Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-08-29

sőbb jóváhagyást igényel, melynuk megnyerése nem föltétlenül biztos: ezen tételtől el kell tekintenünk. Emelhetőnek tartjuk, hacsak pár száz forinttól is, a költségvetés bevételi részének lő, Ili, 17, f>l és f)4. tételeit. Ezek közül kivesszük, mert a többi egy tekintetre is érthető, az öl. tételt. Ennek a tételnek sajátságos története vau. Tudott dolog, hogy az aszfaltjárda költségeit l

(3 részben a város, - ., részben pedig a háztulajdonosok viselik. Már most ha nézzük az előirányzott bevételt, a mit a háztulajdonosoknak kellene fizetni * járdakövezési költségtérítés oUOl) frt.. ugy látjuk, hogy az az •előirányzott kiadásnak 811(11 írtnak (kiadási sorszám 92.) nem kétharmada, hanem csak pár száz forinttal több mint egyharmada. (A kétharmad volna f>.'>74 frt, az egyharmad 2o's.7 frt ) A mi most már ezt a kétségtelen szabálytalanságot illeti, ez ugy állott elő, ln igy egyes háztulajdonosok nem éltek a/, aszfalt-társasággal, s illetve a várossal szemben szerződésileg biztosított azon jogukkal, hojry a rájuk eső részt egyenlő félévi részletekben lizesssék le f)"/

0-os kamataival együtt, hanem lefizették az egészet egyszerre. A váro.s, mely az aszfalt-társaságnak félévenként fizet, ezt az egész lefizetést nem tartotta nyilván, hanem folyó bevételnek tekintet te s fölhasználta nemcsak az aszfalttársasággal szemben f'málló kötelezettségének kiegyenlítésére, hanem egyéb kiadásainak fedezésére is. Mult évben a költségvetés tárgyalásakor föl lelt hozva ezen eljárás helytelensége, s most a tanács a másik túlzásba esett. Félretette s takarékpénztárilag kamatoztatja a magánosok által befizetett összeget —• a mi helyes — de céljára csak r.i()2-ben fogja az egészet fordítani, holott az ö>szeg félévenként esedékes. A mily helytelen Yolt szerintünk az első eljárás, ép oly helytelen az utóbbi, mert igy a város, a helyett, hogy a magánosok által lefizetett összeget a maga idején átadná, tényleg tőkét gyűjt 1902-re, a mi csak a pótadónak 1901-ig, tehát 4 éven keresztül szükségtelen emelésével lehető. A takarékpénztárban — ugy tudjuk — ily cimen b'000 frt van elhelyezve. Ezt 1898—1902-ig terjedő évekre egyenlő részekre osztva fel lehet használni; vagyis ezen a cimen 1200 frtot lehet a bevételek közé fölvenni, a mi által a pótadó majdnem l'/^'/y-kal csökkenik s az erős hullámzásoktól a pótadő kivetésénél a lakosság meg lesz kiméivé. Legcélszerűbb volna egyébként a kérdéses (>000 frtot egyszerűen most átutalni az aszfalt-társaságnak, annyival is inkább, mert a város az aszfalt-társaságnak ő" ,,-ot fizet, a takarékpénztártól pedig 4"'

