Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-04-18

XXIV. évfolyam. ). szam. Pána, 1897. április 18. Í^^^ 1 la 0 K • Papa vAros hatóságának és töbh pnpai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. ii Szerkesztőség: Jókai Mór utca 969., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése Főtér. Laptulajdonos: clr. Fenyvessy Ferenc. Felelős szerkesztő: Körmendy Béla. Előfizetések és hirdetési dljp.k a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a loejutányoriabhaii felvétetnek. A lap ára: Ejréaz évre 6 frt, félévre R frt, negyedévre 1 frt öü ke — Egyes szám ára 15 kr. Húsvét napján. Jó Istenünk jóvoltából im ebben az évben is résztvehettünk abban a túláradó örömben, melylyel egykoron a zsidó nép a világ megváltóját fogadta Jeruzsálemben. Ha nagy volt akkor a nép öröme és lelkesedése: bizonyára nagyobb ma a miénk, a kik igazán tudjuk már, kinek hiszünk. Iia szivbó'l zengett akkor a hozsánna: binyára szívből hangoztattuk azt mi is. Ah de örömünkbe ürömcsoppek vegyülnek a nagy hét folyamán. Keserűséggel telik meg szivünk s fellázadnak jobb érzéseink, ha fölújul emlékezetünkben a rút fondorlat, melylyel a papi fejedelmek kereszthalálra ítélik az ártatlanság bárányát. Szinte önkéntelenül kérdezzük, nem volna-e jobb örökre kitörölni emlékezetünkből azt a napot, a mely az emberi romlottság rettenetes fokára emlékeztet bennünket? És bizonnyára igennel válaszolnánk, ha csupán ilyen emlék fűződjék e naphoz. Am de e nap az emberi romlottság határtalansága mellett az isteni kegyelem végetlen nagyságáról még hathatósabban beszél nekünk. Árról a kegyelemről, mely kifogyhatatlan szeretettel talált módot az elesett emberiség megváltására. Mert a mint Pál apostol mondja, a Jézust az Isten rendelte engesztelő áldozatul a mi megigazulásunkra, az ő vérében való hit által. E végetlen kegyelemre tekintve elnémul boszankodásunk; erőt vesz rajtunk bűnös voltunk érzete és könnyes szemmel, hálás szívvel tekintünk a keresztre, a melyről megváltásunk fényes napja ragyog ránk. Majd a harmadnapi nagy eseményre gondolva,, újra ünnepi öröm hatja át szivünket és szent lelkesedéssel visszhangozzuk az angyali szózatot: mit keresitek a holtak között az élőt, nincs itt az Ur, feltámadott!! Örömünkbe, lelkesedésünkbe édes reménység vegyül, mely azt súgja, hogy ha félreismernek és elitéinek is bennünket ebben a gyarló világban: megtalálandjuk mi is egykoron a mi igazságos biránkat. Azzal biztat ez az édes remény, hogy ha a Krisztussal szenvedünk az igazságért: együtt is országolunk majd vele. Édes reményünk boldogi tó hitté, meggyőződéssé változik, a melylyel rendithetetlenül valljuk, hogy a nemtelen eszközökkel kicsikart diadal sohasem tarthat sokáig; és hogy miként a keresztrefeszités után harmadnapra a sir üregéből feltámadt az igazság fényes napja: ugy haláluuk után reánk is egy jobblét reggele derül. Eis József. — Az ugodi választás. Pongrácz Anselm báró lemondása folytán uj képviselőválasztás lesz Uyodon. A megyei központi választmány ülést tartván, a választás határidejét e hó 28-ára tűzte ki. A választás elnökévé Dr. Fenyvessy Ferenc választatott meg. Az ugodi kerület szabadelvű választóinak jelöltje