Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-03-28

hassa. — ami ugy látszik, a Brenner ur fölfogása szerint a legfontosabb — hanem igenis az, hogy krajcárt krajcárra téve, takarékosságra adjjíai magát, hogy azon csekély összegek, melyeket máskülönben ismét kiadna, hasznot hozó tényezőkké váljauak, ugy, hogy észrevétlenül egy kis töke váljék belőlük. Tessék csak a „Eillér" bármely számát kézhez venni, ott láthatja a Nagyméltóságú Kereskedelmi Miniszter ur véleményét, valamint szolgálhatunk az összes kereskedelmi és iparkamarák részéről a legelismeröbb hangon tartott átiratokkal. Meg fog bocsájtani Brenner ur, ha mi azok véleményét többre becsüljük, mint az övét. Kiss József tanár ur — kinek önzetlen •eljárásáért köszönettel tartozunk — nem is késett Brenner nr tlieoriáját kézzel fogható adatokkal halomra dönteui. Igen természetes, hogy mint távol álló, ő is csupán elvi álláspontját védte, aminthogy Brenner ur is csak theoriát hozott föl ahelyett, hogy példával igazolta volna, hogy a „Visszatérítési Pénztár" a kereskedőket tönkre leszi. Első sorban megjegyezzük, hogy a „Visszatérítési Pénztár" az „általános" jelzőjénél fogva nem vette céltáblája gyanánt az élelmi szerek árusítóit, hanem ki akarja az intézményt terjeszteni minden szakbeli kereskedőre. Nem gvMkorol befolyást arra, hogy ki mennyi Cassa íScoutót adjon, elé elvárja minden tisztességes kereskedőtől, hogy egyszer elvállalt kötelezettségének eleget is tesz. Ebből pedig az következik, hogy ha p. o. Breuner ur csak 10% haszonra dolgozik, nem kötelezi őt senki, hogy 5Vot adjon, hanem adjon 2%-ot, sőt jogában áll semmit sem adni, majd ad a másik, aki jobban föl tudja fogai az érdekeit. És hogy az a 2% mennyire tönkre teszi a füszerkbreskedőket, arra leszünk bátrak egy példát felhozni : Brenner ur évi forgalma 20 ezer forint, melynek —- ha optimisztikusak vagyunk — a fele készpénz, másik fele hitel. Ha B. ur minden készpénzzel fizető vevőjének 2%-pt engedélyez, akkor ő évente 200, mondd kétszáz forintot ad ki, illetve annyival kevesebbet nyer. A forgalmának másik része pedig hogy áll ? ügy, hogy a 10 ezer forint hitelvásárlásból behajthatatlanság cimeu legalább is 5%-ot veszít el, ami 500 forintot tesz ki. Világos tehát, hogy — eltekintve a kamat veszteségétől — a hitel forgalma több veszteséggel jár, mint a készpénz jfoi'galma. Mit gondol Brenner ur, nem volna célszerű ezen az állapoton vaíamiképen változtatni? Tegyük föl; hogy ön megszorítja a hitelt és csakis elsőrendű vevőit tartja meg, a kiknél ki van zárva a veszteség. Ez által az általános forgalma természetesen apadna, de ha készpénzvevőinek a 2%-ot engedélyezi — mindig későbbi állapotot véve figyelembe, a mikor a közönség az intézmény célszerű voltát belátja — akkor a készpénzforgalom nem a felét, hanem 2

/

3-át, esetleg többet fog kitenni. Ez megfelelne 10 ezer forintnak, a melynek 2%-a csak kétszáz forint, de megtakarította a másik oldalon az ötszáz forintot, a mi az elvesztett forgalomnak épen az a 10%-a, amit Brenner ur állítólag nyerne. Vesztesége tehát absolute nincsen, de igenis vau haszna, amennyiben 15 ezer frt forgalomnál 10 ezer frt készpénz forgalom sokkal előnyösebb helyzetbe juttatja a kereskedőt, mint ugyanannyi 20 ezer forint forgalomnál, uem számítva a költség és kamat többletet. Ámde mi arra is számítunk, hogy a közönség saját előnyét