Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-05-15

XXV. év. 1898. május 15. 20. szám. PAPAI LAPOK lapa varos "»*"S"S««AK ES TÖHB PAPAI, S PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca Röfi. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Fölér. Laptntajdonos: <1 i\ FenyA'essy Fereno, felelős szerkesztő : clr*. Körös Endre. Előfizetések és hirdetési dl]?.k a lap kiadóhivatal á h o •/. k ii 1 d e ti d ö k. A lap ára: Egész évre ti frt, félévre H Irt, negyedévre 1 frt ö

1

). Et'yes szám ára 15 kr. Gróf Esterházy Móric. A hivatalos lap e napokban adta tudtul, hogy vármegyénk főispánjának, Eslerltúzij Móric gróf, val. bel. tit. tan. O excellenciájának főispáni állásáról történt lemondását 0 Felsége kegyteljesen elfogadta és () excellenciája iránt eddigi működésében szerzett érdemei iránt legmagasabb királyi elismerését nyilvánította. Éppen 13 évig viselte Esterházy Móric gróf úr Veszprém vármegye fó'ispánságát. Egy nagy űr, egy hatalmas oligarcha — óriási vagyona daczára — megmutatta akkor, mikor a főispánságot elfoglalta, hogy tényleges ré.-zt akart kivenni a közmunkából, a szellemi közteherviselésből. Reá nézve estik akadály lehetett egy felelősséggel járó főispánság, de ő mégis meghajolt királya hívó parancsszavának és sok ideig — mig csak betegsége ebben nem akadályozta meg — »agy szorgalommal és nagy eréllyel felelt meg nehéz hivatásának. Es most, hogy megválik saját elhatáruzásából a főispáni székből, egy vigasztalanunk megmarad, hogy egy cseppet sem lett lazább a kötelék, mely őt városunkhoz főzte. S a miként nem erősítette, nem tette szorosabbá e viszonyt a főispáni szék — mert erre nem volt szükség - úgy nem lazítja meg azt a távozás. Mert ez a távozás csak x ormai. Esterházy gróf () Excellenciája a miénk marad, a pápaiaké. Nem volt soha eset, hogy ha városunk hozzá fordult, hogy elutasította volna magától városunkat. A mi fellendülésünkben nagy része van annak, hogy Esterházy Móric gróf () Excellenciája a mi első polgárunk, a mi első virilistánk. Minden városi tehernek ő viseli egy negyedét, de szívességben és városunk iránti szeretetében egész rokonszenvével megtisztel. Ebben a tudatban, hogy O Excellen-, ciája jóakaratával továbbra is kitünteti városunkat s megyénket, veszünk tőle, a főispántól buesut, s eddig élvezett jótéteményeiről e helyen és ez alkalommal hálásan emlékezünk meg. * Az új főispán. Már januárban megjelent a pesti lapokban a hír, hogy Gróf Esterházy Móric egészségi okokból leköszönni készül a főispáni állásról. Az első pillanattól fogva az egész vármegyében és az intéző politikai körökben mindjárt egyhangúlag l'eni/r,'ssi/ Ferencet jelölték meg az új főispánnak. Mi jól tudtuk, hogy Fenyvessy nem örömest válik meg a képviselőségtől, melynek ő vármegyénk részéről 17 éven át köztudomás szerint egyik legagilisebb tagja volt. Ö valóban csak az a körülmény, nehogy Veszprém vármegye kormányzása a legelső és legfelsőbb fokon idegen kezekre kerüljön, bírta rá Fenyvessyt, hogy e magas állást a kormány és politikai barátainak felhívására elfogadja. Ezen elfogadás csak azt jelenti, hogy vármegyénkben Pápa városa érdekeinek lessz az első, mint főispán leghatalmasabb., legbefolyásosnbb, igazi * k'epviselője. Sokkal közelebb áll hozzánk Fenyvessy. hogy sem ez alkalomból őt dicséreteinkkel elhalmozzuk, mi nem teszÍHíUtmást ezúttal, mint egyszerűen csak közöljük a legnagyobb és legelőbbkelő politikai lapokból az alábbi szemelvényeket. * A „Xi'inzrf" IJI/ ir: „Két évtized óta ismeretes Fenyves-v Ferenc neve a közélet terén. Két évtizede, hogy politikai és társadalmi életünkben mindenütt található volt Fenyvessy Ferenc, a hol a közjóért alkotni, ose(lökődni, fáradni kellett. Parlamenti nűiködé-éh<-/. a sikerek egész láncolata fűződik. Mint debatter, egyike a legötletesebb, legvehemensebb -//mnkoknak ; mint a közoktatásügyi bizottság n'fbrcn-e, alaposság és készültség dolgában nieghee-iilheti'tlen erő volt. A delegációban évek hosszú -irán át a legelőkelőbb bizottságokban miiküdött. A mit a Xemzeti színház nyugdíjintézete érdekéin-n, mint annak elnöke, faradott, azt az intézet :uniale-ei örök időkre meg fogják őrizni. A Lis/t Fer>-iietársaság neki köszönheti léiét t

