Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-04-18

Veszprém vármegye ugodi választókerületének •országgyűlési képviselője képviselői állásáról lemondott, s a képviselőháznak 1897. évi április lió 2-an tartott ülésében hozott határozata folytán felhívja a központi választmányt, hogy az ugodi választókerület részére a törvény értelmében ui képviselőválasztás iránt intézkedjék. Ehhez képest az 1874: XXXIIL t.-c. 57. §-ábau foglalt rendelkezés alapján a vármegye központi választmánya az uj képviselőválasztás idejét az ugodi választókerületben folyó évi április hó 28-ih napjára oly módon tűzi ki, miszerint a választási eljárás az 1874: XXXIII. t.-cz. 69. §-ához képest az ugodi választókerületre nézve a kitűzött napon TJgodon (Vadkert) reggeli 8 órakor veszi kezdetét. Közhírré tétetik továbbá, hogy választási elnokuek dr. Fenyvessy Ferenc, küldöttségi elnöknek Véber Rezső, helyettes elnöknek Bognár Eudre és Galamb József, jegyzőknek és pedig a választási elnök mellé Segesdy Sándor, a küldöttségi elnök mellé Langraf Zsigmond, helyettes jegyzőknek pedig Kollár Gyula és íletessij Dániel urak választattak meg. Közhírré tétetik továbbá az is, hogy: a) választási elnök ur elnöklete alatt alakított szavazatszedő küldöttségnél: Ugod, Béb, Varsány, Lázi, Gyiróth, Románd, Péterd, B.-M.és N.-Szt-László, Pápa-Teszér, Jákó, Kup, PápaKovácsi, Döbrönte, Fenyőfő, Szűcs, Szt-Iváu, Koppány, Iharkút, Bakony-Ságh, Vaszar, Nyőgér, Vanyola, Nagy-Gyimóth, Csóih. b) a küldöttségi elnök ur elnöklete alatt alakított szavazatszedő küldöttségnél pedig: Homok-Bödöge, Ádáz-Tevel, Marczaltö, FelsőGörzsbny, Alsó Görzsöny, Acsád. Takácsi, Gecse, Lovász-Patona, Xagy-Dém, BakoDy-Tamási, Gicz, Nóráp, Nagy-Tevel, Tapolczafő községek választói fognak szavazni és pedig az idézett t.-c. 61. §-ábau foglaltak szeriut ezeu megállapított sorrendben. Minden község elöljárósága által a választás helyére két tag, továbbá minden jelölt részére anuak bizalmi férfiai által azou községből egy lakos nevezendő, kik mindaddig, míg azou község választói szavaznak, a választók azonosságát ellenőrizni kötelesek. (1874.XXX11T. t. c. 64. §.) A választóknak az összeirásuál semminemű, •fegyverrel megjelenni nem szabad. (68. §.) Figyelmeztetnek végre a választók, hogy volt a legkedvesebb, egy kis tündérleáuy, egy tavaszi alom, gyöngyharmat arcával szép, karcsú Őzike. A napsugárral kelt s együtt táncolt vele föl a hegytetőre pillangót kergetni. Kicsi báránykáját legeltette szépen és itatni vitte a patak hűs vizéből. Hát még ha Gyurka jött, az erdész kis fia, akkor volt csak a játék igazán. Pajzán kacagásuk ugy szállt messze-messze, mintha csengetuének apró gyöngyvirág harangokkal. Pehér arca pirult, szőke haja lengett, mint •egy arany fátyol, midőn bújósdit játszottak fenyőlombok alatt. Azután meséltek királykisasszonyról, tundérpalotáról bűvös szép regéket. — Látod-e Kózsika azt a görbe csúcsot? — Nos igen, a Krivánt? Hisz itt van fölöttünk. — Annak a tövében van a csoda forrás . . . -- Milyen csoda forrás? Tán a vize . . . — Nem. — nem, hallgass csak jól reám: Aki abból iszik, hacsak egy csöppet is, azé lesz, kit szeret, egészen, örökre . . . Nagyot néz a lányka, szeme fölcsillan: — Gyurka! Ugy-e eljössz majd egyszer énvelem