Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-02-28

évfolyam. 9. szám. Pápa, 1807. február 28. Pápa város hatóságának és több Dápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Hiegjclciiik minden vasárnap, i

;

zcrlící;zlóség: Jókai Mór w a "i.'i, bov;i ••' l;!p!.:il: szánt közleményt k . • I•" Kiadóhivatal: ti-oldberg Wyula papirkerosked-.. •'• Laptnlajdoiios: clx*. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dlj?.k a lap kii "" 'vatalához küldendők, hol is a hirdeti <. lejrjutányosabban ('elvétetnek. A lap ára: E»ész évre 0 i"ri, fftl^vro 3 frt, negyedévre í frt 50 kr. — szám ára 16 kr. Városi felsőbb leányiskola. A február 20-iki városi közgyűlésről szóló tudósításnak mindössze három sorát foglalja le ez a hir: Lamperth Lajos főjegyző indítványozta, hogy állami polgári leányiskolánknak két osztálylyal felsőbb leányiskolává kibővítése iránt, a kultusz kormányhoz felterjesztés intéztessék, a mihez a közgyűlés helyeslőleg hozzájárult.» — Keresetlen szavak, melyeknek azért nincs cicomára szüksége, mert a közgyűlés helyeslése adja meg erejöket, biztosítja érvényesítésüket. Tehát a négy osztályú polgári leányiskola ki fog bővülni két osztálylyal. Ám ezzel még nem lesz felsőbb leányiskolává; 1896 január elejétől kezdve tudvalevőleg nők is lehetnek rendes egyetemi hallgatók, ha gymnasiumi érettségijük van. Ezóta a leányok felsőbb iskolájának is az egyetemet kell tekintenünk. Á hat osztályú polgári iskola — legföljebb középiskola., de — ez se teljesen, mert az egyetemre (felsőbb iskolára) nem jogosít, s nincs is nyolc évi tanfolyama, mint a középiskoláknak (gymnasium, reáliskola.) Hogy a négy osztályú polgári leányiskola teljes középiskolává bővüljön, tanfolyamát nem két, de négy évvel kell fokozatosan kibővíteni; ha ezen négy évi tanlolyamra azt a tananyagot jelöljük ki, a mely a gymnasium. V—VIII. osztályáé, meg van az a középiskolánk, mely a leányokat egyetemre képesíti. Mert csak ennyi s nem több az, mi által a polgári leányiskoklMJ. — ^uiygymnásium válik. A polgárísjl^^^^uégy alsó osztályában csak heti 3—4 órát kellene a latinpótló irodalomra fölvenni osztályonként, mert hát a kisasszonyoknak a gymnasiiimban is megvan az a privilégiumuk, hogy négy évig nem tanulnak latint. A latinpótló irodalmat megbírná egy tanerő; a négy felső osztályt elláthatná hat. Összesen két uj tanerőt kellene tehát alkalmazni. Mondjuk, hogy ezek közül 2—3 már tervbe van véve arra az esetre, ha a polgári leányiskola V—VI. osztálya megnyílik. Legíölebb 4 uj tanár ellátásáról kellene még gondoskodni; inert az nem sokkal kerül többe, ha az uj leányiskolát 6 helyett 8 tanteremmel fogják megépíteni, Szerencsére még épités eló'tt állunk; a fentartó testület tehát ugy építtethet, a hogy azt a célszerűség követeli. Keni akarok vitázni azokkal, kik szerint csak seprű és főzőkanál való a nő kezébe, mert akkor egy szol)alány vagy egy szakácsné lenne a nő ideálja. Országos intézményeinkre hivatkozom csak. 1893-ban alakult Budapesten a szabad lyceum de Nándornak, nagynevű volt miniszterelnökünknek védnöksége alatt. Ez egyesületnek célja a tudományok népszerűsítése; hires emberek által tartott, többnyire esti tanfolyamait felnőttek, különösen uők olyan tömegesen látogatták, hogy osztály kurzusokat rendezhetett. Ez volt nálunk a leánygymuasium csirája.. Az 1895—G. tanév nyári szemeszterén már nők is lehettek rendes egyetemi hallgatók, mert az 1895. december 19-én kelt G5719. sz. vall. és közokt. min. rendelet megengedte nekik az orvosi-, gyógyszerészi, meg a bölcsészeti (tanéri) egyetemi fakultások rendes látogatását, ha gymn. érettségit tudnak felmutatni. Az 1896—7. tanévben az országos nőegylet nyitott Budapesten lcánygymnasiuinot, a legelsőt az országban; l.I.