Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-10-24

PAPAI LAPOE. 1897. október ii szárú alatt leiratot küldött, melyben értesíti a tan felügyelőséget, miszerint a pápai állami polgári j leányiskola elhelyezése céljából í'elajáulott ujabb, u. n. Csajthay-féle telek a helyszínén megvizsgáltatván, felajánlott alakjában az iskola céljaira keskeny iifrui vonala Jolytán nem alkalmas. Az esetben azonban, ha a Csajthay-féle telek a határoló két északi szomszédos, u. n. Pados és Lukács-féle telekkel kibővittettik olyképen, hogy a telek összes utcai homlokvonalának hossza ÍJ2-47 méter lesz, az iskola elhelyezésére minden tekintetből megfelelőnek mondható és elfogadható. A kiegészített telek összes területe kerek számben 1(500 rjölet fog kitenni. Hiyja fel a tanfelügyelőség — szól továbbá a miniszteri intézmény — a város képviselőtestületét a fentiek alapján, hogy a Csajthay és a két északi szomszédos telket szerezze meg és eljárásának eredményéről tegyen jelentést. Azt hi>szük, a hivatkozott miniszteri leirathoz nem kell bővebb kommentárt űznünk, mert máiévek óta úgyis számtalanszor felsoroltuk a polgári leányiskola jelenlegi bérhelyiségének mizerábilis, minden kritikán aluli voltát és az uj épületnek a városi polgárok és azok polgári leányiskolába járó gyermekei érdekeljen égető szükségét s miharább történendő felépítését. A telek vételének kérdésében a november 1-i városi közgyűlés most már érdemleges határozatot hoz és hogy a város az állami polgári leányiskolájától őzen utolsó áldozatot nem fogja sajnálni és a telkeket az iskola elhelyezésének végre-valahára megvalósithatása és az uj épület mielőbb felemel hetese céljából a város jól felfogott érdekéből is megszerzi. A mi állal csak öregbiteni feg ja azon érdemeket, a melyeket a kultur intézményekre már odditi is bo'kezüleg és szívesen hozott áldozatai folytán az ouész ország szine előtt magának kivívott. Szabályrendelet a házalás megtiltásáról. Az e cím alatt készített szabályrendelet tervezetet a képviselőtestület visszaadta pótlásra a városi tanácsnak. Most újból a zöld asztal elé kerül módosítás nélkül azon indokolással, hogy mivel a cs. és kir. nyílt parancs gyakorlatunkban ma is szószerint érvényben vau, tehát az arra való hivatkozás alkotmányjogi szempontba nem ütközik, továbbá mivel a szabályrendeletben a nyilt parancsnak hivatkozott §§-ai körül nem írhatók, mert az a tervezett szab. rendelett etulhalmozottá tenné és mivel még az 1807. évtől kezdve kiadott ide vonatkozó belügyminiszteri rendeletekben foglalt intézkedéseket is bele kellene venni, és ez által annak áttekintése rendkivül meg volna nehezítve, majdnem lehetetlenné téve ; de meg mivel a szabályrendelet a többi városokban hozott és miniszterileg megerősített szabályrendeletek mintájára készíttetett. Ezen indokokat tekintetbe véve, nem kételkedünk, hogy a közgyűlés a szabályrendelet tevezetet elfogadja. Szabályrendelet a szikviz megadóztatásáról. Mult számunkban közöltük ezen szabályrendelet tervezetet, melyet Mészáros Károly polgármester készített és terjesztett be a v. tanácshoz. A városi tanács a közgyűlésnek elfogadására ajánlja a szab. rendeletet, mi ha megtörténik, pár ezer forinttal fog szaporodni városunk bevételi forrása és a szikvizgyárak folytonos ellenőrzés és vizsgálat alatt állván, a közegészségre káros szikvizet nem fognak gyártani. Bár a szabályrendelet életbe léptetése által a szikviz ára 1—2 krajcárral emelkedui fog de meg lesz a garancia arra nézve, hogy jó szikvizet élvezhetünk. Es ha esetleg a szikvízgyárak beszüntetnék üzemüket, a városnak mindig módjában lesz, hogy állithat fel a saját rezsijére szikvizgyárat és hogy ezen vállalatra nem fog rá fizetni, arról biztosithatjuk mi is. Szem előtt tartva tehát mindezen a városra háramló előnyöket, a szikviz mérsékelt megadóztatása tárgyában készített szabályrendelet tervezetet el fogadh atón ak t artj uk. A színháztér uj kerítése. Polgármesterünknek a színháztérnek folytatólagosan vasrácscsal leendő bekerítése tárgyában tett előterjesztése a költségvetés kapcsán a tárgysorozatba újból fel van véve. Midőn megjegyezzük, hogy a vasrács-kerités 2170 frtba kerül a költségvetés szerint és hogy a diszes kerítés nagyban fogja emelni a városnak ezen terét és ha a fedezetre kellő alap van, városi pótadó igénybevétele nélkül, reméljük, a képviselőtestület nem zárkózik el ezen terv elől és elhatározza a színháztérnek folytatólagosan vasrácscsal leendő bekerítését, a mely nagy áldozatba épen nem kerül; mert ha már a honvédszobor előtt elkészítették a vasrács kerítést, ugy illenék, hogy a színháztér többi három oldala is ugyan ilyen kerítést nyerjen, nemcsak az egyöntetűség, de városi szépészeti szempontból is. A kenyérkérdés. A kenyér olcsó előállításának kérdése