Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-03-21

hogy a bekövetkezhető tavasz ilyen fényes lesz. Nem hitték, hogy a nemzetben alvó •energia ilyen hatalmasan ftíg' felébredni, liogy századok mulasztásait képes lesz pó­tolni néhány rövid, évtized. Csodaszerünek látszik a mult emberei előtt ez az ébredés, ez a fejlődés. Az öregek, akik csak 40 évet tudnak visszafelé emlékezni, ugy látják a jelent, mint az álmot, mint egy-egy ragyogó, mesés álomképet, melyet ébren látnak ma­guk előtt elvonulni s melynek ők maguk Is élő, szereplő alakjai, cselekvő tényezői. Mi ifjak pedig, akik a tavaszt élvezzük, lelkünkben erezzük a jó gazda aggodalmát, reménykedését. A vetés jól sikerült, az aratásnak is sikerülnie kell s itt az égi hatalmakon, a nemzetek, népek nagy Istenén kivül a saját erőnknek is erélyesen közre kell működnie. Most van az ideje a figyelésnek, az Intésnek. Pusztuljon a gyom, a gaz. csak a tiszta kalásztenger álljon majdan a nem­zet arató munkásai előtt. A zsendülésnek, 7n.egpattanásnak, vi­rágfakasztó fuvalomnak idején ezek a gon­dolatok futnak el előttünk . . . Március 15-ike Pápán. Hazafias lelkesetléssel ünnepelte meg Pápa város tanintézeteinek ifjúsága ez idén is már­cius 15-ikét, a szabadság nagy napját, a legdi­csöbb napok egyikét, miket a világtörténelem lapjaira följegyeztek. De nemcsak a tanuló ifjú­ság ünnepelte napon, hanem Pápa város hölgy­közönsége is, ezt választván ki arra, hogy az uj „Honvéd-szobrot" állandó alakban érckoszo­.ruval feldíszítse. Ünnepet tartottak továbbá a •város különböző egyesületei is, hazafias szava­latokat s felolvasásokat tartva, lelkesítő dalo­kat énekelve a nagy nap előestéjén helyisé­geikben. Az intézetekben már napokkal előbb foly­tak az előkészületek a március 15-ikén tartandó .előadásokra s az ifjúság — a mint illik is — ugy várta e nagy napot, mint az egész magyar nemzet ünnepét, melyet bár a naptárak uem is tüntetnek, fel, mint olyant, de a nemzet, az ifjú­ság szivében élő kegyelet szent emlékűnek érez­teti azt a magyar nemzet minden tagjával, ki szereti hazáját s tisztelettel adózik az atyák, a hősök emlékének. Március 15-ikére virradva gyönyörű tava­szi uap hintette sugarait a nemzeti háromszínű csokrokkal s jelvényekkel díszített ünneplő ta­nuló ifjakra és leányokra, a kik lelkesült arc­cal siettek intézeteikbe, hogy ünnepi, hazafias szavalatokban s énekekben kifejezést adjanak ama szent érzelmeiknek, miket tanáraik s taní­tóik kitörülhetetlen betűkkel írtak szivökbe. A pápai állami tanitóképző-intézet ifjúsága már reggel 9 órakor tartotta családias emlékünnepét a tanárikar, az igazgatótanács egyik tagja s a — bár kevés, de — lelkes közönség jelenlétében. Az ünnepélyt a „Hymnus" nyitotta meg, melyet Gáty Zoltán zenetanár vezetése alatt az ifjúság énekelt el; ezután Szovátliy Lajos intézeti igazgató tartott megnyitó beszédet, pár szóval jellemezvén a napnak a magyar nemzet történetében való nagy jelentőségét. Bodossy Lajos növendék az 1848. március lö-iki dicső vív­mányokat ismertette. Németh József, Petőfi „Talpra magyar" kezdetű nemzeti dalát, Horváth Rezsó' pe­dig „1848. március lő-ike" c. költeményét szavalta lelkesítő' hatást keltve a hallgatókban. Ezután Balogh Zsigmond növendék olvasta fel nagy