'- virágzását - a közhasznú közművelődési és művészeti iittézniényi-ix egész sora támaszai és pártolói közé s/áitii'hi TA RCA. Esküvés. Iis megfogadtuk százszor és ezerszer: Többé mi egymást nem szeretjük! Mi volt, mi boldogított, üdvözített, Sárba tapodjuk, elfeledjük . . . Iis leszünk egymáshoz idegenek, Az illem lészen főszabályunk, Hideg búcsúzás lessz és formaság, Ha éjjel egymástól megválunk. Iis úgy lón ... ám egy-egy szent ritka percben, Feledtük, amit fogadánk, És édes boldogító drága tűzzel ligett a láng . . . S. K. Anikó. Irta: Zala Ernő. Anikó levelet irt. Lázas kis fejében ugy vert, zakatolt valami, hogy egész teste remegett bele. Olyan gyönge volt, hogy alig bírta az írószert, de azért megírta a levelet Jankónak, a kéklő egű Olaszországba. Azt irta : ». Édes jó férjem uram! Drága imádott Janik ám ! Mikor jössz haza'! Alig várlak már. Földíszítettem a karácsonyfát, alatta irom ezt a levelet. Xéhány óra múlva itt az új esztendő'. Hát nem láthatjuk már egymást ebben az évben'! Egy hónapja már, hogy elváltunk: milyen régen volt! Ét/észen júl cacjijok. írd meg javul-e az állapotod? írd meg mentül elébb. írd meg azt is, mikor jössz talán. Csak azt kérdezem, talán. Xe mondd, hogy nem tudod még. Ezerszer csókol A. Bocsáss meg, hogy nem írok most többet, de már olyan álmos vagyok. Boldog, nagvon boldog újévet ! A. Anikó befejezte levelét. Lázas kis fejében ugy vert, zakatolt valami, hogy az egész teste megrázkódott belé. Xem volt ereje, hogy kiírja a napsugaras nevet a végén, csak úgy irta, hogy : A, — de azért nem sajnált két sor megszólítást az ö kegyetlen, rossz urától, akit úgy szólított, hogy ; „édes jó férjem uram!" Vissza esett a puha, pelyhes párnákba, beszólította a szolgálót, elküldte vele a levelet. Miközben odajárt, aggodalmaskodni kezdett, hogy hátha nem is adja fel az írást, hanem magának tartja a pénzt. Csak akkor nyugodott meg, mikor a c-eK-d hazajött, visszaadni-' őt krajcárt és jelentette, h-cy azt mondták a portán: elég a tizkrajeáros bélveg: tizenöt krajcár olyanra dukál, a melyikben b'k-it küldenek. | Aztán félni kezdeti, ha Janika megismerné a szakadozott reszketeg íráson, huny nem a pir<'s i pozsgás képű Anikó küldte neki -v.t a levelet. j hanem egy súlyos nagy beteg: nem is a karács.myfa j alatt Íródott, hanem a betegágyban, a decemberi - délután zsibbaszt'i-f^LLÍAUI(dyáuál. Es erre huzá^antté. éS-itt találná Anikót hí/a-an. elhagyatva. j Odakünn <-gy kocsi robogott el az utca kövuI zetén és megremegtette az ablaktáblákat. A kályha j kürtjén át vad danákat sírt a zivatar. Anikó egy mesére gondolt, egy ostoba mesére, szép mpsére, melyet a vihar zengése akkordokká, dallammá firmáit az ó' forróságtól izzó agyában. .... Messze-messze ettől a ködös, füstös Pesttől, valahol egy partmenti kis városkában élt Anikó. Rózsás, rozmaringos kertjében játszadozva találta tizenhat nyár; a tizenhetediken hervadoztak | a virágok, rozmaringok, elperzselte ó'ket a napsugár, mely egyszerre szinnel, illattal pompázó rózsává fakasztotta Anikót. A bálterem parkettjén sütött ki eló'ször a virághervasztó rügyfaka-/.tó napfény, a jégpályán már lánggal égett, mire pedig beköszön