Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-03-28

1897. március 28. PAPAI LAPOK. •3. dőleg az évi 4 Irt tagsági dijat a lelkészeknek többé fizetniük nem kell, de ugy az eddigi segélyezettek, valamint a folyó év elején rendes lelkészi jelleggel birok leendő özvegyei nz alap jövedelmének megfelelő segélyben fognak részesülni. A leányinternátusra vonatkozólag ugy intézkedett a közgyűlés, hogy ha a kórház épület megszerzése, az elmebetegeknek onnan való kihelyezése s annak theologiai és konviktust célokra való áthelyezése, a pénztárnak a főgimnáziumi épületbe való átalakítása netalán oly gyorsan eszközölhető volna, hogy ezen intézmények uj elhelyezése az iskolai év folyó esztendei Őszén való megkezdésének idejére minden, esetben biztosítottnak tekinthető: az igazgató tanács a kerületi elnökséggel egyetértőleg az őszi kerületi gyűlés bevárása nélkül saját hatáskörében eszközölje, ellenkező esetben pedig a jelenlegi helyzet tartandó fenn. A főgimnáziumi tandíj mentességről alkotót szabályrendeletben gondoskodott a ker. közgyűlés arról, hogy a lelkészek és tanítók gyermekei szegénységi bizonyítvány nélkül is tandíjmentesek legyenek, ha az általános követelményeknek megfelelnek. A konfirmációi kátéra vonatkozólag beérkezett bírálatok az őszi kerületi gyűléskor összejövendő tanügyi'bizottság ülésén lesznek újra áltekintendők, s ennek alapján a viszonylagos legjobb munka kijelölendő. H. Kis Kálmán indítványa a tanítói korpótlékok az egyházak által leendő fizetése tárgyában, mivel e tekintetben a konvent intézkedik, félreté te telt. A gazdasági tanács ügyrendje, pótköltségvetése és beterjesztett összes jelentései elfogadtattak. Püspök ur jelentése, hogy a tanítói fizetések államsegélylyel 400 írtra 40 gyülekezetünkbon kiegészíttettek, örvendetes tudomásul vétetett s püspök urnák ebbeli fáradozásáért köszönet szavaztatott. Sajnosán értesült a kerületi közgyűlés arról, hogy a slavomai misszióra, mely elsőrendű nemzeti ügy is, a miniszterelnök alap hiáuyábau segélyt uem ad. A martosi egyház volt tani tója Juhász Miklós elleni keresetében az egyházmegye által hozott ítélet feloldatott s az egyházmegye uj eljárásra utasíttatott. Sedivi László volt kamocsai helyettes főtauitónak a kamocsai egyház ellen egy hónapi fizetés kiadása iránti keresetében, az egyházmegye által hozott ítélet jóváhagyatott. Hasonlókép jóváhagyatott özv. Pápay Leándernéuak a kamocsai egyház elleni vitás ügyében hozott egyházmegyei végzés is. A kerületi gyűlés minden alkotó tagja által már olyan jól ismert csicsói adóügyben utasíttatott a komáromi egyházmegye elnöksége uj vizsgálat megtartására s ennek alapján az ügynek a közigazgatási bíróság által leendő elintézésére. Fazekas Mihály Pál fára el választatott, de állását el nem foglalt tanító a választási és a per által okozott költségekben elmarasztaltatott s ezt a ker. bíróság helybenhagyta azon megjegyzéssel, hogy az egyházmegye máskor ilyen természetű ügyeket a bíróság időszaki tanácsa elé ne vigyen. Salamon Károly fehérvári tanító fegyelmi ügyében hozott első bírósági felmentő határozat helybenhagyatott. Özv. Végh Mihályué uegyedi lelkész özvegye ügyében az első fokú határozat megsemmisíttetett s az egyházmegyei bíróság uj eljárásra utasíttatott. A horvát-szlavóniai misszió ügyében a konvent megkerestetik az iránt, hogy tegye magát érintkezésbe az államkorraánynyal szentesitett egyházi törvényeinknek Horvát-Slavonországban leendő kihirdetése s a protestánsok felekezetközi helyzetének törvényhozói uton .leendő rendezése iránt. Zágrábba egy missziói lelkész beállítását s az ottani magyar reformátusok tömöritését óhajtandónak mondotta ki. A nyitrai egyház azonban