gonddal készí­tett értekezését, a melyben élénk színekkel festette le az 1S-18 4!), évi nagy napokra következett szo­morú időket, Tompa Mihályt említvén fel, a ki e korszak érzelmeinek leghivatottabb kifejezője volt. Ismertette allegorikus költeményeit, a mire Molnár Gyula növendék el is szavalt közülök egyet: a „Gó­lyához" cimüt. Ez utóbbi felolvasás és szavalat ha­tására a lelkesedés — melyet a „Talpra magyar" keltett, — fájdalommal vegyült össze a hallgatók lelkében, s e meghatottság pillanatát használta fel az intézet igazgatója záróbeszédének megtartására, lelkökre kötvén a növendékeknek azt, hogy majd egykor, mint tanítók, a gondjaikra bízandó gyerme­kek keblébe is igyekezzenek belecsepegtetni ama szent érzelmeket, miket a leíbiyt ünnepély szivükben felébresztett; hogy azok is áldani tudják majd a Gondviselőt azért, hogy hazánkat sok veszély között nemcsak megtartotta nekünk, hanem virágzóvá is tette azt; szeretni tudják majd a drága bont s ke­gyelettel őrizzék az atyák, a hősök emlékét! Végül az ifjúság elénekelve a .,8zózat"-ot: lelkes hangu­— És egyéb semmit ? — Ugyan mit kiuoz ? ! Mi köze is van magá­nak ehhez?! — Oh Margit! Hát nem szeret ? ! Most már látom, hogy nem !... oh én boldogtalan, aki hittem egy nő szavának ! Gyöngeség, asszony a neved! oh én, szerencsétle-le-en! . . . . , . Most meg csárdást vezényel a rendező. A féltékenykedő ifjúnak félbe kell hagyni kitöréseit, átöleli a hűtlent, a csalfát ... A zenekar pedig lá­gyan húzza a „Vékony deszka kerités"-t ... Dal. Tudod-e . . . Tudja-e a nyiló rózsa, Hogy oly édos illata'/ Tudja-e az esti csillag, Hogy oly fényes sugara ? Tudja-e a harmatos lomb, Hogy suttogó levele, — Mikor kél a piros hajnal, — Gyémántokkal van tele?. . . Tudod-e, hogy leheleted, Mint az illat mámorít ? Tudod-e, hogy csillag szemed Sötét éjre fényt borit ? Tudod-e, hogy bíbor ajkad Nevet, mint a gerlioe ? Hogy szivemet rabbá tetted ... Mondd leányka !.. tudod-e ? ... Lantot. Egy leányka ... 2 forint. — Pikáns történet. — Mindnyájan ismerik önök Kamuka urat, a ki igen derék polgár, fiatal családapa, a ki szeretettel veszi körül a feleségét s soha sem vét a férfi köte­lességek ellen. Mégis majd válóper készült ellene. Miért? Honnan támadt a harag? A felelet egy­szerű. Kamuka ur a fővárosban járt a napokban. A mint haza ér s leveti a szalon kabátot, ő nagy­sága belenyúl a zsebbe s keresgél. (Tudniillik Kamuka ur oly ármányos, hogy igy zsebben hordogat haza meglepő dolgokat a kicsike asszonybabának.) Az ám, de a meglepő dolgok sokfélék. Tudva­levő, hogy a minisztereket kellemesen lepik meg a kiállítások, a képviselőket a fogadtatások, ámde nem minden dolog kellemesen meglepő. íme, Kamuka ur szalon-kabátjánák a zsebében csak egy számlára akad Kamukanó asszony, a mit dühében rögtön szét is tép az ő csecse kezeivel, a melyek nemcsak azért édesek, mert glicerinnel keni. De aztán megbánja a mérget, összeszedi a számla darabjait. — Juci kalapot! Juci köpenyt! ... y Juci őrült gyorsasággal hozza a kivánt dolgokat. Kamuka ur nincs otthon, Kamuka ur szorgal­masan ül a hivatalban s egy hosszú aktán dolgozik, a melylyel már igen előre haladt, mert a n sőt„-Ös bekezdés Írásába fog. latban távozott haza, szünete lévén ezen egész dicsff emlékű napom