Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-06-12

hun! Van 2 vagy ;) magánkórházunk, de ezek sehogy sem képesek pótolni a jól berendezett közkórházat. Magánkórházaink mindegyike sűrűn lakott városrészekbon van elhelyezve, mi sehogy sem célszerű; nincsenek is (igy építve, a mint azt egy modern kórháztól követeljük, nincsenek is Cigy berendezve, mint annak lennie kellene, sehol sincs meg a kellő Instrumentarium ; nem lebet őket oly tisztán, és mint az orvosok mondják, oly aszeptikusán tartani, mint azt múlhatatlanul meg kell, hogy követeljük ; nincs egynek sem elkülönítő osztálya és nők számára csak az egyik, gyermekek számára pedig egyik sincs berendezve. Mindezekből kitűnik, hogy meglevő magánkórházaink még a legsürgősebb szükségletnek sem telelnek meg, valamint kitűnik az is, hogy mily égető nagy szükségünk van közkóiházra, melytől megköveteljük, hogy a közegészségügy modern igényeinek képes legyen megfelelni. Nem használ itt semmi szépítgetés és káros minden szép szavakba öltöztetett frázis, mely azt szeretné bizonyítani, hogy a mostani magánkórházaink eléggé megfelelők. Nekünk Pápán olyan közkórház kell, mint a milyen a mult évben épült Győrött, csakhogy kisebb méretekben, de mégis tekintettel annak jövőbeni kifejlődésére és kibővítésere. A tapasztalat ugyanis a kórházaknál azt mutatja, mint csaknem minden kultúrintézménynél - például az iskoláknál — - hogy több év leforgása után már szöknek bizonyulnak, ügy, hogy meg kell őket nagyobbítani. Pápa város és vidékének lakossága, ba lessz célszerű kórháza, meg fog barátkozni a kórházi ápolással és mindig nagyold) számban fogja azt felkeresni. De mert a kórház építése igen sok pénzbe kerül, nekünk pedig csak adósságunk van sok, kell módot találni, hogy mielőbb legyen kórházunk. Talán a kormány is, a megye is segítene bennünket pénzzel. Egyelőre csak egy női és egy gyermekosztályt kellene építeni. De ne gondoljuk, hogy ez sem áll olyan sokból! Kell úgy a női, mint a gyermekosztályban elkülönítő helyiség, sőt a gvermokosztályban több is, még pedig lehetőleg külön-külön pavillon, mi igen megdrágítja az építést. Kell egy igazgatási helyiség, egy orvosi szoba nagyobb előszobával járó betegek számára, kell egy külön épületben konyha, éléskamra, pince és jéghelyiség; ismét külön épületben a felszereléseknek való helyiség es mosóhelyiség; kell szolgai lakás és halottas kamra. Mindezen épületeket egy nagyobb parkban, kell elhelyezni a városon kívül és mégis ennek tőszomszédságában, hogy a közlekedés a kórházzal könnyű és gyors legyen. Nem szabad az olcsóság miatt olyan kórházat építeni, mely a közegészség! szabályoknak nem felel meg. Inkább tűrnünk kell továbbra is a jelenlegi helyzetet, sem mint a jövőt elrontsuk. A.z emberek élete és egészsége sokkal értékesebb és drágább, semhogy szabad volna avval experimentálni. Vagy legyen a kórház teljesen megfelelő, vagy ne legyen. Építkezés és utca-rendezés Talán elég lessz ama tényt konstatálni, hogy városunknak mai napig sincs építkezési szabályzata, hogy azonnal felismerjük, mily állapotban vannak házaink és utcáink. Mai napig is mindenki (így épít, a hogy neki tetszik, vagy mondjuk azt, a kiküldött szakbizottság úgy engedélyezi az építést és utcai építési vonalat, a hogy a házbirtokosnak tetszik. Nem mondom, hogy nincs ez alul kivétel, például a Jókai-utca északi része. De ami nálunk kivétel, annak szigorű szabálynak kellene lennie. l^tiO-tól IKíKMg az utcákat vas következetességgel szűkítették, mert a kiküldött