Pápai Lapok. 24. évfolyam, 1897

1897-04-04

Mia Tusiue, egy hires énekes, Akbar király idejében fényes nappal egy dalt énekel, mely az éjnek volt szentélye és im,e, a dal hatalmától a nap egyszerié eltűnik .az égről és éjjel lett. Farinelli L73(J-ban Spanyolországban Fülöpöt a zene hatalmával gyógyítja ki egy veszélyes mélakórból. Laeedemonban a lázadást Terponder csakis azzal tudja lecsillapítani, hogy elkezd citerázui. Vajjou most a krétai lázadást nem jobban tudták volna-e lecsillapítani Európa nagyhatalmai, ha a blokádot alkalmazó hadihajók helyett katonabandákat küldtek volna el Kaneába? Kostradamus a provencei troubadourok életéről irt művében beszéli el, hogy Péter •de Chateimeuí szerelmi dalnokot, mikor Roquemastin várából hazajövet az útonállók megragadták s pénzétől, ékszereitől megfosztva megölni akarták, Chateuneuf •csak arra kérte rablóit és gyilkosait, hogy had énekeljen egy dalt még halála előtt. A rablók megengedték neki és a dal hatása az lett, hogy a rablók nemcsak nem gyilkolták meg a dalnokot, de visszaadták a tőle rablottakat mind és hálásan kisérték el hazájáig. Ki ne ismerné a szász ham élni patkányfogó meséjét is, és még száz egyebet, a miket mind felhozni sok időbe kerülne. A zene óriási hatását ini sem jellemzi jobban annál a históriai ténynél, hogy az idegen hadak szolgálatában szolgáló svájciak előtt meg volt tiltva játszani, nemzeti, szépségű harci dalukat, mert mikor a svájci ezt hallotta, oly honvágy fogta el, hogy haláltól sem félve, inkább megszökött ezredétől. Ki ne emlékeznék még a közeimultra, mikor nálunk a hadseregnél nem volt szabad játszani a — Rákóczy-indulót. S ki ne tudná, hogy sok magyar előtt még ma is egy dal, Playdinnek legszebb hymnusa, ji legszebb harmónia dacára valóban ma CT már indokolatlanul — kellemetlen érzé

oolrof Es ha ennyi, ezerféleképen, sőt csodaszámra tud hatni a zene, érdekes kérdés marad, hogy hogyan és mikor keletkezett az első - dal, az első — zene. Miként a levegő létezett már az ember előtt, ugy volt dal, ugy volt zene már az ember előtt is. Nem mi emberek találtuk azt fel; mi csak óriási tökélyre vittük azt, mi csak a hangszereket tökéletesbitettük és oratorumokat, kardalokat, operákat, melodrámákat, symphoniákat alkottunk a kezdetleges ember előtti — harmóniából. A légnek troubaclourja, a madár, csicsergett, dalolt már az ember létezése előtt; a patak hullámai ősidőktől csevegnek, s az őserdők hatalmas fáin keresztül a szél a legszebb harmóniát sivította mindenha keresztül. Diodor az első zenét egy pásztornak tulajdonítja, a ki — mint írja — ellesé a szellő suhogását a sürü. sás között. Lucrecius pedig azt írja, hogy: «a füvek üreges szárain átfújclogáló zephirek tanították meg a pásztorokat legelőim arra, hogy a füvek üregéhez hasonló üreges hangszereken dalokat fújjanak.* A kottákat, a hangjegyek feltalálásuk előtt szavak pótolták. A. kínaiaknál a legmélyebb hangot — «kong»-nak hívták, királynak; a másodikat Tschangnak, miniszternek. Vegyes karokra nézve érdekes, hogy 1185-ből C'ambrensís Giraldis püspök mint feltűnő jelenséget említi fel, hogy a brittel: nem ugy dalolnak, mint más népek, hogy mindenki csak solót énekel, de — a mi nagyon szép, — többen más-más harmonikus hangon. A megmaradt legrégibb dalt, illetve annak pergamenjét magam is láttam Londonban, a britisch-rauzeumban, a hol mint ereklvét őrizik, s ez egy an^ol dal több hangi a l24'»-ik é\ l>ől. Embereló'tti kortól létezve levegőként él hát a zene m. t. Közgyűlés. Ez a világmindenségnek a lelke; ennek köszönheti fellendülését a lélek; hevesebb dobogását a szivünk; megnyugvását terhelt agyunk; ennek köszöni szárnyalását a phantázia és zománcát a bánat, a szomorúság. Jót, nemeset kelt fel érzelmeinkben a zene; jóra, nemesre, szépre buzdít harmóniája. Kynetén, a hol az emberek nem ismerték a zenét nem is ismerték ott az — erényt. Szép tündérleány a zene, csengő csoda, mely nemesbit, javit, vigasztal, lelkesít. Te ringatod a kisdedet, — igy énekli meg a zenét a költő — a vágynak te adsz szót; pajzán örömnek ütemet, s holtnak búcsúztatót. A hon szerelmét élteted, Te zengesz harci dalt; — Fellelkesítő szózatod— ad hírt és diadalt. Bölcsőtől a sírig hű társunk a zene, Ragyogó kincs, mit a földre sírt le az Isten szent szeme. E kincset őrizi, e kincset mutogatja, e kincsnek hozza meg áldozatát, hódolatát a pápai Jókai-kör, mikor a nemesítő, a javító, :i vigasztaló, a lelkesítő csengő csodát, a zenét — sok kedves és szeretetreméltó tagja által — lelkesen műveli. Tanuljuk el a lég harmóniájától, a zeuétől azt a harmóniát, mely társas életünknek fen tartó erejét képezi és mely megtenné e kört, társas életünk tisztes, becsült, derék körét, a pápai Jókai-kört. Ezzel van szerencsém a pápai Jókaikör ez évi nagygyűlését megnyitóttnak nyilvánítani. A „Jókai-kör" közgyűlése. A pápai Jókai-kör mult hó 28-án, vasárnap délután 6 órakor saját helyiségében, dr, Fenyvessy Ferenc kör-el nők elnöklete alatt tartotta ez évi rendes és egyúttal tisztújító közgyűlését, a melyre Mikor anyám itt járt . . . Alikor anyám itt járt Budapesten, Egész nap a gondolatát lestem, Tudtán), szegény, hogy nagyon kíváncsi, B mindent akar látni. Megnéztük a királyi palotát, Véges végig a sok í'ényes szobát, Félve lépdelt, hogy majd valahonnan A király betoppan. L'sy vágyott a szép Margit-szigetre! Egy szép rózsát ug}

