Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-10-31
teit illetőleg, a jó ügyhöz méltó, illusztris elvének irtak alá és buesátottak ki. Ugy Komárommegyében, mint Veszprémin egyében számosan lettek volna még illetékesek és készségesek a felhívás aláírására , de az aláírások sokasitása csak késleltette volna a nagyon is helyén való, lelkes felhívás kibocsátását. A pápa-bánhidai vasutügyet oly példás áldozatkészséggel karolta fel főkép Komáronvmegyében, de nálunk Veszprémin egyében is több értelmes és felvilágosodott közséír, minők: Darf. Kte, Körni/e, Kis-Bér, Á.^úr, Csiszár, stb. komárommegyei és J.-Tcvel. lL-lJötlüíjp., B.-Tamási, Baluini-SéiijIi, L.-l'uft'itu, (licz stb. veszprémim-gyei községek, és reméljük fel fogja karolni Vápa > árusa is, hogy szinte szégyen hárul azon kevés- mindkét megyebeli köz-égre. mely t-dilig elég közönyös volt a vasútra kért áldozat elől teljesen elzárkózni. Sajnosán értesültünk arról, hogy egyes községekben épen azok, a kik a község hivatoii vezérlői volnának, vagy lehelnének i.!nu-s és ki")Zcélokbiui, azok nem egyebek, mini t-sakis hátrumozditói és izgatói a népnek iiz ósdi-ágba, az ehuaradotlságba visszajuttatás é> az ott meghagyás céljából. oodálatus, hogy n inai korban még mindig akad nép, a mely az értelmetlenség, •sagy a rosszakarat, sőt talán nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy politikai elfogultság v> fanatizmus által közelről és távolból is sugah é> a né]' nyakán élő, de vezérlem- nem hivatott vezetőkre hallgat. Természetes, az ő álláspontjuk nagyon s-.-ábitó. -őt kedves a nép előtt : a nein tizités, a min álthtzá*. Mert hát a fődolog Í lőttük az, liuuif esak uc ürt'k hujijen meij.csak az kerüljön ki; nem kell a népnek semmi más célra törekvés, se haladás, se jobblét. A keserűség hangján írott e soraink csakis azokra vonatkoznak, a kik megérdemlik és arra a vasút ellen elfoglalt alattomos, vagy nyilt izgatásukkal rászolgáltak és más oldalról mégis elég alakoskodók magukat azzal védeni, hogy ellenük igazságtalan a világ, mert ők soha rosszat nem akarnak. De mi pedig azt mondjuk: soha nem tudják, hogy mit cselekesznek. Tisztelet és elismerés a kivételeknek, a kikre nem illenek rá panaszos soraink és hála a sorsnak, a pápa-bánhidai vasút ki fog épülni az érdekelt vidék jólétére, mert a községek nagy száma példás áldozatkészséget tanúsít és mert a vasutügyet a közügyekért buzgó egyének egész serege támogatja. Itt pedig közreadjuk a felhívást a pápa-bánhidai vasút által érdekelt Veszprém és Komárom vármegyék igen tisztelt közönségéhez. A magyar államvasutvonalak fejlődése folytán Komárom vármegye déli és Veszprém vármegye bakouy-északi vidékéu évtizedek óta közóhaj a pápa-bánhidai helyiérdekű vasútvonal. líendeltetése volna e vasútvonalnak főleg az, hogy a budapest-gráci vasúti összeköttetés az eddigi Kzékesfehérvár-Kis-Czell és Győr-KisCzell szétágazó vonalak helyett, a budapestgyőri vonal bánhidai állomásából kiiudulóau, Báuhida-Kisbér-Pápán át a legrövidebb és legtermészetesebb irányt nyerhesse; vagyis hogy a vasút vonalában a vértesaljai és Bakony-észak gazdag, termékeny és népes községeit kelet és uyugoti irányban Budapest-Grácz