Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-02-07

PAPAI LAPOK. 3. i/USból iniiljük ki a művelt magyar társadalmat magasabb regiókba ós fejleszszük Ízlését nemesebb irányban. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Elmondatott itt a többek között, hogy jó volna bérbe adni a magyar királyi Operaházat. Zichy JenÖ gróf: Isten mentsen! Jfenyvessy Ferenc: Axok után, a miket a t. Ház szives engedelmével elmondani bátor voltam, hogy igen is, az államnak egyenesen hivatása a zenei képzés, ha ezt a tételt elfogadjuk, pedig véleményem szerint el kell fbgadui, akkor a bérbeadás eszméje épenséggel ellenkezik ezen felállított tétellel. 1843ban került szintén szóba, hogy adják bérbe a Nemzeti színházat. Akkor Széchenyi István gróf gyönyörűen kikelt, ez ellen és egy szép, bár rövid, de érdekes essay-ben kijelentette, hogy egyenes hűn volna, ha oly színházakat, melyek specialiter a nemzeti magyar pedagógia szempontjából is egy nagy missziót képviselnek, privát-gsefteléseknek, vállalkozásoknak martalékává tenni, azért véleményem szerint a bérbeadás eszméjét, mélyen t. Ház, ideje volna egyszerűen levenni a napirendről és a helyett, ha már eszmét akarunk produkálni, engedje meg a t. miniszter ur, hogy azon alázatos kérésemet terjeszszem színe elé, hogy talán jobb lenne minden utat-módot felhasználni arra, én ugyan nem tudom, hogy mi lenne az ut és mód. arra nézve, hogy a m. kir. Operaház is a bécsi operaház színvonalának megfelelőleg udvari színházzá tétetnék. (Nevetés a szélsó' baloldalon.) Nem azért, mintha az által én magasabb jelleget óhajtanék neki kölcsönözni, mert tagadom azt, hogy alkotmányos országban a „Nemzeti" és „m. kir, Operaház" cím esetleg kevesebbet jelentene egy „udvari színház"-nál, hanem csak azért gondolnám ezt, hogy ne csak az ugy is meglevő „m. kir. Operaház" cimzésben legyen ez meg, hanem, hogy a magas udvar talán — a mennyiben ezt a kérdést itt szellőztetni lehetséges — nagyobb dotációval járulna az Operához. T. Ház! Gondolom, még felhozták azt is, hogy a ruhatár milyen rossz volt és hogy az mennyibe kerül ? Igen köszönöm, hogy e kérdést is felvetették, mert hiszen ebből látható, hogy az ilyen színházak, melyek nagy költséget igényelnek, nemcsak kulturális szempoutból fontosak. Méltóztassék csak megnézni, mily temérdek embert foglalkoztat a fővárosban, még pedig hazai, magyar iparosokat, ugy az Operaház, mint a Nemzeti színház. A ruhatár és a díszletek szempontjából egyenesen vagyoni forrást képez a fővárosnak a magyar leír. Operaház. Brüsszelben, midőn megszavazták a szubvenciót az operának a parlamentben, ezt azzal az indokolással tették, hogy nemcsak művészeti szempontból szükséges a tanulni. Magyarországon azonban abszolúte nincs hely arra, a hol tanulni ok lehetne. Könnyű a külszubvenció, hanem azért is, hogy a belga iparosok földnek, különösen a nagy német nemzetnek a szí — Én belehalok ! — mondja Ő. — Én dettó! mondom én. — Miért tetted ezt? — mondja fí. — Muszáj volt! — mondom én. — Mit tegyünk? — mondja ó'. — Mit együnk! — mondom én. — Elég! — riad ránk a mama — visszakozz! vezényli harsányan. És mind a ketten ájultan hanyatlottunk vissza. — És mi lett a dolog vége? •— Aztán, no hisz mondanom se kell, hogy a dombóvári vonat éppen egy félév alatt ért újra viszsza Veszprémbe és a fentiek dacára, mint mondám, mi szerencsésen négyen érkeztünk meg. — A negyedik ? — A gólya hozta, mert elunta várni a dombóvári gyorsvonatot. — Vóuram? — kérdi az anyósom fontoskodva lépve elibém, — hogyan történhetett ez meg, hisz én mindig a nyomukban voltam. Magyarázatot! — Drága anyósom, a magyarázat igen egyszerű. Az esküvő napjától a nyomunkban volt, igaz, de a szökés eló'tt hitelbe vettünk útravalót. — Ah, hallatlan a . . . gólya őrangyala valék 1 