Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-06-19
felé. Itt ti veszprémi járás határán — KI et sár Ferenc főszolgabíró lendületes beszéddel köszöntötte a főispánt, kinek válasza után a vonat tovább ment Szent-Gál felé. A vonat ide a községi énekkar által előadott Himnusz hangjai melleit robogott be. Gázon Gyula ref. lelkész szép üdvözlő beszéde után egész csapat leányka adta át hódolata jelét — virágcsokrot — a főispánnak. A vonat virágos utján most 11 ercndbe érkezett. Taracklövések jelezték közeledtét s iskolás növendékektől alkotott kör közepében szállt le a főispán, kit itt Gácser Lőrinc körjegyző köszöntött. Yirágözönnel árasztották el a jó herendiek is a vonatot, mely illatot árasztva szerte érkezett be a veszprémi állomásra. Itt két új felkoszorúzott lokoinotívot csatoltak a vonat elébe, mely 5 percnyi várás után ismét megindult s pont '...li-kor beérkezett virágos útja végpontjára, a Veszprém városi állomásra. A FOGADTATÁS. Valóban a legteljesebb elismerés illeti Veszprém váro.- közönségét, a városi hatóságot és a vármegyei reiub'/.u bizottságot azért az impozáns fogadtatásért, melyet főispánunknak előkészítetlek. Már a vasúti állomás is gyönyörűen volt feldíszítve, de a város valósággal ünnepi dé-zbe öltözött. Az utcákon ezrekre menő néptömeg, az ablakuk telve kíváncsiakkal, A tűzoltók a bevonulási út mentén kölélkordoiit vontak, mögöttük zászlóik alatt a különböző testületek. Ünnepi díszben minden, csak az ég volt borús. Mikor a különvonat a s/.l.-gáli állomásról eliudult, esni kezdett az esíi s esett akkor is, mikor a veszprémvárosi állomásra berobogott. De aztán mihamar kilis/.lult az ég s este felé, meg má-uap egész nap derült ég mosolygott alá az ünneplő városra. Az állomásra nagy számban gyűltek össze a notabilitások, élükön Kolitsaráry József alispán és K»r,h:< Imre polgáiine^terrel. ()tt voltak még : Kuller Síndor ni. főjegyző, \'iij<ii, Ödön zirci apái, Szabó Imre. <>ráry Ferenc, K'im'ny Pál, Pitrgly Sándor, I'fll: Lajos, Juji'rriíi'ij Kálmán orsz. képviselőit. Ihász Lajos. IiHió Dénes. Ilcé Jenő, Palufay kanonok, Jialnyh Károly h. polgármester, a veszprémi tanács ö.-szes tagjai, valamint az ide érkezett küldöttségek tagjai, továbbá a megyei tisztikar tagjai, Iíiiin]ii'i , ' , lit Antal püspöki kormányzó, Paryly László, 11*- flhelm Annin, W<rthtitn Sámuel, Wertlieim Imre, a Bibó-esalád tagjai. I'iscJirr Viktor, I'i scher Károly stb. stb. Pont fél hatkor érkezett meg a vonat a közönség lelkes éljenei közt. Az éljenzés akkor tört ki legnagyobb eró'vel, mikor a szalonkocsiban feltűnt Fenyvessy Ferenc alakja. Főispánunk, kit a baleset, mely miatt két napig az ágyat kellett Őriznie, kissé megviselt, s kit még ekkor sem hagyott el egészen lábfájása, lassan szállt le a vonatról s lépett az üdvözletére egybegyűltek elé. Kovács Imre polgármester üdvözölte itt a főispánt, örömünnepnek nevezvén a napot, melyen a főispán ős Veszprém városába érkezik. Az éljenzés csillapultával Fenyvessy Ferenc főispán köszönetet mondott a szives fogadtatásért. Örömmel jött el székvárosába és igaz örömmel tölti el, hogy fogadásánál annyi előkelő küldöttséget lát együtt. Tgérte, hogy minden tőle telhetőt el fog követni, hogy Veszprém kivívja magának azt a pozíciót, a mely méltán megilleti. Viharos éljenzés hangzott fel a főispán szavai után is s aztán megindultak a kocsik a megyeháza felé. Az első kocsiban a polgármester és az alispán ült. Gyönyörű menet volt ez ! Mintegy 100 kocsi, köztük tán , ! H) négyes fogat, a mint szőnyegekkel, virágokkal, drapériákkal dűsau feldíszített házak között halad, körül az ujjongó tömeg éljenez, kalapját lengeti, kendőt lobogtat, virágokat szór! Az utolsó kocsiban, a megyés püspök négyes fogatán Fenyvessy Ferenc, ki