Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-12-19
tek eladása esetén, ha a vételár azonnal le nem fizettetik, a vételár után b' u / 0 kamat fizetendő. Ezek képeznék a szerződés fogósabb pontjait. Es ezzel meg lenne csinálva az ut, hogy az idő által városunk viszonyaira felnyomott képet megfelelő térbeli keretbe illeszthessük. Meglesz-e e buzgó törekvésnek kívánt sikere, még mélyen az idő mellében rejlik. De reméljük a legjobbat! Kemény Béla. tás érdekeire való tekintetbó'l nem lehet megadva a mód. Figyelembe véve most azt, hogy az ország némely elsőrangú gócpontja, mint pl. Temesvár, Sopron, Pozsony, Győr, Pécs, Nagyvárad, Debrecen stb. még teljesen nélkülözi a viszonyainak megfelelő" iparoktatási intézetet, bármennyire méltányoljam is nevezett város törekvését és óhajtanám azt lehetőleg támogatni, ó'szinte sajnálatomra nem vagyok azon helyzetben, hogy Pápa városának minden esetre szintén jogos és méltányos kérését a közelebbi jövó'ben telj esi thessem, illetve azt kilátásba helyezhessem. — Fentartom azonban magamnak, hogy e kérésre alkalmas időben visszatérjek és a várossal a tárgyalás fonalát újból felvegyem." Az agyagipariskola Ugye. — A kereskedelmi miniszter leirata, — Városunk hatósága felterjesztést intézett a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez egy a városban létesítendő agyagipar szakiskola felállítása érdekében. A miniszter a városnak kérelmét ez idő szerint nem teljesítheti és a felterjesztésre a törvényhatóság titjáti a következő leiratot küldte a napokban a városhoz: ,.l'á[ia város közön.-ege azon kérelemmel fordult hi'Z/áiu. hotry ott egy a helybeli ipari viszonyoknak !m"_'feleb>, nevezetesen a város hajdani virágzó, de iiK-t pangó agyag iparának felélesztése céljából agyagipari -zakiskolál létesítsek. — Nevezett városnak az ipán'klatá- iránti érdeklődését megelégedéssel vettem ittdoioá-nl. annyival is inkább, mert azon óhajával, b"gy "O egy a város ipari viszonyainak megfelelő' :pari >/aki<kohi létesíttessék, tanúbizonyságát adta a vár - annak, hogy az iparoktalá- terén már a jelen »•.*;';/ad második évtizedében ott letelteit iparraj/iskola "á'ii.catási által tanu-ilolt áldozatkészsége és az ipar•ktulá.- iin:ry i"iitosságának helyes feli-merése vezeti t \ árost most is kíizgazdasági viszonyainak lejteszti'.-ére irányuló tevékenységében. Sajnálatomra ki ki íi a/.imban jelentenem, bogy bármennyire kivána'"*iiak tartom magam is, miszerint az ország fejlelfiiib iparral biió városai s igy a régebben virágzó'parral bin Pápa városa is a vi-zon\ninak legiiieg:eb-Inbb ipari szakiskolával hirjoii ; az e léwu tárcámmal szemben támasztott nagymérvű igényeknek i'''\id időn belül leendő kielégítésére az államháztarA Jókai-kör műkedvelő előadásáról. — 1897. december 11 — Nagyszabású, céljához és tagjaihoz valóban méltó, nyilvános előadással örvendeztette meg Pápa város müveit közönségét f. hó 11-én a Jókai-kör. Előkelő ízléssel s ügyes tapintattal egybeállított műsora már magában véve is elég biztosíték volt ugyan arra nézve, hogy városunk Thalia-temploma a zsúfolásig megteljék a művészetben gyönyörködő s azért lelkesedni tudó közönséggel; de hogy oly fényesen sikerült sa közönséget oly nagy mértékben kielégítő s valóban elragadó volt az előadás, azt a benne szereplő műkedvelőknek s a fáradhatatlan rendezőknek, elsősorban Sült Józsefné Ouagyságának, a zenei és szülészeti szakosztály elnökének, továbbá Gáty Zoltán, a zeneszakosztály előadója, dr. Kőrös Endre, a szülészeti szakosztály előadója és llerz Dávid tanár urak mik köszönhetjük, a