felé vasúttal lássa el; hogy a Vértes és Bakouy hegységekben a vonat mentén mindenütt lévő gazdag kőszéntelepeket, melyek Felsö-Galla és Bánhida alatt már is felkutatva és aknázva vaunak, a vasutforgalomba hozhassa; végre, hogy a nevezett hegyláncolatok mentén bővebben kínálkozó egyéb összes ipari és földtermékeket, minők az őserdők fái s azok iparszerüleg feldolgozott munkái, a kő, tégla és mészanyagok s mindezek mellett a jelentékeny mezei, gazdasági termények, Budapest-Grácz iráayában könnyen forgalomba legyenek hozhatok, s ez által Veszprém és Komárom megyéknek a Bakony északáu levő vidéke rég óhajtott gazdasági, ipari és kereskedelmi föllendülését megnyerhesse. Veszprém vármegye törvényhatósági közgyűlése már évekkel ezelőtt kimondta elvileg, hogy a vármegye területén létesülő vasutakat, a melyeket fontosaknak tart, tőle telhetőleg támogatni fogja és ilyenül ismerte el a pápa-bánhida vasútvonalat is. Meg vagyunk róla győződve, hogy Komárom vármegye törvényhatósága sem fog késni a megfelelő vasúti segélyt megadni a tervben levő pápa-bánhidai vasútvonalnak. De minthogy ezen vasútvonal létesüléséhez, melynek tervbe vett hossza 90—100 kilométer, uagy érdek köti a vonal meutén lévő egyes városokat és községeket is, minők Veszprém vármegj ében Pápa városa, Adáz Tevel, N.-Tevel, Xagy Gyimót, Homok-Bödöge, Ugod, Bakonybél, Csóth, Vanyola, Béb, Szűcs, Koppány, Fenyőfő, l'ápa-Teszér, Bakony-Tamási. BakonySzt.-László, Gicz, Komáiul, Varsány, Lázi, Eéde, Bakony-Szombathely, Báuk; Komárommegyében Ászár, Kis Bér, Kethely, Császár, Dad, Bókod, Kömlőd,Környe,Felső-Galla, Alsó-Galla, Bánhida ós egyéb a tervezett voual mentén uéháuy kilométer távolságban levő, itt elö nem sorolhatott jelentékeny községeket: ezen összes vonalmenti városok, községek és azok egyes nagybirtokosai is kell, hogy saját jól felfogott érdekükben, a pápa-kis-bér-bánhidai vasút létesüléséhez megkívántató anyagi hozzájárulásukat adják meg, a mit a közügy érdekében reménylünk is. Mivel pedig fontos ezen tervezett vasút a magyar államvasút fejlődése, országos postaforgalom, kereskedelem és hadászat szempontjából is, bizonyára nagyban hozzá fog járulni a magyar állam is e vasútvonal törzsrészvényeihez. v-inlék>/.em: alighanem Pislának hívták. Korhely l. _:ét,y vi,U. -/iretet', muzsika*/.", bor mellett mulat:*:. ilv azért helyt tili..tt. ha dolgozni kellett is; a inasét m-m bántotta s,,ha, ó't hántolták sokan. Fiatal volt, miutl«'i»/.i> huszonegy esztendős. Tudja, ifjú uram. az ilyen korban már rágondol az ••inber a jövendőre is . . . válas/t magának egyet u - k közül . . . c-^yel, a ki már a temetőben nyugszik réiren. Az r.n-í egy könyeseppet töröli ki <V/.revét.'.