Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-05-23

XXIV. évfotyam. 21. szám. Pápa, 1897. május 23 Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkosztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskeds se Főtér. Laptulajüonos: cli-. Fenyvessy Ferenc Felelős szerkesztő: Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalahoz küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosabban felvétetnek. A lap ára: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. Az alispán-választás. Mikor a vármegye közönsége megadta a végtisztességet a jobb hazába költözött, érdemekben gazdag elsó' tisztviselőjének: a közbizalom a méltányosságnak és a vármegyénkben az érdemek alapján szokásossá vált fokozatos előléptetés elvének szem előtt tartásával osztatlanul nyilvánult azon férfiú mellett, a ki elhunyt jelesünknek a munkában osztályosa és a nagyfontosságú hivatali állásban törvényes helyettese volt. Es mind az, a ki Kolossváry József megyei főjegyzőnknek arany-tollát, kiváló tehetségeit, szivjósággal párosult erélyót ós a magán életben tanúsított szerénységét ismeri, teljes megnyugvással nézett a legközelebb napirendre kerülő részleges tisztujitásnak békés és a megye közérdekeinek megfelelő megoldása elé. Most azonban a particularis érdekek látszatával mozgalom indult meg az iránt, hogy az üresedésben levő alisnáni szék enyingi járásunknak érdemes íőszolgabirájával töltessék be. Elismerjük, hogy az esetben, ha az alispáni állásra hivatott főjegyző vagy nem pályáznék, vagy bármiféle fogyatkozás miatt arra képtelen volna, és a rangban utánna következő főtisztviselő, a vármegyei igazgatás inásik ágának az árvaszéknek vezetője, szintén nem állna rendelkezésre: — a vármegye első tisztviselőjét csakis a közigazgatás összes ágait felölelő és méltán képviselő járási főtisztviselők sorában kereshetnénk és találhatnánk meg. De mikor az alispáni állásra kijelölt főjegyző szellemi tulajdonaiban és önzetlen jóakaratában az arravalóságnuk minden feltételeit megtaláljuk: az ő mellőzése nem m-ki, hanem az egész vármegye közönségének válnék szégyenére. Elismerjük jogosultságát azon törekvésnek is, hogy egy járás felhasználja az alkalmat arra, hogy szerétéit tisztviselőinek előmenetelét biztosítsa; de ezen törekvést össze kell egyeztetni a vármegye közérdekével és a többi tisztviselők érdemel iránt tartozó méltányossággal. Az egyes járások közönsége nc azon nézpontokat keresse ezen nagy horderejű kérdések megoldásánál, a melyek bennünket egymástól elválasztanak, hanem azokat, a melyek mindnyájunkat egyesíthetnek, és a mik között első a vármegye békéje, —- és igy jól fclfogolt közérdeke. Egy mogyoblzottságl tag. A vármegyei tisztujitasokról. Folyó hó 29-éu nevezetes közgyűlése lesz vármegyénknek, mert egyik fő tárgya az üresedésben levő alispáni, első aljegyzői, tiszti ügyészi s az ezek betöltése által esetleg megüresedő egyéb állások betöltése. Az alispáni állásra három jelöltje volt a közönségnek: Kolossváry József megyei főjegyző, Takáts Ádám árvaszéki elnök és Kenessey .Miklós enyingi főszolgabíró. Nehéz lenne a választás, jobban mondva nehéz lett volna e három kitűnő tisztviselő kö. zül;de ugy mondják, hogy Takáts Ádám árvaszéki elnököt befolyásos tényezők óhajtanák az árvaszék éléu megtartani és az alispáni állásnak megfelelő más irányú figyelemben és elismerésben fog részesülni. Ez, ha megtörténik, de csak is ekkor, a vetélytársul maradó két jelölt Kolossváry József és Kenessey Miklós között már könnyebb lesz a választás. Nem azért, mintha egyiket is egyéni értékében előre akarnánk sorozni a másiknak, sőt ebből az okból a kettő között is nehéz lesz választani, hanem azért, mert ha a jelöltek személyi érdekei is mérlegekéinek, akkor a vármegye kitűnő főjegyzőjét Kolossváry Józsefet férfi kora delén mellőzni lehetetlen jövője