Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-12-19

sunkat, elismerésünket és hálás köszönetünket is a legnagyobb rriértékben sikerült kinyerniök. A miisor 4. számát Benedix „Egy boldogtalan nő" c. monológ tette, a melyet Hanauer Zoltánná urnő adott elő, szemeink elé varázsolva egy ifjú nőt, ki menyasszony lévén, előre tanulta be a leendő férjével szemben tanúsítandó viselkedését tettben és beszédben. A jellemző alakitás határtalan tetszést keltett aközönségbeu, mely háromszor is a lámpák elé tapsolta a kedves előadót. Fényes s úgyszólván ideális álomnak tetsző volt a műsor 5-ik száma gyanánt bemutatott élőkép, melynek összeállítását afinom izlésü s igazán költői képzeletű rajztanárunknak Here Dávid urnák köszönhetjük, a ki egy egyszerű képet oly bámulatos, nagyszabású tablóban elevenített meg, a mely mindnyájunkra a szó valódi értelmében fenséges hatást gyakorolt. „A sellők" c. élőképben városunk szépségei közül Galamb Ilona, Galamb Rózsika, Hanauer Iluska, Noszlopy Emma, Sebestyén Juliska, Sebestyén Etelka és Vikár Erzsike, továbbá Sült Lajos ur szerepeltek, a kik szines világitás nélkül is oly ellenállhatlauul képesek meghódítani nemcsak a szemet, hanem .... a szivet is; együttesen, egy csoportban pedig igazán fenséges és oly boldogító hatást keltettek mindannyiunkban, hogy akár máig is ott felejtettük volna gyönyörködő tekintetünket az általuk ábrázolt bűvös élőképen ! A Jókai-kör itt leirt előadása valóban remek s felejthetetlen emlékeket hagyott a színházban volt közönség minden egyes tagjának lelkében s csak örvendünk, hogy az emlékeket városunk közönségéuek igen nagy része őrizheti szivében ! Az előadáson ott láttuk a többi között szeretett képviselőnket, Fenyvessy Ferencet, vármegyénk lelkes alispánját: Kolosscáry Józsefet, Kriszt Jeuő városunk uj plébánosát, stb. előkelőségeket, a kik szintén örvendtek bogy e remek előadáson jelen lehettek. A „Griff "-ben. Az előadás után a „Griff" szállóban társas vacsora volt, a melyen a szereplőkön s azok hozzátartozóin és az előbb említett előkelőségeken kivül nagyszámú vendégsereg is résztvett. A vacsorát, melyen lelkes felköszöntőkbeu sem volt hiány, kedélyes tánc követte. A jelenvolt hölgyek alábbi névsora is bizonyítja, mily kellemes társaság gyűlt össze a nemes szórakozásra. Jelen voitak : Asszonyok: Sült Józsefné elnök, Hanauer Béláué, Hanauer Zoltánué, Harmos Zoltánné, Horváth Károlyné, Holczheim Gáborné (Szombathely), dr. Kertész Jáuosné, Kis Tivadarné, Mészáros Károlyné, Németh Imréué, özv. Noszlopy Gyuláné, Steinberger Lipótné, özv. Szakáll Károlyné, özv. Vikár Kálmánné, Vajdics Károlyné. Leányok : Barthalos Olga, Berger Anna, Galamb Ilona és Rózsa, Hanauer Ilona, Harmos Zolna, Etel, és Blanka, Horváth Ilona és Margit, Kiss Vilma, Kis Vilma, Németh Emma, Noszlopy Emma, Vajdies Ilona, Vikár Erzsike. Mindannyiunk óhaját fejezem ki, midőn kívánom : bárcsak többször volna alkalmunk a Jókai-kör műkedvelő előadásaiban gyönyörködnünk ! TOLLHKGYG YföL. Krónika. Benn vagyunk a szezonban s a krónikásnak meggyül a baja, azaz, hogy jó dolga van. Mert a krónikás, kérem, fura egy náció; mikor nincs szezon, az is baj, mikor pedig benn vagyunk a szezonban, az is baj. Egyszer nincs mit irni, másszor meg igen is sok van, szóval: télen igen hideg van, nyáron igen meleg van, soha sincseu jó idő' — mindig veszckenuyi kó' — persze a szerkesztő'vei. A szerkeszti) ur azt tavija ugyani", hogy az igazi krónikás egy valóságos Figaró itt, Figaró ott, Kigaró mindenütt és megkívánja, hogy is ugy legyen. Aztán mikor a hét végére járunk, csak előáll és számot kér. Hol volt, hol járt, mit látott, mit hallott a krónikás. Nos, hát adjunk számot. 