szak (?) közeg mindig a legkiálóbb házhoz mérte az újból építendő ház vonalát, kíméletlenül odaadta a háziuraknak az ahhoz megkívántató utcarészt és jótéteményt vélt a várossal gyakorolni, ba besarkalásokat beépíthetett. Természetes, hogy amúgy is igen szűk utcáink, még szűkebbé lettek. De meg kell vallani, hogy ennek oka sem rosszakarat, sem közöny nem volt, hanem érzéki hiány a szép és célszerű iránt. Nekem nagyon fájt a tanács ilyetén eljárása és azért már a hetvenes évek elején tettem indítványt építkezési szabályzat alkotása végett. Szinte magam is csodálkoztam, hogy ezen indítványomat a közgyűlés elfogadta és kiadta egy bizottságnak; de azért most 2ő év után sincs építkezési szabályzatunk, annak dacára, hogy ez ügyben már néhányszor interpelláltam cs az indítványt már néhányszor megiíjítottani. A szépészeti érzék hiánya utcarendezés dolgában még mindig működik és uralkodik városunkban. Különben lehetetlen volna az, a mí pedig elég gyakran történik, hogy az utolsó években is a jó izlést sértő módon épültek házak hatósági hozzájárulással. Látunk erre több példát. Most is épül a Korona és árok-utca sarkán egy ház, melynek homlokzata egy —•—" ilyen vonalat képez. Áprilisban a Fazekas-utcán lakást építettek, mely a már megvolt lakrcszszel sarkot képez. Sajnos, ilyen példát akárhányat lehetne mondani az utolsó évekből. Az ilynemű építkezések nemcsak a, jó izlést sértik, de közogészsegi szempontból sem. engedhetők meg. A széles utcában levő lakás egészségesebi), mint a szűk utcáé. Ezenfelül a széles utcát be lehet ültetni fákkal, a szűket nem. A széles utcát a szél cs nap is könnyebben átjárja és annak levegőjét megújítja és felfrissíti, n szűk utca már nincs oly nagy mértékben ily kedvező helyzetben. Ugyanez áll az egyenes és görbe utcákról. Szélcsend alkalmával a görbe utcákban megszűnik a légcsere, a levegő ezáltal még rosszabbá válik. A széles utcák előnyét, szűkekkel szemben — közlekedési szempontból — nem is említem. A mit eddig tárgyaltam, az csakis az utca vonalak meghatározására vonatkozik. De van Pápán más baj is; tudniillik az, hogy a házblokkok túlságos nagyok és hosszúak, mert utcáink nincsenek kereszt-ueák által szelve, mint ez szükséges volna. Minél több az utcát átszelő kereszt-utca, az annál egészségesebb, mert anynyival több levegő jut a lakásokba. Minden más régi város, hol ugyanily állapot van mint Pápán, iparkodik ezen bajon segíteni — még nagy áldozatok árán is; Pápán ezen a téren még semmi sem történt. Régi zsákutcáink most is megvannak. Az épületek belső berendezését illetőleg, eddig semminemű felügyelet nincsen. Pedig itt is igen sok volna a tennivaló. Építhet mindenki úgy, a mint neki tetszik. Lépcsőházakra, pincékre, padlásokra, kéményekre és a többire nézve nincs semmi szabály. Lakhatási engedély Pápán teljesen ismeretlen és látjuk akárhányszor, hogy a még nedves falu szobákba behurcolkodnak. Akárhány ház van, hol a házhelynek majdnem egész területe be van építve és udvar alig van, vagy oly kicsiny, hogy innen a lakás csakis romlott levegőt kaphat. I Még' igen sokat lehetne és kellene irni az építkezésről, de cikkem úgy is már igen hosszú lett; azért elhagyom és még csak néhány más közegészségi bajainkról akarok igen röviden szólni, vagy csak rámutatni. Szogényügvüuk teljesen rendezetlen és innen sok veszély fenyegeti a közegészséget. Van ugyan egy felekezeti piciny ápoldánk, de ez az illető felekezet legsürgősebb szükségletének még távolról sem felel meg. Lelencügy nálunk ismeretlen ; árvaházunk nincs. A szegények gyógykezelése nem történik kellően; népkonyhánk nincs. Iskoláink közül egy sem felel meg teljesen a közegészség modern követelményeinek. Legújabb időben épült ugyan .'