Cupido kenyeret kapjanak, Gondolom, ezekben megfeleltem, legalább megfelelni iparkodtam mindazokra, a mik itt érintettek, és igy nem marad egyéb hátra, minthogy befejezzem igénytelen felszólalásomat, most már a zászló becsületéért azzal a sürgetéssel, a mi tekintetben már maholnap jubilálni fogok, hogy általában a színházi kiadások cimei és tételei az egyedül illetékes helyre, a kultuszminisztériumba soroztassanak. (Élőnk helyeslés.) Különben magát a tételt elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfeló'l.) Nemzeti színház és vidéki színészet. — Második nap. — Fenyvessy Ferenc szintén sürgeti az uj nemzeti színházat, de már abban ueui ért egyet Zichy Jenő gróffal, hogy az uj palota a régi helyére építtessék. Van a fővárosnak elég, ennél sokkal alkalmasabb és tágasabb helye, közöttük ott a Rókus-kórház hatalmas telke. Amúgy is itt volna már bőven az ideje, hogy ezt az ormótlan faltömeget, a mely káros párázatokkal inficiálja a város levegőjét, elpusztítsák innét. Bőven és mélyrehatóan foglalkozott a vidéki színészet helyzetével, állami beavatkozást kérve a szinészegyesület dolgaiba, a mely egyesület idáig vajmi kevés jót produkált a vidéki színészetnek. Azután a nemzeti színház nemzeti jellegét és hazafias irányát vette sikeresen védelembe Benyovszky Sándor gróf támadásai ellen. A kifogásokra érvekkel, a pauaszokra adatok felsorolásával felelt, poutról-poutra beigazolva a szélsöbali gróf támadásának igaztalan voltát. Az egész Ház nagy figyelemmel hallgatta, s zajos tetszéssel honorálta a beszédet, a mely a következőleg hangzik : fenyvessy Ferenc: T. Ház! (Halljuk!) A tegnapi napon az idő előrehaladottsága miatt nem juthattam .;jból szóhoz s igy nem tehettem meg igénytelen észrevételeimet azokra nézve, a mik a megindult uj vitában itt felhozattak. Részben ez okból, de részben azért is, hogy Zichy Jenő gróf t. képviselő urnák imént felolvasott s a Ház asztalára letett határozati javaslatára észrevételt tehessek, bátor vagyok szót kérni s a t. Ház türelmét pár percre igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk !) Zichy Jenő gróf t. képviselő ur határozati javaslatára beszédem végén leszek bátor megtenni igénytelen szerény megjegyzéseimet; de mielőtt arra áttérnék, pár szóval meg kell emlékeznem azokról, a mik tegnap itt a Házban elmondattak. (Halljuk ! Halljuk !) A nemzeti színművészetnek három ügye tartozik az Operaházon kívül az állam gondozása alá : a kolozsvári színház dotációja, a vidéki színészet segélyezése és végül a Nemzeti színház szubvenciója. Az elsőt illetőleg tegnap Hegedűs Sándor t. barátom és képviselőtársam nagyon helyesen indokolta, hogy miért kell, miért kellene és miért volna helyes a kolozsvári színházat államosítani. E részben osztozom ugyanazon indokokban, a miket Hegedűs Sándor t. képviselőtársam szives volt előhozni; de én tovább megyek, mert nem főleg azon, különben nagyon figyelemre méltó nemzeti politika egyedül az, a mi a kolozsvári színház államosítását kívánja, hanem tisztán és főleg praktikus indokok teszik azt szükségessé. (Halljuk! Halljuk!) Pl. itt van a m. kir. Opera-színház. Mindig felhangzik az a vád s ezt az intendáns ur legjobban tudja, hogy nincs elég magyar erő, hogy kénytelen-kelletlen drága pénzért idegen művészeket kell alkalmazni. Mi ennek az oka? Tisztán az, hogy a m. kir. Operaháznak nincsen előkészítő iskolája. Az Operaház, meg a Nemzeti színház is, erőit az országos zeneakadémiából és a szinészeti akadémiából nyeri. Az országos zeneakadémia nagyon használható erőket termel, de a kik onnan kijönnek, még nem annyira kész erők, hogy azok egy nagy színházban fellépjenek. NeMk játszani és énekelni kell először n.