Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-01-31
XXIV. évfolyam. 5. szám. Pápa, 1897. január 31 Papa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap, .Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., 'hová : á lapnak szánt közlemények küldendők. •'• -'/'•* ,s Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. Lap tulajdonos : dr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : JECönnencLy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a leejutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. „Általános visszatérítési pénztár részvénytársaság". 5 ") Azt Íriszem, alig lesz a tisztelt olvasók között olyan, a ki még nem hallotta volna hírét a címben megnevezett részvénytársaságnak, a mely a mult év elején alakult Budapesten. E társaságnak az a jelszava, hogy «készpónzzel fizess magyar, hogy meggazdagodhassál* . E jelszó hallatára persze sokan a fülük mögé kapják a kezüket s az ártatlan boszankodás bizonyos nemével mondják: ugyan micsoda beszéd ez? Hogyan fizessen készpénzzel az a szegény sorsú ember, a kinek nincs készpénze? Á ki meg készpénzzel fizethet, az már, ha nem épen gazdag is, de jómódú. Az. ilyen -aztán jól ismervén a készpénzzel fizetés eló'nyeit, készpénzzel fizetett már eddig is. Hát ez a hozzászólás igaz is, nem is. Először is nem áll, hogy csak a szegénysorsu ember vásárol hitelre; sőt azt mondhatnók, hogy épen a szegénység vásárol rendszerint készpénzen, mivel igen kevés, vagy semmi hitele sincs. Hitelre többnyire azok vásárolnak, a kik, ha eléggé rendbe szednék magukat és komolyan számot vetnének szükségcikkel, rövid időn oda juthatnának, hogy készpénzzel fizethetnének. *) .Felhívjuk olvasóink figyelmét e közérdekű cikkre. Sőt már is megtennék azt, ha nem hízelegne önérzetüknek a kereskedőnek az az udvarias, de jól számító biztatása : «csak tessék vásárolni, ha most nem fizethet, az nem tesz semmit; biztos pénz az; bár 100 irtom volna önnél; nem félek én, hogy meg nem kapom stb.» Másodszor nem áll az, hogy mindazok, a kiknek módjukban van, készpénzzel fizetnek. Mert hát hiába: nagyon megszoktuk a hitelezést. No de jól van; halljuk már, hogy miként igér meggazdagodást a készpénzzel fizetés, vagy ez az » általános visszatérítési pénztár részvénytársasági.Erre vonatkozólag az «Egyetertes» ezt hja: „Ez a társaság megfigyelte azt a régi igazságot, hogy a kereskedő, legyen az nagy vagy kiskereskedő, zsibárus, mészáros vagy szatócs, az olyan vevőt szereti legjobban, a ki készpénzzel űzet. Sőt bizonyos árengedményekre is kész, ha arról van szó, hogy készpénzt kap a vevőktől. A társaság elhatározta hát, hogy a kereskedőknek s az eladóknak ezt az előnyét általánossá kell tenni oly gyümölcsöztetéssel ; a mely eddig hallatlan volt, A kereskedőnek a társaság szelvényeket bocsátott rendelkezésére, a melyeknek pénzértékük van. E szelvényeket csak azok kapják meg, a kik készpénzzel fizetnek. Ha például valaki egy frtot költ, történjék az bárhol, csak kérnie kell, kap ugyanannyi értékről szóló szelvényt; ha száz frtot költ, már száz forintos szelvényt, ha ezer frtot költ, ezer frtos szelvényt. Ezeknek a szelvényeknek azonban csak öt százal&kos értékök van. De megfelelő szelvényt kap, ha tiz krajcárt, vagy bármily csekély összeget költ is, szóval minden kiadásáért megfelelő teljes értékű szelvényt kap, ha kér. A ki pedig meg akar gazdagodni, az okvetlen kéri a szelvényeket, mert hisz azok jogosan megilletik őt. Nos, ezek a szelvények nem csak tőkét képeznek azoknak a kezében, a kik kapják, de a visszatérítési pénztár kamatos kamatokkal fizeti is vissza." Már most kétségtelen, hogy sokan vannak városunkban, a kiknek legalább 600 frtba kerül a háztartásuk. Az ilyenek készpénz fizetés mellett évenként megtakarítanak 5xö=30 frtot, a mi 10 óv alatt csak tőkében is 800 frt, de hozzá jő még a kamatos kamat. Ez összeg