Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-02-07

XXIV. évfolyam. (;. «zum. Pápa, 1897. február 7. PÁPAI LAPOK Papa varos hatóságának és több papai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség : Jókai Mór utca- 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők.' Kiadóhivatal: G-oldberg Gyula papirkereskedése Főtér. Laptulajdonos: clr\ Penyvessy Fer-eno. Felelős szerkesztő: Eörmeudy' T3éla. Blöflzotések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutänyosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. --- Egyes szám Ara lő kr. Városunk közegészségügye. E címről tulajdonképen nem is írhatunk vezércikkét, hanem inkább közegészség ellenes dolgokról: „megróván káland

u-ot; oly siralmas és aggasztó helyzetbe jutott városunkban a közegészségügy. Nem vezet bennünket személyeskedés és bántó szándék, de ki kell mondanunk, hogy roppant erkölcsi feleló'sség súlya terheli azokat, a kik a város közegészségügyét kezelik, azon szomorú állapotért, melybe a lefolyt tél járványai városunkat juttatták. Tudjuk, hogy ez erős vád részünkről, de végre is meg kell mondani az igazat. Elismerjük, hogy van kitűnő orvosi karunk és vannak megfelelő jó gyógyszertáraink is, de sajnos, hogy az orvosi tudomány a beibajokkal szemben kevés eredménynyel küzdhet. Vannak azonban óvintézkedések, melyeket ha életbeléptetünk, és ha azok keresztülvitele kellően ellenőriztetik, lehetetlen, hogy egy város járvány-fészekké legyen. S e tekintetben a legnagyobb feladat és kötelesség. hárul egy város tiszti főorvosára és az annak vezérlete alatt álló közegészségügyi bizottságra. Ezen szempontból kiindulva teljes mérvben magunkévá tesszük városunk egyik derék orvosa: dr. Bechnüz Ede azon javaslatát, melyet a város közegészségügye kezelésének javítására nézve, mint szervezeti szabályzat módosítást ismertetett lapunk mult számában. Szinte megdöbbenve kérdezzük, hogy miben állott eddig várof.L.i.k közegészségügyének kezelése, ha azon minimális hivatalos hatósági eljárás és ellenőrzés nem történt meg eddig, a melyet a javaslat eló'ir. Ismételjük, nem akarunk a vádaskodásba, a személyeskedésbe a kelleténél jobban bele menni, tehát csak kérve-kérjük közegészségügyi hatóságunkat, ha ezideig húzódott-vonódott is vízvezetékünk megteremtése, és volt idő, mikor azt nem is tartották szükségesnek, — hassanak oda, hogy vízvezetékünk minél előbb legyen, továbbá legyenek rajta, hogy városunkban a köztisztaság minél tökéletesebb legyen, továbbá, hogy a szennyvizek levezetésére városunk utcái csatornáztassanak, végre hogy egy közkórház is épitessék. Ha városunk halandóságát nézzük és okait vizsgáljuk, megtaláljuk azt abban, hogy ezen 'közegészségügyi intézmények nincsenek létesítve városunkban. Ezek nélkül pedig telepedhetik le száz orvos városunkban, buzgólkodhatnak azok a gyógykezelés és orvosszer írásban fáradhatlanul, és lehet még annyi gyógyszertár városunkban, mint a mennyi van: a halandóság nagy aránya nem kevesbedik városunkban, sőt egyre jobban pusztul és kihal városunk. Ideje volna egyébként egyszer már annak is, hogy a városi képviselőtestület látná be az okok okozatait és a város financiális és szellemi haladása mellett gondolna a város polgárainak élete és egészségére is az által, hogy ha a fentebb vázolt közegészségügyi intézmények létesítéséről leend