törvényére nézve utasíttatott, hogy első helyen leendő betáblázásra, ha a kért 6000 frt, rendelkezésre áll, a szabályzat •zerint adható összeget folyósítsa. A jótékony nőegylet közgyűlése. A jótékony nőegylet f. hó 25-én d. u, 3 órakor tartotta meg évi rendes közgyűlését a városház nagytermében, A szép számban megjelent egyleti tagok között a választmányi tagok csaknem teljes számban jelentek meg. Sült Józsefné elnök nyitotta meg a gyűlést, mire a titkár mult 1896-ik évről szerkesztett jelentését olvasta fel. Elmondja ezen jelentésben a titkár, hogy a jótékony nőegylet az elmúlt évben miként felelt meg nemes feladatának, elmondja továbbá egész körülményesen, hogy a választmányi tagok a jótékonyság, a felebaráti szeretet és irgalmasság gyakorlása körül megtettek mindent, a mit megtenni hatalmukban állott. Tűzifára, melyet az egylet szegényei között osztott ki, hetenként 180 frtot költött. Ugyancsak az elmúlt év folyamán kiszolgáltatott a szegényeknek : a) 4305 husutalványt, b) 3921 kenyérulalványfc és c) 3880 lisztutalványt. A jótékony nöegyletnek 1^96'-ik év folyamán volt összes kiadása 2248 frt 53 kr, vagyis 1168 frt 77 krral adott ki többet szegényeinek felsegélyezésére, mint 1895. évben. A jótékony nőegylet ezzel csak életrevalóságát és szive nemességét bizouyitotta be, mert olyan összeget adott ki szegényeinek felsegélyezésére, a menynyit a nőegylet fennállása óta még egyszer sem adott ki.-Az ilyen egyletnek tagjai mindenkor büszkék lehetitek magukra és részemről ueniis kívánhatok a nemesszivü hölgyeknek mást, mint azt, hogy a jó Isten fizesse uekik vissza ezerszeresen azt, a mit a szegényeknek adományoztak. De tovább megyek. Igazán bámultam azon tevékenység felett, melyet a nőegylet kifejtein szokott. 1896-ik évben 32 árvagyermek ellátásáról és neveltetéséről goucloskodott az egylet. Ezen árvagyermekekre 1573 frt 96 krt adott ki a mult évben. Olyan tekintélyes összeg, v.ely előtt mindenkinek meg kell hajolni, ha meggondolja, hogy ezt az összeget a nőegyleti mulatságok alkalmával krajcárouként kell összeszerezni. Szóval, a pápai jótékony nőegylet 1896-ik év folyamán szegényei és árva gyermekei javára Összesen 3S22 frt 49 krt költött, tehát közel 4000 frtot. Ilyen működés után, mely legiukább a derék elnöknő érdeme, igazán leveszem I kalapomat és azt kiáltom hangosan, hogy a nőegyletnek minden egyes tagját éltesse a jó Isten sokáig, boldogan, megelégedésben. B. Pápai önképző leányegyesület. Manapság már nagyon szokatlan az, hogy egy kultúregyesület a nyilvánosságnak jóformán teljes kizárásával, s a reklám eszközeinek oly következetes kerülésével müköduék, mint a hogy ezt a pápai önképző leányegyesület teszi. Közönségünket tényleg hozzászoktatták ahhoz, hogy mikor kulturális célok szolgálatára kell a figyelmet felhívni, ugy ez csak a reklám nagy dobjának megütése mellett biztat sikerrel. Immár nemcsak a báli felülfizetésekre várja meg a közönség a „hirlapilag nyugtáztafcik"-ot, de sértve érzi magát akkor is, ha a legjelentéktelenebb egyesület választmányi vagy bizottsági üléséről „Jelen voltak" teljes névsorával be nem számolunk. Annál nagyobb örömmel referálunk a leányegyesület mult vasárnapi közgyűléséről, midőn azt látjuk, hogy ez csendes, zajtalan működése dacára már eredményekben gazdag évtizedes múltra tekinthet vissza. Nagy, és annak idején szinte elérhetetleneknek tartott célokat tűzött ki maga elé ez az egyesület, s még élénk emlékezetében lehet mindenkinek az a kicsinylő, gúnyos fogadtatás, melylyel az alapítók találkoztak. Azon idő óta még nem telt el több mint kilenc év, s az áttörés nehézségeit és előítéletek egész áradatát leküzdött egyesület ma büszkén