oda? Ugy szeretném látni s meríteni vizéből. — Ah, mit! Hová gondolsz? Az utat nem tudjuk, csak a hegyi szellem ismeri az ösvényt és ő oly kegyetlen . . . Halottál-e ilyent ? Hét ifjú leányt kíván díj fejében, kik nem látják többé a napsugárt soha. magukat a választási törvény 73—84 §§-aiban foglaltakhoz alkalmazzák. Veszprém vármegye központi választmányának 1897. április hó 11-én tartott üléséből. Kolossváry József, Iletzár Forenc, »i. főjegyző, ktap, viíl. I\, eLnők. kltoii. viU. Jcgyaß. = Városi tisztújítás. Városunkban a városi restauráció e hó 24-én lesz, a melyre Osvald Dániel polgármester a következő' meghivót küldte szét a városi képviselőknek : Kolossváry József megyei főjegyző' urnák, mint alispán ur törvényes helyettesének utasitása folytán a városi képviselő urakat a folyó hó 23-án cl. u. 4 órakor tartandó alakuló közgyűlésre, nem különben, ugyan csuk folyó hó 24-én, vagyis másnap d. e. 9 órakor megejtendő tisztújító közgyűlésre, a városháza nagytermébe, van szerencsém tisztelettel meghívni. Pápa, 1897. évi ápril hó 15-én. Osvald Dániel, IiolgárniPítiT, Tehát e hó 24-éu lesz a tisztújítás városunkban. E napra tűzte ki Kolossváry József alispán helyettes a közgyűlést. A képviselőtestület alakuló ülése előtte való nap cl. u. 4 órakor lesz. Kolossváry főjegyző 215-án érkezik városunkba. A kandidáló bizottság négy tagból áll, kettőt a képviselőtestület, kettőt peclig az elnöklő alispánhelyettes nevez ki. Kétségkívül elkellene követni minden, eszközt, csakhogy régi polgármesternők Osoald Dániel megmaradna a főpolgármesteri széken, hacsak egészsége engedi. Ez irányban szerdán értekezletet tartanak városunk képviselői. = Örömhírt adhatunk tudtul városunk polgárainak. Ugyanis a csornaiak mindent elkövettek, hogy a pápa-csornai vasút menetrendé akként változtassák meg, hogy a reggeli vonat csak tiz óra felé érkezzék Pápára, a többi csatlakozáshoz. A csornaiak óhaját pártolta maga a vasut-részvénytárIgy multak a napok, szép nyár, ősz, hideg tél, I de jött ismét virány, uj élet: kikelet. A szép várkisasszony liliom arcán tizenhat tavasznak rózsái pompáznak, hét országban nincsen hozzája hasonló. Hős, vitéz lovagok számituak kezére, dalnok édes hangon zengi bús szerelmét, fájó néma] szenvedését. És Ő a hegyormot látogatja most is, híven, szorgalmasan. György vadász meséiu, mélabús kürtszaván oly édes merengni ... Az erdő mélyéből vad málnát, szamócát oly sokat hoz mindig. Szép arany pillangót, tarka madarat is, ha épp ugy akarja, ... és ő viszonzásul vadvirág bokrétát tüz fehér kezével zöld kalapja mellé. * Vasárnap este volt, csöndes nyári alkony. Madocsányi Donánt oly nehezen várta Rózsikáját visssza az oromtetőről. Hogy fog majd örülni, ha megmondja néki, ha tudtára adja ezt a nagy szerencsét. Vag3

