Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898
1898-01-16
alább tekintetes úr lesz, — a mi e mai oimkórságos világban szintén valami . . . A fiát már a világért sem adná keres•kedőnek vagy iparosnak, igy aztán nálunk nem is találjuk meg azokat a kereskedőiparos csaladokat, mint más országokban, hol firól-fira száll a foglalkozás . . . Nincs tradíció, •-— nincs szolidság. A hirtelen való meggazdagodás vágya, meg az úrhatnámság, — a. magyar társadalomnak ez a legnagyobb betegsége — uralja a magyar iparos és kereskedő világot . . . Nemzeti érdekek parancsolják, hogy ez megváltozzék! Szebb, nemesebb, tisztúlfcabb felfogásnak kell lábra kapui a magyar társadalomiján az iparról, kereskedelemről; (le azért első sorban maguknak az iparosoknak és kereskedőknek kell dolgozniok . .. Becsülje a maga foglalkozását, legyen hű hozzá jó és rosz időkben egyaránt, — ne restelje a maga kenyérkeresetét . . . Majd ebből az egészséges eszű, józan gondolkozású, becsületes és fáradságos munka árán meggazdagodni akaró, szótartó iparos és kereskedő elemből alakúi meg a magyar középosztály s akkor lesz egészséges a magyar társadalom. En az egész országról, az egész magyar társadalomról beszéltem. Jót, roszat megmondtam. Ki ne érezné, hogy ez úgy van a mi szűkebb országunkban, a pápai társadalomban is? Faragó János. Javaslat i\ VÍZDÍJAKRÓL ALKOTANDÓ SZABÁLYRENDELETHEZ A városi tanács által a vízdíjakról készített szabályrendeletet nem szándékozom bírálat tárgyává ícnui oly formán, mint azt e lapok legutolsó két szamában megjelent cikkek igen szakavatottan tették, csupán azon elvekről akarok beszélni, melyekre í'gv új szabályrendeletet bazirozni kell, ba el akarjuk érni azon célunkat, hogy a vízdíjak, mig egyfélül igazságosan legyenek felosztva, másfelől elegendők legyenek a vizmü üzemben s jó karban tartási Koltséueinek fedezésére, valamint a felhasználandó regálé kötvény reiulegrálására. A vízdíjakról ez ideig megjelent cikkek megegyeznek abbau, hogy a városnak évenként körülbelül 12000 frtra van szüksége a célból, hogy ezzel a vizmü üzemben és jó karban tartassák s egyúttal a felhasznált építési tőke reintegráltassék. Én is ebből indulva ki azon kérdést állítom fel, niikép volna lehetséges ezen 12000 frtot az igazság és méltányosság követelményeinek megfelelőleg az adófizető polgárok között felosztani. Véleményem az, hogy legkönnyebben fizethetik a vízdíjat azok, kiknek a vizre üzleti szempontból vau szükségük, kik a víznyerés ellenértékét eddig is üzleti rezsi gyanánt kiadták, vagyis azon iparosok és kereskedők, kik oly iparagot űznek, melyhez tetemes, a közönséges vízfogyasztással arányban nem álló viz szükséges. Ilyenek gyanánt a szabályrendelet tervezetben felsoroltainak a bor- és szeszkereskedők, ecetgyárosok, szeszfőzők, kávésok, sütők, szódavizgyárosok, stb. Ha rendelkezésemre állnának az adatok, a melyekből kiviláglanék, mily arányban áll ezen iparágak közül az egyiknek vízfogyasztása a másikhoz illetve a többihez, ha tudva volna, hogy Pápán az u. n. ipari vizek felhasználóinak átlag és évenként mennyibe kerül az üzleti vízhasználat, ugy a legnehezebb kérdés a vízdíjak megállapításánál meg volna oldva. És c tekintetben ki kell jelentenem, hogy úgy a vízfogyasztási arány megállapítása ipar-technikai szakértők meghallgatása utján, valamint az üzleti vízhasználat árának megállapítása a városi hatóság által kipuhatolható adatok és az adó-statisztika különösen pedig a III-ad