Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-08-29
küldöttsége s ennek élén főtiszt, és méltóságos Gyurátz Ferenc püspök, mint pápai lelkész fogadta. Jelen voltak az egyházmegyék részéről : dr. Schreiner János kir. tan., Takács Dénes törvszéki elnök, Rupprecht Tasziló, Kupprecht Olivér, Nagy János, Ihász Lajos, Barcza Géza, Berzsenyi Sándor Nikláról (a költő unokája), Bélák István, Nádassy Kálmán kir. tanácsos; az esperesek közül: Renuer Henrik, Laucsek Jónás, Stettner Gyula, Kund Samu,Varga Gyula, Mészáros Istváu, Szalay Ferenc, Gzuppon Sándor, Németh Pál, Bauer Adolf; a tisztviselői karból: Berzsenyi Dezső és Horváth Samu főjegyzők, dr. Ajkay Bél*, dr. Mesterházy Gedeon tiszteletbeli jegyzők, Poszvék Sándor főszámvevő és soproni főiskolai igazgató, Gombótz Miklós, Gyalogh István igazgatók. Itt voltak még a vidéki küldöttek közül : dr. Ráu Ottó, dr. Purgly Sándor orsz. képv., Fischer Imre, dr. Szovjá* Hugó, Hrabovszky Sándor, Kis Jenő, dr. Perlaky Elek győri egyházfel ügyelő, dr. Berzsenyi Jenő Lépiskolai biz. elnök, Vidos József, O.-tify Miklós és még igen számos helybeli és vidéki egyháztag. A gyűlésen, mint verdég, a helybeli ev. ref. egyház több kiváló képviselője is megjelent. A közgyűlés 2ó-én d. e. 8 órakor gyámintézeti istenitisztelettel vette kezdetét, melyen a templomi közönség Karsay Sándor ny. püspök egyházi énekét énekelte. Az oltár előtt Horváth Samu téti lelkész és ker. főjegyző mondott igen szép, emelkedett hangú, alkalmi imádságot. Közben az ez alkalomra kibővített egyházi énekkar adott elő Viel Károly vezetése alatt orgouakiséret mellett igen szépen sikerült karéneket. Az ünnepi szónok Szalay Ferenc várpalotai lelkész és esperes volt, ki nagyobb szabású, erőteljes beszédben buzdított az evangeüomi hitben való szilárdságra és a keresztyén szeretet muukáira. A tárgysorozat Gyurátz Ferenc püspök megnyitó beszédével indult meg. S. okott ékesszólásával éles szemekre és meleg szivre valló előterjesztéseivel hivta fel a kerület figyelmét az egyház legfontosabb és legsürgetőbb teendőire. Jegyzőkönyvi hitele.sitőkül dr. Kluge Endre, Barcza Géza felügyelők és Kiss Lajos, Kiss János lelkészek kérettek fel. Őszinte részvétet keltett dr. szentmártoni Radó Gyula ker. aljegyzőnek Norderney fürdőről a közgyűléshez intézett levele, melyben súlyos betegsége miatt ker. aljegyzői tisztéről lemond. Helyébe egyhangúlag a nagybuzgalmu dr. Ajkay Béla választatott meg, ki is nyomban letette az ünnepélyes esküt. Tiszteletbeli jegyzőül ugyanekkor dr. Fischer Imrét nevezte ki az elnökség. Kiemelkedő pontja volt a tárgysorozatnak Poszvék Sándor főiskolai igazgató ünnepi beszéde, melyet az egyházkerületi n Gyámolda íl félszázados jnbileuma alkalmából mondott. A magas színvonalú szónoki beszéd nagy hatást ért el s, remélhetőleg meleg érdeklődést kelt azon egyházi és emberbaráti intézmény iránt, mely a szegény lelkészeket és tanítókat, valamint ezek özvegyeit és árváit már akkor kezdte el rendszeresen gyámolítani, mikor a/, állam és egyéb tényezők még alig tettek valamit e. téren. A gyániolda szerény segélyforrásaival fennállása óta mégis egy fél milliót fordított a fentebbi célra. Poszvék a Gyámolda történetét külön munkában is megírta s neki a kö/gyülés ez intézmény érdekében hatom évtized alatt kifejtett etileméiért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. A több mint 3 uyo.ntatott ivre terjedő, az egyházi élet minden mozzanatát feltüntető püspöki jelentést a közgyűlés jkönyvi köszönettel vette tudomásul. Nagy érdeklődést keltett a Kőszegen az egyházkerület által felállítandó nőnevelő iutézet ügye. A pénzügyi bizottság elnöke (dr. Schreiner) még a költségek teljes fedezetét nem látván biztosítottnak, az