Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-06-12

XXV. év. 1898. június 12. 24. szám. Papai lapok ^

APA ™ROS HATÓSÁGÁNAK ÉS több PÁPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Eladóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptulajdonos: <1 >'- Fenyvessy Pereno. Felelős szerkesztő: dr. Körös Eiadti'o. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára 15 kr. Az új főispán. Veszprém vármegyének újonnan kinevezett főispánja, dr. Fenyvessy Ferenc holnap foglalja el hivatalát. Hivatal a szó szorosabb és nemesebb értelmében lessz a főispánság, mikor azt dr. Fenyvessy Ferenc tölti be és nem puszta tisztség. Fenyvessy Ferenc nem reprezentálni, hanem adminisztrálni fogja vármegyéjét. Általános politikai fogalmak szerint a mai főispánság célja csak az, hogy az a megyei önkormányzattal szemben a kormány intencióit képviselje. Nos hát mi a nélkül, hogy jósolni akarnánk, pusztán annak alapján, mert ismerjük új főispánunkat, tudjuk s meg vagyunk arról győződve, hogy ő soha sem fog a mi megyei önkormányzatunkkal szemben állni. Fenyvessy mindenkor élén fog állani autonómiánknak, vezére lessz törekvéseinknek, vezére az egész vármegyének, kit mindenki lelkesedéssel éa bizalommal követ abban a nagy munkában, mely az egységes magyar nemzeti állam kiépítésében különösen a vármegyékre vár. Meghalljuk holnap az új főispáu programmbeszédét is, s mi tudjuk, hogy nem fogunk új dolgokat hallani tőle. A vezéreszmék, az irányelvek bizonyára ugyanazok maradnak, a melyek Veszprémvármegye közéletében lankadatlan erővel és buzgalommal folytatott működésének eddig is irányt adtak; az új állással csak a hatáskör szélesedett és bővült ki, a melyben ezek a vezéreszmék érvényesülni fognak. Ugyanaz az általános öröm és lelkesedés, mellyel Fenyvessy Ferenc főispáni kinevezésének hire találkozott, kíséri őt mai veszprémi útjára is, s ha az a viszony, melyben lapunk Fenyvessyhez áll, nem is engedi, hogy érdemeihez méltó hangon tolmácsoljuk a vármegye örömét, de azt, hogy reá büszkék vagyunk, hangoztatni merjük a nélkül, hogy e miatt bármely oldalról is a szerénytelenség vádjától kellene tartanunk. Üdvözöljük főispánunkat a beiktatás alkalmából, kívánjuk neki új állásához a régi erőt és régi munkakedvet. Isten áldása kisérje működését! Esterházy Móric gróf köszönete. Esterházy Móric gróf () excellenciája, vármegyénk volt főispánja, a következő levelet intézte Kolossoáry József alispánhoz: Tekintetes líolossváry József alispán árnak Veszprém. Vettem tek. Alispán úrnak szives közvetítésével úgy a veszprémvármegyei tisztikarnak, mint Veszprémvármegye rendkívüli közgyűlésének megtisztelő sorait, illetve közgyűlési határozatát. Mindenkor csak szives készséget, jóindulatot feltétlen ragaszkodást tapasztaltam személyem iránt úgy a vármegye tisztikarától, mint az egész megye tekintetes közgyűlésétől. Hálásan ismerem én ezt el és épen azért arra kérem tek. Alispán urat, legyen szives hálás elismerésem tolmácsolni úgy a megyei tisztikar, mint a megyei tek. közgyűlésnek. Mint a vármegye virilistája érdekkel fogom kísérni hazafias működésüket, melyre Isten áldását kérve maradtam tek. Alispán úrnak Bécs, 18Ü.S. május hó 30-án őszinte hive Esterházy. Közegészségügyünk hiányai. — Második közlemény. — Kórház. Xom képzelhető rendezett é.s jó közegészségügy nyilvános kórház nélkül. Legjobban tudják és érzik ezt az orvosok, kik sokszor kétségbeesett szomorú helyzetben vannak nyilvános kórház hiánya miatt. Már a huszadik század küszöbén vagyunk és szégyennel kell konstatálnunk, bogy 1.5 ezer lakossal biró városunknak nincs közkórbáza. Xcm igen akad bajtár.