kik bámulatos buzgósággal fáradoztak annak létrehozásában és fényes sikerének biztosításában. A műkedvelő előadás. Mult szombaton este 7 órakor vette kezdetét a Jókai-kör nagyobb s/abásu estélye a városi színházban s a közönség fokozódó lelkesedése mellett 10-ig tartott. A műsor 1-sö száma a Jókai-kör zenekarának vonós játéka volt, a mely részleteket adott elő Erkel Ferenc: Bánkban e. operájából, Gál íj Zoltán tanár átiratában. A zenekar, melynek impozáns nagyságáról a közönség nagy részének fogalma nem volt, valóban remek szabatossággal játszotta a gyönyörű magyar áriákat, melyeknek eredeti szépségeit csak fokozta lelkes zenetanárunk finom átirata, s a darab betanításánál kifejtett időt és fáradságot nem kímélő buzgósága. A zenekar játékát követte Coppee Ferenc „A hajótörés" c mouologja, melyet Csomasz Dezső papnövendék adott elő, a tőle megszokott erővel és hatással. Az előadás tulajdonképeni főrészét Fredro Sándor gróf, „Az egyetlen leány" c. egy felvonásos vígjátéka tette a melyet dr. Körös Endre tanár rendezett, kitűnő szakértelemmel és gyakorlati színészre valló ügyességgel. A vígjátékban műkedvelő hölgyeink közül a következők szerepeltek : Hanauer Ilona, Karmos Etelka, Hannos Blanka, Sebestyén Etelka, Wajclüs Ilona; továbbá Kiss István, Komjáthy Ernő, Piller Károly, Szenté Károly, Varya Ferenc és Veress István urak. A vígjáték sikere a közönség várakozását nemcsak teljesen kielégítette, hanem a szó legszorosabb értelmében tényleg csodálkozássá fokozta. Mindannyiunknak jóleső örömet nyújtott a szereplők fesztelen jó kedve, bátorsága s a darab személyeinek oly megkapóan hü alakítása. Ha nem tudtuk volna, hogy a szereplők csak műkedvelők, szentül arról kellett volna meggyőződnünk, hogy a leggyakorlottabb, jó szülészek, kiket pártolni nemcsak illő, hanem a legnagyobb élvezet is. A hölgyek különösen jól adták szerepüket, úgyannyira beleképzelték magukat abba. hogy a/.t kellett hinnünk, valóságos fiatal menyecskék mind; hisz oly édesen hangzott ajkaikról a „kedves férjeeském" „édes Kázmérom" stb. stb. megszóllitás! Általában ugy a hölgyek, valamint az urak is, de különösen ez utóbbiak szerepök , kívánta helyzetükben - ugy látszott örömtől sugárzó, vidám tekintetekből — igen kellemesen evezték magukat. Mindenesetre! Hiszen csak játék volt az s nem igazándi helyzet! Tény az, hogy a vígjáték előadói nemcsak a szűnni nem akaró tapsot és éljent érdemelték meg, hanem még azon felül őszinte csodálkozá<•• neipiálá^ára s annak kivitelére szükséges erő, lángész, tennen hirdették, hogy nagy vásznakat festeni abs/urdum. a pikturában esak hangulatokat lehet megrögzíteni, azt is csak mesterkedéssel: mint például a pontozók, kik a különböző szinií festékeket pontokban rakják fel a vászonra, aztán oda állitiák az embert 1 1 méternyi távolságra s azt mondják, most tes.-ék a szemeivel hunyorgatni, majd akkor «Ikezdenek a pontok vibrálni, táncolni s felébred a -zeinlélőben a napsugarakban táncoló táj hangulata. S ezek az ifjú titánok szemérmetlenül hirdetik, hogy uv. az egyetlen, igazi üdvözítő művészet. Nagyon érdekesek a modern zenen agyságok is, kik megtagadják Verdit, az operairás megközelítheti en atyamesterét s tehetetlen vergődésükben — hogy utánozni nem tudják — szánalmasan savanyu kicsinyléssel néznek fel a magas piedestálra, melyről le nem dönthetik. A festészet lényege a szin, a zenéé a dallam. Verdi lángelméjéből kora ifjúsága óta késő vénségéig kiapadhatatlanul buzogott a legesodásabb melódiáknak az egész világot gyönyörködtető forrása: Első operájában „Obcrto, conte di San