Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-02-07
Sopronban, Pozsonyban stb. egy erőteljes, előkelő, tisztességes magyar vidéki színtársulat szerveztetnék s azt gyám ob tan ám, hogy igy közvetve tudnánk hó•diLtuu okosan a magyarságnak. Végül, t. Ház, még egy kijelentéssel tartozom a szmügynek,' a melv iránt előszeretettel viseltetem, és ez a Nemzeti színházra vonatkozik. Talán nem szólaltam volna fel, mert a mit elmondani bátorkodtam, annyira ismeretesek, hogy alig érdemelték meg a t. Ház figyelmét, de a tegnapi napon gróf Benyovszky t. képviselőtársam oly vádat emelt, a melyet e Házban a leghatározottabb visszautasítás nélkül hagyni nem szabad. Az igen t. képviselő ur azt volt szíves állítani, hogy a Nemzeti színház nem felel meg nemzeti célptnak, mert nem eléggé nemzeti. E vádat — s ez nem akar sértés lenni — nem tagadom, némileg enyhíti az, hogy az igen tisztelt képviselő urat nem vagyunk szerencsések ott látni a Nemzeti színház előadásain, tehát, a mit mond, azt vagy a lapokból, vagy hallomás utján, vagy a maga, különben tiszteletreméltó esze]árasa után mondja. De ha e vád igaz, ez a legnagyobb sértés volna, nem is a Nemzeti színházra, hanem arra a törvényhozásra, a melv azt szubvencionálja. Ha e vád igaz, akkor le kellene torolni a Nemzeti színház homlokáról ezt a fényes jelzőt, hogy „nemzeti", mert az a cím akkor hazudik s akkor a t. torvényhozás egy hazug címnek szavaz meg előkelő, szép szubvenciót. Ha e vád igaz volna, akkor e cini helyett azt kellene felírni a Nemzeti színházra, a mit a Pantheon falára írtak, melyet kiraboltak a barbarinok : „Quod non fecerunt bárban, íecerunt barbanui", a mit nem tettek meg a barbárok, megtették a barbarinók, vagyis : a mit nem tudott megtenni e hazában az elnemzetiedlenedett korszak, a mit nem tudott megcsinálni a Nemzeti színházzal az abszolút korszaknak rangvarfaló tendenciája, íme azt Benyovszky gróf t, képviselőtársunk szerint megcsinálták a magyar-érában a magyar színház kormányzói. Szerencsére ez a vád nem igaz ; ezt visszautasítani legalább én nekem, a ki a Nemzeti színházat ismerem, aki előadásain jelen vagyok, kötelességem.(Helyeslés.) Mélyen t. képviselőház! A Nemzeti színháznak ma is az a tradíciója, a mi a múltban volt, a mire kétségkívül ugy művészei, mint kormányzása buszkék és buszkék lehetnek. Igaz, a viszonyok változtak, mert pl. a Nemzeti színháznak 1843 előtt nem az volt a célja, a mi most. De óriásit köszönhet a nemzet a Nemzeti színháznak a múltban is, mert az ott előadott darabok, a művészek művészi irányzata tette lehetővé, hogy 1843-ban és azután a liberális eszmék a magyar nemzet és a főváros közönségének közvéleményébe át tudtak hatolni. Az abszolút korszak alatt pedig egyedül a Nemzeti szinhá-z művészei, tartották fenn a nemzeti öntudatot, mert ott Inába torolt a cenzor plajbásza egyes mondatokat ; a művész, ha nem mondta is, éreztetni tudta, a közönség pedig meg merte és meg tudta tapsolni azokat. Most is ennek a tradíciónak hódol a Nemzeti színház. Más irányban, más felfogással, tisztultabb nézetekkel, előkelőbb muizléssel, de a régi tradíció hű követői azok a művészek. Es a kormányzásra sem lehet ráfogni azt a vádat, hogy nem eléggé nemzeti. Tegnap br. Nopcsa Elek t. képviselő ur, ki egyúttal intendáns is, nagyon helyesen utalt arra, hogy ime, hány volt eredeti magyar darab az előadottak közül. De hisz elég egy pár adatot felsorolnom. Tavaly pl. 357 estén tartottak előadást 117 különböző színművel. Nem kell elfelejtenünk, hogy a magyar publikum nem szeret egy darabot sokszor látni, hanem azt kívánja, hogy a műsor örökké változatos