Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-07-11

XXIV. évfolyam. o. szám. Pápa, 1897. július 11. PAPAI LAPOK 1 apa varos hatóságának és több pápai, s papa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelepik minden vásárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. df Laptulajdonos: Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő : Körmendy I3éla. Előfizetősek ós hirdetési dljf.k a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirüetések a le<rjittányosabban felvétetnek. A lap ára: Ejjész évre l> frt, félévre 'A frt, negyedévre 1 frt öü kr. - Egyes szám ára 15 kr. Társadalmi problémánk. Haldokló századunk társadalmi viszonyai, ha csak idejében a bajok radikális orvoslásáról nem gondoskodunk, mindinkább oda fejlődnek, a honnan a jovu szuz,a,ü iettegett rémei, a borzasztó társadalmi forradalmak törhetnek eló'. Ma talán egyetlen nemesen gondolkozó fő sincs, a kit e kérdés teljesen érintetlenül hagyna s nem iparkodnék a jelen társadalmi helyzet gyökeres és állandó megjavításáról eszmét cserélni s tettel is oda hatni, hogy a helyes eszme valósággá is legyen. Azonban, hogy ily eszme egy, az egész művelt világrészre kiterjedő ubnormis viszonyok között megvalósulhasson, arra nem elég egyesek bármily buzgó közreműködése, oda feltétlenül megkívántatik, hogy az az eszme hassa át az egész társadalmat, értsék meg és érezzék át annak nemes intencióit az egyesek mind s válvetett. munka jókkal támogassák annak megvalósítását. Emez egységes célra irányuló közös működés nélkül a leghelyesebb elvek és eszmék legföllebb pusztában elhangzó kiáltások, melyek csak jelzik a készülő rettenetes vihart, de azt el nem háríthatják. Nálunk még mindig vannak, kik azzal áltatják magukat, sőt tetszelegnek maguknak, hogy társadalmi viszonyaink elég konszolidáltak s a jobb jövővel biztatók és az a néhány veszedelmesek látszó tünet is, a mely itt-ott már elementáris erővel megnyilatkozott, nem általános, hanem csak mnló jellegű baj, a melynek gyökere, minthogy idegenből plántálták át hozzánk, a magyar föld őserejében, a magyar nemzet igazságos érzületében s józan felfogásában tápláló nedvet nem találhat. Mindenesetre a kétségbeesésnél többet ér még a legnagyobb bajban is a bizalom. S Varrónak példája, akinek az általa előidézett borzasztó cannaei csatavesztés után a római senatus köszönetet mondott, hogy szerencsétlen ütközete miatt hazája sorsa felett kétségbe nem esett, hanem életét megmentve meghozta a gyászhírt Kómába, — talán némelyekben a korai aggodalmaktól való tartózkodás s a további fejleményekre való várakozás érzetét kelti föl. Azonban mind e várakozás min'l, pt'dig a hiu bizalom a legkedvezőbb alkalom a veszedelem minél nagyobb elterjedésére. Hisz u védőgátakkal jól megerősített partokon is gyakran áttör a megdagadt folyó tajtékzó hulláma s elsöpri az annyi ideig önfeláldozó munkával oltalmazott várost! IIát ha a város lakosai dőrén bízva a folyton áradó folyam kegyességében, megfeledkeznek az óvintézkedésekről : vájjon nem biztosabban éri-e őket a pusztító áradat romboló ereje? P.