szó a képviselőtestületi ülésen, akkor a takarékosság ürügye alatt ne fukarkodjék olyképpen, hogy a midőn kímélni akarja a városi polgárok filléreit, akkor tulajdonképpen azok életét, egészségét és mindenét áldozza fel. Fenyvessy és a magyar színészet ügye. Városunk orsz. képviselője dr. benijresny Ferenc a képviselőházban folyó hó 3-án és 4-én tartott üléseken a belügyi költségvetés színházak tétele tárgyalása alkalmával mindkét nap felszólalt és nagyobb szabású beszédeket ta.tott. Opera és zeneművészet. — Első nap, — Fenyvessy Ferenc védelmébe veszt az Operát s a zeneművészetet. Teljesen osztja németét, hogy a szubvenció csekély s hogy az Operát bérbeáclni nem szabad. Elénk figyelem közt polemizál az ellenzék szónokaival, s ha valaki közbeszólt, Fenyvessy nyomban készen volt a A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Stuart Mária és Sir Gordon. — Dahn Félix — I. Angolhonnak határán áll a szép vétkező, De nem Londonra gondol, egész mást tervez ő. Szerelmi vágy keblében minden szívdobbanás, Az ifjú Leslie Gfordon, az ebben a hibás. Kastélya Máriának nyújtott mentő helyet, Nem gondola Sir Gordon: mily vészes ez lehet. Mint udvaroknál dívik, szolgált vazalljaként, S hideg szemmel tekinté a bájos női lényt. A nő nem türheté ezt, — nem erre szülétek — Előtte hódoíatlan nem álla férfi még. Mélyen szemébe pillant, de az hideg marad, S a nő szivében a láng olthatlan felgyulad. Szerelmével vívódik, győző emez leszen, S a kedves férfi mellé lép egyszer nesztelen. Mint titkolódzó kedves lehajtja szép fejét, Sokszorta szebb most arca, mely titkos tűzben ég. „Sir Leslie — súgja halkan — bocsáss ki szabadon, Azt álmodára: rab lettem, s most is azt gondolom." „E vár tied Királynőm) Habom? tréfálsz velem," „Mély fájdalommal szólok : raboddá lett szivem." S kezét kulcsolva tartja márványszin homlokán, „Szeretlek Leslie GordoD, forrón, hűn igazán." Sir Leslie Gordon ekkor két lépést hátra tett : „Lady Stuart, sajnálom— s szava mint jég, hideg — Nagyon gyorsan szeretsz te, hisz egymást váltja lel Sir Cecil és Sir Darnley és Eizio ós Bothwell. S azt véled ötödiknek én is tán jó vagyok ? .Elsők akarnak lenni mindig a Gordonok," Fölemeló fejét most a szép királyi nő, S szerelmes szemrehányó pillantást vet felé : „Megérdemeltem ezt, de — nem tőled óh lovag! Londonba tel csatlósim ! nyergeljetek lovat!" Sir Leslie ámulón néz a távozó után, S szivébe' szégyen s bánat kél • szavak nyomán. II. „A mély Towerben szenved, halál környékezi, És ón taszitám őt el, én tettem ezt neki. I A föld legbájosbb nője szivét nyujtá s kezét, S én hálából hóhérbárd alá üzém fejét. Oh egyszer csókoljam csak cipőinek porát! I Máskép lelkemre nyugtot se menny, se föld nem ád. Nem, nem szabad meghalnod, nem, uem hagyhatlak ott.., Megmentlek vagy megosztom veled a vérpadot". Jól őrizék a Tower t

; egy nappal ép előbb Mint Máriát, ítélték véres halálra őt. Bátran lép a vérpadra: „Itt első én vagyok, Mondjátok néki, mindig elsők a Gordonok I" Antal Géza. A gólya őrangyala. — Útravaló nászutazóknak. — I. — Nősülj meg pajtás ! — Hát te is ellenségem vagy 11 — Lassú, de biztos halál. —• Boldog ember! — én már menthetetlen v yagyok. — Ugy kell, miért házasodtál olyan korán, pelyhes állal, alighogy lerúgtad az iskola porát. — Tudod, az a pajkos gólya volt az oka mindennek. — Hogy hogy?