Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-10-31

XXIV. évfolyam. 44. s^hri. _ Pápa. ltti>7. októbe Pápa. 1ÍSÍ)7. október Sl. Pápa város hatóságának és több t>ápai, s pápa-virléki caryesilletnek megválasztott közlöny r'C. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utr.a 9l>9., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Fölér. Laptula.j (Ionos: dv. Penyves^y Perene. Felelős szerkesztő: rvörmeiicly Béla. Elöüzotések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a b'TJiitáuyosahbnn felvételnek. A lap ara: Iv^-sz évre ii frt. félévre.'! frt, negyedévre I frt ;')() kr. K.jyes szám ára 15 kr. Halottak napján, Te önző, élvhajhászó einher, földnek gyarló fia, a mai napon kergesd el arcodról a mosolyt, az örömöt, ültess helyébe mélységes és komor bánatot; ölts magadra fekete ruhát, azt, a melyet szeretteid temetésekor viseltél, s melyre nem egyszer hullattad a sötét fájdalomnak forró és soha fel nem száradó könycseppjeit ; a mindennapiság zsongó zajából siess ki a halottak néma birodalmába: a temetőbe. Ünnepelj, mert ma a halottak ünnepe van; a kegyeletes érzés a mai napot szenteli hivatalosan, ünnepi formában a halottak emlékezetének. Hzedd össze kertednek virágait, ti szeretet lágy keze fonja azokat koszorúba és permetezd meg mélabús szemed csillogó harmatával. Gyászruhában, könynyel szemedben, virággal kezedben, imával ajkadon eredj a remélőbe, ,1, hui um, élő cl:;k-,t öltött igaz kegyelet, kapaszkodjál remegő karjába és keresd fel vele a sírokat, a hol sok boldogság, sok szenvedés van eltemetve. Álljatok meg az első sírnál ; ott láttok tömérdek, diszesebbnél-diszesebb koszorút, melyek egészen elfödik a sirhalom legapróbb göröngyét is ; látjátok a rengeteg sok lámpának szemkápráztató fényét ; a rideg pompával díszített sin körülállja a közönyös bámulok serege. Ez a sir a hin gazdagságnak a sirja, melyről csak a rideg szokás emlékezett meg. Álljatok meg egy másik sírnál ; ott is találtok néhány szép koszorút, de van ott a sírhalmon nevelt tömérdek virág is ; rideg lámpafény helyett itt fájdalomtól könnyes szemek csillognak. A virágos kerthez hasonló sírhalmot gyászruhás, sápadt alakok némán állják közül. Ez a sir a boldogságnak a sirja, melyet a szeretet és hálaérzet gondoz. Menjetek tovább egy harmadik sirhoz ; ott sem gyertyafény csillogása, sem tarka koszorúk nem kápráztatják a szemet; de ja sziv, az megdobban, ellágyul, s a szo-' ! moru látvány könnyet csal a szembe. Kisj korú, apró árva gyermekek veszik körül a i sirt, egyik fájdalmasai »bau zokog, mint a ! másik. Szülőik aluszs:ák a sirgödörben örök j i „ . I ! álmukat, s most ők legénységükben, elli, g;, ••'.gul'b:'i- ..sirhoz menekülnek \ I éhezés, és fázást feledni. ()sszes boldogsá- , I guk és örömük van olt eltemetve. Ez a s-ir a vigasztalhatlanságnnk a sirja; az árvák köuyözöne miatt virág nem tud (enyészni ;raj(a, ima és fohász lebeg fölötte! Álljatok meg végre az utolsó sírnál ; ott sem gyuládt ki a hálás emlékezet mécse, rémes sötétség uralkodik körülötte ; (• sötétség: a feledés gyásza. Művészi gonddal összefont koszorú sem borítja a sírhalmot, csak a természet emlékezett meg róla, midőn tarka vadvirágokból szőtt rája pompás szőnyeget. Síró szemek könyje sem hull rája, de pótolja ezt is a hálás természet csillogó harmatcseppekkel. (Valádtagok. ismerősök sem állnak a sir közül, a járó-kelők sereire bámulni valót sem talál ottan, hisz annak, a ki ott alant oly édesen pihen, testével talán már az emléke is elporladott. E/. a sir a minden! elfelejtő hálátlaiiságnak a sirja. Most pedig te neinesszivüvé átalakult ember és te élő kegyelet, mikor már az egész temetőkertet bejártátok, ne váljatok el soha egymást/l ; kössetek egymással szoros és szent szövetsége! a halottak emlékének ápolására: tanítsatok meg mindenkit a halottak szent cinlékének hálatiszteletére ! Pereszlényi Gyula. Pápa-Bánliiria. Megi'légedés-el e> i")]'i'i!i)i'r/essi-l ko/oljÜU ;i „ /V'/AAÍ'V I'S ]'.'./'/'/,•' l.iptársnnlc legutóbbi számában megjelent és közié- végeit ált-tlunk is megszel'/.etl alábbi h-lke- a II/' ii jntjHi-hiuihiiliit riisi/f