észi erőket kiképezni, hiszen a német birodalomban huszonöt udvari színház van, azonkívül a német nyelven beszélő' színészeknek egy egész nagy világ áll rendelkezésükre, nemcsak a német birodalomban, az apró hercegségekben, hanem magában Ausztriában és Gráctól kezdve München, Drezda.Weimaron, Boroszlón keresztül Hannoveráig, de a magyar énekeseknek abszolúte nincs előkészítő iskolájuk. Thaly Kálmán : Azok is kimennek! Fenyvessy Ferenc: Igen jól méltóztatott közbeszólani. Nekik németekké kell válniok, német előadásokat kell tartamok. Ha jó a hangjuk, ott tartják, vagy ha visszaoresztik, rossz hanggal térnek haza. Itt volna egy jó alkalom, bár elismerem drága, a melylyel nagy terhet vonna magára a kormány, de előbb-utóbb ezen segíteni kell az által, hogy az egyetlen nagyobb színházát az országnak, a kolozsvárit egyúttal kis Operaházzá alakiteák át, amelyet, ha állami kézre megy át, igen szépen be lehetne rendezni egy kis Opera-szinházzá. Itt azután ki lehetne képezni a fiatal énekeseket, a kiket később, ha ki lesznek képezve, nz Operaház készségesen fogadna lel. A magam részéről is csatlakozom Hegedűs vSáudor t. barátom véleményéhez és a mennyiben a pénzerő megengedné, kérem a t. kormányt, hogy a kérdést megoldani szíveskedjék. Ez az egyik. A másik, a mi állami gondozást igényel, az a vidéki színészet kérdése. Elismeréssel kell, hogy adózzak a t. belügyminiszter urnák, a ki az idei költségvetésben felemelte a szubvenciót és a tavalyi 10.000 frt helyett 20.000 frtot kért megszavaztatni a törvényhozástól. Ez is szép és elismerésre méltó cselekmény. De én nemcsak az anyagi szubvencióban keresem és találom a vidéki színészet fejlődését, a mely ma igazán nyomorult, helyzetben van, s a melynek különösen a művészeti nívója annyira sülyedett, hogy sok helyütt valósággal botrányosak az előadások. Pedig ha valahol, Magyarországon van rendkívül nagy kulturmissziója a vidéki színészetnek. Én nem bánom annyira, ha tőzsgyökeres városokban nem tud megélni esetleg a magyar vidéki színészei, de a nemzetiségi helyeken, a hol pl. német vagy szerb sziuházak vannak, ott egyenesen a nemzeti kultúrpolitika követeli, hogy a magyar előadások sokkal vonzóbbak, előkelőbbek és fényesebbek legyenek, minők a németek, hogy a németajkú polgárokat oda csalogassák és megtanítsák, a mi magyar nyelvünket elsajátitani és népszerűvé tenni. Botrányos állapotok vannak például az úgynevezett vidéki országos szín ész-egyesületnél is, azok alig tűrhetők tovább. En magam is voltam a vidéki színész urak kegyelméből választmányi tagja. En ugyan hamar ott hagytam Őket, de soha életemben szebb címem nem volt, mint akkor, mert akár ráírhattam volna vizit-kártyámra: „a magy. országos színész-egyesületnek kormánytanácsosa." (Derültség.) A cimet sajnálom, de az állást nem bánom. Itt t. képviselőház és t. belügyminiszter ur, a szó teljes értelmében botrányok botrányokra halmozódnak. Legjelesebb erejét az elnököt, ki miniszteri osztálytanácsos, kiballotirozták abból az egyesületből csupa rágalmak, intrikák folytán. Ma egészen forradalmi állapotok vannak abban az egyesületben, ugy hogy szerintem bármenynyire abszolút eljárásnak a színében tűnnék is ez fel, egy cseppet sem. kellene azon megütközni, ha egyszer az igen t. belügyminiszter ur reájuk csapna, az egyesületet, a mennyiben az alapszabályok engednék, magasabb állami szempontból feloszlatná és kiküldenének egy erélyes kormánybiztost, a ki talán majd elbánna velük. (Helyeslés.) A vidéki szinészet ügyét nemcsak kultúrai szempontból, a mire nézve ismételten elismerem a miniszter ur érdeklődését, hanem főleg erkölcsi szemdontból rendezni kell. Én csinálnék egy központi kormányzatot állami kezelés alatt, a mellett arra helyezném a súlyt, a mit már előbb elmondani bátor voltam, hogy a nemzetiségi vidékeken Temesvárott, az erdélyi részeken, a Dunántúl, a telső részeken,