Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-01-16

XXV. év. 1898. január 16. 3. szám. PÁPAI LAPOK. 1 A

PA VAROS HATÓSÁGÁNAK ÉS TÖBB vápái, S pápa-vidéki <^YE<WLÉTNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca Sijfi. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Főtér. Laptithydonos: rlv. Venyvessy Ferenc Felelős szerkesztő: dr. liőrös Endre. Egészséges társadalom. A magyar társadalom hosszú időn át, elmondhatjuk, egyezredéven keresztül csak két fajtáját ismerte az embernek: a nemest s parasztot. Nagy eszmékkel telt s nagy emberekkel dolgozó időknek kellett bekövetkezni, hogy a válaszfal, mely az embereket egymástól ilyetén elválasztotta, leomoljék. Sok vérbe, még több küzde]embe került, mig Franciaországban a polgár szó megszületett. Az eszmék, a melyek ott a vérpadon izmosodtak meg, — eljutottak hozzánk is és örök dicsősége a magyar nemzetnek, — hogy nálunk a nemest és parasztot elkttnítő válaszfal zaj nélkül dőlt le s a nélkül, hogy bárkiben is kárt tett volna. Mert az 1848—49-iki szabadságharcot mi nem kerestük ; meg kellett vívnunk, — különben nem érdemeltük volna meg az életet . . . Nálunk békés úton történt meg az a nagy társadalmi átalakulás. De fájdalom ez az átalakulás csak látszólagos volt. Látszólagos mondom, mert ha szemügyre vesz.szük a mai magyar társadalmat, látni fogjuk, .hogy nálunk a társadalomnak az a két osztálya ma is megvan, — más név alatt, igaz. Nálunk ma is két társadalmi osztály van: Jel'ső és alsó osztály. Közép osztály, a mely az előbb emiitett két osztály között, tátongó óriási űrt betöltené s a kettőt öszszekapcsolná, — minálunk nincs. Csak figyeljük meg. Ha valami történik a magyar társadaloml)an, — mi egy öntudatos polgári, közép osztály szavát soha sem halljuk, — kezét nem látjuk. A mi nálunk történik, mindazt a felső osztály te^zi, — az gondolkozik, az cselekszik. Nem akarom, hogy félreértsenek! Felső osztály alatt a tanúit embereket, a művelt osztályt értem, alsó osztály alatt a műveletlen emberek osztályát. A közép osztálya kereskedő és iparos világbői sorozná tagjait, — abból kellene s kell is majd kialakulnia. Mert a mai állapot nem felel meg a jól értelmezett demokráciának, — de nem felel meg a nemzet jól felfogott érdekeinek sem. Egy egészséges középosztályra ép oly szüksége vau a társadalomnak, mint az emberi testnek a szívre. De azt, mondják: nálunk hasztalan keressük azt az erős kereskedő és iparos osztályt, melyből ez megszülethetnék, — nem is lesz meg soha, mert Magyarország földművelő ország! . . Az első állítás való igaz; — a második azonban nem állja ki a szigorú kritikát, csupán földművelésből ma már egy ország meg nem élhet . . Iparra, kereskedelemre van szüksége. De ipart, kereskedelmet, Előfizetések és hirdetést dijak a lap k i a d ó h i v a I: a 1 á h «i z k ii Ideud ő k. A lap ára: Egész évre. ti irt. iélévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára 15 kr virágzó ipart és l:rrr:s!;< t.h'hnet arra való emberek, — hivatása magaslatán álló kereskedő és iparos osztály nélkül, traditio nélkül képzelni sem lehet . . . Ez nálunk még a jövőre vár! Mi ennek az oka? Az, hogy nálunk se az iparos, se a kereskedő nem részesül abban az elismerésben a társadalom részéről, melyet, megérdemel. Csak legyünk őszinték! Nálunk egy liUO—7(10 forintos hivatalnok többre tartja magát, mint egy iparos vagy kereskedő, — a ki pedig sokszor állami adóban is többet