is Legyek ott bármi mélyen . . . Neved zokogja ez a bús koboz : A míg a húr lepattan . . . Nevedre dohban — rólad álmodik A szívem — megszakadtán . . . II. Utóhang. E köuyvet immáron bezárom, Es véget érnek a dalok, Keblére vár az örök álom . . . Érzem, tudom, hogy meghalok. *) Szerzőnek «Bella könyve* című legújabb kötetéből. Elnémul e sziv lüktetése, Elnémul vele ez ajak! A melynek minden sóhajával, Csak tégedet imádtalak. Érzem, tudom, közéig az óra: Midőn lealkonyul napom; Balvégzetem sújtó kezétől A kegyelem döfést kapom. Megáldom érte, hogy megadja; Hogy végre már szíven talál , . . Aki — így összezúzva, törve: Megváltás annak — a halál. Pihenni vágyom . . . elpihenni: Megkínzott már a sok tusa . . . Pihenni vágyom: hol beárnyal A temető bús ciprusa. De mielőtt még oda térek, Repülve száll e dal feléd : Ki — egykoron — úgy beragyogtad Egemnek sötét éjjelét. Fogadd e dalt: — tán az utolsó, Melyet még adnak a húrok — Vissza sír lelkem benne hozzád, Akkor is — ha már elmúlok . . . Fogadd e dallal ezt a könyvel, Emlék gyanánt neked hagyom; — Végig lapozván — megtudod majd, Mért fájt ez a szív oly nagyon. Soos Lajos. A família becsülete. — História. — Irta: Monte-Rosa. Kedélyes törtéuetkét olvastam a minap egy poro.s krónikából; érdemesnek találom arra, hogy elmondjam egyszerűen, simán, minden cikornva é-< szépítgetés nélkül, úgy a hogy az körülbelül félszázaddal ezelőtt, valóban megesett. Ma már nem igen történnek ilyesfélék. Szentmarjai yiarjay Gáspár uram fájó szívvel tapasztalta, hogy a dicső Marjay-uemzeíség távolról sem számlál többé annyi tagot kebelében, mint egyszer, régen, a midőn a vármegyei tisztújításnál az egész tisztikar a famíliából került volna ki, ha egy kivételével mind meg nem buknak vala. Marjay Gáspár uram egyenes ágon ettől az egytől származott. Erezte, hogy tennie kell valamit a család érdekében. „Annál hatalmasabb lessz a Marjay-családfa, minél több uj hajtást hajtnak ágai. Magam korhadt ág vagyok ugyan már, de rügyezik néha a vén gally is" mondogatta barátainak. Es megházasodott. A három vármegyére szóló lakodalom véget vetett Szentmarjai Marjay Gáspár uram agglegényéletének. De vége lett ama kedélyes vigalmiaknak is, melyek a Marjay-udvarház ódon, dc barátságos termeiben eddig egymást érték. Marjay uram felhagyott az Ősi vendégszeretettel.