Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897
1897-06-06
2 PAPAI LAPOK. 1897. június 6. távozását felette sajnálnék, mert erre igazán éghajlatra vannak befolyással, mert hiszen ez rá nem szolgált. Családos ember, régi tiszt- utóbbi kifejezés alatt tisztán az illető hely idő-, viselő, a ki 14 évvel ezelőtt már a jegyzői já , rási ^zonyait értjük, hanem döutőleg hatnak , , u , -t. , .1-11 a levegő egészségen vagy ecészségtelen voltára, mely karban volt, es mindig másokért ment ki, Iiol „ fA ,. K . rnfi „ . . „ .. .. J ' ö 1 utóbbi azután az emberi, különösen a kisebb gyerZirere, hol Devecserbe szolgabírónak. Meg- mek i szervezetre előreláthatatlanul káros hatású. érdemelte volna azt a fokozatos előléptetést, melyet e nemes vármegye pedig folyton hangoztat, de a mikor kell — nem gyakorolja. Megyénk érdekében kívánjuk, bogy az egész restauráció eredménye váljék e megye hasznára, előnyére. Üdvözöljük megyénk uj alispánját és az uj tisztikart. Városunk egészségügye. Ha megtekiutjük az Orsz. Statisztikai Hivatal legújabban kiadott térképeit, szomorúan szerezhetünk meggyőződést arról, hogy városunkban nemcsak szaporodás uincs, sőt ellenkezőleg 1—a fogyás évente. E körülmény annyival sajnálatosabb, mivel a vörheuy és tífusz, — e két leggyakrabban fellépő betegség -? legtöbbnyire a tanulóifjúságból szedi áldozatait. Hiába írunk ez ellen husszabb-rövidebb, aktuális és nem aktuális cikkeket, ezekből csak azt látjuk, hogy vagy a városi hatóságot, vagy az orvosokat hibáztatják a nélkül, hogy a dolog mélyére pillantanának. Pedig jelen esetben csakis akkor lehetne segíteni, ha előzőleg szakközegek referálása alapján vau alkalom a helyes tényállást megismerni. E tekintetben mindezideig semmisem történt. Hallottunk ugyan elég erős kifakadásokat a különböző fórumok ellen, de a vízvezetékben — ugy látszik — egyesült a sok helyes gondolat, mely varosunk egészségügyét emelni s a halandóságot szűntetni célozta. Ha tudományiiyal s emberi müvei akarunk segíteni természeti csapásou, szükséges a baj forrását tudományosan megvizsgálni s ha a bajok szülő okai felderitvék — fogni az orvosláshoz. Lassúk tehát ezen bajokat egyenként. Tudjuk azt, hogy valamely város, illetve hely éghajlatára igen nagy befolyással van, tehát mondhatni döntőleg hat a) a földrajzi méret (szélesség és hosszúság, Pápa szélessége — 47°20', hosszúsága = 35"S' Ferrótól) b; a légköri csapadék, i',) a talaj minőségi', d) Jolyé közelsége v. távolsága, c) a mesterség, melylyel a helység lakói foglalkoznak. E tényezők nem csupán az Pápa földrajzi fekvése nem mondható ked vezőtlennek. A föld e helyén, mely sem a sar kok, sem az egyenlítőhöz nincs igen közel: sem túl melegek, sem túl erős hidegek elő nem fordulnak, ugy hogy légmérsékletének határa + 30 C° és - 20 C°. Mivel azonban e város az egyenlítő és sarkok között ily helyet foglal el, összeütközési helye az ezen vidékeken egymással küzdő passat és autipassat szeleknek, ugy hogy e miatt egész április sőt május, továbbá október és november hónapokban erős szeleink vannak, melyek hűsítik, illetve lejebb szállítják a temperaturát. Minthogy D. és DK. felé a Balaton, DNy. irányban a tenger, K. és É. felé a Duna nincs tőlünk távol: gyakori a légköri csapadék, ugy hogy az 1884-ik év óta a ref. fögymn.