Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-07-10

XXV. év. 1898. Julius 10. 28. szám. PÁPAI LAPOK. PÁPA VÁROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Laptulaj donos: Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. jj d.i*. Fenyvessy Ferenc Kiadóhivatal: j' Felelős szerkesztő: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. jj clJ

r-. ivörös JEncire. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára 15 kr. Városi kórház. Néhány héttel ezelőtt dr. Löinj László foglalkozott lapunkban közegészségügyünk hiányaival és az e tekintetben orvoslásra váró nagy bajok legfőbbje gyanánt a kórház kérdését jelölte meg. Azok a fejtegetések, melyeket ezen cikk közegészségügyünk ezen fontos kérdéséhez fűzött, aktuálissá váltak a legutóbbi városi közgyűlésen kifejlett vita révén. Sok szó esett ezen alkalommal a kórházról. Az egyes részletkérdések tekintetében a vélemények szétágaztak, tibban azonban az összes felszólalók megegyeztek, hogy a kórház minél előbb való létesítése immár elodázhatlan szükséggé vált. A közgyűlésen elhangzott vélemények két irányban oszlottak meg : az egyik része a felszólalóknak azt akarta, hogy addig is, míg a modern igényeknek megfelelő nagyobb szabású, tehát nagy anyagi áldozatokat is igénylő kórház létesülhet, ideiglenes helyiségről gondoskodjunk a női és gyermekosztály elhelyezésére, mások ellenben abban a véleményben voltak, hogy minél előbb kell végleges kórházépület s e célra esetleg egy kisebb átalakítást igénylő kész épület vásárlandó meg. * Voltak ezenkívül nézeteltérések arra nézve, hogy a kórház a város belterületén vagy a külső részén építtessék-e fel, ezj azonban annyira szakkérdés, hogy ennek megvitatására nem tartjuk magunkat illetékesnek. A kérdés lényege ez: eredetileg más célra rendelt bérházban helyezzük-e el a kórházat, vagy pedig a higiénia és köztisztaság igényeinek minden tekintetben megfelelő célszerű épületet emeljünk-e számára? Mindenki, aki városunk közegészségügyét szívén viseli, kétségtelenül az utóbbi terv mellett foglalna állást, ha a kedvezőtlen financiális helyzet, melyben jelenleg vagyunk és közel jövőben leszünk is, tiltó akadályul nem látszanék utunkba állani. Honnan vegyen a város SO—100,000 frtot sőt esetleg nagyobb összeget egy ily nagyobb szabású kórház létesítéséhez? Jobb ma erjtj veréb, mint holnap egy ivzok illetékes helyről, érdemes főorvosunk szájából hallottuk e szavakat. Es mégis nem tudunk megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a kórház ügyét egy bérház megvételével és tökéletlen átalakításával (mert úgy csak nem lehet átalakítani, mintha eredetileg is kórháznak épült volna) hosszú, igen hosszú időre levegyük a napirendről. Annál kevésbbé tudunk ezzel a gondolattal megbarátkozni, mert tudtunkra ilyen bérház alkalmas helyen, szabad térségen, nagy kerttel nem is áll rendelkezésre. Az egyetlen ilyen bérház, a melyet szóba is hoztak a közgvülésen, pár esztendőn belül nem szerezhető meg. Demeg ha lehetne is bérházat kapnunk, vájjon megfelelne-e egy ily nagy város és nagy vidék igényeinek, mint a minő a mienk, s vájjon városunk jövő fejlődése érdekében helyesen tennénk-e, ha a rendelkezésünkre álló összeget vagy tekintélyes részét egv bérház megvételére fordítanék ? Vájjon nem vonnók-e magunkra az utókor méltó vádját, ha városunk fejlődésének jelen fokán e téren is, mint minden téren döntő lépést nem tennénk ? Es ezt a lépést megtehetjük. 