Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-02-14

XXIV. évfolyam. 7. szám. Pápa, 1897. február 14 PÁPAI LAPOK Papa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., bova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. dr Laptulajdonos : Penyvessy Pereno. Felelős szerkesztő: Körmendy Béla. Előfizetések ós hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 l'rt, félévre 3 frt, negyedévre 't frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. geszsegugy. — Állandó rovat. — (drhs.) A jóból is megárt a sok, hát még a rosszból. Bizony mi magunk is belátjuk, hogy már sokszor kell e eim alatt cikkeznünk s e thémát felettébb elkoptattuk, de hát ez a rovat nem egészen arra való, hogy olvasóink szórakoztatásáról változatos tárgyú cikkekkel gondoskodjunk, hanem bogy városunk égető bajainak orvoslását sürgessük, és bár verkliszerüen hangzik is már az unos-untalan ismételt nóta, mi nem fogunk felhagyni azzal mindaddig, mig az arra hivatottak részéről komoly akciót nem látunk az évtizedeken keresztül tapasztalt, könnyelműséggel határos közöny után közegészségügyünk niegj avitására. Hogy városunk közegészségügye a lehető legszerencsétlenebb, az már régen konstatált tény (elég különben, ha e tekintetben csak a 90-iki népszámlálásból kiderült halálozási statisztikára megyünk visrza) s mindezek dacára némi érdeklődést csak most kell tapasztalnunk a város egészségügye iránt, mikor már a különféle járványos betegségek egész serege szinte meg sem akar szűnni városunkban, s csak; most, 1897-ben kezdünk tudatára ébredni annak, bogy vakmikor, ugy 1876 körül bolmi közegészségügyi törvényt is alkottak Magyarország részére, a melyről azonban a mi városunk egészségügyének hivatott őrei eddigelé nem igen akartak tudomást venni. Pedig há,t az az 1876. évi XIV. t. c. 2. §-a valami olyas félét is rendelt, hogy: „Mind az, mi a közegészség fenntartására, javítására, és a megromlottnak helyreáll Hasára szolgál, hatósági felügyelet és intézkedés tárgyátképezi

11

. Persze, igy azután mindenki csodálkozással fogadta azt az érdekes fölfedezést, hogy ez a közegészségügyi törvény nálunk jóformán irott malaszt maradt s alig egy-két oly rendelkezése van, melyet városunkban következetesen és komolyan keresztül vittek. Hát az bizonyos, bogy egy 176 paragrafusból álló törvény elolvasása és főként megtanulása nem csekély fáradtságot igénylő munka, s ha az ann^« megalkotása óta eltelt 20 évi időt veöjzük, ugy mindéit évre majdnem 9 par^|rafus megtanulása jutott volna, a mi biz'i gr elég fáradságos dolog. S hol vagyunk 'most még ennek az évről-évre megtanult 9 paragrafusnak a végrehajtásától ? Hosszú idő óta hétről-hétre visszatértünk közegészségügyünk állapotának jellemzésére és különösen a mi szomorú helyzetünk legfőbb kutforrására: a vizkérdésre. Beleszólt aztán a dologba egy a miénknél sokkal nagyobb szavú tényező t. i. a járványos betegségeknek egymást szüntelenül felváltó hosszú sorozata. Ha vezércikkeinkben szavunk nem volt elég erős arra, hogy városi hatóságunkat akcióra, serkentse, segítségül szegődött lapunknak egy másik szomorú rovata, a mely a maga sablonjaiban és minden stilisztikai cikornyának híjával levő, monoton rubrikáiban megdöbbentő ékesszólással követelte a városi tanácstól, hogy lásson a dologhoz. E rovat cime az, hogy ".városunkban meghaltak». Ilyen nagyerejü sürgetéseknek elvégre most, mikor már lassanként végére érünk a télnek, meg lett az a kevés foganatja, hogy az annyi retortán csigalépésekben keresztülmászott vizkérdés végre is ugy, a hogy megérett arra, hogy a közgyűlés hozzászólhasson. Persze hol vagyunk ekkor még attól, hogy a vizmű létesítéséhez legalább az első kapavágás megtótessék. Sajnos, még a legoptimisztikusabb számítás is csak azzal biztathat bennünket, hogy talán, ha minden jól megy, akkor ez év vége felé meg lesz véglegesen szavazva a vizmű. - elkészítése és megállapítva annak miként leendő megvalósítása. A végrehajtás már csak. a jövő év tavaszára maradhat, mert városunk intéző köreinél nem volt meg az idő és munkabeosztás ama legprimitívebb "