()-ot kap, s igy évenként (iO frtot, f> év alatt i5Ü0 frtot ráfizet. IIa még megemlítjük, hogy a rendkívüli kiadások UOOO frtos tételét egy anynyira részletezett költségvetésnél, mint a mienk, kissé magasnak találjuk, s hogy másrészt bizonyos formai szempontokból mig t. i. a fölveendő kölcsön megszavazva nincs — a szükséglendő kamatokat inkább ide e cini alá utalandónak tartjuk, s végre hogy a gyámi tartalékalap bevételeiből a közpénztár részére 1200 frtot átutaló határozatnak a felsőbb helyen jóváhagyását megsürgetendó'nek véljük, elmondottunk mindent, a mit a költségvetés egyes téleleire elmondani óhajtottunk, mert hisz a költségvetés az évek óta ismert és sokszoros bírálat tárgyát képezett keretekben mozog, s ugy a bevételek, mint a kiadások többé-kevésbbé állandó jellegűek. Azt hisszük, hogy a felhozottakon kivül, alig van valami lén vegesebb megjegyezni való ; — legyen szabad végül még csak egy ponttal kapcsolatosan ugy a képviselőtestület, mint a polgármester urnák figyelmébe ajánlani valamit. Szegényügyi kiadásra a költségvetésben 6000 frt van felvéve; nem akarom bírálat tárgyává tenni az eddigi kiosztási módozatot, mert jól tudom, mily nehézségekbe ütközik a szegények helyes segélyezése. De ez évben (másfél évtized óta) szokatlan drágaságnak nézünk elébe, épen a legfontosabb élelmi cikknél a lisztnél s kenyérnél. Nem volna-e célszerű, ha, a segélyezésnek legalább egy része a helybeli nőegyletekkel egyetértve s azok által is támogatva szegény-konyha felállítására fordíttatnék? Városunk abban a szerencsés helyzetben van, hogy tiszti karának feje egyúttal az áldásosán működő városi jótékony nőegyesületnek is intéző tagja és igy kettős minőségében van felhiva figyelme a szegényügyre: legyen szabad reménylenünk, hogy c figyelemnek sikerülni fog megtalálni a módot, a- melyen a szegények segélyezése — most a rosszabbodó megélhetési viszonyok közt — az eddiginél is hatékonyabban lesz foganatosítható. Dr. Antal Géza. A dunántúli ág. h. ev. egyházkerület közgyűlése. E héteu aug. hó 'lő. és 26 ik n*pjaiu városunkban tartotta a duuáutúli ág. Ii. ev. egyházkerület évi rendes közgyűlését. Pápa, mint az e\ang. püspök szé-helye a szokottnál nagyobb vonzerőt gyakorolt az egyházkerület közönségére és a közgyűlés igen népes volt. A küldöttek már 24-én érkeztek, hogy a különféle előkészítő bizottságokban ós értekezletekben résztvehessenek. K napon érkezett Kis-Cell felől d. u. 15 órakor a világi elnök, szeniinártoni íímló Kálmán v. b. t. t. ő nagyméltósága, kit az állomáson a helybeli egyház k.il-'ii'»-i ii a polgári é* felsőbb leányiskolákat), addig {•/. egyesületnek ni'tn a uú'i gimnáziumok és nem a n.'k t'gyi-ti'ini képzettségének kérdését kell előtérbe állítania, di' minél előbb s minél szélesebb alapon ahh'i/. látnia, hogy :i már létező, de hibát nonccalcM '•rinl-izri'iii-I; nn'iíjavitásán, helyrehozásán minél alaj> 'Siliiian M'g'itsi'n.* iPorogsághy Dénesné.i. A társadalminak neme-ak jól tanilott, hamun s i.l.g mii niagas/tus hivatásukra alaposan m-vclt H"kn' vau -/üksége, s ismétlem a társadalomnak •i!;>iiniii a reformot, mert a hivatottak gondolkodása i'Lrés/eii más. l.á/.árné-Kas/tuer .Janka, egyik legeló'keh'íbb iskolánk igazgatója igy ir : ..Honosítsuk meg a mi viszonyaink!)"/ mérten a háztartási iskolákat a niunkásn-ztály leányai számára. A kisiparos s munkás• •-ztály leányainak e/.eu irányban való oktatása elv>nná u'ket a felsőbb intézetektől, miáltal egyrészről az értelmi munkál igénylő pályák inkább az intellig osztály női s/.úiiiára maradnának lenn, másn'-zt amazok az <"> élethivatásuknak megfelelő képzési nyernének." i Mily s/ép humanizmus, mely az értelmességet •i -/árina/.ás szerint osztályozza! I'cdig hány kisiparos tiii ragyogott s ragyog most is éppen a/, értelmi pályákon !i Szent Isten! tehát csak a kisiparos s iu.iiikáso</,iály leányainak van élethivatása, az intelligens osztály leányai pedig csak szakpályákra készülhetnek ; ezek pedig, mint a tantárgyak mutatják, teljesen kizárják a családi tűzhely számára való előké-zitést, ha tehát egy intelligens t'érli nősülni akar s olyan nőt ken-, ki értve a családi tűzhely, a háztartás leendőihez, azokban örömét is fogja lelni, kisiparos s munkásosztályhoz kell fordulnia! S a mai társadalom mégis elitéli azt az intelligens tértit, ki ilyen mésalliance-t kötne, mert nem szaktudóst keresett élettársul, hanem élethivatására nevelt nőt. Is'e értsenek félre, uem azt mondom én, hogy a nő ne tanuljon, ne készüljön pályákra, sőt éppen a mai nehéz megélhetési viszonyok s azon tény. hogy a családalapítás nem függ magától a nőtől, hanoin rajta kívül eső tényezőkiől is, szükségessé j teszik, hogy a nő a családon kivül is találhasson életpályát ; de minden női képzésnek c/só' ttorhitn a/.on kellékeket kell megadnia, melyekre a nőnek mint élettársnak, mint családanyának szüksége van, vagyis 1 az értelein alapos kiművelése mellett szilárd erkölcsi 1 alapot vetve meg kell tanítani őket mindazokban j való ügyességekre, a melyekre a háziasszonynak, a ! feleségnek, az anyának szüksége vau; niánoil son/un mindazon kellékeket, melvekre a családi élet örömeiben nem osztozó, magukban álló nőknek van szükségük. Nem vagyok én ellensége a modern nevelés j eszközeinek ikorcsolya, lawn-tennis stb.), sőt... de óhajtom, hogy a nevelés olyan legyen, hogy a nő fogékony maradjon eredeti, isteni hivatása iránt, hogy midőn családot alapit, érezze, hogy ez a fölavatása s ezért örömest mondjon le ••— ha kell — ama I mellékesekről; mert minden más szerep a nő száI mára az életben csak az életviszonyok kényszerüsé! gélől szült állapot, mit eléggé bizonyít a/.on tény, j hogy bármily kedvező állásból, kedvező körülmények I közül szívvel térnek vissza eredeti hivatásukhoz; élő példa erre éppen maga Kasztner Janka, ki ama nagy család mellett, melynek anyja, szívesen vonult vissza abba a szűkebb családi életbe, hogy ott áraszsza ki lelke teljes melegét s a mely kiír, valljuk meg, valódi nő nélkül sötét, hideg, kietlen marad. S tán éppen a mai ferde női nevelés az oka, hogy sokan irtóznak a házasság „igáját