tekinthet vissza . elért eredményeire. Azok az eszmék, melyeket a leányegyesület megalakulásakor hirdettek, hiu,. üres jelszavaknak tetszettek akkor, sVzóta máijóformán teljesen átmentek a köztadatba; s fényesen igazolta jogosultságukat az a mult évben kibocsátott kormányrendelet, mely a nők előtt az egyetem kapuit megnyitotta. Kilenc évvel ezelőtt jóformán mindenki nevetségesnek tartotta az egylet programmját, s ma örömmel láthatjuk azt a dicséretre méltó nagy eredményt, hogy az egyesület uj területet hódított és teremtett meg a kulturális törekvések számára, s bevonta a közművelődés tényezői közé a nőket is. Kilenc évvel ezelőtt nem is képzeltük máskép az. egyletet, mint holmi nőemancipációra való tendenciák melegágyát, azonban csattanós válaszul szolgálhatnak amaz egyszerű, de önérzetes szavak, melyeket a vasárnapi közgyűlésen felolvasott könyvtárosi jelentésben hallottunk : „Nagyon tévedne azonban az, a ki azt hinné, hogy ha a nők előtt most megnyitották a továbbképzés útjait, ezzel egyúttal kivették az illetők kezéből a fó'zőkaualat. Mi, — a kik e kis körben : egyesületünk szerény keretei közt küzdünk azért, hogy nekünk a továbbképzés megengedtessék, de ezt az önképzést csak öncél gyanánt s nem kenyérkereseti eszközül tokintjük, — mi kezeinkből soha ki nem adható jogar gyanánt őrizzük a főzőkanalat. Midőn mi egyesületünk programmjául tü/tük ki az iskolai évek betöltése után való önkéuytcs továbbképzést, midőn célunknak nem tudósnők, hanem úgynevezett jól művelt házileányok képzését tekintettük, akkor a mi egyesületünk működése nagyjában uem egyéb, mint törekvés arra, hogy a főzőkanalat és könyvet összeegyeztessük, s megmutassuk, hogy azoknak nem kell egymással í'cltétleuül hadilábon állniuk. Talán szabad azt mondanunk, hogy a leányogylet kilenc éves működése bebizonyította, hogy e két ellentétesnek hirdetett dolog békében megfér egymás mellett, s lehet nekünk minden napból elvenni egy kis időt az önművelődés céljaira a nélkül, hogy a rántásunk megkozmásodnék, vagy a tésztánk keletlen maradna. A kik figyelemmel kisérték az egyesület zajtalan működését, azok meggyződhettek e szavak igazságáról, s mi, a kik az pgyesü'et fennállása óta mindenkor tanúi voltunk eme, hasznos és céltudatos működésnek, lehetetlen, hogy megtagadjak az elismerés adóját az egylet vezetőitől, s általábau mindazoktól, kiknek a közművelődésünk javára tett emez üdvös és önzetlen szolgálatokban része van. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk következőleg számol be : Folyó hó 21-óű. vasárnap délután tartotta a leány egyesület rendes közgyűlését, melyre a tagok teljes számmal gyűltek össze. Az egyesület elnökét liosenthál Franciskát gyengélkedése gátolta a megjelenésben, miért is helyette az alelnök Stcuiborgcr Lipótné vezette a közgyűlést. Az elnöki megnyitó és üdvözlet után az egyesület összes tisztviselői beszámoltak mult évi működésükről, s a közgyűlés örömmel vett tudomást e jelentésekből arról, hogy a leányegyesület az 1886. évben minden tekintetben jelentékeny haladást mutatott. Preisach Karola titkár jelentése szerint a tagok az előző éveket sokszorosan meghaladó szorgalommal dolgoztak, s a rendesen megtartott vasárnapi heti ülések egyaránt tanulságos és szórakoztató műsora (felolvasás, ének, zene) minden alkalommal a teljes számban megjelent tagok nagy érdeklődését keltette fel. Ugyancsak haladást konstatált az 1896. évben a könyvtáros: Iloffner Irén is: gyarapodott a könyvtár; szaporodott azok száma is, kik hétről-hétre igénybe vették azt, s az olvasott könyvek megválasztásában is javulás volt észlelhető. A pénztárt számadások, melyeket Klein Janka terjesztett elő, szintén kedvezőek vol