ügyeimen kivül hagyása nélkül, ellenben Kenesney Miklós, mint egyik legtekintélyesebb foszolgabiránk, bár méltó az alispáni székre, de ha nem is nyeri meg a többséget az alispáuságra, marad az a ki volt, az enyingi járás kitűnő főszolgabírója, tehát a vármegye egyik ve/értisztviselője. Ez a mi véleményünk nz alispáni állás érdemes jelöltjeire nézve, síit merjük állítani, ezen szempontok vezérlik a vármegye egész közönsége nagy többségét. Vagyis világosan szólva, nem lehet tisztán mérlegelni az arravalóságot a személyi tekintetek és érdekek figyelmen kivül hagyásaA PAPAI LAPOK TÁRCÁJA. Az én postásom. — Ifj. Porkoláb Gyula. — Messze földről jöttél kicsi kis virág, Mondd: a merre jártál milyen a világ? Mondd: az a kis lányka biis-e, vagy vidám, Gondol-e még néha — néha ón reám? Mikor leszakított, vert e kebele, Reszketett-e rajtad kicsi két keze? Nem csókolt-e össze, hogy azt nekem add, Nem izent-e nékem édes szavakat ? És a csókok száma, mondsza, mennyi, hány, Amit nekem küldött az a drága lány? Lecsókolom rólad, egy se veszszen el, . . . Tőlük tán a lelkem uj életre kel?! . . . Az'tán nem izent-e, mondd csak kis virág Egy édeske titkot, nem bizott-e rád? Nem izent-e egy szót, hogy ezt mondd nekem, Majd ha levelében hjába keresem? . . . ... És most kis virágom, hallgass jól reám, Mert amit most mondok, nem kis dolog ám: Hogy izent-e egy szót, azért kérdezem: Megsúgom •— mert én őt nagyon szeretem! , . Hogyha találkoznál vele valaha, Meg ne mondd ám néki titkomat soha; Mert ha hallaná, hogy szivem érte fáj! . . . Kacajra fakadna az a pici száj. Jer csak kebelemre kicsi kis virág, Ne tudja meg titkom soha a világ; Kebelemen hallgasd: mint ver a szivein, Ott őrizd a titkot némán és hiven! . . . Ne üzz el magadtól! Az őszi szél zizegve hullatja a park százados fáiról a sárguló leveleket, teleszórja velük a porondos utakat. A szüretelek távoli danája hallatszik a verandára, ahol Zombory, a kastély ura vendégével kártyázik. Zombory izgatottan dobja le a kártyát. Veszített. Halvány volt; hosszú fehér ujjai idegesen szorongatták a tucatot. Majd megszólalt, rekedt remegő hangon s szakadozva beszólt. — Nem lehet tovább ... itt a határ. Koldus vagyok . . . Segítenem kellett volna, de a lejtő meredek . . . nem birtam megállni ... Mi. lesz velem holnap ? . . . Eh, mit velem! ... Mi lesz Margittal ? Hideg kezével Összeszorította lázas homlokát, mintha félt volna, hogy mindjárt szótpattan. Káldor egykedvűen rázta le a szivarja hamuját s mereven bámult maga elé. Ridegen, tervszerűen dolgozott mindig, s most, hogy műve kész, a lelke nem tud örülni, meg van bénulva, álomlátó lesz s nem tudja élvezni a rég várt jelent. Amint merően a kék füsttengerbe néz, nem a vergődő Zomboryt látja. Előtte az óletvidor, boldog gavallér ül s ott áll mellette a szép asszony s gyerekes nyugalommal nézi, amint az ura kártyázik; finom ujjait belemólyesztí Zombory hullámos sötét hajába, hanyagul a vállára hájlik s folyton kérdez valamit, mig Zombory mosolyogva inti szemével a hallgatásra. Margit elkényeztetett, örökké mosolygó asszony volt. Magas, kifejlett termetű; 'esak a szemei árulták el, hogy gyerek. Mindene megvolt, nem tudta, hogy mi a „nincs" ós mi a „nem szabad." Édes, bájos asszonyka volt, ki csak boldogságra volt teremtve. Káldor maga elé képzelte teljes, észbontó bájával az asszonyt, nőcsábító szépségében a férfit — és igazi bolgogságukat. És felébredt benne a vágy, a bosszú, az irigység; keserű mosolylyal simította meg rövidre nyírt haját, érdes bajuszát, s hanyagul felvéve a kártyát, osztani kezdett. —• Még nem veszett el minden, még egy tétel van. Zombory csodálkozva emelte fel szép fejét s csodálkozva nézett Káldorra. Ez egy kissé megzaPÁPAI LAPOK Pápa VárOS hatóságának éS több nánai. S nána-VÍflÁlri AlTVAafil AÍII Air mAiwál *e*tntt. lrftv.IAnvA