megindulva, mosolyogva köszöni meg a hálás Veszprém város ovációját. Három gyönyörű diadalkapún ment át a menet, melyek közül az első a Palotay-utca végén, a másik a Végkávéház, a harmadik az uj takarékpénztár épülete, előtt volt felállítva. Ragyogó napfényben úszott a város és a vármegyeház impozáns épülete, midőn Fenyvessy Ferenc főispán odaérkezett. Dörgő éljenzések közt szállt le fogatáról. Most Kolossváry József alispán lépeti elő és lelkes szavakban, meleg hangon üdvözölte a főispánt. Fenyvessy zúgó éljenzésektől fogadott válaszában báláját és köszönetét fejezte ki, kérte működéséhez a megyei tisztikar és a közönség támogatását. Innen a főispán a püspöki rezidenciába hajtatott, hol még az nap báró Hornig Károly I püspök egyházmegyéje papsága küldöttségével tiszj telgett nála; később a vármegyei tisztikar tisztelgett. I Fste a püspök vacsorát adott illusztris vendége j tiszteletére. Vacsora alatt a székesfejérvári honvéd : zenekar néhány igen sikerült zeneszámot adott ; elő a rezidencia előtt, 9 óra után pedig a Főispántéren. BEIKTATÓ KÖZGYŰLÉS. Heggel 1 l$ órakor vette kezdetét az installáló közgyűlés, melyet Kolossváry József alispán a következő beszéddel nyitott meg: Tekintetes Törvényhatósági közgyűlés! Mélyen tisztelt törvényhatósági Küldöttségek!' Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége dr. Fenyvessy Ferenc orsz. képviselőt Veszprémvármogyc főispánjává legkegyelmesebben kinevezvén, (Éljenzés) kötelességemnek ismertem a vármegye közönségét a mai napra rendkívüli közgyűlésre egybe hi'vni abból a célból, hogy főispán urunkat főispáni székébe szokásos ünnepélyességgel beiktassuk. (Éljenzés.) Mindenekelőtt engedjék meg, hogy vármegyénk közönségének nevében hálás köszönetemet fejezzem ki azon vármegyei és városi törvényhatóságoknak, melyek barátságos meghívásunknak engedve főispáni beiktatási ünnepélyünkön megjelenni és megjelenésükkel ünnepünk fényét emelni szivesok voltak. (Éljenzés.) Zálogát látjuk mi ebben nemcsak annak az évszázadok óta fennálló szokáson alapuló barátságos viszonynak, melyet a Társtörvényhatóságok egymás közt mindenkor fen tartottak, hanem biztosítékát látjuk annak is, miké]) a Társtörvényhatóságok jövőre is különös barátsággal és vállvetve fognak működni szeretett hazánk felvirágzására. (Hosszas éljenzés.) Tisztelettel üdvözlöm a Társtörvényhatóságok küldöttjeit, üdvözlöm vármegyénk törvényhatóságának tisztelt tagjait; a rendkiviili közgyűlést megnyitóin. Indítványára gróf Nádasdy Ferenc, Ihász Lajos és Bíbó Dénes megyebizottsági tagokat küldték ki, kik a főispánt a Veni Sanctere s utána a közgyűlésre meghívják. A püspöki székesegyházban maga báró Horni;] Károly püspök pontifikálta fényes segédlettel u Veni Sanetet. Az egyházi ének- és zenekar gyönyörű, dalokat adott, elő az isteni tisztelet alatt. A székesegyházból az ünneplő közönség, melynek igen számos tagja ragyogóbbnál ragyogóbb díszmagyarba volt öltözve, oly fényt fejtve ki ebben, mely a milleniuini ünnepségek pompájára emlékeztetett, ismét a vármegyeházba ment. Megérkezett a közgyűlési terembe báró Jlorniy Károly püspök is, kit a közönség lelkes éljennel köszöntött, valamint megérkeztek Antal Gábor ev. ref. és Gyurátz Ferenc ág. ev. püspökök nagyszámú papság kiséretévolt a derék mezölakiaknak, hogy mikor az új főispán különvonaton megállott a pápai járás véghatárán, megtöltötték a hatalmas teremkoesit illatos virágok egész szines áradatával. Olyan lett a kocsi, mikor tavaszi terhével tovarepült, mint egy mozgó tündérkert, csak a tündérek hiányoztak belőle. (Főispánokat és képviselőket talán mégse lehet tündéreknek nevezni, még ha — díszmagyar vau is rajtuk!) IIa ugyan nem veszem tündéreknek azokat az apró angyalukat, a melyek tudvalevőleg