legyen. Ebben egészen elüt a magyar publikum ízlése a külföldétől, hol — mint t. képviselőtársaim igen jól tudják — staggiono-k vannak : egykét hónapig adnak elő egy darabot. A ki pl. olvassa a „Signale für die musikalische Welt" cimü folyóiratot, melyben, minden héten és minden hónapban ki van mutatva a külföldi színházak vepertoireja, láthatja, hogy pl. Parisban és Berlinben ötven előadás közül legfeljebb húsz a különféle. Nálunk az a baj, hogy mindig más darabokat kíván ugy az Opera, mint a Nemzeti színház publikuma. Es ennek dacára a Nemzeti színházban 357 előadás kozul 140 tiszta eredeti magyar darab volt. Gr. Benyovszky t. képviselőtársamnak az a vádja, hogy ott nagyon is hódolnak a külföldi vaudevillenek, egyszerűen nem áll. A tavalyi millennáiis évben is, midőn iparkodni kellett a repertoire-t elégváltozatossá teum, épenséggel két vaudeville angol posse adatott elő négy estén. Tehát a 357 estéből összesen négy kis este jutott azon bohózatnak, melyeket t. képviselőtársam oly vehemensen támadott. Sőt menjünk tovább. Az idegen előadások kozul 22 volt klasszikus színmű, mely 55 estét töltött be, s az a vád sem áll meg, mintha a Nemzeti színházban a magyar darabok kiállítására nem helyeznének kellő súlyt. Mert íme, tavaly is az elóadott magyar darabok kozott majdnem mindegyiket, igy a „Honthy házá"-t, „Zsolt vezér ifjúsága"-t, „Sámuel király"-t „Az ezredév iuinepé"-t „A hun utódok"-at, „A trón keresÖ"-t és „A király házasodik" cimn eredeti magyar darabokat uj jelmezekkel és kiállításban adták elő. Csak két külföldi darab volt, a mely uj ]elmozekkel és szebb kiállításban került szmre, nz két ] előkelő klasszikus szmmu volt : „A szentivánéji álom." Shakespeare-tői és „Figaró házassága" Beumarchais-től. T. Ház ! Azt hiszem, eléggé sikerült, vagy legalább próbáltam, hogy sikerüljön visszavounni azt a vádat, a melyet gr. Benyos'szky t, képviselőtársam talán nem eléggé meggondolva, bár elismerem, jó indulattal itt a házban előhozott, Kátérek most arra a határozati javaslatra, a melyet Zichy Jenő gróf képviselő ur adott be és elfogadásra ajánl. En, t. Ház, azon határozati javaslatnak csak irányát helyeslem, de nem fogadom el, mert ebben a javaslatban az van mondva, a mint én legalább hallás után kivettem, hogy a Nemzeti színház mai telkének felhasználása . . . Zichy Jenő gr. : A lehetőségig! J'enyvessij Ferenc: . . . Ezt a szót: „lehetóséségig", a mely — mint hallom — alá is vau húzva, tessék kihagyni (Derültség jobbfelöl.), mert éppen nem lehetséges azt a telket az építésre felhasználni. Hiszen t. Ház, mihelyt az igen t. kormány arra a szerencsétlen ideára jut, hogy a mostani telken építsen egy uj színházat . . . Zichy Jenő gróf: Nem kotelezóleg mondottam! JjJlnolc (csenget): Kérek csendet! Feni/oessy Ferenc: . . . a mai telken épitessék az uj színház. Ugy látom, hogy a t. képviselő ur már nagyon is enged, a minek igen örülök: Azt, hogy a mai telken épüljön a színház, minden műértő — és elismerem annak Zichy Jenő gr. t. képviselőtársamat is — abszolúte lehetetlennek tartja. Es nem most van először szó erről, t. Ház; hivatkozom egy, mindnyájunk előtt nagy tekintélynek örvendő férfiú, gróf Széchenyi Istvánnak müveire azon időből, a mikor építeni kezdeni akarták a mai Nemzeti színházat. Igen érdekes, s ha a t. Ház megengedi, bátor leszek röviden érinteni. Széchenyi István a leghatározottabban ellene volt a mai Kerepesiuti színház építésének, hanem mit akart? Meg vau műveiben; azt akarta, hogy a Dunaparton építtessék ; az ország adjon egy ingyentelket a magyar színház részére. Ma ezt már nem lehet keresztülvinni, mert