1 Szombat este a Jókai-kör elsó színházi estélve i volt gyönyörű programmal. Istenem, ha a néppártnak ! ilyen programmja lenue é- ezen programúinak olyan 1 előadói, mint ezen estély szereplő hölgyei — uram ! bocsa' — rögvest rászavaznék. De még talán Bánlly Dezsß is. Hja, Ilyet csak a Jókai-kör tud produkálni. Isten tartsa meg ezt a szép tehetségét. De ne politizáljunk, hanem siessünk a szombat est másik eseményére : Kemény bátyánk táncpróbájára. Az alatt, mig a Jókai-kör a színházban a nagyközönséget szórakoztatta, a Jókai-kör helyiségében jó Kemény bácsi az ifjabb generációt examiuálta a régibb és ujabb táncok külöufélo fajtáiból. Jókedvvel vizsgázott a vidám és kedves csapat. Könnyű volt nekik, mindenik alapos és kitűnő készültséggel ment vizsgára. Hja, ilyet csak Kemény bácsi tud produkálni. Isten éltesse és tartsa meg ezt a szép tehetségét. Másnap délután a leányegyletbe mentem. Mindig szerettem oda menni, mert. jól esik a szemnek a pápai szép leányokban gyönyörködni. Hiába, csak a szép leányok az igazi nagyságok. Apropó! az igazi nagyságokról jut eszembe. Az én szegény szerkesztőmet alaposan megtépázták ott ez alkalommal, még pedig „Az iyazi nagyságok" miatt. A jó fiu, ha látta volna a kirohanást itt ellene, ha hallotta volna az anyai és elnöki kettős sziv megnyilatkozását és érezte volna az e vihar szülte cikkázó villámokat" és falrengeiö menydörgést, mely később a mindent bünháuólag visszaszívó elnöki levél szerint „nem a jiótliumról. ha-nem csak egy rejlett sarokból" zúgott feléje, vigasztalanul igy sóhajtott volna fel : Szegény anyám, ha tudta volna. Dehogy szült volna engemet. Es mindezt azért, mert „Az igazi nagyságok"-.u a Pápai Lapok mult számából kiszorította a „Csimborasszó." A gyengébbek kedvéért megsúgjuk, hogy „Az igazi nagyságok" egy tárca ilásd mai tárcánk>, a „Csimborasszó" pedig egy — másik tárca dá-d mult szám tárcáját). Nem hiszem, hogy Istenben boldogult Mózeés társai megkönnyebbültebben sóhajtottak volna fel a vörös tenger túlsó pariján, mint én. mikor -zára.lábbal és ép üstökkel elhagytam a helyiséget. < >ak azt sajnáltam, hogy a szerkesztő ur maira nem \ •;: ott, hogy azt a kifogástalan közéj,vákisztéku t'ri/iiráját meg nem bolygatta a/, elnöki förmed vény. Mondhatom, pompás komédia \olt. Hja. ilyet e

v

ik a leányegylet hitbuzgó elnöke tud pr.d.di.üjd. I-f-!. tartsa tir-g ezt a </.ép tellcí-é^ét ! Ot nem lehet közönséges mértékkel mérni. (> olyan rendkiviili jelenség az irodalomban, mint a természetben az üstökös, az égig nyúló hegyorom, vagy mint egy maga nemében páratlan zuhatag. Csodálatot és félelmet ébreszt. Gyönyörködünk benne mint valami isteni .színjátékban, de a káprázattól szemünk és agyunk kimerül. Műveit megcsodáljuk, mint az alpesi hegyvidék bérceit, de olvasásuk gyönyöre kifáraszt és elbágyaszt. (Vak erőszakosan küzdve engedjük át magunkat az olvasás gyönyörének; e szellemóriás leigáz bennünket; démoni hatalommal hypnotizálva visz ismeretlen, félelmes végiókba s mi reszketve, de. lázas kíváncsisággal követjük. Követjük a legszéditő'bb magasságba s a legborzalmasabb mélységbe, de bárhova visz, oly felséges, hatalmas, páratlan persfeotivát nyújt, mint Jókain kivül senki más. Nem tudom, mit csodáljak benne jobban: ismereteinek elképzelhetlen sokaságát, tudásának colossalis nagyságát-e vagy phiantasiájának szertelen és mégis mindig a művészi határait tul nem szárnyaló csapongását; vájjon intentiójának üde-ége és gazdagsága, meséinek hihetetlen gazdagsága ejt-e nagyobb bámulatba vagy a legkisebb részletekben is