égi mottónk, Pató Pál ur életelve: <Hiej, ráérünk arra még» sok bajt hozott már ránk,^esni ég hoz a jövőben is, ha csak a multakon okulva meg nem változunk. De különben éppen az annyira kedvezőnek tartott helyzetünk teszi kétszeres kötelességünkké, hogy még idejekorán intézkedjünk az eshetőleges bajok távoltartásáról, hogy védelmi eszközeinket elkészítsük s eszközeikbe vetett hittel és nemes öntudattal nézzünk szemébe a veszedelemnek, ha esetleg minden óvintézkedéseink dacára is, hozzánk is eljutott. Hogy ama nagy társadalmi és államfelforgató mozgalmak, amelyeknek elfojtása annyi gondot ád az egyes államok kormányzóinak, tőlünk távoltat'tassanak, avagy nálunk állandó talajra ne találjanak: az első sorban is magától a társadalomtól függ. Annál is inkább, mert e baj gyökéi-szálai ! a társadalmi élet ferde és egvmásuak anv! nvira ellentmondó viszonvaiba nvuluak vissza. ' Innen > MI. hogy e mozgalom eleinte tisztán j csak társadalmi mozgalom volt s csak később, az elégedetlen elemek felnövekedésével és tervszerű tömörülésével öltött ma: gára államellenes jelleget. J Tehát, ha e bajt orvoxdni vagy pedig ' megakadályozni akarjuk, annak forrásai kell megszüntetnünk. A jelenlegi magyar társa', dalom legnagyobb hibája, hogy dicső A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Fejem fölött . . . Fejem fölött délibábos, kék az ég. — Bárcsak, bárcsak közeledben lehetnék. Nem nézném a déli bábos kék eget, Inkább nézném a kék szemed, — A nefelejcs-kék szemed. Enyhe szellő, lanyha szellő messze száll, Galambomnak ablakáig meg sem áll. Rózsabimbó két arcára csókot ad, — — Enyhe szellő, lanyha szellő Irigylem a sorsodat . . . Szűcs József. Kacaj, vagy köny. Esengő hő szerelmi szómra, Ha gúnykacaj lesz válaszod, Ne hidd, hogy gyötrő fájdalomba Lelkem megtömi láthatod; Ne hidd, hogy eltiporva, fájva Vérezni látod szivemet, Megzavar majd a kacagásba, Hogy én is kacagok véled. Esengő hő szerelmi szómra, Ha az lesz majd válaszod, Hogy hő keblemre ráhajolva, Zajongó szivem hallgatod: Mielőtt összecsókolhatnám Szemeid, orcád, ajkadat, Leborulok majd lábaidhoz És jól kisirom magamat. Gicához. Bár fényes tenger tükre volnék S te vélem játszó napsugár, Bár árnyas fának lombja volnék S te szellő, mely körötte jár ! Oh, bárcsak rózsatő lehetnék S te rajtam nyiló rózsaszál, Oh bárcsak mézes lép lehetnék S te kis madár, mely rája száll. Julos. Ipsilon. Házassági ajánlat. — A <PápaiLapok> eredeti tárcája. — I. A gyorsvonat őrült sebességgel száguld Budapest felé. Az egyik első osztályú szakaszba ült Fogarassy Péter számtanácsos ur a két leányával. Az egyik, '• Emma husz éves lehet, Iza a/, még alig kilenc. A lányok meglehetősen unatkoznak. Kivált Emma roszszul érezte magát. A rekkenő hőség, a szorosan beüzött derék igen megkínozták a Ieánj-t. Kiülnek a folyosóra, A gyorsvonat megáll. — Bicske — egy perc ! A kalauz gyorsan felrántja Emmáék szakaszának ajiaját. Beugrik egy íiatal ember. Meglátja a leányokat, oda ál! a szemközti sarokba. Igazi kisvárosi gavalléralak. Szürke ruha, fehér mellény. Óriási pirosszegfü a gomblyukban. Vastag bot a kezében. Affektáltan szemére húzza fehér, puha kalapjár. Emma gúnyosan végignézi az útitársat. De az is nézi a lányt. Néhány percig tart ez, mikor a lány hogy éppen mondjon valamit odaszól a kis Izának: — Rettenetes ez a hőség. Szomjazom. Az útitárs belenyúl a zsebébe, és kivesz egy dobozt. A lány ugy tett mintha nem venné észre az udvariasságot. — Tessék — kinálja — citromeuknr. — Nem kell — teleli Emma. — Lássa én majd mindennap berándulok a fővárosba és ritkán van az, hogy valakit meg ne kínáljak. — Nekem nem kell — ingerkedik a lány.