2Ö0Ó0 frt áll a női és gyermekkórház rendelkezésére. Ez összeg teljesen elegendő arra, hogy a város által — olcsó áron — vásárlandó telken egy pavillont építhessünk. Ha a telek megfelelő nagy, a további pavillonok építése később kövotkezhetik. Évtizedek múlva aztán 4—"> pavillon hirdethetné városunk előrelátó gondoskodását a közegészségügy terén. Ennyit találtunk szükségesnek az épp oly fontos, mint sürgős kérdésről ehnimdani. Minthogy azonban az ügy oly kiváló jelentőségű és közérdekű s a mellett sok tekintetben a szaktudomány megvilágítására szorul, szives készséggel nyitjuk meg lapunk hasábjait a szakértők : városunk orvosai számára. Vitassák meg e fontos ügyet és vigyék hathatós szavukkal azt minél előbb dűlőre — városunk közegészsége érdekében. TA RCA. Kis Emmának! Mi a kelő hajnal a szomorú éjnek, Őrangyal tévéiknek, ki fut a veszélynek, MentÖ sajka annak, ki úszik az árnak, Jóttevő kéz ölyvtől üldözött madárnak, Kdes üd vösségeiu, Az voltál Te nékem. Csüggedő szivemnek biztató varázsa, Lelkem szentélyének legszentebb oltára, Ki, ha mellettem vagy, kerülnek a vészek, Kire, bár imádlak, csak távolról nézek, Fellegtelen egem, Az vagy Te énnekem. Mi az erdő lombja zengő csalogánynak, Éltető harmatcsepp a nyíló virágnak, Mi a víztükörnek nyájas holdsugára, Erdei galambnak csókolózó párja, Edes feleségem, Az leszel Te nékem! Holló. Békülés. — A <Pápai Lapok- eredeti tárcája. — Irta: Molnár Béla. Előre tudom, édes Margit, hogy egy röpke ah ! fogja elhagyni a keskeny ajkát, mikor megpillautja az irást e levél borítékján. — Tehát mégis ! ezt fogja mondani és talán bele is pirul egy kissé az arca, mikor föltépi a borítékot és olvasni kezdi a levelet. Igaza vau, rám nézve is nagy meglepetés ez a levél, de mert az önmegtartóztatás is csak olyau erén}', a melyet jobb szeretünk másokban tisztelni, azért hát nem fogom széttépni ezt a levelet, de megírom szép alázatosan, jóllehet a maga győzelmét fogom hirdetni vele. Mert ah ! (engedje meg, hogy én is mondhassak egy ah-t) tehát ah! äz ember annyira gyarló és annyira nem ura annak, a mit tesz ! Ez az egy mondatba összeszorult három fölkiáltó jel is azt bizonyítja, hogy tényleg nincs rendjén valami közöttünk és nem tudunk immár nyugodt, pontokkal befejezett mondatokban beszélni, hanem sóhajtozunk, mint tavaszi estéken a szerelmes diák és a polgáriskolai leány. Én legalább sóhajtozom és életem egyik legfájdalmasabb pillanata az volna, a melyben nyilvánvalóvá lenne, hogy maga nem sóhajtozik. * Mert ah ! (igeiem, hogy több ah nem lessz) olyan jö az, szerelmes diáknak lenni és olyau jó ' lehet, ha az ember szerelmes polgáriskolai leány! | Kern tudom, bogy viselkedik a természet azon a ' szép helyen, a melyet maga mostanában hangossá tesz a nevelésével, de minálunk valóságos malíciával ontják magukból az akácfák az illatot, nem is szólva a platánokról, a melyek egyenesen ellenállhatatlanul oltják az emberbe a szerelmes hangulatot. A fákból kiáradó illat, különösen este, valósággal agyonnyom bennünket, és éu rossz szívű embernek tartanám azt> a ki még ilyenkor is haragot tudna tartani. Igen, a természet, ez az ősmania, arra figyelmeztet bennünket, hogy szeressük egymást, mert a haragtartás csak öregeknek való időtöltés. Kihűlt szívvel, elfonnyadt ajakkal nem lehet többé szeretni, és miért hirdetnők minden áron, hogy a tél közeledik, mikor a tavasz még el sem múlt. Talán meg is unta már a levelem olvasását, pedig csak most érek majd oda, a miért tulajdonképpen irni akartam. Azért ne ráncolja össze a szemöldökét, ezután sem következik semmi különös, mindössze csak annyit akarok mondani, hogy térjen vissza közibénk. A helyét, mely üreseu áll azóta, hogy eltávozott, uem tudja betölteni senki som és én érzem, mennyire meggondolatlan voltam akkor, mikor büszkén hangoztattam, hogy a szivem nem nagyon szakadékony,