í-—4 célszerű iskolahelyiség, de mindenütt hiányoznak az annyira szükséges kertek és zöld pázsitok, hol a több órai szobában-tartózkodás által sanyargatott test és tüdő, ismét feléled és a vér jó levegőt kap. A városnak jéggel való ellátása ellen is sok kifogás emelhető. Minden esztendőből látunk pocsolyákból hordott piszkos jeget, a mi veszedelmes; ezt nem szabad megtűrni. Az élelmiszerek vizsgálatáról csak nem rég jelent meg egy igen talpra esett cikk ezen lapokban. Csak az rá a megjegyzésem, hogy városi orvosainkat nem lehet evvel térbelid, mert nem vegyészek és mikroskopikusok; erre pedig ilyen szakember kell. Dr. Lőwy László. hoz erősítse, mikor felszisszen, ujjába döfte a tűt, mélyen a köröm alá. A kiíecscsent gránát-piros vér ráe-ett a ruhájára. Könnyezve, öklével fenyegeti a püspök arcképét . .. Igazán rettenetes helyzet. Lenn a villa előtt hallja már az összesereglett kirándulók kacagását, beszédét. Most újra átöltözzön? Nem. Nem. Itthon marad . . . Hátha menyasszony lesz ebben a ruhában! — Erre a gondolatra megenyhül, megengesztelődik. De, ha menyasszony lesz, akkor csak egyé lehet! Az övé! Pedig az nincs ott. Messze-messze van, küzd az élettel, a jövő alapításával . . . Ledobja a kalapját, kinyitja az ablakát és lekiált a társaságnak: — Ne várjatok édeseim, fáj a fejem, nem mehetek el . . . Igazán fáj a feje. Hogyan is tudna elmenni, mulatni, kacagni, hancúrozni másokkal, mikor ö verejtékkel küzd azért, hogy magáévá tehesse? Es most a vércseppet nézegeti. Ez, ez juttatta eszébe. Hátha ebben a ruhában vallhatja a magáénak mindenki előtt . . . Előveszi Íróasztala rejtett zugából az ideál fényképét. Odaborul a püspök képe elé, csókjaival halmozza el, könnyeivel öntözi a fényképet. Hálatelten mosolyog az öreg főpap jóságos szemeibe, akinek ugylátszik, nagyon tetszik a leány szenvedélyes kifakadása; — Te itt voltál mindig velem, drága nagybátyám, te tudod minden cselekedetemet, minden gondolatomat. Mennyit küzdöttem és küzdök érte, miatta, évek óta. Hány könnycsepp, hány álmatlan éj lehetne a tauum ? Bocsáss meg a haragosnak! — Ez, ez a kis vércsepp, ez, hozza meg nekem a boldogságomat, ugy-e ez? A püspök képe csak mosolyog, biztatóan mosolyog . . . Levelet kapott Jolán. Kicsi, rövid levelet. Összerezzent, mikor felbontotta. Igeu rövid, pár sor az egész. Férfikéz irta: Edes Jolán! Belefáradtam a küzdelembe. Hiába a szorgalmam, hiába a tehetségem: ismét mást neveztek ki helyettem. Nem merem biztatni tovább. Hátha hiába. Nehéz szívvel, de lemondok magáról. Feledjen el. Béla. ; Joláu ó'rültcn kacag: ! — Nehéz szívvel, lemond rólam — gazember . . . Gyorsan letépi magáról a fehér ruhát. Becsöngeti a szobalányt, hozza be a rózsaszínűt, a leghódítóbbat. Már készen is van az öltözködéssel, siet a kirándulók után . . . Mikor este fáradtan, lankadtan hazaér, bemegy a szobájába, megfogja a püspök nagybátyja képét, kidobja az ablakon . . . Menyasszony leszek a ruhámban, azl Ma hódítottam. Azt mondják, Kardos Pista főhadnagy jó partié, kauciója is van. Holnap már megkéri a kezemet. Hogy szeretem-e? — Hát szeretem . . . Most már nincs ittbenn a nagybátyám képe. Lehetek álnok, csaló, hazug — de asszony . . . Nyugodtan lefekszik és minden lelkifurdalás nélkül alszik, nyugodtan, csendesen . . . Hisz holnap menyasszony lesz!