r szeretne! Félt a hajón, hogy a viz alá merül, 8 haza sohse kerül. Kisétáltunk Kossuth sírjához, A szabadság örök oltárához, Elrebegett ott egy imádságot, Tudom, égbe szállott. A sir mellől szedett egy kis földet, Ráhullatot egy pár hulló könnyet, Bekötötte kendője sarkába, 8 ugy ment falujába. Pósa Lajos. Szerelem könyve, n — Költemények-. — Itta.: íi eRőcal (Kxnerj (íySssS, Megjelent Székes-Fehérvárott. Megrendelhető Exner Győző főreáliskolai tanárnál Székcs-Fehórvárott. Ara f) korona 40 fillér. — „Anyám emléke" cim alatti költeményekben az édes anya iránti szeretet mesterkéletlen nyelvezetben, de annál közvetlenebbül szól a szívhez, ha ugyan e reális világban, szabad szívről és érzelmekről beszélni. A vers formái egyszerűen szépek, a verssorok kellemesen, cseu[ gők. Az emelkedés és esés igen szépen meg vau tartva; „A hazajöldről" három nagyobb költeményt hoz, hibátlan, ütemes verseléssel; a szerelmi ömlengéseket csakhamar felváltja a gyász, mert: „Tegnap még szeretett, ma itt fekszik halva, — Szebb virágot nem tört még le a halál hatalma!" — „Az eszmék hónából" Melyik? cimü versében szinte eszünkbe juttatja Lafoutamnak a két szeretőről szóló meséjét, de egészen megkapó fordulattal s tovább csatangol — az eszmék világában. n

A mi búnk

u ismét a régi szerelmet zengi, megkapóau, az élet különféle mozzanatai között a késő viszonzás, a későn meghallgatott szerelemnek bánatát, sőt visszautasítását. „Az élet gondja, búja közepette — Látlak merülni, látom vesztedet — Es hagylak veszni, mint előreláttam, — Mint akkor erre elítéltelek", További költeményeiben keserű gúnyt is nyújt a költő tolla a szerelmet illetőleg, hol maga kétkedik, hol. pedig* az ingatagságot mosolyogja. De bármely költeményét olvassuk is, az életnek, különösen a szerelmi, életnek jól megfigyelt mozzanataival találkozunk, melyeket megkapó fordulatok fűszereznek, A költemények maradandó érzelmeket támasztanak a kebelben s azért, kik a szív világát szeretik tanulmányozni, e költeinényfüzért melegen ajánljuk azok figyelmébe, mert valóban megérdemli. Itt bemutatjuk egyik költeményét. Eljösz-e velem? Kicsinyke szobámba eljösz-e velem, Osztozni a munkán, són és kenyéren? Itt fárad az elme kemény napi gondban, Leszáll a teremtés ibietje azonban S meglopja magának, a perc ha szabad: .Törhetlen erővel ép bit s akarat; Hajlong derekad majd dologra kelőbe', Törik tenyerednek bársony sima bőre, — De gerjed a szívben a vágy, a meleg, Hozzám simul akkor, akit szeretek, Szelíd karolással ölembe veszem, — Elvész a gyönyörbe, elvész az eszem! Igy röppen egy év el és bánt-e, ha kettő ? iíem marad a munka elvégre se meddő. Jobhmódu lakásnak úrnője leszel .... A fecske-család künn vígan felesel Ki kéri az emlőt, nyomodba ki lépdes: Csitítgatod őket, dalolsz nekik édes; Kastélyt emelek majd, — eljösz-e velem? Ezrével a rózsa kertünkbe' 'terem .... Selyemben, aranyban, — amint akarod! . , . Erdő közelében kristály patak ott . . . Művészi teremben tündéri a pompa ... Betöltöm, a vágyat, ajkad ki se mondja!