Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-07-10

Egy aktuális jogi kérdés. — Szabályrendeletek életbeléptetése. — idrhs.) Rövid idő óta már kétszer fordult elíí az az eset, hogy városi képviselőtestületünk .az eléje terjesztett és elfogadott szabályrendeletre nézve elhatározta, hogy azt a felsőbb jóváhagyás előtt életbelépteti, s névszerinti szavazással kimondotta egyszersmind azt is, hogy határozata «eilen csak birtokon kívül lehet íblebbezni. Már u városi vízvezetékről szóló szabályrendidet tárgyalásánál is többen felszólaltak ez ellen, de miután a névszerinti szavazás ennek ellenére megtörtént, sőt legutóbb ugyanez az eljárás ismétlődött a zárórákról szóló szabályrendelet tárgyalásánál is, azt kell hinnünk, hogy itt a törvény határozott rendelkezéseinek félreértéséről, vagv téves értelmezéséről van szó, s azért talán nem végzünk felesleges munkát, ha ezzel a kérdéssel lapunkban szakszerűleg foglalkozunk. Nem jogi szőrszálhasogatás, nem akadémikus értékű nézetkülönbség az, a mi minket felszólalásra készt, mert hogy ezt a kétségtelenül szaklapba való kérdést itt felvetjük, annak oka az, hogv szerény nézetünk szerint nem puszta formahibákról, nem jelentöségnélküli alakiságok figyelmen kívül hagyásáról van itt szó, hanem arról, hiiiry vájjon az ily módon alkotott szabályrendelet s az arra fordított munka uem veszett-e kárba, s vajjoli megéri-e esak azt a papirt is, a melyre rám iimulott. A formák betartásának a közigazgatási jog i'gész területén kiváló fontossága van, <Ie különösen tiaii'.v ügyeimet kell fordítanunk a törvényes alakiságokra a szabályrendeletek alkotásánál. A birói hatalom gyakorlásáról ilsii'.i. 1 V.), a kihágásokról (1*79. XL.) és a közigazgatási bíróságról il^'.Hí, XX VI.) szóló törvények szerint a bíróságnak mindig jogában ál! a szabályrendeletek egyes esetekre való alkalmazásánál azok törvényessége felett határozni s a mennyiben azt törvénytelennek lania. annak alkalmazását meg is tagadhatja; a kí>zsér_i törvény (l"s

i>. XXII.) pedig leijogosítja ti törvényhatóságot arra, hogy a törvénytelenül alkotott szabályrendeletet megsemmisíthesse, ilyen körülmények között tehát senki sem tekintheti oktalan szőrs/a'lhasogata'suak azt, hogy szabályrendeleteink alkotásánál nagy súlyt helyezünk a törvény által előirt eljárás szigorú betartására. Az 1880. ovi XXIJ. t. e, 21. tj.-a s-zől a községek által alkotott szabályreudek'tről s kimondja, hogy az a 550 napi felebbezési baJaíiudö-leteltével a törvényhatósághoz azonnal felíerj esz terülő s esak ennek nyilvános vagy hallgatólagos jóváhagyása után hajtható végre. Azoknál a szabályrendeleteknél azonban, a melyek kihágási ügyekre vonatkoznak, a melyek tehát sokkul mélyebben belenyúlnak a polgárok egyéni jogaiba,.törvényeink nem tartják elégségesnek a törvényhatósági felügyeletet és ellenőrzést, s ezért az 1879.. év.i XL., t. e. f). tj-a ezekre nézve még egy további garanciát is állít fel, s a törvényhatósági jóváhagyáson kívül előírja azt is, hogy az ily szabályrendeletek érvényéhez a belügyminiszter megerősítése ís szükséges. Míg tehát egyéb szabályrendeletek a törvényhatóság jóváhagyásával teljes joghatályt nyernek,, addig azok, a melyek a kihágási törvény keretébe vágó büntető rendelkezéseket tartalmaznak, csakis a törvényhatóság és a, belügyminiszter jóváhagyása után lesznek jogerőssé. Az 1S79. évi XL. t. e. (5. ij-a kivételes intézkedést tartalmaz oly esetekre, a mikor valamely szabályrendelet gyors életbeléptetése iránt sürgős szükség merül fel. Az idézett szakasz szerint ugyanis : ..Sürgős szükség esetében joga, van a törvényhatóságnak vagy városnak a. szabályrendeletet annak meghozatala és kihiidetése után a hi'lihjyminhztcn nmgerősítes előtt is hatályba, léptetni.