-unk az országTÁRCA. Szálló sóhajok. Hát elmentél édes. 8 mint a lehullt csillag, Itt hagytál egyedül. Hűséges társamul csak a bánat maradt, Az meg szivemre dül. Ráömlik súlyával, rá a szenvedőre, Hiába vonaglik, nem szabadul tőle, Tovább fojtogatja átkozott kezével. Felsír fájdalmában, lázasan feldobog, S utánad viszik az epedő sóhajok: Xe menj, ne menj még el! * Elmentél. S még csak egy édes mosolygást sem Hagytál vigaszomra. Csak a reményemnek porbahullt virágát, Azt is letiporva. Egy édes mosolygás a szemed sugarán — Az sem mondta nékem, az sem ragyogta rám, Hogy higyjek tebenned, hogy reméljek érted. Mégis hiszek benned, remélek, remélek. Ugy is tudom, édes, nem visz rá a lélek, Hogy ez ábrándképet, álmot összetépjed. A holt rózsatőnek, hogy rügyre fakadjon, Tavasz kell s napsugár. A letört rózsaág meleg napsugarat, Tavaszt hiába vár. Te voltál a tavasz. Rejtelmes sugara Ragyogó szemednek a lelkembe szállá, S ajkamon felfakadt s rólad beszél a dal. Elmentél. A bánat letörte az ágot. Lelkem rózsaágát a hervadásra válóit JNyíló virágival. # Álmodtam. Hófehér szárnyakon repültél Fel a meuyországba. Az enyém sötét volt és téged üldözött Hangos csattogása. A merre te szálltál, napsugaras ég volt, A merre éu úsztam, sötét lett az égbolt, És én csak űztelek, mint szél a porszemet, Repültünk. Majd lassan-lassan imádatom Ott ragyogott, égett fehérlő szárnyakon — S boldogságunk fénye behinté az eget. Istvánfl R. János, Ilyen a leány? ívta: S. K. Jolán felébredt. Éjfekete szemeit felnyitva, felemelkedik párnájáról, megigazítja vánkosát és újra ledől. Pirulva húzza össze válláról lecsúszott ingét, mert szeme az átelleni falon függő püspök nagybátyja képére tévedt. Haragosan húzza össze szemöldeit, mikor a püspök jóságos, mosolygó szemei rátapadnak alakjára. Ugyan miért is tette anyja ide ezt a képet? Hisz a kegyelet, a szeretet nem követeikéi olyan sokat. De gyűlöli ö ezt a képet. Gyű! löli, mert az a két szem mindig reátapad, még a • lelkébe is képes behatolni. Már gondolkodni is alig I mer . . . j A függönyökön átmosolygó nap>ugár estébe j juttatja a mai kirándulást. Korán reg^d indulnak az erdőbe. Egy pillantást vet a képre, gyorsan kiugrik ) az ágyából és öltözködni kezd. Ez a rettegés napon! kiút ismétlődik. Es még sem meri megkérni az anyIját, hogy helyezze cl a püspök arcképét máshová. Mert ha a kép nem i> lógna ott, a/, a két szempár égetné a lelkét, hogy kiüldözte. Erzi, tudja >> ezt. És ördög tudja, ha első tekintete ráesik, akkor mindig rossz napja van. De gyorsan, sietnie kell az öltözködéssel. Belenéz a tükörbe, halvány ma nagyon. Ezt is ráfogja a püspök nagybátyjára: ő az oka. A fésülj ködés sem úgy sikerül, mint máskor. Gépiesen nyul hófehér batiszt ruhájához. Felveszi, kifogástalanul áll karcsú termetén. A nagytükörből ráiuosolygó leány kával igen meg vau elégedve. Az egyszerű, kedves, habruha igazi édes, buldog tavaszi illatot, bimbólak adást terjeszt lénye körül. Tudja ő ezt, örül neki. Gömbölyű, fehérszalagos szalmakalapját felteszi bodrosau fésült fejére, beletüzi a kalaptűt, hujy haja-