Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-05-23

val, sőt inkább teljesen számot kell azokkal is vetni, s igy könnyű előre is látni, hogy a vármegye alispánja ki leend. Mi a magunk részéről teljesen belenyugszunk Kolossváry József alispánságába, de azt megmondjuk, hogy csakis azon feltétellel, hogy ha szent fogadást teend, hogy a vármegye közügyeit a tőle telhető jóakarattal, buzgalommal; tehetséggel és szorgalommal szolgálja, és arra fog törekedni, hogy vármegyei közigazgatásunk ne legyen az utolsók — hanem az elsők között. Mit írjunk a többi tiszti állások jelöltjeiről ? Tiszti ügyészi állásra nem került más jelölt mint Barcza Kálmán tiszteletbeli ügyész. Főjegyző jelölt Koller Sándor az árvaszék derék ülnöke, s ennek helyébe jelölt Kerényi Andor tb. árvaszéki ülnök. Első aljegyzői állásra jelölt Bélák Lajos deveeseri szolgabíró és dr. Véghely Kálmán megyei harmad aljegyző. Ezen jelöltek is mind derék egyének, váíaszszon közülök a vármegye közönsége legjobb belátása szerint. A vármegye bizottsági tagjait vezérelje a választásnál a vármegye jól felfogott érdeke! A Magyar Prot. Irodalmi Társaság gyűlése. Ezen irodalmi társaság elsó' vándorközgyülése városunkban szép ünnepséggel folyt le e hó 19-én. Nagy és diszes közönség jött össze a gyűlésre, melyen jelen voltak: Gyurátz Ferenc, Hegedűs Sándor társulati elnökök ; Antal Gábor püspök, Szilassy Aladár, Ihász Lajos, Poszvék Sándor, SzŐts Farkas, dr. Masznyik Endre theul. ak. tanár-igazgató Pozsonyból, Mészáros Károly polgármester, Körmendy Béla szolgabíró, Szekeres Mihály esperes, Jókai Károly, Kévész Kálmán ev. ref. lelkész Kassa, B ancsó Antal soproni heul, tanár, Kis Gábor ref. lelkész, Gsiky Lajos, dr. Szabó Aladár, Szabó Zsigmond győri ev. ref. lelkész, Zoványi Jenő, Föhlváry László vác-hartyáni ref. lelkész, Fausz Vilmos theol. tanár Sopron, Jtafl'ny Sándor theol. ak. tanár Pozsony, Stromp László theol. ak. tanár Pozsony, Saáry Lajos ügyvéd, a pápai ref. egyház fó'gondnoka, Szováthy Lajos képezdei igazg., számos ev. és ev. ref. lelkész, a pápai ev. ref. theol. akadémia és főgimn. tanárai stb várta Káldort, de nem akarta '8fc-játsiínát elveszteni, a cinikus, elfojtott hangon folytatta: — Igen, Margit. Nagyot villant a ragyogó szempár, hevesen felállott Zorhbory s a dühtől remegő hangon válaszolta: — Most még vendégem vagy! Azután sápadtan elfordult tőle, csengetett, s odaszólott a belépő inasnak; — János, a nagyságos ur fogatni kíván! •* Káldor egyedül maradt. Ezt a játszmát ostobán vesztette el. Azután előállt a fogata s pár pere múlva könnyű kocsijával kihajtatott a parkból. Zombory iszonyúan fel volt izgatva. Maga előtt látta egész életét, Belátta, hogy egyedül ő a hibás. Tehát vége mindennek. Tudta, hogy az asszony biztosítva van anyagilag, ha szüleihez visszamegy, akik vérző szívvel bizták leányukat az ö kezeire. Es ö képtelen tovább ezt az illatos levegőt, a suhogó selymet, a jólétet körülte megtartani. Ismerte neje naiv lelkét, hogy nem ismer nélkülözést, bánatot, s hogy nem tud harcolni az élettel. És látta magát szegényen, elhagyatva, szeretetlenül. Összeszorult a szive, a torkát fojtogatta valami s aztán két nehéz könnycsepp Ismerkedési estély. Az összegyűlt vendégek egy része e hó 18-án este 8 órakor a Grift' fogadóban jelent meg, miután előbb egyes csoportok az irodalmi társulat elnökénél, főt. Gyurátz Ferenc püspöknél, majd föt. Antal Gábor püspöknél tisztelegtek. Az ismerkedési estélyen