Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-06-06

XXIV. évfolyam. ^H^^SS-« _ — • tl ' *- 1 CU|JCl, lUi; I . J L1 I í)0 szaru. Pápa, 1897. jrmms 6. Pápa város hatóságának és több páp

ai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott Icözlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utr;a hova a lapnak szánt közlemények k Kiadóhivatal Golclberg Gyula papirkproskedése KőI/ir. cl r • í.aptulaj'k'ii : Fenyvessy Ferenc. t'i'li'iös sxiTk" "i: ivöraion (l > i í 61 ;t. ElőBzotések ós hirdetési dijak a lap kin<l'iliiv . x Mldoiidők. liol is a hir'U-tí-s-iv a iiyosn'.tbau felvételnek. A lap ara: ... • tj fri. IV'lévre .'1 frt, ne.ry'eilévre .1 íVt li 1 kr. líívt's szám ára J5 kr. Ä megyei restauráció után. Impozáns nagy többséggel választotta meg vármegyénk bohl. Véghely Dezső utódjául Kolossoúrg József főjegyzőt az alispáni székbe. Szívből, ürülünk e választásnak nemcsak általános megyei érdekből, de azért is. inert ezúttal is Pápa városának és a pápai járásnak jutott osztályrészül, hogy alispánt legelőször kandidálhatott, mint a hogy az egész városunk és a járás összes megyebiz. tagjai, is mind egy szálig Kolossváry József választói voltak. A Kolossváry-párt igazi megyei párt volt, melyhez 'párt- és valláskülönbség nélkül tartozott óriási többsége a megyei képviseletnek. Annál nevetségesebb azután, ha egyik obseurus ellenzéki la}) azt meri állítani, hogy Kolossváry pártja az ellenzék pártja volt és hogy Kenessey pedig a minoritásban maradt kormánypártié. Hiszen ezzel szemben elég egyszerűen arra a tényre utalnunk, hogy a restauráció előtti nagygyűlésen három kormánypárti orsz. képv., Szabó Imre, Óráry Ferenc és Fenyvessy Ferenc szerepeltek és Kolossváryt ugy legelső alkalomkor Pápán, mint a veszprémi megyei konferencián Fenyvessy Ferenc hozta ajánlatija az alispáni székre a közvélemény igaz kifejezéseként. De elég arra is utalnunk, hogy még maga a főispán gróf is tüntető! leg leszavazott Kolossváry mellett. Micsoda buta ' ' , . tehát, hogy J Kolossváry ./., y lültc csak és hogy , Kolossváryban az ellenzék győzött. Hát. nem mondta-e Kolossváry József program mbeszédében, hogy ő — mit különben róla mindenki is tudott —- a szabadelvű pártnak hive?! Es egyik-másik ellenzéki obseurus lap pedig nem azt állitotta-e, hogy Kolossváryt. a hatalmon levő kormánypárti klikk választotta meg és hogy Kenessey a független ellenzéknek voll jelöltje? Így szolgálják ellenzéki laptársaink az igazságot! Pedig a tény mindig tény marad. >S a tény pedig az, hogy Kolossváry mi ml ig a szabadelvű pártnak volt hive; ma. is az, sőt kijelentette, hogy az lesz a jövőben is. A többi választások nagy része egyhangúlag történt. S e tekintetben csak helyeselhetjük, hogy a pápai járás érdemes főszolgabírója nem engedte magát felültetni és felhecceltetni épen azok által, a kiknek egyszerre csak az u'olsó percben jutott eszükbe ó't is kaudidállatni akarni a főjegyzői székre. Hol voltak ezek a jó baráiok 8—4 héttel ezelőtt, a mikor teljes komolysággal kinyilvánilhaliák volna óhajukat kellő időben, kellő alakban? A pucs nem sikerült, a melyről különben később maguk is~ (!) csak mint «hcec»-ről beszéltek. A pápai főszojganiró nem ugrott be az államitok hecceiuek. Erősebb tusa volt az első aljegyzői székért. Bezi're'lj Viktor és dr. Purgly Síindor képv. helyére I 'églielg Kálmán lett ni elválasztva. E választással Buták, ki 14 évig szolgálta köz^lismerésre a megyéi és kit. ezért Jiu^'a"*^*tef(ÍW1Vláló bizottság is — szokás ellenére —• tüntetőleg kidiesért — el!>ukott\ és elbukott JJiiKZiír .József is, a másod aljegyző, a kit igy Véghely átugrott a [okozatos előléptetésben. Véghely megválasztását kétségkívül bold. apja érdemeinek köszönheti és mi wnn /••>• kéti'lkcillnk abban, hogy iparkodni fog a- vármegye j'i-llunü rokonszenvét igazolni. Mi azonban kénytelenek vagyunk még utólagosan is konstatálni, hogy sem Bélák, sem Huszár nem érdemelték meg a megyétől a tüntető iwlV'izlrtéd, a miért — mint értesülünk — Bélák ott is akarja hagyni Veszprém megye szolgálatát. Igaza van. A jövő esélyei is épen iuy alakulhatnak, mint. most. S csak az volt kár. hogy azok, kik bold. 'Véghely alispánunk érdemei iránt kegyelettel viseltetlek, ezt akaratuk ellenére egy igazságtalansággal vélték kifejezésre juttatni, pedig vau és lesz sok egyéb módja e kegyelet kimutatására. Béláknak, a régi hü tisztviselőnek A PAPAI LAPOK TÁRCÁJA, Belsazar. — Heine. — Éjfél közéig, itt lesz nyomban, Halotti csend Babylonban. Csak fenn a királyi várba' Van futkozas, van nagy lárma. Ottan királyi termében Belsazar lakmánál épen. Cifra szolgák ülnek sorban, Van részük a tüzes borban. Pohár cseng, szolganép kiált, Ez hangolja jól a királyt, Kinek arca égő lángban, — Borban nem kis bátorság van. A mámor néki szarvat ad, S mond isfcensértó' szavakat. Káromkodik kegyetlenül, Rábóg a szolganép s örül Szemöldökével int mordul, S egy szolga im kerül-fordul, Sok arany szert ott összehord, — Mind Jehovától elrabolt. Es a király isteniden keze Egy szent pohárt kap, mely borral tele; Fenékig iszsza serlegét, S ajkán kél szitkozó beszéd : „Jehova! Légy örökre megveteti, — Babylonnak királya szól neked!" De alig ejté ki zord szavát, Titkos félelem hatja át. Vidám kacaj immár nem cseng, A teremben halotti csend. Nézd csak ! Ott a fehér falon, Mintha kéz tiiune fel azon, Mint irja fel lángbetüit A fehér falra s eltűnik. Király sápad, térde reszket, A szeme vadul meresztett. Elborzad a szolgák hada, Csendben ül, hangot nem adna. Bölcsek jönek, de nem lelik A láugbetüknek értelmit. És Belsazart még a szolgák Azon éjjel meggyilkolták. Szüoí József. Egy kacér asszony. Alig néhány hete ió'(l<