építésnek elhalasztását indítványozta. De Gyurátz püspöknek már az előértekezleten tartott gyújtó hatá-u beszéde után előre látható volt, hogy a kerület azonnal meg fogja kezdeni a szép és nagy munkát. Ehhez lelkesült szavakkal járult a világi eluök is. 0 a már előbb boldogult atyjának, szentmártoni Radó Lajosnak emlékére tett 2000 frtos alapítványát most ujabb 2000 írttal gyarapította s megengedte, hogy ezen 4000 rt a nőnevelő céljaira felhaszuáltassék. A kerület azon határozatát, hogy az építést a jövő tavaszszal megke di, nagy örömmel köszönte nvg a kőszegi eyang. egyházközség és szabadelvű polgárság nevében dr. Szovják Hugó, utalván azon nemzeti misszióra is, melyet az intézet ott teljesíteni hivatva van. Maga Kőszeg e célra igen tetemes áldozatokat hozott, az egyház telket és 10,000 frtot, a város nagymennyiségű anyagot, a takarékpénztár 2000 frtos alapítványt stb. Egyesek nagyobb adományai e célra : dr. Haubner Rezső (a püspök fia) Sopronban 2000 frt, b. Berg Gusztáv Kapuvárott 100U frt, Ihász Lajos 500 frt stb. Az állam által a soproni főiskola részére felajánlott 4(l.t»0i) frt és a bonyhádi algimnázium részére felajánlott 7O0O frt építkezési segéht felveszik a/, iskolufeutartók. Az igazgatók érdekes jelentései tudomásul vétettek. A keiü!t-li sokféle pénztárnak egyesítése kimondatott. Sopronban közös pénztári hivatal fog szerveztetni. A pénztárosi állásra páházat hirdettetik 1200 frt évi fizetés, 250 frt lakbér és a nyugdíjra való jogosultsággal. Ugyancsak pályázat fog hirdettetni a Sopronban újonnan szervezett főgimnáziumi vab.i-tanári állási a. Igeu sok fontos tárgya volt még a közgyűlésnek. A tárgyalást igen megkönnyítőié és meggyorsította a püspök azon eljárása, hogy a fontosabb ügyeket tanulmányozás és határozati javaslat készítése végett előre kiadta egyeseknek és az illetékes bizottságoknak, t'sakis igy volt lehetséges két nap alatt mintegy uegyedfélszáz ügydarabnak letárgyalása. A közgyűlés 26-áu d. u. 2 órakor a püspök imájával éá az elnökség éltetésével ért véget. —r —r. Előleges színházi jelentés. Tisztelettel tudatom Pápa város és vidéke n. é. színházlátogató közönségével, miszerint a/. 1897. évi ó'szi évadot szerdán, 1S07. szept. hó 1-éu megnyitom. Pápa város és vidéke műpártoló közön-égének nagybecsű rokonszenve, melyet ismételt itt működésem alatt megnyerni szerencsés voltam, azon kötelezettséget rótta reám, hogy társulatom szervezé-ében, műsorom összeállításában, valamint elo'adá-aim kifogástalan menetében, a darabok minél di-z> -ebb kiállításában a t. közönségnek a lehető legtökélete-ehvésett az arcra, nem csutitja, hanem inkább szépíti az arcot s mindenkinek hódoló becsülését vonja maga után ; mig az élvhajhászásban vagy a kendőzésben elpettyhüdt, összeráncosodott arc csak visszataszító érzést kelt. Nem azt mondom, hogy a háztartás minden egyes részét a családanya végezze, de értsen hozzá; az olyan munkának értékét, a melyhez értünk, meg tudjuk becsülni s gyönyört találunk benne ; a háztartásban a nó' részéről csak felügyeletet, útbaigazítást, utánanézést, szemet óhajtunk ; jól mondja a magyar: „a gazda szeme hizlalja a jószágot;" a jól parancsolás művészete, a hozzáértő felügyelet teremti a házban a rendet, a tisztaságot, takarékosságot, alapja a gyermekek jó nevelésének, a család szellemi, anyagi boldogulásának; ezt nem pótolhatja a cselédségnek egész serege sem; a cseléd semmit sem kiméi, semmire sem figyel kellő felügyelet nélkül. S ha mi nem értünk a háztartáshoz, hogyan kívánhatjuk, hogy a űzetett cseléd, kit értelmileg annyira alattunk állónak tartunk, legyen a háztartás lelke, a tisztaság gondozója, a gyermekek nevelője, a férj keresményének okos megtakarítója, midőn a ház