belátva, erőltetni fogja magát a készpénzfizetésre, ugy hogy az 6000 forint forgalomhiány behozható lesz és periig készpénzben. Hogy ezt hogyan lehet a kereskedők tönkretételének nevezni: aze mi nem tudjuk megérteni. Noblesse obiige Brenner ur! A „Visszatérítési Pénziár" szervezete és működése nem titok, az bárki Ítéletének ki van téve és kritika tárgyát képezheti. Lehet, hogy nem áll a helyzet magaslatán, de hogy maga az eszme „szakértelmetleu" lenne, az ellen tiltakoznunk kell azon hatóságok nevében, melyek azokat az elismerő okiratokat, melyekről szóltunk, kiállították. Hisszük és reméljük, hogy a müveit magyar közönség föl tudja fogni az eszme rendkívüli horderejét és ha a maga részére nem is, de a közjótékonyság érdekében bizonyára meg fogja ragadni az alkalmat, hogy oly tőkére tegyen szert, ami nem jár az ő részéről áldozattal, de megadja neki az erkölcsi elégtételt, hogy egy kis jóakarattal sok könnyet szárított föl. Es ha ez igy lesz — s bizton hisszük, hogy igy lesz — akkor a kereskedők sem fogják kárát vallani. Ok fogják a haszon oroszlán részét nyerni, megszüntetve oly állapotokat, melyek már-már tarthatatlanok. .'Nem mondjuk,, hogy a világ folyását egy csapásra megforditjkk, de ha a kereskedők és a közönség is ugy akarja, gyorsabban, mintsem gondolhatnék. Nem fejezhetjük be a sorokat anélkül,, hogy a kollegiális köszönetüuket ne fejezzük ki a „Pápai Lapok"-uak ama készségért, melyet hasábjainak a közérdek szempontjából való rendelkezésre bocsájtásával tanúsított. Megyek és elhozom a tantit S megmondom, hogy maga milyen, Hogy már levelez is velem. S hogy most itt majdnem lépre vitt, Száz csókot akart adni itt. — Adolár: S hogy tudja, hogy kerekbe, százat? Irén: Hát annyit se? Szép magyarázat! S még azt hihettem, hogy szeret! Adolár: De angyalkám, hát hogy lehet — .Irén: Én nem vagyok az angyalkája, (sir.) Mi szakítunk; ah'isszolgája I Adolár: De édes, drága — Irén: (Sírva.) Menjen innen ! Adolár: Hát nem szabad tréfába vinnem ? Irén : Igen tréfa . . . (engesztelődve) gyönyörű tréfa I S a pisztoly és a ciánkáli? Adolár: Ki fogna arra reflektálni ! Irén: Folyó — golyó?! (Pityergősen). Adolár: No jó, no jó ! Irén: A sir magánya, meg a kánya! Adolár: Nem, nem, soha ! Irén: Hát ugy-e bánja ? Adolár: Szánom-bánom, arauyvirágom. Irén: No lássa, már más sziube látom, De ugy-e a vén patikarost — Adolár: Nem említem őt soha már most! Irén: (Olvadékouyan.) Es én mit is fogtam magára? Adolár: Hogy lépre vittem s hogy az ára — Irén ; Száz csók, ugy-e? Adolár: Igen, pedig — Irén: Pedig? Adolár: Meg uem álltam vón ezerig! Irén: Oh Adolárom ! Adolár: Oh Irénem ! Irén: Hát haragszik még ? Adolár: En nem. Irén: Eu sem. Adolár: Ki az én kincsem, ki a drága? Irén: Ki az Irénke boldogsága? Adolár: A száz csókból egyet ki ád ? Irén: Istenkém! Egy . . . Legyen tehát! (Óvatosan, félve körülnéz. Félre:) De vájjon van-e rá ma tér? Egy oldal hamar véget ér! (Osókra hajlik.) Adolár: Oh bárcsak ez a tárca ma Száz évfolyamig tartana! (Osókra bajlik.) Irén; (Ijedten.) Jaj Istenem! Halld Adolár, Valami nesz . , . Valaki jár , . . Adolár: Hol angyalom ? Irén: (Hátrafelé mutat s meredten kiegyenesíti.) Ott, ott, alant, Meredj meg édes, jön a tant! Adolár: (Megmered.) Oh, hogy ez is most érkezik ! De ugy-e édes hírlapíró, A folytatás következik? Szávay Gyula. Egyházkerületi közgyűlés. Folyó évi március hó 24.