Bonifazio", melyet 1839-ben, 21 éves korában irt, már bámulatra méltó az inve.ntio gazdagsága, a képzelet magas szárnyalása, a kedély mélységes megnyilatkozása, a ritka leleményesség és ügyesség a szinezésben, a hangszerelésben, az imponáló jártasság a componálás s a conpositio összes titkaiban : s utolsó operája „Falstaff" a legékesebben szóló bizonyítéka annak az örök és örökké friss, üde dallamforrásuak, mely lelkében buzog. A gyarló epigonok, mivel vagy nincs bennük, vagy kiszáradt az agyvelcA mit ugyanaz talál A lángelmék Petőfi. Jókai jükbő'l ez a forrás, elszeretnék velünk hitetni, hogy ' a zene lényege nem a melódia, hanem a hangutánzás, nem az inventio, hanem a tudás. Nem lévén J képesek kiizzadni egy operára való dallamot, helyettesíteni, pótolni akarják ezt tudákos mesterkedéssel, , a falevelek suttogásának, a vihar zúgásának, a lovak j dübörgésének, a gerendák recsegésének, a természeti hangoknak utánzásával, az úgynevezett zenei tudással, mely nem más, mint ismerete annak, hogy egyikmásik hangszerrel miféle hangot lehet legjobban imitálni. a festészetről és zenéről mondtam, az utolsó betűig az irásinú'vészetre is. - Homer, Shakespeare, Victor Hugó, — alkottak, teremtettek, mert lángelméjük a sziv és a természet meséinek kifogyhatatlan kincsesháza volt. Mert a génié mindent pótol, de a géniét nem pótolja semmi. Sem a hosszas vajúdás után megszült mese, sem a ránk erőszakolt lyrai vagy drámai hangulat, sem a dicséretre méltó buzgalommal összeszerkesztett regény fejezetek, sem az öt felvonásba beleszorított s abból kézzel-lábbal kirugaszkodni akaró erkölcsi alapeszme, sem az életből kikapott s erős realismussal kicirkalmazott hősök, sem e hősök nyomorúságának testi nyavalyáinak megkapó hűséggel, aprólékos megfigyelésről tanúskodó részletes elmondása, sem a körültekintő műgouddal megfogalmazott s sziutén elismerésre méltó buzgalommal stylizált és ciselált mondatok vagy a poétika szavaival élve — a kifogástalan külalalak. A Klopstock-ok, Voltaire-ek, Mallarmé-k, Szász Károly-ok és Pálífy Albertek nagy szorgalommal és buzgó ambitióval világra hozott műalkotásait, sőt nevüket is rég betakarta már a feledés pókhálója, mikor az igazi nagyok műveihez a népek ujabb és ujabb milliói fognak zarándokolni, hogy bennük gyönyörködjenek. Az igazi, istenáldott nagy poéták közül való Ah •ányi Emil: művészlélek, ki meg van áldva az alkotás erejével. Szive telve van érzéssel, fogékony mindennemű szépség benyomása iránt, képzelete magas és szabadröptü, az eszmék és formák tökéletes harmóniájának mestere. Gondolatai nemességével és gazdagságával, mélységével csak nyelve színessége és ereje vetekedik. Fenkölt és túlzásoktól ment idealismusa, az a csudálatos susceptibilitás, melylyel a természet s az ember lelkét átérzi, átérti és kifejezi, hangulatainak, tárcáinak, meséinek végtelenül gyönyörködtető A r áltozatossága egyaránt gazdag elmére és gazdag lélekre vallanak; a költészet és próza technikájában pedig oly tökéletes, hogy nálunk bizouy csak nagyon kevés párja akad. Kötetekre menő szebbnél-szebb költeményein, garmadát tevő, nagy műbecsü novelláin s irodalmi essay-in kivül még egy nagy kincset adott nemzetének: Byront magyarul. Mindeneken kivül már csak ezért is szeretem s örökké leglelkesebb hive maradok. Pékár Gyula lángelméjét csak egy óriási zuhataghoz lehet hasonlitani. Valamint az nem türi a gátot, valamint azt nem lehet embertől kieszelt és megásott, mederbe szorítani, ugy Pékár sem hódol az emberektől kieszelt műformáknak, művészi, poétikai, stilisztikai szabásoknak.