u (inert ferde nevelésű mellett az bizony valóságos iga lehet) nyakukba venni ; lehet a nő szelllemileg bármily

7 kiváló, bármily kitűnő művek alkotója: több jót sehol nem tehet, mint a házi tűzhelynél, mint a ringó bölcsó'íiél ; s ha a nő nevelésében, a nőben ez eszmény kihalt, megszűnt, ha a nő szégyenít kerüli a családi élet, a háztartási teendőket s az unalmat nem munkával űzi el magától, hanem léha szórakozásokkal: akkor inog a uó'k kultusza, a társadalom erkölcsének alapja. Pedig közel van ez az idő! Hisz épp azok a tényezők, kiknek első sorban kötelességük a nőt nevelni, lenézőleg emlegetik a gazdaasszonyi teendőket, meri a konyha hagyma-szaguvá teszi a kezet, a gőz ráncossá teszi az arcot stb. ; én meg vagyok róla győződve, hogy a férjek inkább csókolják av.t a hagymaszagú kezet, mely a l'érj keresményét ugy tudja beosztani, hogy háza mindig tiszta, ételei ízletesek; maga csínnal öltözködik s körében mindent rend, megelégedés leng át, szóval áldás a háznál, mint a magyar mondja; mint azt a parí'ümösct vagy púderodat, a mely pazarlásaival örökös péuzzavart okoz a, férjnek, melynek lakása rendetlen, piszkos, épp igy gyermekei ; maga pedig, minthogy gondolatai ferde nevelése miatt más világban kalandoznak, fésületlen, öltözékében lompos stb.; s az a ránc, melyet a munka