j fölic magát Palrinkviu' miatt a garnizon mgyik legkedveltebb huszártisztje, Tallián Aladár s most isméi egy párbaj zavarra fel a már talán Jecsíllapult kedélyekel, Halmay szolgabíró súlyosan megsebesítette Roland Gidát; azt hitte : szerencsésebb vetélytársa. Dálnokyné pedig hideg maradt és hozzáférhetetlen. A párbaj után nem látlak sehol vagy egy hétig s nem is fogadott senkit lakásán, még Urbáu Jeuó't sem, a ház régi barátját. Pedig ettől senki sem félthette a szép asszonyt, mert a milyen gazdagon megajándékozta a természet szellemileg, oly mostoha volt irányában a külsejét illetőleg. Púpos volt, vörös haja pedig szeplős arcát még rútabbnak mutatta, Vagy két hét mulya Orbán mégis ellátogatott Dálnokyékhoz. Csak az asszony volt honn, épen a lugasban olvasgatott; örült o látogatásnak, mert már régen nem hallott semmit a társaságból. El is halmozta kérdésekkel Orbánt. — Hogy van Roland ? Nem tudja ? Nem hallott hírt róla ? — Jobban van asszonyom, Halmayval márki is békültek s most ismét jó barátok; persze, hogy egy harmadik személy rovására. — .Értem Orbán, feleié DálnokytuV de nem