egy leány kiházasitásakor már valami! A kik meg ezer frtot költenek évenként, azok évi 50 frtot, 10 év alatt 500 frtot takaritnak meg tőkében és ehhez jő még a kamat. Egészen szegény iparosaink és napszámosaink is elköltenek évenként 200 irtot; ezután az évi megtakarítás 10 frt lenne, 10 évi pedig 100 frt és a kamat! De hát hogyan áll elő az általános visszatérítési pénztárnak az a tőkéje, a mely az egyes vásárlók kezében levő szelvények fedezetéül szolgál, vagyis miből fizeti az ki a szelvények értékét? A társaság tagjai bizonyára nem a saját zsebjükből fizetik. Nem. A PÁPÁI LAPOK TÁRCÁJA. A csárdában.*) — Emlékezés 1895. Szilveszter-estjére. — Hideg este volt. Szilveszfcer-este ; Friss, sűrű hó a vidéket megeste, Mint ha dermedt, mély álomba dőlt volna: Nyugodt, hangtalan csöndes volt a róna . . , üezzeg hangos a faluvégi csárda: Két szál cigány húzta, egy legény járta, Nehéz volt a szive, valaki megcsalta, — Könnyíteni akart nótaszóval rajta. „Halovány arcom legyen a kótád !" . . . Huzattá, fújta a bú-bánatos nótát. Az asztaloknál, ott meg szerte-szélylyel fogyott a lőre . . . Öregbült az éjjel. S a hogy az óra éjfélt üt, íme, Mi jut a bolondos cigány eszébe: Feledi, hagyja a Pista gyerek búját, S a szobán a „Himnusz" bűvös hangja zúg át.., Varázs-stavára kicsinyje, nagyja, A lármát, a nótát nyomban abba hagyja. *) A Kisfaludy társaság ülésén felolvasta Szász Károly. Csönd . . . mint közelgő viharkor a tájon . . . Csak a hegedű zeng édesen . . . fájón . . . Egyszerre, mint a terhes ég haragja, Fölzúg egy hang, a többit is ragadva; Fiatalja, vénje buzgón vele tart — S zeng, harsog: „Isten áldd meg a magyart." . . . Ott borozgattam, az egyik sarokban, S csak azt érzem: szivem ujongva dobban, S szememben édes örömköny ragyog : Mint ha hivők közt, templomban vagyok. Lampérth Géza. A viziló. •— V i g m o n o 1 o g. — Irta: livánosi Pál.*) ^Színhely ogy csiuosuu buloiw.ott garyon szoba, Jobbva űs bulin ajtó,) Sándor (kezében egy levéllel, gyorsan beléj)): Meg van tehát I Igaz, nem szép tó'lem, hogy ehhez a módhoz folyamodtam, de hát Istenem, mit csináljak ? Iía önök helyzetembe képzelik magukat, önök sem tettek volna máskép. És véletlen volt az egész. Ilonkáékhoz akartam menni, a lépcsőn találkoztam szobalányukkal, a ki e )eveiét vitte kezében. Mig *) A monológ, melynek szerzője dr. Tausz Jakab városunk szülötte és lapunknak is volt derék munkatársa, Budapesten jelent meg. Ára 15 kr. Kapható Kis Tivadar könyvkereskedésében is. megkérdezem tőle, hog3 r a kisasszony fent van-e, szemein a levélboritékra tévedt és látom, hogy a levél Virágh Blankára, Ilonka legjobb barátnőjére van ciraezve. Mint a villáin cikkázik át agyamon, hogy most bizonyságot szerezhetek arról, a mit eddig csak sejtettem. Egy aranyat a leány kezébe cwiratatní, biztosítani ó't arról, hogy a levelet fel fogom adni, iderohanni, csak pillanat műve volt. (Hosszan nézi a levelet.) E drága kis levél dönti el sorsomat. Nem mintha nem tudnám, hogy Ilonka rokonszenvez velem, de mindig olyan habozást, olyan bizonytalanságot tapasztaltam nála. Ha egy nap barátságos volt hozzám, másnap már bizonyosan rám sem tekintett, különösen, mikor az a kiállhatatlan Ponjatovsky Miciszláv dragonyos-tiszt mellette volt. (Hévvel.) Pedig esküszöm önöknek, hogy a hadnagyot ki nem állhatja, csak játszik vele, de engem komolyan számba vesz. De milyen nehezen tudtam annyira vinni, hogy velem foglalkozzék. Mikor most hat hete Lonkayéknál vacsorán először találkoztunk, rám sem tekintett. Az asztalnál egymás mellett ültünk, és én annyira bámultam Öt, hogy mindenről, de mindenről megfeledkeztem. Elfeledkeztem, hogy Lonkayéknál vagyok, hogy estebédnél ülök, hogy körültem egy nagy társaság van s egyre csak ó't néztem. A jobb oldalamon ülő Szirmay bárónő felkért, hogy töltsek bort a poharába és én töltöttem neki — PÁPAI LAPOK
