Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-06-19

1898. június 19. ben, az alispáu által a Veul Sancte tartamára felfüggesztett gyűlést a percekig tartó éljenzés közepette megérkezett főispán nyitott meg. A főispán felolvastatta a kinevezésről szóló legfelsőbb kéziratot, s azután letette esküjét, mire a fó'szolgabirák ősi szokás szerint székével felemelték. Tomboló lelkesedésben tört ki erre a nagy közönség. A karzati díszes közönség üdvrivaja egybevegyült a teremben levők örömujjongásával. A hatalmas díszterem falai szinte megremegtek a tomboló lelkesedés viharában. Fenyvessy alig győzte megköszönni a szeretet és ragaszkodás e spontán megnyilatkozását. Végre csillapult az örömzaj és az új főispán elmondhatta beszédét. Fenyvessy Ferenc főispán beszéde. Veszprém vármegye tekintetes közönsége! Tekintetes szomszéd törvényhatóságok! Szeretett atyánkfiai! Nagyrabecsült vendégeink! Mikor Felséges Uram, királyom parancsából és a magyar kormány kegyes bizalmából Veszprém vármegyének főispánjává történt kineveztetésemet elfogadtam, tettem ezt vármegyém iránt érzett hálám, és tiszteletem jeléül: tettem ezt a minden állampolgárt kötelező hazafias kötelességtudásból és tettem végül — nem habozom kimondani, sőt dicsekedve említem, — a legnemesebb értelemben vett férfias ambícióból. (Éljenzés.) Kötelezett erre a hála és tisztelet, amit Veszprémvármegye iránt érzek, mert Veszprémvármegye volt az, mely a legelső pillanattól kezdve, mikor a gyermekből férfi lessz és részesévé válik a politikai jogok szabad gyakorlásának, Veszprémmegye kinyitotta előttem ajtaját, készséggel adott helyett zöld asztalánál, atyai jósággal gondozta közéleti szereplésemet, elhalmozott bizalmának egész teljével és hosszú időkre tagjává tett a magyar parlamentnek is. (Éljenzés.) Kötelezett erre a kötelességtudás is, mert nemcsak Szóion parancsolta meg az masinája lencséjét a íirmamentumnak és csakugyan, nem telt bele egy perc: az ég tudta a kötelességét. Barátságos arcot vágott. Egy szempillantás alatt szétrebbentek a felhők, diadalmasan tört elő a nap és aranyos sugarai sokszoros ragyogásban verődtek vissza a bevonulás feledhetetlenül szép képén. Ragyogó szerszámos, négylovas hintók végtelen sora kisérte az új főispán remek díszkocsiját, — a Hornig püspöké ez a fényes batár, — a melyet virággal hintett tele a lelkesedés. Es kétoldalt, kordonok mögött, ablakban, erkélyen tengernyi közönség éljenezve, kendőt lobogtatva, virágot hintve . . . * Először láttam Veszprém városát; de olyau szépnek, a minőnek azok se látták még, a kik benne ; laknak, soha. Hét vármegye notabilitásai és országos sajtó előkelőségei mentek el a falai közé, vele együtt 1 ünnepelni Fenyvessy Ferencet. Egy gyönyörű, derűs | és fényes illúzió volt az egész város, a maga ünnepi; ragyogásában. Ragyogott, mosolygott és élt benne j minden. Éltek még a telegráf drótjai is, .i melyek döngő zúgással hoztak ezernyi üdvözletet az ország minden helyéről az új főispánnak, a ki a székfoglaló beszédében poétikus lendülettel dicsőítette a legelső emberi hivatást -— a becsületes, hazafias munkát. El se mernék többet menni Veszprémbe, ha nem érezném, hogy a hol igy beszélnek és igy ünnepelnek, ott a hétköznap se rombolhatja le az ember illúzióit. atheneieknek, hogy minden állampolgárnak pedig kötelessége helyt állani a haza azon védelmi polcán, melyre őt a közbizalom állitá, hanem igenis nekünk magyaroknak egyenesen a hazaszeretet teszi kötelességünkké, hogy mindenki foglalja el és töltse be azt a helyet, legyen az bármily szerény, vagy bármily fényes, melyre őt a nemzetek sorsát intéző gondviselés kijelölte. Kötelezett erre végül az ambíció is. Mert hiszen már ez a mostani pillanat is, mikor itt látom nemes Veszprémvármegye egész közönségét s köztük legelőkelőbbjeinket, itt látom, a régi Nos Universitast, itt látom a szomszéd törvényhatóságok illusztris küldöttségeit, kiknek kegyes megjelenésükért sietek hálás köszönetemet kijelenteni. (Éljenzés), mikor itt látom a független, szabad magyar sajtó képviselőit, megannyi más előkelő testületek, intézetek képviselőit, — valóban nem volnék férfi, ha már e mostani magasztos pillanat is nem hozná pezsgésbe minden véremet, ne. készítené elő vármegyém érdekéért hevülő agyam minden rostját és ne teremtené meg lelkemben az ambíciót: úgy és akként kormányozni ezt a vármegyét, hogy minden nemesre fogékony népe megmaradjon továbbra is az európai művelt népek eszmekörében, hogy e vármegye tisztelt és becsült társa legyen a szomszéd törvényhatóságoknak, hogy őre legyen alkotmányunknak és közszabadsági intézményeinknek, hogy istápolója maradjon e vármegye továbbra is a szabadelvű eszméknek és szabadelvű