osztályú kereseti adóstatisztika adatainak felhasználásával nem tartozik a lehetetlenségek közé. Eu tehát mielőtt a vízdíjak megállapítása céljából szabályrendelet alkotnék, első kötelességemnek ismerném annak szakértők utjáni megállapítását, hogy mely üzletágak azok, melyeknél a viz üzleti szükséglet és menyibe kerül ezen iparágak viteléhez szükséges viznek beszerzése. Ezen adatok ismerete után igen könnyű volna azon első és legfontosabb kérdés megoldása, hogy a szükséglendő 12000 frtból mennyi fizettessék a vizet üzleti célra használandó iparosok, kereskedők és gyárosok által. A városi tanács által készített szabályrendelet tervezet ily adatokra nem támaszkodik, a vizdij tételek csak ugy ötletszerüleg vannak megállapítva tehát meg nem nyugtatók és mindaddig el sem lesznek fogadhatók, mig a fentebb jelzett adatokkal a kontemplált díjtételek mennyisége nem igazoltatik. De ba ismeretes lesz a fő kérdés, hogy a szükséglendő 12000 frtból mennyit fizessenek a vizet üzleti czélra használók, előáll azon nem kevésbbé fontos kérdés, hogy az e célre a 12000 frtból levonandó összeg minő módon osztassák fel az egyes iparágak illetve iparosok gyárosok ős kereskedők között? E tekintetben fő elv legyen, hog3 r senki se fizessen többet, mint a mennvibe eddig került a viz, mert nem szabad azon bűnbe esni, hogy a terhek emelésével az iparosok versenyképességét kockáztassuk. Én úgy hiszem, hogy nem fog nehézségbe ütközni az, hogy az összes iparosokkal a vízdíj egyezség utján állapíttassák meg, de ha ez elérhető' nem volna, feltétlenül méltányos és igazságosnak j tartanám, hogy az egyezséget kötni nem akaró iparosok, gyárosok és kereskedők vízdíja a polgármester elnöklete alatt működő és részben a képviselőtestület által választandó, részben a polgármester által kinevezendő vizdíj kivető bizottság által évrőlévre állapittassék meg, mfly bizottság határozatai a képviselőtestülethez volnának fellebbezhetők, melynek határozata azután végérvényes legyen. Azon véleménybon vagyok, hogy a vizdijnak ezen bizottsági tárgyalása alkalmával a kivető bizottság az arányosítás elvének szem előtt tartása mellett megnyugtató határozatot lesz képes hozni. A szabályrendeletben tehát előrelátólag gondoskodni kellene arról, hogy mely hatóság volna jogosult az egyezségek megkötésére és gondoskodni kellene a kivető bizottság és felebbezési hatóság megalakulásának módjáról és hatásköréről. Legcélszerűbb volna az egyezségek megkötésére a tanácsot felhatalmazni, a kivető bizottságot a képviselőtestület tagjaiból alakítani és a fellebbezési hatóság jogkörével a képviselőtestületet felruházni. Gondolom, nem tévedek, ha felteszem, hogy az ipari vizek eddigi beszerzési költsége városunkban a 2000 irtot meghaladja. Azt az összeget, melyet iparosaink, kereskedőink és gyárosaink a vizért eddig kiadtak, ezután is szívesen megfizetik, mivel ezzel érdekeik sértve nincsenek, sőt előmozdítvák azzal, hogy ezentúl szcnnytelen, tiszta vizet fognak kapni. Ezen feltevésből kiindulva tehát a 12Ü00 frtból 2000 írtról gondoskodva van minden sérelem nélkül, s igy még csak 10000 írtról keli gondoskodni és a felett elmélkedni, minő arányban osztassák fel ezen összeg városunk adófizető polgárai között ? E kérdésben nemcsak méltányossági, hanem szociális okok szólnak a mellett, hogy a fizetésben vegyenek részt Pápa város mindazon polgárai, kik Deli. Megijed én tőlem? Ne mondja! — Lássa, mielőtt e lantot a harcok Istenének szenteltem volna, a