Pápai Lapok. 25. évfolyam, 1898

1898-04-03

XXV. év. 1898. április 3. 14. szára. PAPA^AROS iMtóságán^^ pápai, s PÁPA-VIDÉKI EGYESÜLETNEK MEGVÁLASZTOTT KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnkfil'.'? • '

B^^W YTAft R" - rHnMap-Könyvár vedcknaplló Szerkesztőség: Jókai Mór utcp. S.

r Eladóhivatal: G-oldberg Gyula papírkereskedés Laptulajdonos : Ír. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: clr. Kőrös Endre. Blőfizotések ós hirdetési dl]?.k a lap kiad ö Ii i v a t a 1 á h o z k ü 1 d e n d ö k. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre .'S frt, negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára 15 kr. Ipari szakiskolák. Tarosunk holnap tartandó közgyülésének tárgysorozatába föl van véve első pontúi Győr város megkeresése az iránt, hogy városunk közönsége támogassa anyagilag és erkölcsileg Győr városát egy fa és fémipari szakiskola fölállítására célzó törekvésében. Nem kételkedünk, hogy ha városunk anyagi helyzete megengedné, ti város közönsége szívesen támogatná Győr törekvését anyagilag is, így azonban, mostoha anyagi viszonyaink közepette aligha tehetünk egyebet, mint hogy melegen üdvözöljük Győrt nemes törekvésében és sikert kívánjunk célja eléréséhez. Ez a kérvény azonban alkuimat szolgáltat nekünk, hogy az ipari szakiskolákról, erről a modern intézményről elmondjunk egyet-m ást s hírlapírói kötelességet vélünk teljesíteni, midőn ez úton is felhívjuk a figyelmet egy oly ügyre, mely szerves kapcsolatban áll hazai iparunk felvirágoztutasának kérdésével. Az ipar, különösen a nagyipar torén ugyanis még inindig azt tapasztaljuk, hogy hiányával vannak a nagyobi) vállalatok a képzett hazai erőknek s így kénytelenek legnagyobb részben idegen nemzetek fiainak I szolgálatát venni igénybe. Két szemponttól hátrányos ez a körülmény; hátrányos egyrészt iparunk fejlődésének szempontjából, mert a vállalkozót az alkalmas erők hiánya vagy nehezen előteremthető volta gyakran visszatartja vállalatától és hátrányos iparosaink szempontjából, mert még a legintelligensebb iparos fiának sincs kilátása arra, hogy az ipar terén szellemi képességeinek megfelelő állást nyerhessen s ezért látjuk, hogy iparosaink gyermekeiket, hu csuk egy kis tehetséget latnuk bennük, sokszor erejük teljes megfeszítésével sőt tahin anyagi tönkrejutásukkal is diplomatikus pályára igyekeznek nevelni. Ezen a bajon segíteni volnának hivatva az ipari szakiskolák, melyeknek céljuk éppen az, hogy n gyakorlati ipari foglalkozások terén elméletileg és gyakorlatilag képezzék ki növendékeiket s azokat, mint magasabb igényeknek is megfelelő s esetleg nagyobb vállalatok vezetésére is képes segédmunkásokat bocsássák ki faluik közül. Nem állíthatjuk ugyan ezen ipari szakiskolákat minden tekintetben párhuzamba a földmivolés szolgálatában álló különböző tanintézetekkel, de némileg illusztrálásául a célnak, melyet az ipari szakiskola megvalósítani igyekszik, utalhatunk a földmives iskolákra, a kertészeti tanintézetre, a vincellér képezdékre stb., mint a melyeknek szintén az a feladatuk, hogy a földmivolés és mezőgazdaság különböző ágaira elméletileg és gyakorlatilag képzett munkásokat bocsássanak ki. Az a körülmény, hogy iparunk az osztrák ipar versenye következtében tengődik, az ipar nagyobb mévvü támogatását tette az állam részéről szükségessé, a mi viszont akadályul szolgál arra nézve, hogy az ipar fejlesztésére szolgáló egyes eszközöket az állam teljes erővel gyámolítsa, mert annyi oldalról van igénybe véve, hogy egy eszköz teljes gyámolítása folytán más oldalról kellene visszavonni segélyét. Ez az oka, hogy ily gyakorlati ipari szakiskola, mely a középiskolák második osztályának végzett tanulóiból nyeri növendékeit s ezeket négy éves tanfolyamában elméletileg és gyakorlatilag kiképzi, az országban még kevés van s hosrv a kereskedelemügyi miniszter saját tárcájának terhére nem hajlandó ezen intézeteket nagyobb számmal felállítani, habár a legilletékesebb helyről ismételten kijelentés történt, hogy maga a kormány az iparfejlesztés legbiztosabb erőfoirásainuk tekinti ezen intézeteket, j melyek évről-évre a magasabb képzettségű iparos nemzedékeknek egész csapatát bocsátanak ki keblükből. De ha közvetlen és nagy mérvű anyagi hozzájárulást nem helyez is a kereskedelemügyi kormány kilátásba, a jóindulat, TA R C A. Arckép előtt. Képed előtt a tárlaton Megállottam ón is ; Megbámulja minden ember, Fiatal is, vén is, Harmat arcod, sárga hajad S azt a kerek vállat . . . Nem egy mondja, soh'se látott Szebb asszonyt tenálad. A ruhádat megdicséri Sok szép uri dáma, Mi mindent dicsérnek rajtad, Se szeri, se száma . . . És dicsérik lelkes szóval A hírneves mestert, Hogy vásznára ily szépséges, Remek asszonyt festett. Hallgatom a dicsérő szót S nézem ezt a képet, Bár engemet nem hoz lázba, Mint itt ezt a népet ; Mintha szívem temiattad Már nem is sajogna, Mintha ez a gömbölyű kar »Soh'se ölelt volna . . . Idegenül tekint le rám Ez a fénylő két szem, Mintha bűvös mosolyában .Soh'se lett vón' részem. Ez a pazar, pompás festmény Hidegen hagy, érzem . . . Ez az úrhölgy nem érdekel, Akármeddig nézem. . . . Szobámban is van egy képed Magad adtad régen, Féltve őrzöm, az a kis kép Szent ereklyém nékem; Nem mestermű, platinlapra Napsugár festette, Napsugár száll a lelkembe Kóla reggel-este. Boldog órák, fakóra vált Rózsaszínű álmok .... Arról a kis bájos képről A szívembe szálltok ; Lelkem vissza-visszasírja Vesztett üdvösségem, S az a fájó emlékezés Olvan édes nékem . . . I :i pazar, pompás festmény, Mondják, egy vagyont ér, Mégis hogyha felajálnák Azér' a kis képér', S véle ezt a gazdag képtárt Kínálnák cserébe : Azt a szerény kis fényképet Dehogy adnám érte. Szentniarjay Miklós. Odahaza. Irta : Vértosy Gyula. Művészi pályája delén, hosszú távollét után tért vissza a művész hazájába. Azóta naggyá lett a külföldön. Bámulták, istenítették s akkor azután kezdett büszke lenni reá az ő kis hazája, melytől bizony eddig éhen is halhatott volna. Azelőtt kenyeret sem akartak neki adni, most hogy látogatóba hazajött, tejbe-vajba fürösztötték. Az ország első urai vetélkedtek, hogy vendégökül hívják és a tiszteletére rendezett banketteknek se szeri, se száma nem volt. ^5^^^^^ ^^^^^^^^^^^ I^^S^^^^^^^^k