t követelménye, A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Az „Uj Versek"-böl *) — Mutatványok. — I. Elveszett a szivem. Elveszett a szivem Nem lelem, Ellopta a tolvaj Szerelem. Egy-kettő ! kicsente A bűvész, A sok asszony s lány közt Nyoma vész. Meg sem lelem tán Soha sem, Vagy nem ott, a kinél Xeresem. II. Mi forralja? Mi forralja borecetté, Must ha erjed ? Mi forralja gyűlöletté A szerelmet. *) E cimen adja ki húsvétra szerző uiabb költeményeit. A kötet ára fűzve 50 kr, diszkötésben 1 frt 60 kr. — Előfizetések március hó közepéig szerző dinére (Bpest, IX. Cucor-u. 8.) küldendők. Egy parányi belehintett Kenyérmorzsa ; Csak egy zokszó, egy tekintet Szivünk sorsa. III. A kézcsók. A kézcsók semmi áron Még nem szerelmi jel, Vészjelző a határon, Hogy itt vigyázni kell. Egy elhallgatott bók az. Kér éltet vagy halált; Egy elhibázott csók az, Mely ajkat mem talált. Zempléni Árpád. Bál a cipőtlenekért. Épen a veteránok báljának legvégét, a katzenjamert élveztem, mikor nagy zajjal nyitott szobámba Zivatar-Völgy hivatásos bálrendezője: Téglái Gyuri. Már az ajtónál sok tűzzel deklamált. — Sietek téged arról tudósi tani, hogy a tűzoltók nagy álarcos menetébe be vagy választva. Álmosan támaszkodtam a jobb könyökömre. — Ne is beszélj sokat. Kendező vagy. Te léssz a pénztárnok. Behunytam szememet, részemről ez volt az elsff szónoki figura. — Nem tudom én az ilyen dolgot csinálni. — Semmi ellentmondás. Humanismus a kor jelszava. Gondolj a cipótlen gyermekekre és a nagy sárra. Nekünk gondunk volt rá, azért gondoltunk rád. Hallod, te dászkál, tc órákat tartasz Demeter uramnál, a nagyveucléglösuél. Neked olcsóbban tartja majd a szálát. Ha te beszélsz vele, mit gondolsz, tán ki is vixolná ? — Ugyan hová gondolsz! Végre is ZivatarVölgy nem világváros és a „Leveli Zöldbéka" nem a „Fehér kereszt". — Persze, persze, de háziszappannal mégis csak síkossá lehet tenni a parketet. — Ez is igaz. Ilyen tanácsok mellett elfogadom a bizalmi állást. Noha vannak aggályaim, tudod, peches ember vagyok, még utóbb is fiaskóval végződik az a nagyszabású mozgalom. — Arról szó sincs. A referáda előre készen van, Muskátli kertész készítette. Mivel kertész, hát kell neki érteni a virág nyelvhez. Csodát lát e napon Zivatarvölgy. Szóval, megegyeztünk. A miről én beszéltem, nem volt alaptalan. Még az nap jelentkezni kezdett a hagyományos pech. A mely napon Kövér Demeterrel folytattam az alku tárgyalást a „Leveli Zöldbéka" disztánctermének kibérlése tárgyában, történt az a koloszszális, váratlan fordulat, hogy a „Leveb Zöldbéka" diszes, vályogból emelt fala megrepedt. Olyan hasadék nyi-