-Szoboszlón két nő egyesűit leánygymuasium fen tartására-; az alföld egy másik városában is van már Icán ygyuui a sí u m. A mult hónapban kezdte meg, mint a lapokból értesülünk, orvosi szigorlatait a budapesti tud. egyetemen "Wartha Vince műegyetemi tanár neje, Hugónnay Vilma grófnő, már az uj egyetemi szervezet alapján. A jogi, vagy inkább közhivatalnoki, pályán is tért foglaltak a nők. A kassai kir. tábla elnöke a bíróságoknál betöltendő j. PÁPÁI LÁPOK TÁRCÁJA. A „Titkolt dalokéból.*) I. Járok a mezőn, járok az erdőn, Szép szőke gyermek — rólad merengön . . . Hám mosolyognak mind a virágok, A gerle rám nevet — Bokrok, fák lombja fülembe zsongja: Az édes szép neved' . . . Bokrokon, .fákon ahány madárka: Mind azt dalolja, mind azt kiáltja! Csak én rajtam van sötét, nagy átok : Csak nekem nem lehet Dalba se szőnöm, kiejtenem se Az édes szép neved' ... II. Hát maradjon titokba, Örökké, mindörökké ; Nem írok rólad dalt se többé . . . Hát maradjon titokba! S bár soha, soha nem felejtem : Az édes neved' ki sem ejtt 1 — *) Az .Első Könyveméből. Olthatatlan szomjúsággal, Örök sóvárgó vágygyal Csak a szivem dobogja . . . — Hát maradjon titokba. Lamperth Géza. Harangok meséje. Irta: B. Az enyhe, tavaszi légen tisztán csendül át a zárda kis harangjának mélabús zenéje: — Bim-bam . . . A magasra nyúló rezgő nyárfák közül halványan emelkedik ki a sugár torony, itt-ott előtűnnek a kopott szürke, falak is, fölöttük a szelíden csillogó fényes kereszttel. Mintha a sötét, bús fájdalom felett világítana a remény édes sugara, szolidon — biztatón. Fájdalom, mennyi válfaja lehet ennek a kínzó, sötét érzelemnek összehalmozva e kopott, szük falak között; mennyit tudnának mesélni a titkon legördülő cseppek, halvány arcok, mosolygó, búsan mosolygó ajkak . . . Kereszt, édes kis kereszt! Világíts nékik a fájdalom sötétében, mint akik téged fogadtak be vigasztalásul megtört, csalódott lelkükbe, világíts nekik a remény, a megnyugvás égi, szelíd fényével . . . S a kis harang még mindig zúg, csak egyre btíg: — Bim-bam . . . A tova rezgő mélabús hangok édes, szomorú mesét zokognak cl a kék levegőnek, vöpke szc.llőeskének, és ők — tovább adják erdőnek, mezőnek, csobogó baboknak, bérci vadvirágnak,.« elmondják — nekem is . . . Csinos, kedves leányka volt, ennyi az egé^z, ilmit külsejéről mondhatunk. A természet nem ajándékozta meg feltűnő bájakkal, de más oldalról annál inkább pótolá, Ha felnyíltak azok a kedves kis piros ajkak, s gondtalan, édes kacagás csendült fel rajtuk, gerlice bugását vélték hallani, mely elűzi a homlok redőjét s édes visszhangot kelt a fájó szívben is. Hát még hogyha dalolt, azon a lágyan rezgő, tiszta, kedves hangon, akkor a szellőcskc megbújt, a madár elnémult, hallgatni, tanului s gyönyörködni benne. Óh, a nálánál szebbek sokszor irigykedtek rája, sokszor érezték fölényét nagyon is közel, sugárzó lénye ugy tünt lel köztük, mint kis ibolya mellett a színes pártáju pompás virágok — illat nélkül. A 19-ik tavasz derűje mosolygott fényes, barna szemeiben, .midőn először látta meg — Őt . . , Feltűnő szépségű fiatal ember volt — igaz. Nos? Tán nem volt joga hozzá? Talán . . . Dohát a sziv — kérdi is ezt a szív . . . Nem — nem. Lapunk mai száma iO oldalra terjed.