talán még soha se foglalkoztatta annyira a közgazdákat, mint jelenleg, s ajánlanak is külüuféle módot. A kenyér olcsóbbá tételére a legelterjedtebb szokás a liszthez burgonyát keverni. Egy métermázsa liszt ára 12—16 frt, a burgonya pedig csak 1.50—3 frt, s mivel 100 k!g. búzaliszthez 25—30 klg. burgonyát lehet hozzá keverni, csakugyan olcsóbb lesz a kenyér. A keverés által azonban sokat veszít a kenyér tápértékéből, rozskenyérhez pedig burgonya nein keverhető. Egy második módja a kenyér olcsóbbá tételének a kétszeres liszt használata, a buza- és kenyérlisztnek összekeverése. Ma a buza ára 12 frt, a rozsé 8.25 frt, — s igy minél több rozsot keverüuk a búzához, annál olcsóbb a kenyér. A kényé)- olcsóbbá tételét még azzal is fokozzák, hogy a lisztbe korpát is beleőrülnek. A korpa ára 3—4 frt, tehát ebből a szempontból olcsóbb is lesz a kenyér, de ha meggondoljuk, hogy a korpa nem más, mint a buzaszemek elhalt sejtjei, tehát ugyanaz, mint a fáuak a kérge, emészthetlen, táperővel nem biró anyag, úgy belátjuk, liogy a korpának a kenyérhez keverésével utóbbit jóval értéktelenebbé tesszük. Mult évben Németországban nagy lármát csaptak avval, hogy a búzát felesleges őrölni, azt csak jól be kell áztatni és az igy ellágyult szemeket közvetlenül kenyérré kell gyúrni. Ma a'/onban említést se tesznek ezen módszerről mert teljesen be nem vált. Az előállítási költség redukálása által szinS elég egy kis atom bonn-lézengő roncsa, Hogy a bűvös lámpa a laza egészet Elmekre bontsa. Tán a gépezetbe láthatatlanul Egy semmiség hull be és beleszorul, S zavaró hajszálként ez fekszik keresztben, Ep ott, ahol a hatás íiuom rugója rezzen, Ep szervezet is, nézd, hányszor tönkremén. Hányszor elhal sárgáu egy-egy szép növény, Látszólag ok nélkül, de miért? mert hiányzik Véréből, sejtjéből egy kis vasparáuy, Amit kiskanállal hiába erőltet. Be nem adhat néki szegény tudomány. Hogy a hiba hol van, azt én nem tudom. És nem is töprengek a keresztúton: Ami ügy egyszer a szinem előtt fekszik, Abban az a kérdés: tetszik, vagy nem tetszik, S niucs alku, középút, hogy ez, vagy amaz, Az esküdt igennel, vagy nemmel szavaz. Művészet. .Irodalomhoz.) Igazad van, testvér. Mert ha balul üt ia Ki rád az ítélet, Még mindig jobb az, mint egy akadémikus Papiros dicséret. Igy, ha egy napig is, de mégis csak éltél. Világra jöhettél, hangodon beszélhettél. Több ez a csepp élet, mint ha magad üres Álmokkal csalod. S holdvilág-nevelte babér közt pihensz az Asztalfiókban, mint eleven halott. Inkább Tiszavirág, bár egy kurta napra, Mint bármily Múzeum nagybecsű darabja! Oh mert édesebb nincs, mint csak élni, élni! Örökkön örökké küzködni, remélni. Harcolni teérted, istenek itala, Csillogó siker, És dalolva menni vesztőhelyre is, ha Erted halni kell! Ám kövezzenek meg, ám nyilazzanak le, De ha téged sejtlek bármi messze, fönt: Csorgó vérem nyalva is feltörök érted, 8 elkékülő ajkam bucsususogása Csak téged köszönt. I vadulom. Oh ! hisz az én álmom sem volt soha más. Hányszor leszakadt már az én ajkamról is Ez a vallomás. Virágtermö lelkem diszbe szedve mindig Arcodat kutatja, Mert onnan derül, vagy borul az én félénk Virágaiin napja. Ha szeszélyes vagy is, ha szigorú vagy is, Én azért szeretlek. E csarnokokban is (Muv.-b.ez) az ö ajakán át Tégedet kereslek. Lásd, mindent bevallók. Azt se tagadom, Volt nekem már véled sok sötét napom, De ha verőfényes közben egy akad, Annak boldogsága elfeledtet rögtön Sötét százakat. Ez a templom, melyet ma felszentelünk, Megint szaporítja találka-helyünk. Kifeszített szárnynyal repít ide vágyam, Részt kértem ma is az első áldozásban, Hogy oltártüzóbe — mert egyebem nincsen, Egy-két virágomat én is belehintsem. Elzengi ezután a Közönség is a — Nemzeti Színház keletkezésének történetét. E közben színes, nagy tabló, a régi nemzeti színház képe. Széchenyi, Vövösmavthy és Földvávy alispán alakjai stb. Gyönyörű' ebben a részben Földvári/ beszéde, a melylyel a régi nemzeti színház megnyitását festi a költő. íme még ez mutatóba: Földvávy. (Az élőkép-csoportban, melynek központja, megszólal.) Nemes és nemzetes urak, asszonyságok. Pártás, szép leányzók, világfi deákok ; Megyének, városnak tiszthordó emberi, Remeklő céheknek fő atyamesteri; Budai dalárok, budai szinészek, S kik csak eljöttetek hű magyar testvérek, Köszöntésem ti is jó szívvel vegyétek ! Illik, hogy mikor egy házat felavatunk, Köszöntő szózatra nyíljék meg ajakunk, Köszöntök tehát az épitő gazdára, Az ő holtig tartó földi jó voltára. De vaj, mit is mondok? Ki itten a gazda? Ki volna más, mint a magyar nemzet maga: Az, kinek mindnyájan gyermekei vagyunk, Kitől mindent kapunk, kire mindent hagyunk. Az, kinek szolgálni olyan gyönyörűség, Az, kit megsiratni jaj, de keserűség, Ki mióta lábát e szent földre tette.