—25-én a dunántúli ref. egyházkerület rendkívüli közgyűlést tartott Pápán, melyet megelőzőleg 23-án délután konferenciára hívta össze Antal Gábor püspök a gyűlésre megjelent tagokat, mely intézkedése általános helyesléssel találkozott. Jelen voltak a konferencián Tisza Kálmán főgondnok és dr. Darányi Ignác főiskolai gondnok is, és minden fontosabb közgyűlési tárgy bizalmas megbeszélés tárgyát képezte, melyből egy közvélemény fejlődött ki, s az ügyeknek a rendes ülésen való gyors letárgyalását eredményezte. Az alakulásra vonatkozólag megemlítjük, hogy a tárgyalásokat mindvégig Antal Gábor püspök és Tisza Kálmán főgondnok vezették, s az újonnan választott egyházkerületi tisztviselők a hivatalos esküt letették, s nevükben Körmendy Sándor egyhker. főjegyző szólt a közgyűlés élénk helyeslései között, s megköszönte a beléjük helyezett bizalmat. Az elnöki bejelentések során örömmel vette tudomásul a közgyűlés Ő császári és királyi apostoli Felségének a kerület részvétiratára legmagasabb köszönetnyilvánítását, valamint József főherceg O fenségének a kerület üdvözlő iratára küldött köszönetnyilvánítását, s midőn a püspök felhívta a ker. közgyűlés ügyeimét azon örvendetes tényre, hogy Tisza Kálmán főgondnok családja irányában O felségének, koronás királyunknak azon kegye érte, melylyel a hazafias érdemek elismerésének nemzedékekre kihalókig adott kifejezést: igaz és benső őszinteséggel osztozott a püspök által kifejezett örömben, és Ön agyinéi lóságának a családját ért ama kitüntetéshez a kerület részéről is legmelegebb szerencse kivánatait uyilváuitotta. Ugyancsak örvendetesen vette tudomásul a gyűlés Czike Lajos főiskolai gondnoknak királyi tanácsossá történt kinevezéséről szóló miniszteri leiratot, melylyel szintén egy odaadó és ügybuzgó szolgálatokat teljesített kiváló férfiúnak érdemei a legfelsőbb helyen méltáuyoltattak. A pápai tanítóképző interuátusra Gellért tízahó Jáuos, Ooáry Ferenc, Barcza Adolf által tett alapítványokért jegyzőköuyvi köszönet szavaztatott, örömmel vette tudomásul a gyűlés a püspöknek azon jelentését, hogy a papkeszi-i és nyitrai ev. ref. újonnan épült templomokat ünnepélyesen felszentelte és a banai egyház templomába özv. Szabóné által készíttetett orgonát felavatta, melyért a vallásos buzgóságát ily magas áldozathozatallal megbizonyított kegyes özvegynek jegyzőkönyvi köszönetét nyilvánította. Ugyancsak köszönetét nyilvánította a főgondnok Ő excellentiája és püspök őméltóságának azért, hogy a kerület egyik legnagyobb jóltevőjének, László József főiskolai tiszteletbeli gondnoknak arcképét sokszorosították, s abból 300 példányt a leányinternátus céljaira való értékesítés céljából a kerület rendelkezésére bocsátottak. Baly Albert kerületi és főiskolai pénztárnoknak állomásáról való lemondását a közgyűlés elfogadta, s Kemenczky.Lajos ellenőrt pénztárnokul alkalmazta, s megbízta a gazdasági tanácsot, hogy az. állomás betöltésére pályázatot hirdessen. — A lemondott pénztárnokra nézve főgondnok ur Őexciája indítványára kimondotta, hogy bár Szakismeret szempontjából eljárása kifogás alá esett is, de becsületessége és megbízhatósága senkinél sem képezte kétely tárgyát. Kérvényének segélyben részesítésére vonatkozó része a gazd. tanács körébe utaltatik, A kerületi lelkészyyámolda alapszabályait ugy módosította a közgyűlés, hogy a folyó évtől kezdő-