fizet, mint annak a hivatalnoknak az egész évi fizetése. De maguk az iparosok és kereskedők sem becsülik meg a maguk foglalkozását. Nem szólok arról, hogy nálunk egész közönséges, hogy az iparos Ígéretében nem bízunk; — nem emlegetem e helyen a fáradságos munka nélkül és hirtelen való meggazdagodás vágyát sem — pedig ezek egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy őket és foglalkozásukat sokra tartsa, becsülje a társadalom; csak azt hozom fel, hogy a magyar iparos és kereskedő kapva-kap az alkalmon, a mikor ott hagyhatja foglalkozását, nincs meg benne az igazi hivat ásszeretet. IIa egy kis pénzt összegzed, becsukja a műhelyt, beáll magánzónak, ha bármily kis hivatalocskát kap, akkor is ott hagyja foglalkozását, — legvagy TA RCA. Isten se tiltja. Kezek, nézek, keresgélek A csillagos égen. Elvesztettem két csillagot, Egyre csak azt nézem; De szemeim az egeket Hajh. hiába járják : Nem találom én azoknak A mosolygó csillagoknak Magas égen párját. líln Istenem azt a kettőt Teremtsd még az égre. Egy pontján az én szemem is Nynghasson meg végre. Nézni azt a másik kettőt Űgyis meg vau tiltva; S embereken íír a végzet, — De hogy fel az égre nézzek, Az Isten se tiltja ! Szávay Gyula. Kuruc győzelem.*) Irta: dr. Nylkora József. ELSŐ FELVONÁS. Torzsavára (Labanc fészek.) A szin a vár előtti udvart ábrázolja egy nagy tölgyfával, mely alatt asztal, s néhány karszék van. Két oldalt bástyák, mig a háttérben tornyos várépület látható középen ajtóval. 1-ső jelenet. Labanc őrmester, labanc káplár és Deli Menyhért hegedős. L. őrmester. Hegyezze kend a tülét, hogy jól megértse azt, amit most mondani akarok! A kapitány ur támadástól tart és ez okból elrendelte, hogy a bástyát ezután őrizni kell. Én kendre bizom, hogy mától kezdve a falakon hat-hat embert állítson fel, s azokat minden két órában felváltsa. Megértette? L káplár. Igenis! L. őrmester. Akkor: egy, kettő, marsch ! (Káplár el) Kend ... izé . . . ide álljon ! Egy, kettő, (Deli közelebb jön) halt! — Hát kicsoda is kend tulajdonképen V Deli. (Hajlongva) Nevem Deli Menyhért, honfi és hegedős. Száz csatában ontottam véremet, küzdve a kurucok ellen a felséges császári ház jóvoltáért, *) Mutatvány szerzőnek a vígszínház pályázatán egyhangúlag megdicsért vígjátékából. A műről egyik közelebbi számunkban ismertetést fogunk hozni. mig az utolsó ütközetben seregünk szétveretett, s én a kuruc-táboron keresztül bujdokolva e várba menekültem. L. őrmester. Van igazolványa'/ Deli. Uram! . . . Deli Menyhért a hon ti é.« hegedős nem szorult igazolványra. L. őrmester. Nem-e V No majd elválik. Deli. Nevem a Kárpátoktól -- a Dunáig ismerős. L. őrmester. Bizonyosan Pozsonynál! a hol egymás mellett van mind a kettő. Eu megesküszöm reá, hogy soha se hallottam a hitét. Deli. Mint én sem a kigyelmedét! Pedig mind a ketten híresek vagyunk. A dolog ngy áll, hogy a kigyelmed vitézségét Dunántúl hordozza a hír, én pedig a Dunáninneu vagyok híres. Ez már csak világos! ? L. őrmester. Igy értem! — Es mit akar itt? Deli. Amit máshol akartam. Szolgálni a hazát ! L. őrmester. Igy ? Hantán ? Deli. Igen. Miként Tyrteus lanttal a kezében lelkesítette egykor Spártát diadalra, azonképen akarom én most Torzsavárát kobzom segedelmével győzelemre buzdítani. Aztán — miként elődeim tették — szabad óráimban a vár asszonyát mulattatom. L. őrmester. Ha volna! De itt csak leányasszony van, a ki halálra ijed, ha kendet meglátja.