•ii.il hu' inguijával a >n méböl. Majd l'olytatá : Vajda Ágnesnek hívták azt a leányt, a kit u/. u Pista legény kiválasztott. En jól emlékszem rája, ii.intl.a most i- előttem állna karcsú te>u'-Tel. aranyos hajával, gömbölyű piros .uraival. Tetszett mindenkinek, a ki meglátta. Volt ennek a leánynak egy rálartó>, büszke mostohája, a ki rossz s/.emmel nézte a szegénykének kínálkozó sok szerencsét. De biz' a leánynak csak a mint mondták —• az ó" Pistája volt mindene, mindenki más senki. A mostohája mindig a sarkában volt, mikor választoltjával beszélgetett a jövenui. Tul. — Majd adok én nektek, — rivallt közbe M.ksznr a sárkány —- ez a leány itt marad a háznú 1 .. majd vénségemre magam huzakodom! Ti egymásé nem lesztek soha. Értettétek ?! A szerelmesek értették is, meg nem is. —• Hát mi a kifogása ellenem, nénémasszony V Hiszen se nem öltem, se nem raboltam, — szólt szelíden a legény. — Ne néuéinass'zonyozz engem; ha tudui akarod, hát megmondom. Te «ta itt vagy, holnap amott szolgálsz; kóborló ebnek nem való leány. Erted most már'! •— Értem. ~ felelt szilárd hangon a legény, .s összeszorította az ökleit, hogy üssön. Xem ütött, hanem sarkon fordult, s ennyit mondott vissza : •— Verje meg kendet szivtelenségeért a jó Isten! — s e/./.el le\érten elhagyta az ő Ágnesének lakóházát. Ettől kezdve sok iilő mult el; talán volt három es/.tendő is. A mostohát megütötte a guta, igy hát nem volt többé akadály. Pistából meg az Ágnesből egy pár lett. Szerették egymást, mint a galambpár s mind a ketten édes gyönyörűséggel dajkálták munka után a kis piei Ágneskét. De minden megváltozik e földön. A fekete haj megőszül, a levél elsárgul, s aztán jön az unalmas tél . . , .Egypár esztendeig boldogul éltek ők. De a Pislában, vagy akkor már Istvánban fölújult a régi vágy. a legénykori vágy. — de azért a feleségét ugy szerette, mint annak előtte. Újra kezdte a mulatozást. Mikor muzsikáltak a kocsmában, újra ő is beállt a táncolók közé és táncolt, majd a lába kopott el belé. Egyszer a mint Bogár Marcsát, a falu legszebb lányát forgatta, a kocsma ablakán egy bekendőzött női fej nézett be, — meg egy szökehaju, karon illő kis gyermek. . . . István éppen csókot nyomott a kikapós Bogár Marcsa kipirult orcájára. Ezt az a nő meglátta s majd, hogy le nem ejtette a gyermeket kezéből. Lassan-lassan magához tért s haza felé támolygott. De nem tudott sokáig menni, szivét elszoritotta a fájdalom s neki dőlt a Darázsi Márton háza ialának. Ez a Darázsi Márton még legény volt, amolyan magának való. de formás legény. Ez rátalált arra a gyermekes asszonyra, •— aztán hazáig elkísérte, egészen be a szobába, hol legelőször a gyermeket fektette a bölcsőbe : aztán az erőien asszonyt segítette ágyába. Éppen e pillanatban toppant be a halvány mécsvilágtól homályos szobába kapatos fejjel a férj — István. Fölordított, mert hiszen szerette az ő Ágnesét — és lekapta a kályha vállán heverő kenyérvágó nagy kést. Es Darázsi Márton a jószívű legény egy pillanat alatt, egy jajszó nélkül holtan, vérében a földön fetrengett. Eddig a történet ifjú uram ; de mégis van hozzá még valami, ezt is írja meg az újságnak : Istvánt elcsukták tiz esztendőre s mikor kiadottá megérdemlett büntetését hazajött. De becsülelével mindenét elvesztette. Hűséges felesége kis leányával együtt elpusztult; ott kinn nyugosznak már régen a temetőben. Áldja meg az Isten Őket haló porukban is . . . Ezzel az öreg neki borult a falnak és sírt keservesen, mint egy kis gyermek. En nem kérdeztem a zokogó öreget, hogy mikép hívták azt az Istvánt. Mert ugy is tudtam, hogy azóta az Istvánból István bá' lett. Becsületes Pereszlényi Zoltán. öreg ember