ii'/i/hij/, HU ly 1 M \ ~:;t állal érdekilt vidék kö/.ön.-ége kép". l-<•<> ' 'ben. Komálom- é- Ws/.pivintni gy- '•• i

5-A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Bella könyvéből. XXII. Ha leszáll a csendes éjjel. Beborítva erdőt, berket: Almaidnak édes álmán Folkeres-e néha lelked y! Megdobban-e a nevemre Szived, az az angyal tiszta? . Gondolatid gerles/.árnya Száll-e hozzám mes>ze-vissza'! Mert én nálad, veled vagyok, IIa leszáll a csendes éjjel . . Avagy ha a kelő hajnal Szűz kárpitját nyitja széjjel . Fényes nappal alkonyattal, IIa az első csillag ragyog: Átölelve tart e lélek . . . Mindig nálad, veled vagyok. XXIII. No jussak én az eszedbe ; A mig eged derült, tiszta: Mintha nem is lettem volna. Xe gondolj rám soha viasza. Mig ürömök karja ringat; Mig, egy éde- ábuail lé-zen; Emlékeid albumából Tépd <• nevet ki - egészen . . . I)e ha szemed könyló'l ragyog: Ha, szivedre -/áll a bánat : (i'oiidolj rám!... én veled vagyok Ott lakik a lelkem nálad. Soos LajosAz öreg regélő. — A <!'ápai |'«k> eredeti tárcája. — Mikor még falun laktunk, volt nekünk egy öreg mindenesünk, az öreg István bá', kit az egé.-z falu ezen a néven szólított ; még azok is igy hívták, a kik öregebbek voltak nála. Ilyen ugyan nem sok lakott oitan, meri hát bizon az öreg Istvánba' igeu rászolgált e névre, „hetvenkedvén" ő kigyelme az élet rögös utján, mint maga szokta mondani. Túllépte már a hetvenedik esztendőt az öreg ; a dolog már csak lígett-lógoU a kezében, de azért mindennapi k>>~/)jáf niógi- i!ieg-/"lgá!';j -/•„'•'•... Kgy ki- tii/.eliíiái aprítani, kapui nvitog-.-Tni a !• • ükr>'» -zekéim-k, ki- erdőnket nye-egemi, k -:• ' fonni, ez volt \w. ••> iiiuiikuköre. Ie"'-te!ki',li-:: .!.>:i -/ámtalau-Z"!. hogy nem tud ;.",ld»-t lendíteni a ]••.'-/ n.-íl. de én mindig lm g\ ig;wi:i!i.-nii */.<•<<>'n\ •'•r' : Ne lill-uljoll l-tvúli bá'. ll'il'ig e-;ik élünk valahogy: holla *d->'t r még -,-tiki -• ft d» -- Nem ám. é,h>- it'ju uram !••!• 1: ly.igva i> -- di> há' nem -/ep-tek -enki V•'•">!! lenni. Mit az élei ilyen üreg. lehetetlen emberi;.-k. mini a milyen én vagyok. Ne aggódjék kend, István bá'. e!;

;

ni . i ,'u kendet holta napjáig, már esak azért i-. ni'i'i ••ivwt szép történeteket tud kend regélni, a mik"t én tu.tír az uj-ágokba beleirok. Hizoiiy s,ikat. jártaimkehem én már l'">M"'!i, sokon kereszlülinenteui, de a/ért már én i- ke/dofc kifogyni a reeéli'-b/i]. mini a malom, melynek nimvs őrölni, ha a garatjába nem töltenek. He még tulok egyet - -/ólt lelkesültet) itz öreg história* f/.t az egyet még nem hallotta tó'Ietu, it'ju uram. Ezt irja ki az újságba, hadd sírjon rajta, a ki elo|va-<a. Az öreg ilyetén tormán kezdett he-/,élní : lígykor, igen régen, van már ">tvn >.'-ztendejo, élt ebben a faluban egy szolgalegény. Eu itt voltam alibau az időben, de már a nevére v.

n

'n Mai számunk 10 oldalra terjed.