~ Miikor a már említett két sMibályrendoh t tárgyalása alkalmával a képviselőtestület néhány tagja a névszerinti szavazás elrendelésénél felszólalt s ellenezte, hogy a közgyűlés a felsőbb jóváhagyás előtt való életbeléptetés fokit határozzon, a nézetünk szerint téves álláspont védelme/.ői mindig erre a (i. £-rn hivatkoztak, s ezzel akarták az eljárás törvényességét igazolni. A ki a kihágási törvénynek ezt a rendelkezéséi figyelemmel elolvassa, az röglön kitalálja,, hogy az immár képviselőtestületünk által is elfogadott álláspontban hol van a tévedés. A tévedés nézetünk szerint ott v:tn, lio^y a es-ik a belügyminiszteri megerősítést engedi <! (azt is esak ideiglenesen) vagyis helyesebben csakis a belügyminiszteri megerősítésre nézve n.ondjo ki, hogy azt sürgős esetekben utólag lehet pótolni.. A kihágási törvény azonban -\ törvényhatósági jóváhagyásról uem is tesz említést, azt nem engedi el. miből önkényt következik, hogy.- a- törvényható-sági íBCgerweítés minden szabályrendeletnek, conditio üüxe qua »m-ja, s ennek megtörténte - előtt semmiféle városi szabályrendelet'életbe nem-léptethető, tehát ai közgyűlésnek nincs isjpgábaii—mégnévszerinti' szavalással sem —•' kimondani,, hogy bármely saabályreadelet elfogad.csa felett hozott határozata, esak birtokú© kívül teMbbezhcí&-meg.. IIa azt gondolja, hogy ez szerelmi vallomás, akk"r iittgvmi helyesen gondolkodik. Mert nappal még e-ak meg volnék valahogy, a szobácskám hűs levegője elesilítja ágaskodó érzelmeimet. De este, ezek' u a langyos, illat teljes estéken, valóságos dühvel líir ki rajtam a szerelem után való vágy, és hogy egyebek hiányában a fákat nem ölelem, attól csupán az tart vissza, hogy tekintettel vagyok derék felebarátaimra, a kiknek paradicsomi nyugalmát ilyen különös szenzációkkal végtére is nem áll jogomban megzavarni. Kz az elkésett és múlni nem akaró tavasz, ez az én nagy betegségem. Gyógyítson ki belőle, édes Margit, és én nem leszek hálátlan páciens. Látja, minden várakozásom és minden akaratom, sőt akaratoskodásom ellenére alázattal hajtom meg a fejemet, hogy puha, fehér kezével megsimítsa forró homlokomat. Engem cz az érintés meg fog gyógyítani, magára nézve pedig nem jár veszedelemmel, mert magára nézve nincsenek veszedelmek. Szeretném azt mondani, hogy maga az örök tavasz, de félek, hogy félreértene. Azt hihetné, hogy valami banalitást akarok mondani, pedig hát tragédia «z, a mi ebben a két szóban foglaltatik. Igen, maga az örök tavasz, a ki szerelmet ébreszt mindenfelé, a ki felnyitogatja a szivek elzárt kapuit és maga felé fordítja a már kinyílt kapukat, a nélkül, hogy valójában bárkit is bepillantani engedne a magáéba. Szóval, csak játszik, még pedig úgy, mint az a kártyás, a ki pénz nélkül ül le az asztalhoz: veszteni valója nincs., de esetleg nyerhet. De térjünk vissza a tavaszhoz. Maga tehái az örök tavasz, a ki sohasem akar nyár lenni, met't fél a nyártól. Hiába rázza a fejét, ezt letagadnia uem lehet. A maga hideg temperamentumának, úgy gondolja, nincs szüksége nagyobb melegre a tavaszénál és a tragédiája majd ott kezdődik, mikor egy meleg nyári