intézményeknek és hogy ami a legfőbb: hogy e vármegye adminisztrációja olyan kifogástalan és olyan tiszta legyen, mely neki az országban politikai súlyt s elismerést biztosít. [Hosszantartó éljenzés.) j E hivatásomat nemhogy megnehezítené, j de megkönnyíti, hogy Veszprémvármegye : főispáni székén a közelmúltban ís Veszj prémvármegye legelső virilistája, a magyar | históriai legfényesebb nevek egyik méltó viselője Esterházy Móric gróf ő excellen! ciája (hVjenzés) tizenhárom éven át e főispáni széknek nevével és társadalmi magas I állásával annyi fényt kölcsönzött, hogy aj veszprémi főispáni széknek a törvény mellett ezáltal is külön tekintélyt biztosított. Hálás köszönettel ismerem ezt el és Veszprémvármegye nagy érdekében, remélem, hogy ő excellenciája továbbra is megtartja vármegyéjét főispáni kegyes jóindulatában. Mindezt a fényt, én, ki sem históriai nagy nevet, sc nagy vagyont nem hozok magammal, csak eggyel tudom pótolni: a fáradtságot nem tűrő, lankadást nem ismerő buzgalommal. (Viharos éljenzés.) Az eke vas is azért fényes, mert a munkára használják. E munkásság által akarom fenntartani a veszprémi főispánságnak azon fényét, melyet neki a törvény és nagynevű elődöm fénye kölcsönöz. Majd ezután rátért a főispán a munkásság dicsőítésére és gyönyörű szavakkal fejtette ki, hogy önzetlen munka nélkül nincsenek egy nemzetnek se hősei, se vezérei és hogy maga az önkormánj'-zat is nem egyéb a munka megtestesülésénél. Mert mikor az állam a maga szuverén fenségjogának egy részét átengedi az önkormányzatnak, neki hatalmával köztekintélyt biztosítva, ezzel szemben es:ik egyet követel szemben az önkormányzattal: a munkát és a kötelességek teljesítését. Az állam nem adhat jogokat viszontszolgálat nélkül s míg az önkorraáuyzatok teljesíteni tudják hivatásukat, addig egy kormány se fog gondolni annak eltörlésére. Majd beszélt azután a közigazgatási reformról, elmondván, hogy mily reformot tartana kívánatosnak, utalva egyes államok nagy közigazgatási rendszerére. Ismételte aztán, hogy jelszava lessz: az erély, a becsület és az igazság. Ez a három fog mindig a szeme előtt lebegni, ez a három fogja vezérelni minden cselekvésében. Nem pusztán arra kivan szorítkozni főispáni működésében, hogy aktákat intézzen el. De ki akarja terjeszteni figyelmét a vármegj'e közgazdasági és társadalmi életére is. Erre ajánlja föl munkáját, Istentől nyert tehetségének teljét. j Végül éltetvén a királyt és a hazát Isten szent nevében elfoglalta Veszprém vármegye főispáni székét. A gyöuyörü beszéd, mely tömörség, eszmegazdagság és szellemesség tekintetében a szónoki beszéd valódi remeke volt, leírhatatlan hatást tett. Szívből eredt az ajkon kitörő éljen, kucsmáikat lengető férfiak, kendőiket lobogtató hölgyek üdvözöl ték a főispánt. Kotier Sándor főjegyző felelt e beszédre a szeretet és bizalom hangján, lendületes szavakban. Beszédét így végezte: Bizalommal és megnyugvással várja igazságos és méltányos ellenőrzési és kormányzási működésedet e vármegye minden járása és vámsa, mert jól tudja rólad, hogy Te e varmegye különböző járásainak és városainak érdekeit nem tekinted olyanoknak, mint a kútnak láncra tett kettős vödrei, melyek közül ha az egyiket felemelik, a másiknak okvetlenül lefelé szállani és alámerülnie kell. Igazság, becsület és erély levén jelszavad, e hármas szent jelige alatt önérzetlel, bizalommal és rajongással követünk és biztosítalak ^Méltóságos Uram, hogy mig e három jelszó lessz zászlódra irva, addig e vármegye mindem lakosát rang- és valláskülönbség nélkül, mindenkor és minden j körülmények között magadénak mondhatod. Isten álda'sa legyen működéseden! Ezután a főispán a tiszteletbeli állásokra kinevezetteket az állásukbau újra megerősítette és éljenzés között a közgyűlést bezárta. Küldöttségek. Közgyűlés után a főispán a püspöki rezidenciába hajtatott, ahol a küldöttségeket fogadta. Az első emeleti nagy erkély-teremben gyülekeztek a deputáeiók. Az ág. ev. egyházkerület küldöttségét ('yurátz Ferenc ág. ev. püspök vezette. — Az ev. ref. egyházkerület és főiskola küldöttségének vezetői Antal Gábor püspök és Molnár Béla ügyvéd, egyházkerületi világi főjegyző voltak. — A veszprémi zsidó hitközség Klein Arnold dv. főrabbi vezetése mellett. — A törvényhatóságok küldöttségei együttesen tisztelegtek az új főispánnál. Nevükben llciszig Ede főispán szólott. — Veszprémvármegye küldöttsége nevében Kolossváry József alispán szólott. — A honvédtisztikav vezetője flammenbergi Brenner Jeroszláv ezredes volt. — A kir. törvényszék, a járásbíróság és ügyészség tagjai nevében Useukey Géza kir. törvényszéki elnök beszélt. — A Budapesti újságírók egyesületénekés az „ Otthon "-nak szónoka Vészi József volt. — A