-ban történt meteorológiai megfigyelések • tanúsága szerint az év 365 illetve 366 napjából középszámitással 1894-ig minden második napra jut csapadék, E számitásnál figyelembe kell vennünk azt, hogy tavaszi és nyári napokban 2—3 zivatar is vau. Szelünk, esőnk van tehát rendesen. Honnan magyarázható ennélfogva az a sok megbetegedés, melyeknek magyarázatául mindenki a rossz vizet és levegőt okozza? Hogy erre rájöhessünk, folytassuk vizsgálatunkat az ezt befolyásoló körülményeken. Így lássuk a talaj minőségét, ügy látszik, ezzel mindezideig még senkisem volt tisztában, mert a legegyszerűbb vizsgálódás alapján megmondható, hogy a város területén artézi kutat fúrni nem lehet. Mivel pedig ez tényleg megkiséreltetett, sőt több ezer forint a föld gyomrába vándorolt: joggal tehető fel a kérdés, hogy milyen is hát ezen talaj? Nem kavicsos, hanem iszapos, fekete, részben agyagos, felhordott, nem a természet által elrendezett föld. Ugylátszik, hogy a szomszédos tőkért földjéből lett feltöltve, mert semmi sem mutatja azt, hogy a természettől fogva az már eleitől kezdve igy lett volna, sőt alapos okunk van azt hinni, hogy midőu tó vize szűkebb mederbe szoríttatott, az itt nyert föld nagy részét töltésnek használták, mert máskülönben megmagyarázhatatlan az, hogy mig a ref. főgymnasium tengersziu feletti magassága 153 m., addig a Tapolca partján levő városmalomé feltűnően sokkal kevesebb. Igy ezen talaj nem volna mondható egészségesnek, mert ismeretes az, hogy a folyók másfelé téritésévei visszamaradt állati hullák és hulladékokkal impregnált talaj idők multán is ártalmas miazmákkal tölti be a levegőt, melyet szivünk. Ezen azonban jó részt enyhített az, hogy a főbb utcák kavicscsal, részben aszfaltmakadám burkolattal vannak borítva, mely mindenesetre a város nemes áldozatkészségét s a Tanács bölcseségét mutatja. Nem mulaszthatom el azonban má"r itt megemlíteni azt, mi szerintem e városra is áll, hogy az Alföldön csaknem minden őszszel fellépő tifuszjárványokai hivatalosan vizsgáltatván, nz 189&. év novemiberében Hajdú vármegye tiszti főorvosa egyik jelentésében a baj okául azt monda, hogy az alföldi nagyobb városokban azért lép fel e járvány állandóan, mert a lakosság kevés gondot fordít a tisztaságra, a szobák alacsonyak, keveset vannak szellőztetve, az udvar talaja mindenféle állati trágyával inpregnálva van, mi igen sok betegség forrása. Én azt hiszem, hogy ezeknek nagyon jó lenne utána nézni, mert igen-igen sok oly lakás van itt is, melynek mindenféle piszkos és szagos dolgokkal megrakott udvara valóságos tanyája és fészke a sok miazmáuak. melyek a levegőt annyira megrontják, hogy nagyon kevés fogékonyság kell ily helyen bármiféle betegség megkapására. Nézzünk szét a belvárosban, a Kossuth-utcától nyugotra eső helyeken, nem a legegészségtelenebb Pápára bukkanunk-e? Avagy nem célszerű volna-e az. ha a mult századokra emlékeztető' éjjeli őrök oly sok életbölcseséget tartalmazó s óránként énekelni szokott verseik elzengése helyett inkább tisztasági őrökké tétetnének, hogy az udvarokra s általán <i város tisztaságára ügyeljenek ? Szerintem legelső teendő e téren mutatkoznék. Széles látkörü s a város mizériáit jól ismerő polgármesterünk bizvást megfogja találni a helyes utat és módot, a melyen járva s mely szerint cselekedve a bajon segitK-t. Következik egy másik nevezetes egészségügyi factor; a viz, vagyis folyó közelsége. Szegény Tapolca, mennyit vitatkoztak már felette pro és contra. Sokan azt mondották, hogy ártalmas, sokan pedig hogy nem. De senki sem mondotta azt, hogy : miért ? Pedig itten az a leglényegesebb. Nem elég erre frázissal felelni, hanem komolyan — bizonyítani kell. Téved ugyanis az, ki azt