Bauer Antal ihászi ismert fiatal nagybirtokos. Megyei szempontból valóban a lehető legszerencsésebb választásnak tartjuk Bauer Antal jelölését. Valóban ideje, hogy saját vármegyénk egy kerülete se szoruljon idegenre. Hisz ez szégyen lenne, hogy saját megyebelieiuk közül ne találjunk magunknak érdemes képviselőt, Szégyen lenne egészen idegenre szorulni. Idegenre, a kinek semmi köze sincs sem megyerikhez, sem megyebeli polgártársainkhoz és akit egyáltalában semmi sem köt megyénkhez. — Saját, megyebeli polgártársunkban, akit személyesen ismerünk, s a ki köztünk lakik, csak több bizalmunk lehet, mint egy idegenben. Vármegyénk központi választmánya az ugodi képviselőválasztásra nézve a következő hirdetményt teszi közzé: Hirdetmény az ugodi választókerület választópolgáraihoz ! A képviselőház elnöke 1897 97. szám alatt kelt leiratával értesítette a vármegye központi választmányát, hogy báró Pongrácz Anzelm A PAPÁI LAPOK TÁRCÁJA. De jó volna. De jó volna elpihenni ott, a hol A sirokra árnyat adó lomb hajol, Hol hiába váltja hajnal az éjet: Örök álom tengerébe Merül alá az élet. Akit nem vár édes ajkú szerető, Legjobb helye annak már a temető; Akit megtép, kit megszaggat a bánat: Nyugovóra — pihenőre Egyedül ott találhat. Csendes hajlék, csendes hajlék az a sír, Hová az én fájó szivem haza sir, Mint az anya hű keblére az árva : Oda vágyom — zöld pázsitos Hantok alá lezárva. . Hogyha majdan feltalálom e helyet, Ha rám hullnak majd azok a levelek ; Csak egy könnycsepp se csorduljon miattam: Elég volt — amit eddig Amit én elsirattam. Soós Lajos. Egy kis fészket. Nem irigylem Gazdagságát senkinek, Az én szivem Jlyen érzést szárakivet. Nincs én bennem Uri sorra akarat ; Kikerülöm Gyalogszerrel a sarat. Kincsre, rangra, De hírnévre se vágyom ; Jó nekem, ha Hulló lomb is az ágyam, Édesebb itt A pihenő — még talán — Mint a cifra Márványfalak oldalán. Nem kérek én Az Istentől egyebet: Oh ! csak ezt az Egy kérésem tegye meg : Adjon nekem — Hol majd otthont találok Egy kis fészket; Mint a dalos madárnak. Soós Lajos. Szikla rózsa. — <A Pápai Lapok> eredeti tárcája. — Irta : N. Erzsike. Csak vissza hozzátok, csak vissza még egyszer, ti aranysugaras, kedves, szép emlékek. Zöldelő hegyormon mohos sziklafalak, hol anynyit álmodtam s játszottam boldogan, itt álltok előttem. Méla furulya-szó kecskepásztor sípján, csicsergő madárdal l'cuyőlombok között, csak vissza hozzátok! . . . Patak csobogását lenn a völgy ölébeu, szellő suttogását az alkonyi csöndben, mért uem hallom ismét ? . . . Lengő fűszál között kicsi fehér gyopár, te halvány csillaga a kopár sziklának, mesélj tündérregét, oly szépet, mint egykor. A „Szikla rózsáról", a mit ugy szorottem, azt a legszebbiket, azt mondd el még egyszer ! Enyhe, lágy .fuvalom, táncolj hozzánk te is vadvirágok között játszani pajzánul, tarka szirmaikat bólintgasd csendesen, mintha igent mondanának a gyopár meséjére. * Madocsányi .Donánt, a hatalmas l'ó'ur lakta utoljára e régi sasfészket. Erdő, mező, hegy, völgy s a meddig a szem lát, csak egy nevet ismert, csak egy nevet zengett és ez az övé volt. Sok drága kincse közt egy kis halvány bimbó, pici Rózsikája. Lapunk mai száma 10 oldalra terjed.