r tán meg sem lepi ? Hiszen méltó reá, hercegi korona szebb főt nem díszített sehol az életben, szeme sugaránál a diadém fénye nem lehet pompásabb. No — és mégis — mégis, ki gondolta volna ? Az a csillag szempár, két fekete gyémánt, könnyezett, zokogott az egész éjen át . . . Keggel egy icike-picike korsóval, lázas sietséggel ment a hegytetőre. György vadász kürtszava már hivólag hangzott, remegve és fázva fut hozzá a lányka: — György! az égre és a Boldogságos Szűzre, saság is, mely első sorban elvégre is nem Pápa városának, hanem a vasút jövedelmezőségének érdekeit nézi. Városunk pedig tudvalevőleg — a város kereskedői és iparosai érdekében — azt szerette volna elérni, hogy a csornai vonat már reggel ide érkezzék és csak jóval később legyen a másfelé való csatlakozás. Erős harc indult meg mindkét irányban; egész Sopronmegye és befolyásos képviselői ós a részvénytársaság igazgatóságának több képviselő tagja állást foglalt a csornaiak mellett. Pápa városa kérvényében azt kérte, hogy a reggeli vonat legalább legkésőbb 8 óra 40 perckor érkezzék Pápára. Városunk képviselője ez ügyben sürgősen visszautazott Budapestre és még az nap este megjött a távirata, hogy e küzdelembe:! Pápa nyert, még pedig ugy, hogy nem is 8 óra 40 x

j

erekor, hanem, már 7 óra 35 perckor fog érkezni Pápára az első vonat. G-ratulálunk városunk győzelmének. Színház. Csóka Sándor, előnyösen ismert színigazgató e hét végén városunkba érkezik s szombaton, folyó hó 24-én megkezdi előadásainak 3—4 hétre tervezett sorozatát. ízléstelenségnek tartanok e helyütt a szinészet jelentőségéről, a vidéki színtársulatok kulturmissziójáról beszélni; sokkal magasabb véleménynyel vagyunk városi közönségünk intelligenciájáról, hogysem szükségesnek kellene tartauuuk itt újból reprodukálni azokat az ezerszer megismételt és már frázisszámba menő szólamokat, melyeket a városunkban időző sziuészekérdekében mindaunyiszor elmondottunk. Közönségünk nagyon jól tudja azt is, hogy mi az oka anuak, hogy hozzánk nem a legalkalmasabb időben jönnek a színészek; bizony egy, a mi küzönségüuk kéuyes igényeinek megfelő nagyobb színtársulat nem találhatja meg anyagi boldogulásának garanciáit, ha a főszezoubau hozzánk jön, a hol még ha minden nap telt ház előtt folyuak is az előadások, akkor sem igen feclezhetué azokat a kiadásokat, melyekkel egy nagy társulat fenntartása jár. Egyébként az idő most még elég kedvező a színházlátogatásra, s mi reméljük, hogy mükedjöjj velem most tüstént a csoda forráshoz, különben meghalok, elhervadok őszig, ugy mint e kis füvek, cserjék, vadvirágok. — De hát miért — miért oda éppen ? Mondd, mi történt veled? Az arcod halovány, két szemed kisírva . . . Szólj, ki bántott? és én! . . . — A herceg kérte meg kezemet atyámtól s ő — oda igérte ... De én nem szeretem, nem lehetek övé! Óh György, jösszte velem! Nézd, a korsó itt van, ezzel merítünk majd. — De az ut! Hol van ez? senki sem ismeri s halál fia, aki keresni merészli . . . — Csitt! Halgass csak reám! Az éjjel álmomban egy tündér volt nálam és ez megmondotta, közölte a titkot. Jer, jer hát, siessünk, én vezetlek téged, a nap már az égen s mielőtt a harmat fölszáradna, vissza is kell térnünk . . . Elsáppad az. ifjú, balsejtelem gyötri, önmagát nem félti, de remeg a lánykáért. — Magyarázd meg nékem azt a titkos ösvényt és én tele hozom kicsi kis korsódat a varázsitalból. A sziklásut nehéz, gyönge lábaidat megvérzi, feltöri, hadd menjek egyedül! . . . — Nem-nem, elárulnom nem szabad a titkot, nékem kell meríteni. Visszafelé jövet a Kriván tetején kilenc „Miatyánkot" s három „Hiszekegyet" kell elmondani tüstént. S midőn az utolsó „Áment" kibocsátom, három kortyot kell a csodavizből innom I s akkor György, én a tied leszek! . . ,.