Az ev, ref. főiskola ifjúsági képzőtársulata este 7 órakor tartotta emlékünnepét a városi szín­házban. Ezt megelőzőleg d. ű. 4 órakor a pápai Jókai-kör igazgatótanácsa megbízásából, ünnepélyes­ség között, az uj „ Honvéd-szobor "-ra helyezte a pápai hölgyek érckoszoruját. A szobor állandó alakban való ünnepélyes fel­díszítése a város előkelő hölgyeinek s a nagy közön­ségnek jelenlétében történt. Már jóval 4 óra előtt nagy sokaság vette körül a honvéd-szobrot. Az egyes intézetek növendékei, igy: a főiskola ifjúsága s az állami tanítóképző-intézet növendékei is testü­letileg, nemzeti lobogók alatt vonultak a szoborhoz, tanáraikkal együtt. Jelen voltak továbbá a polgári leányiskola növendékei is tanárnőikkel s az összes tanítók. Az ifjúság az ünnepélyt a „Hymnus"-szal nyi­totta meg. Ezután Rácz Elemér főiskolai szenior ünnepi beszédet mondott, kiemelve a magyar höl­gyeknek az 1848-iki nagy napokban teljesített sze­repét s méltatva a női szeretetet s odaadást, a mely nemcsak a vérző sebekre írt, de még a már por­ladó hősök fejére babért is tesz. Beszéde közben ráhelyezték az érc koszorút a szoborra. Veress István, III. éves papnövendék, Garay „Magyar hölgy" c. a magyar nŐt dicsőítő költeményét szavalta el, nagy hatással. Ugy a szónokot, valamint a szavalót is a közönség éljeuzéssel jutalmazta. Végül az ifjúság el­kezdte énekelni a „Szózat"-ot, a melyet a közönség is nagy lelkesedéssel énekelve oszlott szét. Este 7 órakor a színház zsúfolásig megtelt a főiskolai ifjúság által rendezett emlékünnepre, nem­csak a városból, hanem annak környékéről is nagy számmal érkezett díszes, előkelő közönséggel. Az ün­nepély programmja, szokás szerint, igen változatos volt s ép azért nem csoda, hogy a színházi jegyek már hetekkel az ünnepély előtt elkeltek. A műsor egyes darabjai a közönség óriási lel­kesedése mellett adattak elő. 1. A főiskolai kitűnő zenekar Gály Zoltáa zenetanár vezetése alatt adott elő részleteket a „Hunyadi László" c, 1848. március lö-éu, a nem­zeti színházban is játszott operából, Gáty Z. átiratá­ban. 2. Emiékbeszedet tartott: Csomasz Dezső ifjúsági képző társulati alelnök, ismertetve az 1848. március 15-iki eseményeket. '6. Steiner Pál VIII. oszt. tanuló, Obováu Kálmán: „'Rhapsodie Hongrosie I" c. darabját adta elő zongorán. 4. A főiskolai férfikar előadta Huber K. rendkívül lelkesítő Kamukané pedig rohan az ügyvédhez', tárgyal, sir, felmutatja az okmányt, mely kétségbevouhatla­nul bizonyitja Kamuka ur bűnösségét. Az ügyvéd a békés kiegyenlítések barátja (mint mondani szokta, épen. azért nem is való Ő ügyvédnek) s elhivatta Kamuka urat. Kamuka megjelent, ámul s megértvén a dolgot, nagyot nevet. — Te csacsi baba — kacag Kamuka ur — hiszen ez a vasúti kocsi számlája, a mit a elfeled­tem bedobni az ellenőrző készülékbe. — Az étkező kocsi . . .? — kérdezte Kamu­kané baba. — Hát egy üveg bort ittam ott, annak a. számlája ez. S Kamuka ur kiteríti az asztalra : Számla. <Leányká> .... 2 frt. Fizetve. No igen, csak bor volt. A béke helyreállt s Kamuka visszament a hivatalba és az „ezek után"-os bekezdésbe fogott. Délután az ügyvéd találkozván vele a kaszi­nóban, nevetve mendá neki : — Oh te betyár Kamuka! . . S megveregette neki a vállat . . .

Next

/
Thumbnails
Contents