a .Dunapart, a in int látjuk, be van építve, de ha már telket keresünk : erre való a főváros, a a melynek érdekeit szolgálja a Nemzeti szinház ; a Addéknek vajmi kevés előnye van a Nemzeti színház-, vagy nz Operából. De a főváros elég nem helyeseti fogja fel a színművészeti ügyeket; most pl. a raillenium is elmúlt és nem gondoskodott arról, a miről a miniszter ur által összehívott ankéten is említés volt téve, hogy egy uj szinház építtessék. Éri azt tartanám helyesnek, hogy ha már építünk, a Kókus-kórházat, ez a dísztelen házat, tessék a fővárosnak, lebontatni és adja át a telket a magyar V M-m w. 'i ii.pbiiuuil. Ll'uk lii'lu'-liN a jobboldal <ii i Melyen t. ILi* ! Eaukel voltnui bátor it uiagaui. részéről elmondani és csak azt jegyzem még meg (Halljuk ! Halljuk !), hogy annyira nem volt régente az akkori színházbarátoknak, a társadalom előkelő férfiainak ínyére a mai színházi épület, hogy pl. gróf Károlyi György 300,000 frtot gyűjtött acélra, hogy a Kerej^esi-uti színház helyett, a melyet csak ideiglenesnek tartottak, egy uj szinház építtessék. Az alapítvány ma is megvan; jövedelmének 2 / 3-ad része fordítható a színházi folyó kiadásokra; Ys" 8 ^ részét ma is tőkésíteni kell a célból, — én legalább igy tudom, az alapítványokban igy van — hogy ha e gy U J színház építtetnék, az ne a Kerepesi-uti mai helyén építtessék. Igaz, van valami akadálya ennek a színházi építkezésnek, a Grassalkovich-fóle alapítvány, a melyben világosan ki van mondva, hogy ha a mai telkén épül fel ez a szinház, akkor használható fel ezen alapítvány, de — mint hallom — a jogászi körök véleménye elágazik és igen lehetséges az alapítványt jogilag ugy magyarázni, hogy ezen alapítványi tőke más helyen épülő színházra is fordítható legyen. Ezeket voltam bátor előadni, köszönöm a t. Ház türelmét, ajánlom a tételt elfogadásra. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A győri kereskedelmi és iparkamara közzétételei. A ra. kir. pénzügyminiszter ur a keresk. ügyi és a fölclmivelésügyi m. kir. raiuiszter urakkal egyetértőleg körrendeletet bocsátott ki a műtrágya készítésére szánt esontszén vámkezelése tárgyában. Ezen rendelet az érdekeltek által irodájában betekinthető. A Bulgáriába bevitt magyar vagy osztrák áruk után a kereskedelmi egyezmény életbeléptéig terjedő időre nézve az 1895. évi május 9-én létrejött ideiglenes egyezmény értelmében 14 °/ 0-os értékvám fog szedetni. A fogyasztási illetékek eddigi öszszegükben fen tartatnak, kivétel van azonban a kávépótlék, fagyufákra és illatos szappanok illetékénél, mely lejebb szállíttatott. A ra. kir. dohánygyárak részére szükségelt szivar, szivarka és török pipadohány dobozok, valamint az azokhoz megfelelő ár és zárjelzékek szállítására árlejtést hirdet. Bukarestben az állami egyedáruság vezérigazgatósága f. évi március hó 9-én árlejtést tart 365000 drb jutta-zsák szállításának biztosítására. Győr, 1897. február 1-én. A leer, kereskedelmi és iparkamara. Iparhatósági megbízottak. Pápa város tanácsa, s a pápai járás foszolgabirósága mellé szükséglendŐ iparhatósági megbízottak választása folyó évi január hó 31-én, vasárnap délután 2 órakor ejtetett meg. a városháza nagytermében Lamperth Lajos városi főjegyző elnöklete alatt. Összesen csak 23 szavazólap adatott be, és iparhatósági niegbizottakul megválasztattak: I. A városi tanács mellé, Altstcädter Jakab cipész, Balogh Gyula szobafestő, Böhm Samu esztergályos, Bikky Sándor kocsigyártó, Bodó Ignátz kályhás, Deutsch Dávid sütő, ifj. Edelényi József kovács, Priedmann Jakab szabó, 08ál János asztalos, id. Kléva Márton csizmadia, Ludvig Tamás bádo-