harmonikus, tökéletes, nálunk még kellően nem érthető és méltányolható művészi kidolgozás; vagy egyszóval az a bravour, az a virtuozitás, az a genialitás, mely Pékárnak minden papírra vetett sorából tündöklő fénynyel felém ragyog. Parisban nap-nap után együtt voltam vele s ott láttam, mily pazar bőkezűséggel osztotta a természet kincseit Pékár Gyulának, szépséget, erőt, lángészt és teremtő művész lelket. És mindezekhez Ő megszerezte a tudást. Tiz éves korában utazta be először a világot s azóta hányszor. Ismeri a világ összes művelt nemzetett s ezeknek életét, irodalmát, művészetéi. Bármely tudomány-ágban, a esilagászatbau és physiologiában, egyaránt jártas; ha valamely vitában részt vesz., elkápráztat, elszédít ismerteiéi gazdagságával és alaposságával; az idegen irodalmak és művészetek történetének bármely korszakáról és bármelyik nagy alakjáról minden pillanatban képes a h gkimeritóbh essayt elmondani vagy leírni; az ös</.es művészeteknek s a művészeti ipar technikájának legapróbb titkait ugy ismeri, mint az illető hivatásos imivés/ek legnagyobbjai. Hát még az Írásművészei titkait ? Nálunk — bátran merem állítani — senki jobban, mint ő. Hogy csak 'gyet említsek. Kit lehet nem mellé, de csak közelébe állítani, a mi a novellák stylizálását illeti? Ki tud tollal ugy festeni, vésni, dalolni, mint ö. Jókain kivül senki. De nincs is Jókai után olyan lángehnéjü regényírónk, mint l'ekár (íyula. Mit mondjak Vészi Józsefről? Csak az újságírók tudnák megmoiidaui, hogy ő mit és mennyit tud. Legendákat mesélnek róla. Mindenről a világon tud okosan és szellemesen irni. A nagyszabású jjolitikai és társadalmi vezércikkeket, melyek nem ephemer értékűek, hanem magvasak, tartalmasak és becsesek, épp oly könnyűséggel s oly csodás gyorsasággal veti papírra, mint a novellistikus cikkeket, rajzokat és tanulmányokat. Rendkívül sokoldalú, mély alapos készültségi! és tudású, páratlan termékenységi!, elmés, leleményes író, kinek stylusábau is van valami különös varázs. Lebilincseli a figyelmet, képeivel gyönyörködtet, ékesszólása magával ragad. Egy betűs vezércikket "lvu-iií :.;!_y , '. nagy gyönyörűség; e/t minden i-mber aláírja. ••. k' valaha Vészinek akármelyik ve/éjvtkké" .dva-v. tjergel/j Istvánt még irni i-mer-m amivi'; . .hogy bátorságot vehetnék magamnak r">!a '">'lelet mondani. lV-teti ugy i-nunk, min* •_*»> \ két a legszebb és leL

r-/.ellene— bb i-»u!«er-k»i k. Novellái, cikkei, v. i-ei •>i-/.úg-zert>- !jir«i-»i»k. h .g> nagy elméjű, tin :.• i/hV-ii. kiváló műér/ékkel ne gáldott iró. A mit ir, -ohasem unalma- «'- m';.'!'._tets/.'Mo's. Ha táii nincs is ..1 v ism.-ri é« nép-/---:", neve, mint Ib-re/eg l-Vivucm k, >]•• bi/'-nyára • :•>• I ben, tartalmas-ágban é- művészi firmában te! ihiüi'.i j öt. S e három ipuditá- föltétlenül énekes,-hb, Ü^M a népszerűség. Ugy hallom, hogy a Leány-egyU' :m, estélyein közreműködik a NemzeH színház kii "'he.', kedves művésze, Zilaity (íyula i-. Komikai '••ie-;-c1 gél, alakító képességét már annyira, aunyis/.ir s annyi j formában magasztalták, hogy valósággal l"heteilen r >'a valami ujat mondani. Eszembe jut a/.Emkc jidiil.iris • közgyűlésének diszestélyén előadott Kont paródia: ; hallottam már falrengető kacajt, de olyat, a milyen } e paródia hallatáru keletkezett, még nem. Kérjék ) meg őt, hogy adja elő ropertoire-jának ez egyik legsikerültebb számát, s mikor leghangosabban s ] legjóizübben nevetnek, gondoljanak rám. En is Önökkel együtt fogok kacagni, ha csak Zilahi arcára gondolok. iS újra elmondom azt, a mit már s/.ok-zor ismételtem: „Az emberiség legnagyobbjóltevője az, a ki megnevetteti.* Jó mulatást!