mintegy 40-en vettek részt; nem volt hiány felköszöntőben sem. Az ismerkedési estély kevéssel 10 óra után ért véget. Előértekezlet. Előzetes megállapodáshoz képest az irod. társaság tagjai 19-én 8 órakor összegyűltek a fó'gymn. kisebb dísztermében, hogy a választmány néhány javaslatát, különösen a magyarázatos kis biblia kiadására vonatkozót, előzetesen megbeszéljék, elérni óhajtván azon célt, hogy a közgyűlésen minden vita elkerültessék. Az eló'értekezleten, melyet Gyurátz Ferenc elnök nyitott meg, Szöts Farkas titkár terjesztette elő a magyarázatos biblia ügyében kiküldött bizottságnak javaslatát, mely lényegében a következő: Adassék ki egyelőre egy bibliai lexikon, mely magában foglalja a bibliában előforduló összes neveknek magyarázatát. Ez az esetleg illusztrációkkal is ellátott mű első sorban a lelkészek szükségletének kielégítésére volna hivatva, de közvetve természetesen hatna arra is, hogy a gyülekezet tagjai a bibliát alaposabban megérthessék. A javaslat hosszabb eszmecserét provokált, melyben résztvettek : dr. Szabó Aladár, Gsiky Lajos, Stromp László, az elnök Gyurátz Ferenc s mások, mig végre abban történt megállapodás, hogy a választmány javaslata elfogadtassák. Istentisztelet. A főgymn. díszterméből vonultak az irodalmi társulat tagjai a ref. templomba, mely zsúfolásig megtelt felekezeti különbség nélkül intelligens közönséggel, miután is Antal Gábor püspök lépett a szószékre és egy nagyszabású, mesterileg kidolgozott beszédet mondott. Istentisztelet végeztével a főgymn. dísztermében vette kezdetét a közgyűlés. A nagyterem zsúfolásig megtelt közönséggel, melynek soraiban jól esett látnunk a város és vidék intelligenciáját felekezeti különbség nélkül képviselve. Az ének (Fohász Barthalus Istvántól), melyet az ez alkalomra alakult vegyes kar nagy precizitással adott elő, igen szép hymnus s a közönség valóságos áhítattal hallgatta. Ének után következett Gyurátz Ferencz püspök, társulati elnök megnjdtó beszéde, melyben az Irodalmi Társaság hivatását és gördült végig arcán. Mély sóhaj szakadt fel kebléből, hátrasimította dús haját, csendesen az ajtóhoz ment és halkan benyitott. Ott ült az asszony a kandalló mellett, a pamlag sarkában; lábait felhúzta, mintha fáznék. Sötétkék angol szoknya simul alá karcsú derekáról. Férfi ing van rajta, lehajlós gallérral, fehér selyem nyakkendővel. Könyvet tartott a kezében, de látszott, hogy nem olvas. Mikor észrevette, hogy az ura az ajtónál nézi, nem mozdult meg, csak ragyogó szeme, kihívó tekintete árulta el, hog}

r várta. Férje közel jött hozzá s leült lábaihoz. Az asszonj' már tovább nem állta, eldobta a könyvet, felemelte karjait, melyekről a pongyola csipkés ujja egészeu visszacsúszott, s átölelte a férfi erős nyakát, magához szorította ós csókolta arcát, szemét, száját, azután két keze közé fogta szép fejét. Csak mikor másodszor mosolygott a férje szemeibe, akkor vette észre annak megdöbbent, zavart tekintetét. Odahajolt a vállára s hízelegve dörzsölte puha, bársonyos arcát az uráéhoz. Nagy szemei tisztán elárulták a kérdést, a mit ajka még nem mondott ki. Zombory magához szorította az asszonyt, mintha léit volna, hogy jön Káldor s elveszi tőle. — Margit, hallgass rám. Az asszony felemelte rá nagy, barna szemeit, céljait a kitűnő bölcselő emelkedett tónusában fejtegette. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Szöts Farkas titkár terjesztette elő terjedelmes jelentését, mely szerint a társulat az 1890. évben a Protestáns Szemle c. havi folyóiratot, több monográfiát s a „Koszom" c. népies iratokat adta ki. Most indítja meg Szász Károly Csendes órák c. művével a Házi kincstár cimü gyűjteményt. A titkári jelentés után, mely élénk és eszmékben gazdag vitát provokált, a férfikar énekszáma következett. Ezután Révész Kálmán kassai református pap, volt pápai theologiai tanár tartotta meg jeles felolvasását Gzeglédi Istvánról, a XVII. századi egyházi irodalom kiváló bajnokáról. Majd Bancsó Antal értekezett Az úgynevezett autonóm erkölcsiségről. Felolvasását a közönség rendkívüli érdeklődéssel hallgatta s végül lelkesen megéljenezte, melyet a komoly filozófiai tudással megirt és hatalmas gondolatokban gazdag felolvasás valóban megérdemelt. J Hegedűs Sándor tartott ezután, nagy hatást keltett záróbeszédet: „Erkölcsi értékét e közgyűlésnek — monda többi között — nagy részben emelte a szép elnöki beszéd és felolvasások, de csak akkor lesz ez maradandó, ha miudeuki erkölcsi összeköttetésbe lép ezzel a társulattal, meggyőződik annak elkerülhetleuül szükséges és üdvös voltáról és apostolává válik az ügynek, melynek a társulat szolgálatában áll. Erkölcsi erő nélkül az anyagi erő mit sem ér. Erkölcsi erő vezet csak egészséges, biztos anyagi erőre. Mihelyt hiányzik az erkölcsi forrás bármi téren, azonnal vagy visszaélésre, vagy erkölcstelenségre vetemedik az ember és sem szellemi, sem anyagi dolgokkal s különösen a pénzzel nem bánhat senki, kiben erkölcsi érzés nincsen. Ebben az auyagi világban nem az a baj, hogy az emberek auyagi jólétra töiekeszuek, ez szükséges dolog. Az a baj, hogy erkölcsi erő nélkül törekesznek auyagi erőre. Kötelességünk tehát bevárni a társadalomba az erkölcsi erőt és hitet, hogy teljes mérvben érvényesüljenek. Ez első feladata az irodalmi társulatnak. Másik feladata az értelmi színvonal felemelésében áll, ez ép ugy szükséges, mint az erkölcsi erő." Az alelnök szavai után a vegyeskar által művészi tökélylyel. előadott Hymnus fejezte be a lélekemelő, tanulságos ünnepélyt. | Az ebéd. Délutáu 2 órakor mintegy 90-eu gyűltek össze a Grill' fogadó nagytermében, hogy részt A

r

egyeuek a banketten. Ott volt Pápa város hatósága, az intelligenciának egy része felekezeti különbség nélolyan volt, mint egy megriadt őz. Erősen odaszorította fejét a férfi vállához s csak suttogva mondta: hallgatlak. Erezte, hogy valami isszonyu törtónt. Miklós nem volt még ilyen soha. Öukényteleuül megriadt s hallotta mindkettőjük szive dobbanását, a mint a férfi folytatta : — Margit, én nagyon szeretlek . . . Az asszony megmozdult, — hisz ezt régen tudta, — de a férfi karjai erősen tartották. — Mert szeretlek, őszinte leszek hozzád. A viszonyok ugy alakultak, hogy tavaszszal innen el kell mennünk, valószínűleg messzire, mert ide nem jöhetünk vissza, Visszaültette az asszonyt a kerevetre s tovább beszélt. — Margit, még soha nem beszéltem veled anyagi dolgokról, de megérted, ha annyit mondok, hogy koldus vagyok. Igen, koldus. Talán nem fogok rongyos ruhában járni, de nyomorultabb leszek a legszegényebb koldusnál. Elveszitettem mindenemet; uincs sommim ós nincs senkim. Nincs senkim, mert nélküled kell élnem. Nem jöhetsz, s nem jösz velem a nyomorúságba; te nem tudod, mi a munka, mi a nélkülözés, és én nem csodálom, hogy te nem is akarod megtudni. El fogunk válni. Te fölleled a kényelmet, a szeretetet, régi otthonodat, s talán nemsokára azt is, a mit ón soha. És én elmegyek, Isten