asszonya 11 óráig elheverész az ágyban s a cikkek értékéhez, árához semmit sem ért'!! Nem akarok aprólékosságokra kitérni, csak fölemlítem, hány cseléd fogja figyelmesen megvizsgálni, megmosni a légytől bepiszkolt hust, mielőtt megsütné, ha tudja, hogy a háziasszony sohasem néz utána ; a sarkokat kisöpörni; nem említem, hogy a tálalásnál mi minden történhetik ! Egy előkelő ozsonnázó társaság részére a tej melegségét a szakácsné ugy próbálta meg, hogy beledugta ujját a tejbe s aztán lenyalta s tán másodszor is próbálta ; bizonyosan hiányzott a mindent látó szem ! Nem azt mondom, hogy a háziasszony mindig sarkában legyen a cselédnek, de tudja, érezze a cseléd azt, hogy mindig sarkában vannak. Az is téves bit, hogy a ki főzni is tud, az már szakácsné ; a ki ért a gazdasági teendőkhöz, azért még nem béres, nem napszámos ; magam voltam tanuja egy esetnek ; midőn egy gazdasági intézetet végzett fiatal birtokossal a szénakaszálókhoz kimentünk, a fiatal birtokos rászólt egyik kaszálóra, mire ez egész kihivólag felelt; az én barátom egész nyugodtan kivette a visszaszóló kezéből a kaszát s olyan rendet vágott, hogy a régi gyakorlott kaszások is elámultak. Vájjon ez a fiatal birtokos, kit ama derék intézet gyakorlatilag is megtanított a gazdasági felügyelettel járó dolgokra, béressé lett-e ? Ismerek én nőket, kik jártasak a háztartás minden ágában gyakorlatilag is, de teljesen otthosak a női műveltséget kiegészítő, nőt diszesitő ágakban is, a nyelvekben is, zenében is stb., szóval igazi nők. Egy nő szavaival fejezem be e körről gondolataimat: „A nő mindig hamarább fejlődik. Azon pályák, a melyek a tökéletes kifejlődéséig egy nőnek bevégezbetó'k, melyek mellett nő maradhat ; nőies szivének nemes indulatait a mellett követheti ; azok neki valók, irja lieksics Gusztávné ; azután igy folytatja: de egyet ne feledjünk soha, hogy a nő tulajdonképpen szerelemre van teremtve, anyává lenni, ez rendeltetése ; egy kis teremtő vész el benne, ha hajadon marad. Mig ellenben bármily eszes, bármily művelt, gyermekei veszik basznak, mert a nemes fa ' nemes gyümölcsöt teremt. Es szerintem leg.-zebb I pálya egy uőnek egy jó férj nejévé lehetni, jó yyi-rmekek anyjává válni." Hogyan kellene átalakítani nőnevelésünket a vázolt szempontból, hogyan erkölcsi szempontból, hogy az iskolákból csak oly„iió'k kerülhessenek ki, kikben teljesen megerősödött az erkölcs, a szivjóság, mert nincs utálatosabb a gonoszszivü nőnél: e rövid keretben nem fejtegethetem. De nézzük az érem másik oldalát is : mert én a bajt nem pusztán a női nevelés hiányos-ágában találom, hanem a közép s felső iskolai ifjúság erkölesi képzésének hiányosságában is s ennek következtében a léha, piszkos irodalmi termékekben s ezeknek mételyező hatásában. Csak az a valódi képzés, mely az észfejlesztés mellett kiváló s teljes súlyt helyez az erkölcsi s esztbetikai képzésre, az erkölcsi jellemek kialakítására; csak képzett fő s jó sziv adja az igazi embert; csak nemesen alakult sziv ment meg attól az eldurvulástól, mely egyaránt jellemzi korunkat fönt s lent, különösen napjainkban, midőn társadalmunk erkölcsileg beteg; mig a szép teljes érvényre nem emelkedik a képzésben, mig az erkölcsi momentumok teljesen át nem hatják a tantervet; addig a tautervnek csak az észképzésbeu lehet eredménye, de hidegen, terméketlenül fogja hagyni a szivet; pedig manap a nemes szivre kétszeresen szükség van; társadalmi életünk, irodalmi termékeink határozott negációi a szépnek, erkölcsnek, megmételyezik az ingatag szivet; a léha, eszmenélküli, pikáns célzásokkal, sőt durvaságokkal, aljasságokkal telt regények, (Századvégi leányok, az undok Aphrodite stb.) szilidarabok, novellák, tárca-cikkek, melyek azt hazud