éjszakán sírva fogja beletenntni a fejét a vánkosai közé és úgy fogja érezni, hogy mégis itt van a nyár. Minden azonban még nincs veszve. A tragédiából könnyen lehet vígjáték is, ha maga is úgy akarja, de a hidegségét, ezt a fehér ruhát, mely magát mindenkire uézve megközelíthetetlenné teszi, le kell dobnia magárul, hogy felölthesse a boldogság rózsaszínű gúnyáját. Látja, milyen ábrándos hangulat fogott el! Képekben beszélek, holott valóság után vágyódom, a maga valósága után. Ne vegye rossz néven, hogy ezt ilyeu nyíltan megmondom, de nem lehet niiudenki fehér princessz. Es most, ha úgy tetszik, ujjongjon őrömében. A győztes maga lett és én megadással fogom fizetni a rám rótt hadi sarcot. Tudom, hogy nem lessz nagyon kegyetlen, mert hiszen nagyon kegyetlenek csak a forró szívűek tudnak lenni. De én hajlandó leszek kegyetlenségeket is kiállani, hacsak ismét itt lessz és újra kezeimbe foghatom a kezét. Országos szinügy: (S.) A sziBeszet kulturügy, a-, ssrin-játszás műVészet.. Azért régóta s méltán hangoztatott. panasz, hogy a színházak nem az illetékes- minisztérium. — a kultuszminisztérium;,, hartem a belügyminisztérium, alá. tartoznak.. Pedig ez is:- egyik oka. lehet a színészet jelenlegi siralmas helyzetének.. Nézzünk esak egy kissé körül. Látogassunk át ú\hm a német: sógorhoz,' kit oly tagadliatlan. fölénnyel szoktunk lenézni, kinek kultúrája minden hazafias-sovinisztát esak mosolygásra bír. Vágy akár csak nézzünk át az. osztrák szomszédhoz, ki. a közös háztartást oly méregdrágán megfizetteti Telünk. Bizonyára büszkék, löszünk a mi kóbor színészetünkre, mely csak kevés nagy városban, bír állandó tanyával. Hiszen Látni fogjuk, hogy «odakina» még a kisebb, varosoknak is van áílandu színházuk, a legkisebbek pedig szö

v

stkeanek, hogy közös erővel tartsanak fenn egy társulatot, mely MváLtva hol itt, hol ott teljesíti nemesítő misszióját. Láthatjuk.,. hog-y olyan kis fészkek., minő. például A Mura melletti Bruck vagy Leoben a inasuk hét-nyolc ezer lakó-sávul, birnak állán .ló sHnháaép ülettel. Láthatjuk, hogy oly városoknak,, melyek lakos-ság tekintetében mögötte maradnak tízegednek vagy Debrecaemu.k, uem egy, hanem, két színházuk is van.. Ha min«1 ezt láttuk és meg fontol luk, ha észrevettük, hogy minden nagyobb városnak operája van, akkoraz idegen kultúra felett talán kevésbbé feidiéjáaó mosollyal tértink át napirendre — a kártyaasztal mellé, & a cigányhoz.. Ha valahol, akkor minálunk jut még nagy nemesítő feladat a színjátszásnak.. Ámde vidéki sxinésaetünk nagyrészt olyan, hogy a művészetet inkább kompromittálja, semhogy szolgálja. Nem lehet tekintélye,, mert kénytelen koldulni. Az állani nem istápolja, a közönség nem pártolja. Ha a kisebb helyekre beköszönt egy vándortrupp, már megelőzte szökésének híre. Ha távozik, emléke fen marad — temérdek adósságban. Mert a kis színésznőnek, ha meg akar élni, inkább csinosnak kell lennie s könnyelműnek, semmint tehetségesnek; a vidéki színész pedig ne művészetében, hanem a — pumpolásban legyen mester, különben éhen halhat. Nagyon itt az ideje, hogy végre hozzá fogjanak a színi ügyek rendezéséhez. A belügyminiszter össze is hivott egy ankétet, melynek szakértői megvitattak egy szabályrendeletet, mely hivatva volna a vidéki színészet ügyét némikép rendezni, biztosít-v ván a rokkantok nyugdíját s iparkodván a színészt igazgatójának rosszhiszeműsége ellen valamikép megvédelmezni. Mind nagyon.