ott lakoznak a rózsák bársonyos kelyhében, lévén ők lelkei a virágnak. Ezeket azonban emberszem sohasem látta, legfeljebb az új főispán érezhette a csókjukat, hallhatta a susogásukat, az üzenetet, a melyet neki küldöttek azok, a kik öntözték, ápolták, a kedvéért letépték, koszorúba fűzték, bokrétába kötözték ezeket a virágokat. Talán érezte is, talán hallotta is, mert mosolygós volt az arca, mialatt végigdőlve a szalonkocsi bársonypamlagán, óvatosan helyezte el a megdagadt lábát. Igen, a fájós lábát; hiszen méltóztattak olvasni az újságban, micsoda baleset érte Fenyvessy Ferencet pápai kastélyában. (Meg is sürgönyözte Esterházy Móric gróf „az öreg főispán", „hogy ezeknek a veszprémi főispánoknak mindig kell, hogy a lábuk fájjon." A minek az a magyarázata, hogy „az öreg főispánnak", a ki különben se nem öreg méy, se nem főispán már, hanem egy uagyszivü, nagyeszű és mint ebből a telegrammjából is látható egészséges kedélyű magyar főár, szintén fájós az egyik lába.) De hát igy is van az: minek jár Fenyessy Ferenc, inárványlépcsékön ezekben a napokban, mikor akár térdig gázolhatna a rózsákban. De az a kis biecentés, a mit a balesete, folytán egy pár napig művelt, nem is festett rosszul. Atlasz legyen az, a ki a szeretetnek és lelkesedésnek ekkora tömegét elbírja, a mekkora elborította, anélkül, hogy egy kicsit meg ne rokkanjon alatta. Fájni meg ugy se fájhat nagyon. Ugyan micsoda fájdalmat érezhetné ilyenkor az ember. Szinte bizgat a vágy, hogy még egyszer leírjam azt a diadalutat, a mellyel Veszprémmegye vitte haza a főispánját. Hosszabb volna azonban, mig elősorolnám a szeretetnek azt a kedves ötletét, közvetlen megnyilatkozását, megkapó találékonyságát: már pedig én nem vagyok olyau fényes adminisztráló tehetség, mint a szentgáli reformátusok derék papja, Gázon Gyula, a ki öt percnyi megállási idő alatt végig tudott rendezni egy egész gazdag fogadási programmot, a melyben volt szónoklat, dalárda, mozsárlövés, tűzoltóiéi vonulás, fehérruhás lányok sorakozása, iskolás gyerekek virágszórása. Ugyanezt megcselekedték egyébként a herendiek, az ajkaiak, a devecseriek meg a városlődiek is. Értenek a párodéhoz ezek a veszprémmegyeiek, ha annak a kedvéért csinálják, a kit a szivükbe zártak. * Veszprém. Hullámos hegyek lombos ölén, szertetagoltau, helyenkint nekikapaszkodva a lankás lejtőnek fekszik a régi rezidencia, a melynek az volt a metódusa, hogy időnkint leégett részletekben, a mig azután olyan szépnek, csinosnak, nyalkának épült újjá, a milyen mostan. Most már nem kell és nem is szabad többé leégnie: most már meg lehet elégedve a külsejével és mint most, a szive megnyilatkozásában kitapasztalni lehetett, bőven meg lehet elégedve a belsejével is. Hogy kicsípte magát ez az ügyes, nagy dekoratív érzékkel megáldott város ! Tereken, utcák sarkán lombos, lobogós diadalkapuk és zászlók tengere a házak ormain, szőnyegek az erkélyeken. És minden dísznél legszebb ékessége, a hires szép veszprémi asszonyok, lányok mindenfelé. Szépek, elegánsak, mosolygók: elég eleven gyönyörűség nem egy városnak, hanem akár egy egész vármegyének. Hanem a bevonulás délutánján egy pillanatra megfogta az aggodalom a sziveket. A Bakony hegyei felől nehéz, komor felhőket hajtott a szél, a melyek eltakarták a napot és úgy függtek ott a parádénak öltözött város felett, mint egy zordon fenyegetés: no most mindjárt pocsékká áztatjuk ezt az egész ünnepséget! A díszmagyarok aggodalmasan suhogtak, a világos selymek, a csillogó arany díszek, a kócsagos forgók csúnya veszedelembe jutottak, az ezüsthámos paripák is nyugtalanul vagdosták a kavicsot. De mikor a legnagyobb a veszedelem: legközelebb az isteni gondviselés. Ez a gondviselés most a fotográfus volt, Erdélyi. Hirtelen nekiszögezte a