szerelmet zengtem húrjain ; s a várok ís kastélyok hölgyei csak úgy bomlottak értem, hogy istenemre! meg kellett szöknöm előlük, nehogy bajba keveredjenek miattam. Mert az asszonyi állat, ha szerelmes, se lát, se hall; olyan az akkor, mint »-gy éhes túzok: bátor és vakmerő, s mig jól nem lakott, siket is, vak is. Az ám ! — Egy mégis kijátszott és utánam szökött . . . L. őrmester. Ha, ha, ha! Szegény tatár! I T gyan miféle sárkány lehetett az, a ki ilyen madárijesztőbe bomlott ? Deli. Kikérem magamnak! Ha nem a hazát tekinteném elsőnek, a kit ily kitűnő katonától vétek volna megfosztani, akkor most kigyelmednck vérét inná e homok. Mert a női becsület olyan szent a hegedősnek, hogy annál csak egy van szentebb előtte: a haza. Különben a csaták zaja után még számolunk egymással! L. őrmester. Micsoda ? Kend még fenyegetni merészel ? Deli. En ? Dehogy; Isten mentsen. Hát kigyelmecl azt hiszi, hogy én fenyegetem ? Hiszen csak a hangom olyan reszelős, hogy nem tudja a gondolatomat híven visszaadni. Ellenkezőleg én kigyelmed iránt máris rokonszenvet, sőt többet mondok, barátságot érzek. ITgyau, nem tenné meg azt a szívességet, hogy kulacsa tartalmát megkóstoltatná velem ? A torkom már tegnap óta szárad és nem értem reá meglocsolni. L. őrmester. Hát borral szokta locsolni ? Deli. Nem is vizzel. L. őrmester. No, a gusztusa nem épen rossz ; hanem mivel nem sok van benne, hát nagyrabecsült torka elégedjék meg az eső helyett egyelőre egy kis harmattal is. Deli. (Miután a kulacsot kiitta) Kópé! az az barátom, vitéz Őrmesterem, hiszen ez valódi somlai volt! L. őrmester. Persze, hogy az. Mi nálunk az vau forgalomban. Deli. Forgalomban? Akkor jó csillagom hozott ide. Ilyen bor mellett — mig benne tart — egyaránt fogok lelkesedni és lelkesíteni. Lantomra esküszöm, hogy megverjük a kurucokat. Hol vaunak a katonák ? Fegyvert a kezükbe, s jót állok érte, hogy dalom mellett meghódítják a világot! . . . (Trombita szó) Ha ! Épen jókor jönnek ! Fegyverre honfiak ! L. őrmester. Csak lassan atyafi! Ezek nem harcolni, hanem őrt állani jönnek ide a bástyákra, ni! Deli. Akkor — föl, föl vitézek ! 2-ik jelene t. L. őrmester és Deli; L. káplár 12 labanccal jön. L. Káplár. Vigyázz! Jobbra nézz! Állj ! Őrmester ur, jelentem, hogy az őrökkel itt vagyok. L. őrmester. Jól van. Felét helyezze el, a hogy parancsoltam; a másik felét pedig tartsa készenlétben. E hegedőst további rendeletemig szintén kendre bízom. (El.) L. káplár. Balra nézz! Vigyázz! Jobbra fordulj ! Ni ni, a barom! Hát arra van jobbra ? Jaj, mennyi fáradságba kerül, mig az ilyen bundás egy pár tempót megtanul. Aztán hogy áll rajtuk a mundér ? akár csak a borjún a vigauó ! — Hogy tartja kend azt a puskát? Már megmondtam, egyszer, hogy a puska puska, nem pedig kapanyél! (A két elsőhöz) Kendtek itt fel fognak most menni a bástyafalra. Egy, kettő, marsch ! (A két ör fölmegy) No, ezek se voltak még vártán soha! Fogadni mernék, hogy azt sem tudják, miért állanak ott? De meg is kérdem mindjárt . . . Hapták ! Mondja, meg nekem, hogy miért van odafenn ? Első őr. Mert muszáj ! L. káplár. Hát kend ? Második őr. Mert nekem is muszáj ! L. káplár. No tessék ! — Hát azt a harcsaszájú árgyélusát kendteknek, hát nem tudják kendtek, hogy mi czélból megy az ember magasabbra, mint a hol járni szokott? Hát nem voltak kendtek még toronyban soha? No, ugy-e, hogy voltak ? Hát miért volak ? Első őr. Én harangozni voltam. Második őr. Én meg galambtojást szedtem.