gondolja, hogy csakis az a viz jó, melyben exclusive H. és 0. van. Az ilyeu viz vegytiszta, de lehet inni rossz, mig lehet — s ilyen a legtöbb — vegytauilag nem tiszta, de inni jó viz. Lássuk ezt tüzetesen. (Folyt, köv.) Ddakay István. eh etek róla. Vannak napjaim, mikor jól esik, ha valakit elbolondithatok, szükségem van rá: másokon akarom megbőszülni saját boldogtalanságomat. Igaz, ha azután látom, hogy komolyra fordul a dolog, megbánom, de már rendesen késő'. Miért udvarolnak nékem, mikor undorodom a bókoktól s a mézes-mázos ömlengésektől ? —• Csodálatos, — feleié Orbán gúnyos mosolylyal — s mégis ragyog az arca, ha számos udvarlóitól körülvéve látja magát. — Hiszen nő vagyok, bennem is vau hiúság, de csak nem kívánhatják, hogy odadobjam magam, becsületemet tönkre tegyem és bemocskoljam annak a nevét, a ki imád engem. — Miért boldogtalan akkor? férje imádja, teljesül minden kívánsága, Miért udvaroltat akkor magának ? s ha udvaroltat, udvaroltasson egyetlen íérfi által és nem feltűnően. —- Szerencsétlen vagyok ! Férjem, igaza van önnek, imád, megtesz mindent, a mit kivánok, de ezzel vége. Más kell nekem, táplálék. Erősödik-e az a csecsemő, a kit nem szoptatnak ? felnő-o az olyan fa, melyet nem öntöznek ? Látja : ez az, a mi hiányzik énnekem. Nem látom férjemet egész nap, sokszor éjfélig. Ilyenkor jó éjt kivan, mert fáradt s lefekszik. Elhanyagol engem, poros, utálatos aktái miatt. Csoda-e, ha egy elhanyagolt lélek táplálékra vágyik, a mihez joga van, de a mit nem adnak meg neki. Ezt tett engem azzá, a mi vagyok : szívtelenné s egyszersmind kacérrá, — Keresseu magának kárpótlást, asszonyom, de ne bátorítson fel mindenkit kacérságával, S ha valakit elbolouditott: kacag örömében; ez, asszonyom, bűn, még pedig nagy büu. A szép asszony ajkába harapott. Ez a férfi ismerte őt, előtte hiába színészkedett volna. Egyetlen vágya volt: őt is leigázni és kikacagni, mint a többit, hanem eddig uem sikerült, — Tagadom! feleié Dálnokyné heveseu; avval kacérkodom, a ki elég gyenge, hogy egy nß által clbolondittatja magát. Miért nem bolouditottam el magát, Orbán ? Orbán e kérdésre nem volt elkészülve; zavarba jött. A szép asszony észrevette s örült, hogy terve sikerülni fog. — Legjobb uton van asszonyom, —feleié Orbáu egy pár percnyi szünet után, — hogy velem is azt tegye, a mit a többivel ... de akkor . . . Orbán szemei felvillantak s a szép asszony kényelmetlenül érezte magát. — Nos akkor? kérdé mosolyt erőltetve. — Hát akkor, feleié Orbán, mindenesetre nem magamat lőném főbe. A szép asszony összerezzent s zavarában a könyvben kezdett lapozgatni. Kinos szüuet állott be. Orbáu hirtelen felállt s bucwpjrtt. — Isten önnel asszonyom, monda. — Már megy? — kérdé a szép asszony szemeit fölemelve. — Igen, mert még valami bolondot találnék tenni. — Maradjon még kérem ! Férjem nincs itthon s unatkozom. Orbán engedett az óhajnak és leült Dálnokyné közvetlen közelébe. Egyikük sem szólt egy szót sem. Szemeik találkoztak s merően nézték egymást. Orbánt hirtelen ördögi vágy fogta el, gyorsan átkarolta derekát a szép asszonynak s lázasan suttogá : — Nem birora tovább . . . imádom . , . szeretem I . . . S a szép asszony merő kacérságból hozzá simult gyengéden s engedte magát a csúf embertől csókolgatni. S mikor Orbáu ki akart boutakozni karjai közül : a nő szorosan tartá őt. A kigyó nem engedte el áldozatát: meg akarta őt egészen ölni A. mint Dálnokyné szemeit felemelé, tekintete férje szemeivel találkozott, ki a lugas bejáratánál
